Több olyan alapigazság is kibukott tegnap a késő estébe nyúló megmérettetésen, ami eddig is látszott, de rá lehetett kenni arra, hogy a Liga megnyeréséhez ez is elég lesz.  

De ne maradjon el a szokásos bevezető. Ugye kapta a nagy hypeokat a meccs, hogy ez így meg úgy az év párosítása (ez amúgy akkor helyt is állna, hogyha egy Barcelona – Manchester City meccset néztünk volna epekedvén), de ahogyan ilyenkor szokás, ezeket az elvárásokat a meccs sikeresen alulmúlta, ráadásul nem éppen kevéssel. A Barca példás félszezonon van túl eredmények tekintetében, 45 meccs alatt egyetlen egyszer sikerült kikapni, annak sem volt semmi következménye, és gyakorlatilag az elejétől fogva éllovas a ligában, 7 pontot majdhogynem konstans verve a másodikra. A Chelsea hullámzó formát mutat, becsúsztak kínos vereségek (a Stamford Bridgen pl egy 0-3 a Bournemouth ellen, vagy egy idegenbeli 4-1 a Watford ellen), és akkor jött ez a meccs. Conte lenyilatkozta, hogy a Barca az egyik legjobb labdával, de anélkül lehetnek gondok. Szóval ők majd birtokolni fogják a labdát. Ez a meccs 29%-ában még amúgy össze is jött. Valverde azt mondta a sajtótájékoztatón, hogy meccs lesz, magyarán semmit.  

A kezdetektől fogva érezhető volt, hogy a Chelsea széthúzása egy ilyen “kis” pályán esélytelen, főleg hogy gyakorlatilag 5 védővel játszottak. A középre belőtt labdák megintcsak halálra voltak ítélve ilyen Rüdigerek közt. Suárez ennek megfelelően nem is állt azt várta hogy majd Robika megszalad Mózes mellett, középrecsűri, ő meg majd bebiccenti. Maradt tehát a magasan megtartott labda filozófiája, és a felpasszos védelemáttörés. Arra meg ott volt Kanté, aki a pálya úgy 70%át lefedi. Ami problémát jelentett, hogy Paulinho nem a vonalak közt lófrált, hanem valahol a halfspaceben, és így egyedül Messi volt az, akire a két vkp és az ügyeletes belső bekk figyelt. A másik dolog, amely ebben a szakaszban már jelentőséggel bír, az az, hogy gyakorlatilag lassú a középpályánk, nincs megfelelő helyettesítési lehetősége, a terhelés pedig egyre csak nő. Plusz ott van az is, hogy az ember, aki úgy tűnik lendületet tudott hozni a középpályára, nem játszhat BL-meccsen. 

De ne legyünk csak negatívak, voltak bíztató dolgok is. Ilyen volt például, hogy a Chelsea kidolgozott helyzetből nem lőtt kapura, a védelem rendszerint jól avatozott közben. Mindenképp pozitív volt az is, ahogy a csapat lereagálta a kapott gólt. Nem zuhant senki össze, nem adták fel. Hibára kényszerítették az egyébként középszarnak is jó indulattal nevezhető Christensent, aki a kb második keresztzsugájából a másodikat tette rossz helyre, Iniesta harciasan összeszedte a zsugát, visszatette Messinek, ő pedig összetörte a londoniak álmait.  

Ez volt tehát az első felvonás. Nem volt jó a játék, ezt alá kell írni. De az, amiért Londonba repült a csapat, megvan. 

Chelsea – Barcelona 1-1 (Messi) 

Ter Stegen - hát nem sokat lehet elmondani a németről. A két kapufa nem rajta múlott. Az elsőt nagyon tanári mozdulattal végignézte, és bár a másodikért szépet úszott a levegőben, nem vennék mérget rá, hogy ha 3 centivel bentebb megy az a lövés, azt kiszedi. Nehéz dolga volt, mert amikor a Barca hátrébb jött, rendre feltolta a védelmét a Chelsea, aminek eredményeképp az előreívelt kirúgásai pontatlanra sikerültek. A gólért nem lehet elővenni, a batár Rüdiger volt olyan jó honfitárs és mindent kitakart. 6 

Sergi Roberto/Jordi Alba – a statikus, ingázó játéka most elmaradt a két szélnek, és hiányoztak ezek a robbanásszerű kapu elé érkezések. Vagy az esetleges, nagy sebességgel érkezve középre tett labdák. Alba időnként próbálgatta megtalálni középen vagy Suárez fejét vagy Messi valamijét, de ezek rend szerint ki lettek takarítva. Mondjuk nem csodálom, hogy nem égették el magukat, ugyanis mindegyikük olyat kapott a nyakába, hogy azzal istentelen nehéz volt felvenni a versenyt, mind sebességileg, mind fizikálisan (utóbbiban inkább Albanak akadhattak gondjai Mózessel szemben). 6 

Piqué/Umtiti - mint ahogyan eddig nem egyszer, most is teljesen ugyanolyan volt a két belső bekk. Nagyban köszönhető nekik az, hogy a Chelsea kidolgozott helyzetből nem is nagyon lőtt kapura. Umtitinek adatott meg az a hálás-hálátlan feladat, hogy a föleg ö oldalán próbálkozó Hazarddal valamit kezdeni tudjon. És hát nem mondhatnám, higy szégyent vallott volna. A belga egyetlen egyszer veszélyeztetett, az is elcsépelt volt kissé. Emellett, ahogyan Piquének is, a szokásos tisztogatói munka jutott neki, meg némi légielhárítás. 7 

Sergio – az egyedüli volt, akiről úgy tényleg azt lehetett mondani, hogy jót játszott. Közel 130 átadásából mintegy 11-12 ment rossz helyre, ami ilyen meccsen több mint parádé. Minden párharcából és szereléséből győztesen jött ki, és nagyon hasznosan forgatta az oldalakat. Tényleg igaz, hogy aki Busit nézi, az látja a játékot. Megadta azt a fajta stabilitást a középpályának, és a csapatnak, ami ahhoz kellett, hogy a kapott gól után ne essen szét az egész bagázs. Emmvépé. 10 

Paulinho – sok hasznát ennek ilyen formában nem vettük. Túl azon, hogy a halfspaceben csak szenved, amikor onnan elvándorolt, akkor sem a vonalak közé ment, hanem a jóisten tudja hova. 4 

Rakitic - hiába, ő nem az a nagy kreatív, mint Iniesta. Egyszerűen nem lehet tőle elvárni, hogy a spanyol szerepét felvegye, és jól csinálja, mert nem fog neki menni. Ő azzal a maga egyszerű stílusával van itt, aminek keretei közt akármekkkorát ível pontosan, baromi jól bírja a gyűrődést, nem fél ütközgetni, és mindezt azzal a hülye vigyorával és a hidrogénezett hajával teszi. Ő egy robot, aminek megmondod mi a parancs, felmegy, és végrehajtja. Nem belevisz flikk-flakkokat, meg csilivili hűdezseniális mozdulatokat. 6 

Iniesta – borzalmasan kezd érződni, mennyire fogy az ideje a pályán. A meccs végére teljesen elfáradt. Sok volt neki ez a 80 perc, és ezzel nincs vége, ugyanis legalább ennyi vár még rá két hét múlva. Itt jön ki az nagyon, hogy nem tud fiatalítani a vezetőség. Nincs a helyére B-terv. A gólpassza úgy a maga nemében tökéletes volt, harciasan megtartotta a zsugát, letette. Parádé. 7 

Messi – a munka javát ő végezte el. Sokszor egészen mélyen kellett labdáért sorban állnia, sokszor egymaga maradt ott Kanté, Fabregas és Rüdiger gyűrűjében a lasztival, hogy oldja meg, és továbbítsa vagy Suáreznek, vagy egy várt beinduló embernek, vagy a kapuba. Mivel az első kettő alig volt megoldás, a harmadikra meg figyeltek, hogy ne eshessen meg, így maradt az, hogy a felpasszokat kijátszotta a középpályára. A gólja egész fasza lett, meg melózott rendesen. 8 

Suárez - valahol mindig kószafaszált, de ritkán volt igazán jó helyen. Aláírom neki, 3-an ragadtak rá, ahogy labdába ért, de ez akkor is kevés volt. 6