Barcelona az elmúlt napokban szegényebb lett. Andrés Iniesta hosszas várakozás után bejelentette távozását! Ez a poszt pedig Neki szól. Nem arról akartam írni, miket nyert meg. Erre bárhol rá lehet keresni. Inkább arról, miket hagy maga után. Zsepiket bekészíteni! 

“Andrés! 

Szívfájdító volt olvasni, hogy a távozás mellett döntöttél. Anno amikor nagy barátod, Xavi jelentette be ugyanezt, az volt hasonló érzés. Itt a búcsú ideje, ez nyilván nem könnyű egyik félnek sem. A döntésed nyilvánvalóan megfontolt, átgondolt érveken alapszik. A természet rendje, az emberi élet velejárója, hogy az ember fizikálisan egy idő után nem bírja a rohanást. Őszintén meglepne, ha ezt pusztán anyagi okok miatt lépnéd meg. De amiket itt hagysz magad mögött, azok az értékek mindig iránymutatóak, példaértékűek maradnak.  

Egyszer nem láttam az arcodon, hogy unalommal, pusztán a pénz miatt focizol, vagy esetleg hogy a remény téged is elhagy. A legfontosabb pillanatokban mindig a legnagyobb fordulatszámon pörögtél. Soha nem kerested a kifogásokat, a bűnbakokat. Az ujjal mutogatás nem a te asztalod. Be tudtad ismerni, ha valami nem megy. Igazi egyéniség voltál a pályán. Nem az a fajta, aki imád szerepelni, hanem aki csendben, a háttérben végzi a munkáját, mégis mindenki figyeli. Példát mutattál nem csak a fiataloknak, a korosztályodnak is. Amikor a felnőtt keretbe bekerültél, nyilván nem volt egyszerű adaptálódni ahhoz a szinthez, melyet ott tartani kellett. De nem hátráltál ki. A kis angyalarcú zseni tovább küzdött, és élvezte Rijkaard bizalmát, akinek a beépítését köszönhetjük.

Aztán ahogy pörögtek az évek, szép lassan tiéd lett az öltöző. Nem azért, mert akkora hangod volt, és nem is az arcod miatt. Egyszerűen a személyiségeddel meg tudtad nyerni őket. Az újonnan érkezőket meleg szeretettel köszöntötted, akinek pedig gondja volt, segítettél. Ez a maximális, amit egy futballista tehet a csapatért a pályán kívül. Téged nem az egyéni díjak hajtottak. A csapat sikereiért dolgoztál az elmúlt 22 esztendőben. Ha vészterhes idők jártak akkor, ha minden klappolt, akkor. Érezted, mikor kell azt mondani, elég. Érezted, mikortól lehetsz evezős helyett nehezék a hajóban. Eljött ez a pillanat. Mindannyian könnyes szemmel vesszük ezt tudomásul, fáj. Hogy is ne fájna, amikor a La Másia valaha volt egyik legjobbja kirepül? Hogy is ne fájna látni, ahogy az öltöző legfontosabb helye megüresedik? Még egy ilyen középpályást utánpótlásbázis nem nevel ki. De eljött ez a pillanat. A búcsú pillanata. 

És most, amikor a küszöb felé lépdelsz megpakolt csomagjaiddal, hogy ennek a 22 évnek búcsút ints könnyes szemmel, egy dolgot, az örökségedet hagyod a hátad mögött. A tökéletes focistát, a tökéletes embert.

Köszönünk mindent, és mihamarabb visszavárunk, Kapitány!”

/Egy igazi rajongód/

Ki ne emlékezne a Chelsea ellen szerzett góljára a 92. perc derekán? Ki ne emlékezne a hollandok ellen szerzett góljára a 116. percben? Felejthetetlen pillanatok voltak, és mindig a legfontosabbkor volt a legjobb helyen ez a kis zseni, és találta el a legjobban a labdát. Továbbá érdekesség, hogy ő az első, akitől a France Football vezérigazgatója hivatalosan kér elnézést, amiért az Aranylabdát nem ítélték neki oda. Ez tehát Don Andrés Iniesta öröksége: a Barca futballjának igazi értékei.