Zöld erdőben jártam,

Gyepszőnyeget láttam.

Benne telis-tele Élet,

Mesélek valami szépet.

 

Az erdőben tíz állat és egy törpe,

Kinek Smalling majdnem orrát törte.

Ám a törpe még csak le se szarta,

S végül Ördögöt festett a falra.

 

Néhanapján az erdőbe vendégek jönnek,

A lakók állatként üvöltve hőbörögnek. 

Nem adják a katica három pöttyét,

Csak a vereség keserű löttyét.

 

Legutóbbi vendég az unalmas Soci,

Mennyivel jobb lenne egy sminkelt szöszi...

Pedig ez van, mindenkit fogadni kell,

Serleg magától gazdára nem lel.

 

Mezei néző csak néz és figyel,

Törpe vajon milyen kedvvel kelt fel.

Csalódás az élet, borús az ég,

A törpe csak vakargatja tökét.

 

Maradt hát a tíz másik, vendég pedig jő,

Fogadtatásban részesíteni mindenkit illő.

Így hát egymásnak esnek, kocognak,

A nézők egymással locsognak.

 

Lement a nap, megtörtént a vizit,

Ezúttal nem láthattunk tizit,

Tabella alapján egyértelmű a helyzet,

Közel van már a bajnoki... locsolás.

Elnézést.