Granada óta nem nagyon volt poszt a blogon, így kicsit összefoglalom az eseményeket kezdésnek. Ugye az vitán felül egy súlyos mélypont volt, egy olyan pofon, amiből viszonylag gyorsan fel kellett állni. Pár nap múlva már sokkal jobb színben (igaz, ez 20-25 percig tartott csak) 2-1-re megvertük a Villarrealt, de az igazán szép mindebben a felállásban az egy héttel azután rendezett Getafe-Barcelona volt, amelyet nem csak hogy megnyertünk, de szépen is tettük. És ennek a “tendenciának” a folytatása volt az Inter.
Egyre legitimáltabbnak kezdenek tűnni azok a külső, és belső (!) kritikák, amelyek a minden kétséget kizáróan gyenge szezonkezdést a felkészülési szezon túlzsúfoltságának tudják be. Az nem normális, hogy egy csapat hetente szeli át a fél világot, hogy aztán játsszon két meccset, és egy hét múlva menjen tovább egy tök más kontinensre. Így erőnlétileg nem lehet feltornázni a csapatot. De mostanra jött el az a rész, ahol talán már beszélhetünk arról, hogy bírják a gyűrődést a srácok. Ez pedig egy igen egyszerű dologból tudható. Bizonyára többen is tisztában vagyunk az Inter Milan jelenlegi, rég nem látott formájával. Hasítanak a Serie A-ban, és jó focival teszik mindezt. Sokat mozognak, futnak, és egy erős csapatuk van. Ennek ellenére a Barca tökig letámadó focit akart, és erőltetett is rá Conte seregére. Olyannyira, hogy a végén a mieink bírták jobban!!
Egy meccset ugye alapból meghatároz az, hogy indul. Ez pedig nem indult jól. Egy szabadrúgás után Piquéről Lautaro elé pattant a labda, akivel Lenglet nem bírta az iramot, és az argentin jött ki győztesen a helyzetből. 3 perc alatt tehát összehoztunk egy 0:1-es hendikepet gyakorlatilag. Ez volt az a pont, ahol benne volt a levegőben egy nagy összezuhanás. Csak hogy ez nem így megy. Messivel a pályán a Barca nem zuhanhat csak úgy random össze. Nem is tette. Volt egy elképzelésünk. Torkig nekimenni az Internek, amíg össze nem roppan. Ki nem szarja le az eredményt? Ezt fogjuk csinálni, kész! Kb ez lehetett a fejekben, mert ez is történt. Rögtön sebességet váltott a hazai lovagrend, és odaszegezte az milánói urakat a kapujukhoz. Igen ám, de ugye ennek megvan az az oly sokszor elkántált hátránya, hogy a magas védekezést könnyű megfutni. Ez pedig a vendégek játéka. És talán ezért is tűnhetett úgy, hogy le lettünk focizva. A valóságban pedig az történt, hogy míg mi a mi focinkat játszottuk, addig nekik is lehetőségük adódott ugyanerre.
Mentálisan ez alkalommal igen erősnek bizonyult a Barca. Az első félidőben ugyan majdnem rendszeresen a labdavesztésekből futkostunk vissza, de a sok kontra, és a letámadás kivett sokat az Interből. Ez a második félidő elejétől látszott. A passzok nem voltak olyan élénkek, élesek, egyre többet hibáztak egyénileg a vendégek, és enyhült Stegenen is a nyomás. Egy ilyen visszaesésből pedig nem szoktak jól kijönni az ellenfelek. Külön nem előnyös ez a helyzet a Camp Nouban, ahol 2013 óta veretlen a Barca a legrangosabb európai tornában. És ennek meg is lett a gyümölcse. Valverde agresszívabbá teendő a meccset, Sergio helyett beküldte az Emberevőt, akit magasan ráparancsolt az Inter nyakára, hogy ott harapdáljon. 5 perc múlva Suarez bombagólját fantasztikusan készítette elő, ami új irányt adott a meccsnek. Ezen a ponton az ekkorra jelentősen fáradtabb vendégek már csak a túlélésre játszottak. Conte stabilizálta a csapatát, a kontrák pedig egyre ritkábbak lettek. A Barca megint tökig nekikment, 5-6-7-8 percekre is a kapujuk elé szorultak, és percről percre érezhetően nőtt az esélye a győzelemnek. A védelem bár magasan állt, nem volt benne már kockázat, a támadások egyre gyakrabban haltak el 35-40 métereken, és itt akkor említsük meg Frenkie és Vidal nagyon kemény, és alázatos, (előbbitől olykor, utóbbinál végig) brusztolós munkáját. Az már csak a hab volt a tortán, hogy a végén a kifáradt, és látszólag nem erre a védekezési formára szocializálódó Inter védelemben Messi milyen szépen hagyta faképnél a szélső bunkót, adott egy zsugát Lalyosnak, aki igazi kilenceshez méltó mozdulattal tette át a labdát Godin mellett úgy, hogy esélye sem volt kirúgni, majd lőtte le a tehetetlen Handanovic mellett.
Természetesen ez nem csak egy győzelem volt. Ez volt az első olyan erőpróba, amikor kiderülhetett, fejlődött-e a csapat Granada óta. És ha a játék látványosabb nem is lett, az biztos, csapatként egységesebben, mentálisan erősebben fukcionált a Barcelona. Világosan látszik, hogy a jövőben ez lesz az a középpálya, amelyre a játékunkat alapozni lehet. Sokkal több a rövid, gyors passz, ami egyben a izgalmasabbá teszi a meccset. Sajnos ezt csak mostanra sikerült Valverdének is majdhogynem végérvényesen tudatosítania önmagában. Az persze kérdés, mire lesz elég ez a halovány javulás, vagy hogy a lendület meddig tart ki. Még igencsak ingatagnak tűnik az egész, és egy vereség újra elindíthat lefele a lejtőn minket, de fogjuk fel inkább úgy, mint egy lehetőséget arra, hogy a förtelmes szezonkezdést elfelejtsük, és kihozzunk valamit ebből az évadból.
Záró gondolatnak pedig annyit biggyesztenék ide, hogy rég volt alkalom olyanra, hogy értékelő formájában a csapatról, és annak teljesítményéről beszéljünk. Ugyanis végre volt csapat, végre volt teljesítmény, és végre nem azzal telt az értékelő előkészítése, hogy azon vakarjuk a fejünk, hogy írjunk kultúrált véleményt Valverdéről és a fiúkról. Üdítő!
FC Barcelona 2:1 Inter Milan (Suarez 2x)
TerStegen - sajnos neki is rég volt már olyan meccse, ahol a néha hajmeresztő, néha földön túli teljesítménye hozzásegítette a csapatot a győzelemhez. Természetesen a gólért nem lehet elővenni. Abban sem lennék teljesen biztos, hogy pontosan látta a gól előrri pillanatokban a labdát, és Lautarot, ennek ellenére nyúlt a lövésért, de nem érhette el. Annál inkább feljegyzendő az, amikor a félidő vége előtt kulcspillanatban a gólvonalon mentett egy olyat, amit nagyon kevesen fognának ki. Ellentétes irányban mozgott, amit a csatár tökéletesen felismert, de valahogy mégis leért rá. Parádé. Az persze árnyalja a BL teljesítményeit, hogy a hosszú passzai ebben a sorozatban érezhetően pontatlanabbak, de ez inkább az ellenfél letámadását minősíti. 7,5
Semedo - eddig amikor balbunkót játszott, sok jót nem tudtunk róla feljegyezni. Ami persze nem is csoda, hiszen nem ez a posztja, nem várhatunk megváltást. De ez a szerdai ennél sokkal jobbra sikerült. Olyannyira, hogy alkalom adtán vészmegoldásnak jó is lesz azon a poszton. Mivel az ellenfél játéka gyakrabban folyt a másik oldalon, neki az a hálátlan feladat jutott, hogy az emberére mindig maga mögé nézve kellett figyelnie, de lehozta. Valamint volt egy igen fontos futása Lautaroval, aminek a végén nem ő jött ki győztesen a párharcból. 7
Lenglet/Piqué - áldatlan, és hálátlan feladat, ha nem vagy túl gyors, de mivel a csapatod magasan játszik, és gyakoriak a kontrák, szinte folyamatosan fennáll annak a lehetősége, hogy 30-40 métereken kell sprintversenybe keveredj egy nálad gyorsabb támadóval. Nem lehet azon csodálkozni, hogy több gólt kapunk. Álló helyzetben ezek az urak megoldják a feladataikat, de egyszerűen nem olyan gyorsak, hogy ezt a futást bírják. Faultolni nem faultolhatnak, mert az piroslap, így marad a rohangálás. Nem előnyös. Ezzel együtt az Inter ellen nem tudom őket elővenni a gólért. Egy szerencsétlenül pattanó labda után Lenglet nem tudta beérni Lautarot. Ami fontos volt, azt megoldották, amit tudtak, megtettek. 7
Sergi Roberto - amikor felkerült az első csapatba, nagyon hamar alternatíva hiányában a szélső bekk pozíciójába csöppent. Ami nem állt neki jól. Most ugyan ezen a poszton van már más ember, de az nem előny, ha ezek mind sérültek. Kezd az az érzésem lenni, hogy megint ottragadhat. Nagy kár lenne. 6
Sergio - az ilyen meccsek adnak pontos képet Busi állapotáról és formájáról. Nem lehetett rá panasz, pontosan és higgadtan játszott, és nagyon sok labdát szerzett, magas százalékos arányban az ellenfél térfelén. A letámadásunk vitathatatlanul legfontosabb alakja, aki mindig közel helyezkedik az ellenfél játékosaihoz, és pontosan szerel, aztán hasonlóan játssza meg a labdákat. De mivel az idő vasfoga lassan őt is eléri, így ennél jobb teljesítményekre már nem számíthatunk. 7
Arthur/De Jong - a katalán parlament lassan törvénybe foglalhatná, hogy ők a Barcelona támadó középpályásai. Rettentő hamar egymásra hangolódtak annak ellenére, hogy valószínűleg nem is beszélnek egy nyelvet, vagy ha igen, akkor is törve azt. Nagyon fontos szerepük van a játék felgyorsításában, lelassításában, forgatásában és irányításában. Volt nemrég egy olyan megjegyzésem egy ismerősöm irányába, hogy Messi pótlását csak emberekkel lehet megoldani, mert olyat, mint ő, nem fogunk találni. Ebből kettő ez a kettő középpályás. Bennük van meg a játék olyan ismerete, ami Messiét helyettesítheti később. 8-8
Griezmann - a sok kritika ellenére rendkívül elszánt. Sok volt érte az a 120 millió, de mindenkiért sok ennyi. Az viszont biztos, hogy nagyon akar bizonyítani, és nagyon hajt azért, hogy megszeressük. És jó úton is halad. Nem büdös neki a munka, nem gáz neki a csapatba való belesimulás, és bármilyen szerepet is osztanak rá, az biztos, lelkiismeretesen végzi a munkáját. 7
Suárez - sokatmondó az az adat, hogy az elmúlt két BL idényben ugyanannyi gólt lőtt, mint az Inter ellen 45 perc alatt. De nem érdemes már ezen rágódni. Suárez a világ egyik legjobb befejező csatára. Rendkívül jól érzi a kaput, és csukott szemmel is képes gólt lőni a büntetőterületen belül szinte bárhonnan. Persze, gyakran hibázik ő is. Mindenki gyakran hibázik. De ha Messinek nem lenne ennyi szar a fejéhez dobva, ha futna egy ilyen időszakot. Akkor Lalyost is tiszteljük meg ezzel. Keményen dolgozik, értékeljük. Jobbat nem tudnánk elhozni 200 millió alatt sehonnan. 9
Messi - mivel neki kimaradt sérülés miatt a szezon eddig fele majdnem teljesen, így neki most ez a szezon eleji formája. Eddig keveset edzett a csapattal, és szintén keveset labdával. Nagyon nehéz évad van mögötte, ezek után kijár neki 1-2 meccsnyi türelem. Vagy 3-4. Még így is megvillogtatta a klasszisát, és így is remekül szórta a labdákat. De most csöppent vissza az igazán kemény munkába. Ezen felül 32 éves. Egy sérülés már lassabban múlik el. Ő maga mondta, érzi, a teste nehezebben bírja már a gyűrődést, mint korábban. Ez érthető is. 7
Vidal - csodacsere. Harciassá és keménnyé tette a középpályát, és ez is volt a feladata tulajdonképpen.
Dembélé - világos, hogy ő nem az az ember, aki köré taktikát lehet építeni, vagy bele lehet szuszakolni egybe. Ő az a fajta játékos, aki fegyelmezetlen, de ha bedobod a 60. perc után, hogy fickándozzon, abban jó. Ezt pedig vagy elfogadja, vagy megy isten hírével. Ez a büdös nagy helyzet!
