Egy ilyen győzelem olyan, mint egy alapozó krém. Ideig-óráig el tudja fedni a bőr kidebb-nagyobb hibáit, de azok attól még a felszín alatt ugyanúgy bőrhibák maradnak, amelyek kezelés hiányában nem múlnak el. A felvezetés után kezdeném rögtön azzal, hogy akármennyire is szép győzelmet arattunk, sajnos ezúttal kibuktak azok a hibák, amelyekre tavasszal akár az eredményes szezon is rámehet, és amelyeken gyakorlatilag azonnal változtatni kell. Ezek a hibák pedig a védelemben vannak jelen, de ha tágítom a kört, azt mondom, a védekezésben. Valahogy nem sikerül kialakítani emberfölényt a védekező harmadban, és ezzel együtt mondjuk egy, vagy neadjisten több passzsávot lezárni, ezek pedig olyan hibák, amelyeket a legamatőrebb csapatok is gyakorlatilag azonnal felismernek, és a legügyetlenebb játékosok is kihasználnak (elég csak az első gólra gondolni, ahol egy rosszul lezárt passzsávban az addig 10-ből 9 passzát elrontó Salva Sevilla adott gólpasszt). 

Ez után a kis kijózanító pofon után pedig a pozitívumok fognak következni, mert abból is volt bőven. A meccs első pillanatától kezdve látszott, hogy a csapat mindennél jobban ki akarja tömni a Mallorcát. Ez alapvetően a helyes felfogás, nem csak akkor, ha hazai környezetben játszunk, és ha egy kiscsapat ellen, hanem mindig, minden egyes meccsen. Mert ha ez a csapat akar valamit, akkor az ehhez szükséges munkamennyiséget fogja a pályára vinni, az pedig egykét ritka kivételtől eltekintve mindig meghozza a gyümölcsét. 

Eddig alapvetően az üdítő kivételektől eltekintve azt láthattuk, hogy egy minimalista, helyenként egykét szép megmozdulással némileg kiszinezett meccsen vagy sikerült nyerni, vagy nem. És mintha ez lenne az, amin az elmúlt hetekben egy kicsit változtatott volna Valverde. Persze nem fogom az egekig magasztalni, mert még mindig tartom, hogy ebben a szezonban mindent kétszer kéne megnyernie, hogy erre érdemesnek bizonyuljon, de a tényekkel szembe kell nézni, azok pedig egyre inkább abba az irányba mutatnak, hogy kicsit mintha felpaprikázta volna a fiúkat, varázsbabszemet dugott volna a seggükbe, amitől meg egyszerre elkezdték akarni a győzelmet. 

És hogy ez miben nyilvánult meg? Nagyon jó kérdés. Alapvetően az volt a felállás, hogy a Barcánál volt a labda. Ezekkel a labdákkal viszont a lehető leggyorsabban akart a csapat a kapuig jutni, ott pedig hamar, gyorsan, és szépen befejezni az akciókat. Ennek a gyors, és direkt játéknak volt az egyik legfontosabb eleme az, hogy a középpálya gyakorlatilag megállás nélkül mozgott, mint az őrültek, Sergi Roberto fáradhatatlanul futkosott fel s alá a vonal mellett, Lionel Messi mindig, mindenhol mozgott, Suárez pedig hol Griezmann-nal, hol Messivel váltva a széleken is jelen volt, visszább is lépdelt, egy szóval: focizott. 

Viszont voltak olyan pillanatok is, amikor a Barca - akárhogy is igyekezett, 3 négyzetméteren 150 ember között - nem tudta megtartani a labdát, és itt jött az, ami megintcsak kulcsfontosságú volt. A labdavesztés helye környékén lévő összes ember egyként rohant rá a vendég játékosra, ezzel elzárva a lehetőségeit, vagy mondjuk kiterelve a játékot a vonal felé, ahol megint sikerült létszámfölénybe kerülni, és labdát szerezni. A megszerzett labdákkal az elől lévő játékosok azonnal kapu felé fordultak, vagy esetenként egy-két társat bevárandó egyel hátrébb tették a labdát, ahonnan második szándékból indult meg a gyors, pontos, és mindenek felett effektív támadásépítés. 

Természetesen egy ilyen győzelemhez, egy ilyeg parádéhoz mindig kell egy ellenfél, aki gyakorlatilag azt hagy magával megcsinálni, amit a másik csapat akar. Volt abban valami megkapó, hogy a Mallorca - bár az első pillanattól fogva látszott, hogy sem nem elsőosztály színvonal, és végképp nem lesz ellenfél a Camp Nouban - nem vágta fel a labdákat, megpróbálta kihozni őket a földön. Ezzel azonban megfosztották magukat a lehetőségtől, hogy a Barca legérzékenyebb pontján, a rendezetlen védelem elleni kontratámadásokon valahogy ellavírozzanak, és mondjuk a látszatot fenntartsák, hogy ők bizony szeretnének egy, vagy három pontot szerezni. És akkor a slusszpoén: mindenki döntse el, sír-e, vagy nevet azon, hogy egy ilyen, érezhetően szintekkel gyengébb csapat KÉT gólt szerzett a Camp Nou gyepén. Szerintem ez rettenetesen gáz. 

Barcelona - Mallorca 5:2 (Griezmann, Messi 2x, Suárez, Messi)

Ter Stegen - pontosan az ilyen meccsek miatt nem volt eddig, és nem lesz idén sem fő várományosa a Zamora díjnak. Akárhányszor mentheti meg a csapat seggét, valamilyen - általában nem általa előidézett - okból mindig fog gólt kapni. Egész egyszerűen ez a futball egyik legnagyobb igazságtalansága. És én most megtenném mindenki szíves engedelmével azt, hogy szemet hunyok az elrontott kifutása felett a második gól előtti beadásnál. Szökőévente félszer követ el olyan hibát, amelyből aztán gólt kapunk, ezeket soha nem kulcspillanatokban, kulcsfontosságú meccseken követi el, és ennek a legutóbbinak lényegében semmi jelentősége nem volt. Végezetül pedig halkan megemlítem azt, amit már az oldalon is olvashattatok, hogy ugyanannyi gólpassza van idén, mint egy bizonyos Cristiano Ronaldonak. 8

Sergi Roberto - innentől kezdve nem fogok többet azzal foglalkozni, hogy szélső védőt, vagy középpályást játszik. Mert ez az egész nem érdemel ennyi szót, és látszólag őt magát sem érdekli, most éppen hol kell helyt állnia. Tegnap is, és már nagyon nem először ő volt a csapat egyik, ha nem a legtöbbet dolgozó játékosa. Ahol éppen kellett, ott segített létszámfölényt kialakítani. Lényegében folyamatosan passzopció volt, folyamatosan megjátszható volt, és nem emlékszem olyanra, hogy mondjuk nem tudta, hova és mikor kell érkeznie, hova mozogjon, hol kérje a labdát, vagy kinek passzoljon, hogy a játék folyamatos maradjon. Lenyűgöző, és Jordi Alba kiváltával látszik lényegében a legjobban, mekkora teherbírása van ennek a srácnak. Módfelett intelligensen játssza a futballt, és bár középszerűnek van beskatulyázva, aki minden meccsét látja, az láthatja azt is, hogy olykor - még ha nem is úgy, mint mondjuk Messi - ő is meg tudja mutatni azt, miért nem középszerű. 8,5

Piqué/Lenglet - hát, uraim, össze lehet szégyellni magunkat. Ter Stegen a legjobbját nyújtva menti meg a csapatot nem egyszer az elmúlt időszakban, és akkor a Mallorca(!!) ellen, hazai pályán(!!!) nem vagyunk képesek ezt megköszönni neki egy kapott gól nélküli meccsel. Az első gólért nem hibáztatom Lengletet, időben észlelte Budimir elfutását, és ment is vele, szerencsétlenül pattant meg a lábán a labda, ez sajnos a legjobbakkal is megesik. De a második gól előtt álltak, néztek, aztán amikor Budimir már a levegőben volt, akkor sikerült kapcsolni, hogy ja, baszki, ugrani kellett volna. Mindig hangsúlyozom az ilyenek után, hogy ez itt belefér, meg hogy itt nem faragunk rá. De 1) basszus, attól még, hogy belefér, minden ilyen alkalommal el kell ezt követni? 2) még ha mondjuk itt bele is fér, ha nem kapnak két jókora pofont az edzői stábtól, akkor majd ugyanezt megcsinálják akkor is, amikor ez már nem fér bele, és akkor megint ugyanott leszünk, mint voltunk Róma és Liverpool után. Ezt pedig ilyen formában mégegyszer nem igazán kellene megcsinálni. A pontszámukba viszont beleveszem azt is, hogy a támadásépítésben azért nyújtottak némi segítséget. 7-7 

Junior Firpo - egész egyszerűen ha fegyvert fognak a fejemhez, se tudnám megmondani, a játék milyen elemében, vagy elemeiben fedi el Jordi Alba hiányát. Amennyire a balon mennek a támadások, ha Alba ott van, kiesése óta annyira tevődött át minden a jobb oldalra. Firpo néha tud valamit mutatni a támadásépítésben, de tegnap ebből speciel semmit nem láttunk meg. És ezzel nem is lenne gond, ha mondjuk a védőmunkája hibátlan lett volna, de nem volt az. 6

Rakitic - van neki egy óriási erénye, ami tökéletesen kijött tegnap. Akármilyen helyzetben is van, akármennyire is nélkülözöttnek érezheti magát, amikor megkapja a lehetőséget, csak, és kizárólag arra tud koncentrálni, hogy a lehető legmagasabb fordulatszámon nyújtsa a legjobbját. Mindenhol ott volt, ahol éppen kellett, és második hullámban mindig felért a támadók mögé, hogy a lecsorgó labdákat osztogathassa. Bevallom, nekem hiányozna, ha télen, pont a legnagyobb hajtás előtt válna ki egy ilyen értékes játékos a keretből. 8

Busquets - még mindig tapintható a különbség a játékban aközött, ha ő ottvan, és ha nincs. Vele sokkal folyamatosabb, szervezettebb és irányítottabb a játék, ugyanis Frenkie még nincs itt annyi ideje, hogy át tudja venni a szerepét. Fontos, már-már létfontosságú szerepe van a letámadás, és a labdavesztés utáni pillanatok megszervezésében, amelyeket hibátlanul megcsinált tegnap. Frenkienek el kell kezdenie idővel ebben a szerepben játszania, hiszen máshogy lehetetlen lesz ezt megtanulni. 8

De Jong - lassan a szó legszorosabb értelmében kifogyok a jelzőkből, ami őt illeti. Az a végtelen intelligencia, akarás, teherbírás, és tehetség, ami őt jellemzi, páratlan kinccsé teszi, és méltán igazolja az eddigi teljesítménye alapján, hogy bőven megérte az érte kiadott pénz. 8,5

Griezmann - egyre jobban beilleszkedik a csapatba, egyre jobban elnyeri a társak bizalmát, és ezzel együtt egyre jobb teljesítményekre lesz képes. Egyetlen dolog nem változott csak, és az az elszántsága. Akármit rá lehetett eddig is bízni, azt ellátta. És külön nehéz a helyzet úgy, hogy Firpo nem sokat segít be neki. És a végén: tökéltetesen ismerte fel a pillanatot, amikor előre kell futnia üresen, hogy aztán Ter Stegen odarajzolja a lábára a labdát, ő pedig gólt lőjön. 8

Suárez - egyre többet javult a mezőnymunkája. Egyre jobb az összjátékokban, a finom passzai is jobban mennek, azt is érzi, hogy mikor mozogjon ki, és melyik szélre. Egy szóval a játéka minden elemében kezd egy csapatjátékoséra hasonlítani. A gólja pedig...na arra még mindig nem találtam meg a jó jelzőt, de szerintem a földönkívüli a legjobb. 8,5

Messi - az egészen elképesztő az volt, hogy bár tegnap majdnem az egész csapat a legjobbját nyújtotta, ő mégis fogta, és a többiek fölé emelkedett. Annak ellenére, hogy szerinte fog rajta az idő, és ő magát egy előkészítőnek, nem egy góllövőnek tartja, még mindig fogja, húz egyet, és rúg egy mesterhármast. Egyszerűen az embernek az az érzése, csináljon akárki akármit, játsszon akárki akárhogy, soha, de soha nem fog Lionel Messi fölé nőni. 10