Elég sok gondolat és érzés fogalmazódott és fogalmazódik meg azóta is a meccsel kapcsolatban bennem. Először is tök nagy volt látni, hogy az a Fradi, ami a semmiből indult, a Camp Nouba látogatott a Barcához, ami azért egy nagy dolog. Másodszor tök evidens volt, hogy a Barca meg fogja nyerni a meccset, amit mostanában elég elenyésző számú alkalommal mondhattunk ki ennyire nyíltan. Ez pedig annak a jele, hogy kezd látszani, hogy ez egyébként most egy felfele ívelő csapat.
Az összeállítások tekintetében gyakorlatilag semmi meglepetés nem történt, Koeman nyilvánvalóvá tette, hogy nem terve beleszarni a meccsbe, igenis komolyan fogja venni a Ferencvárost, és - mint az jó szokása - nem pihentet. Griezmann kikerülése sem ennek volt betudható, sokkal inkább annak, hogy megmutassa, hogy „fiam pofázzál nyugodtan a válogatottnál, de amíg a 150%-os ziccereidet sem lövöd be, addig 1) magadat égeted, 2) nem érdekel”. Ezeknél viszont sokkal jobb volt, hogy Trincao végre nem csak 10-20 perceket, hanem kicsivel több, mint egy órát kapott, és végre láthattuk Pjanicot is rendesen játszani. És hogy miért azt választottam címnek, hogy három meccs? Mert tulajdonképpen három élesen elkülöníthető szakaszra volt osztható ez a találkozó.
Az első meccs.
Az elején egyébként kifejezetten szarul kezdtünk, nem volt ötlet, nem voltak elképzelések, és volt egy olyan érzésem, hogy Koeman nem arra számított, hogy a Fradi ennyire megpróbál játszani, sokkal inkább arra, hogy passzív marad, és arra játszik, hogy Tokmacnak felrúgja a labdákat, aki majd azokat megtartja és helyzeteket alakít ki. Egyébként részben ez is történt, viszont a magyar csapat felvette a harcot, amibe aztán csúnyán bele is bukott. Hogy miért? Egyszerű.
Ha betolod a buszt, leszűkíted az ellenfél területeit a támadó harmadban, ami egyfelől átlövésekre kényszeríti őket, másfelől pedig a támadások 99%-a elhal a tizenhatos előtt. Mert ugye az elég logikus, hogy ha 1 m2-n 3 védp jön szembe, a területed és a lehetőségeid olyannyira beszűkülnek, hogy nem tudod megtartani a labdát. Ez egyébként a Barca ellen egy tökéletes fegyver - egyelőre. Ha viszont kitámadsz, nyomás alá helyezed az ellenfeled, a labdákat nem pedig felrúgdalod, inkább megtartod, az egyfajta kompaktságot kíván meg. És minél feljebb jutsz a támadásban, annál nagyobb hely marad a védők és a kapus mögött, ami az ellenfélnek egy tökéletes lehetőség. Kiváltképp igaz ez akkor, amikor olyan óriási különbségek vannak a játékosok között úgy sebességben, mint technikálisan, mint ami kijött akkor, amikor Dembelé beleültette Heistert a hintába.
A második meccs.
Na de vissza oda, ahonnan indultunk. A 26. percben aztán Messi megindult, Kovacevic a tizenhatoson belül megakasztotta, büntető, Messi megnyerte a mindgamet Dibusszal szemben, és vezettünk. Ez nyilván a nyomást is enyhítette, innentől pedig fokozatosan fejlődött a Barca, és jöttek ki a különbségek. A félidei 2:0 annyira megnyugtatta a csapatot, hogy időnként gálafocira emlékeztetett a Fradi-kapu előtti játszadozás. Az ellenfél pedig egyre gyakrabban szorult be, egyre kevesebb lehetősége volt felépített támadásokkal odaérni Neto kapujához, vagyis érdemben a meccs le volt futva. Annak ellenére is, hogy a 69. percben egy nagyon erősen túlzó piroslappal emberhátrányba kerültünk, mert Piqué egy kicsit megrángatta Tökmagot, aki kiharcolt egy tizenegyest, hogy aztán Kharatin megszerezhesse ennek a Fradinak az első BL-gólját. És itt indult el...
a harmadik meccs.
Az FTC megérezte a „sebzett” oroszlánból kiáradó vérszagot, és beindult. Meglepő volt, hogy a 70. percben fizikálisan még simán voltak azon a szinten, hogy elkezdjék a kapujához szegezni a Barcát, de bár a világi nagy gyökér kommentátor ezt úgy interpretálta, hogy töri a hátunkat a háló, olyan komoly nyomás mégsem alakult ki. Miért nem? Egyszerűen azért, mert a Ferencváros jelenleg még nincs azon a minőségi szinten, hogy egy FC Barcelonát fogjon, és felszegezzen a kapufáira. Voltak persze ígéretes próbálkozásaik, és egyszer-egyszer kifejezetten kevésen vagy egy rossz döntésen múlott, hogy nem lett szorosabb a meccs, de akkor most beszéljünk arról megint, mi van, ha egy kvalitásokban ennyivel magasabb szinten lévő csapatot betuszkolsz a kapuja elé, és 10 mezőnyjátékossal támadsz.
Az van, hogy akkor mögötted baszott nagy üres területek fognak megnyílni. Lehet, hogy ezt érezte meg Koeman akkor, amikor mindkét szélen frissített egyet, hogy mi van, ha majd kontráznunk kell, de Rebrov úgy volt vele, hogy feltesz mindent egy lapra, veszteni valójuk valójában nem volt. Vagyis feltolta csapatát egészen a Barca torkáig, aminek következtében a védelem és Dibusz között nagy területek nyíltak. A katalánok pedig köszönték szépen, elkezdtek kontrázgatni, jogosan számolva azzal, hogy Dembelé, Pedri és Messi megoldják. Ennek következtében állt végülis be a végeredmény, ami pedig...
Barcelona 5:1 Ferencváros (Messi (p), Fati, Coutinho, Pedri, Dembelé illetve Kharatin (p))
Neto - dolga nem különösebben akadt. Az első félidőben Isael kapufáját premier plánban volt szerencséje végignézni, és bár nem lehetett volna különösebben elővenni, ha az bemegy, azért nem jó dolog rövidre gólt kapni. A büntetőnél nem érezte az irányt, az nem az ő sara. Lábbal stabil, ilyen szempontból semmiképp nem rosszabb kapus fronton a Barca jelenleg. 6
Roberto - a Getafe elleni szereplése után most egy kicsivel jobbat tudott nyújtani, de azért még nem kell hasra esni tőle. Több támadás futott az oldalán, vagyis jobban volt használva, bár ez őszintén aligha az ő érdeme lenne, sokkal inkább Trincaoé, de így ő is többet volt játékban, és volt lehetősége. 6
Piqué - a piroslapja elég rosszul jött, kiváltképp a Juventus ellen, azonban így legalább majd Araujot is láthatjuk mély vízben úszni. Nem játszott egyébként rossz meccset annak ellenére, hogy teljesen fölöslegesen ment bele Tokmac-kal a rángatózásba. Ezek azok a meccsek, amiket a magafajta vén rókák rutinból hoznak le, de semmi több a szükséges minimumnál. 4
Lenglet - a Fradi lesgólja előtt ő is elég vakon volt, és bár nem lett belőle semmi, azért nem festett jól. Mivel alapvetően kevés védekezni valója volt, legjobban a támadások elindításával és a mélységi passzokkal segítette a csapatot, amik egyébként kifejezetten jól állnak neki. 6
Dest - egyelőre úgy tűnik, inkább lesz egy nagy fogás, mint egy nagy bukás. Fontos szerepe volt abban, hogy a bal oldalon erősebb volt a Barca, vele kiegészülve olykor 4v2 vezethettek támadásokat azon az oldalon. A játékintelligenciája zsenge kora ellenére magas, nagyon komoly potenciállal rendelkezik. Plusz eddig mindkét meccsen az ő oldala sokkal-sokkal aktívabb volt támadásépítésben. 7,5
Pjanic - igazából az a jó benne, hogy rendkívül labdabiztos, magabiztos, kimért, fejben gyors, és az embert elfogja valami furcsa nyugalom akkor, amikor hozzá kerül a labda. Nem húzza meg a váratlanokat, hiszen tisztában van képességeivel, viszont amit csinál, azt nagyon szépen és elegánsan csinálja. Bár nem fiatal már, de most egyelőre mégis úgy tűnik, hogy hozzá tud tenni a csapathoz. 7,5
Frenkie de Jong - a Getafe elleni meccs után neki is volt mit jóvá tennie, és azt gondolom, ezt tökéletesen meg is tette. Amolyan box-to-box-ként mozgott, a támadásokat egészen magasan is segítette. Az az előnye ennek a dupla pivot rendszernek, hogy az egyik VKP el is mehet a támadásokkal, mert még mindig marad hátul ember. Frenkie pedig egész jól ráérzett, hogyan és mikor szabad ezt csinálni. 7,5
Trincao - korábban voltak kételyeim őt illetően, nem tudott teljesen meggyőzni. Ami nem is csoda, hiszen 10 percekkel ez szinte lehetetlen. Most azonban, hogy kezdőként kapott lehetőséget, megmutatta kicsit azt, hogy milyen játékos is ő valójában. Az egyik legfontosabb, ami vele megváltozhat, hogy mindkét szélen hatékony és ütőképes lehet a csapat. Eddig megfelelőnek tűnik erre, megvan benne a bátorság néha kockáztatni, technikás, jól lát a pályán, vagyis lehet rá számtani hosszú távon. 7,8
Coutinho - nem győzöm hangsúlyozni, hogy a csapat egyik kiemelkedő alakja eddig, stabil és megbízható teljesítménye pedig minden okkal szolgál arra nézve, hogy a kezdőcsapat majdnem állandó tagja legyen. Többektől hallottam korábban is, hogy Messivel egy csapatban nehéz őt elképzelni lévén, hogy szinte ugyanaz a profiljuk, de erre egyelőre kifejezetten jól cáfol rá. 8,5
Ansu Fati - tök durva amúgy, hogy 17 évesen gyakorlatilag a csapat egyik legjobbja, azonban ez hosszú távon nem biztos, hogy a legjobb neki. Ennyi idősen senki nem tudja egyedül elvinni a csapatot a hátán és félre ne tessenek érteni, nem is ez a helyzet, de elég kulcsfontosságú a jelenléte. Persze biztos nem játszana ennyit, ha lenne helyette alternatíva, ami mondjuk Dembelé lehetne, de hát szóval ja...nem lehet rá számítani sajnos. Így marad a kis Fati, akinek élvezhetjük a varázsát. 8,5
Messi - végre sikerült egy olyan teljesítményt nyújtania, amire úgy június óta vártunk. Klasszis megmozdulások, több kulcspassz, gól, gólpassz, vagyis nem csoda, hogy őt választottuk a meccs emberének. Mindeközben viszont az embernek nem volt az az érzése, hogy itt kizárólag akkor fog bármi történni, ha Messi aktivizálódik, ment vele is és nélküle is a játék. Ezért fontos, ha van egy rendszer. 9
Dembelé - bár elég kritikus hangokat váltott ki - teljesen jogosan - a hétvégi szereplése, most kifejezetten jól helyt állt, elvégezte a feladatát, és mindezt egy góllal és egy gólpasszal koronázta meg.
Pedri - sokan nincsenek tőle elragadtatva, jómagam pedig szeretnék egy kicsit szkeptikusan hozzáállni, de tény, hogy a korától bőven érettebben focizik, és egy elég nagy potenciál.
Araujo - nem ez volt Az Erőpróba számára, az majd a Juve ellen jön, de amit kellett, azt tökéletesen megcsinált.
Firpo - mit keres még itt amúgy? Ezt tudja valaki?
Busquets - nem kifejezetten értettem, minek cserélte be Koeman, mert hogy felállt védelem részeként eddig soha nem sikerült jó teljesítményt felmutatnia.
