Az év vége sűrűsége és az oldalon végzett egyéb projektek miatt úgy alakult, hogy utoljára októberben írtam meccsértékelőt, azóta pedig azért sok minden történt. A meccsek többségét láttam, végignéztem és  végigszenvedtem. Ne verjük át magunkat, idén jobbára a szenvedés jut, függetlenül az eredménytől. Jó példa az előző, Huesca elleni meccs, ami győztes volt, de ötször eret vágtunk, mire vége lett. Óriási mázli, hogy a tömérdek rossz meccs után pont egy jónál térek vissza a billentyűzethez. 

Alapvetően a San Mamés egy klasszikusan nehéz terep, minden évben küzdeni kell itt a győzelemért. Idén viszont nem túl erős a Bilbao és konkrétan a meccs előtt neveztek ki egy új edzőt, így azért várható volt, hogy nem a legszervezettebb ellenfél fogja fogadni a Barcelonát. Ehhez képest nagyon gyorsan sikerült gólt kapni, de erről majd később. 

A szezon elején Koeman össze-vissza próbálgatott minden játékost azzal a dumával, hogy "az játszik, aki jól teljesít edzésen", de aztán szép lassan kialakult a kezdőcsapata. Persze ebben a folyamatos sérülések is közrejátszanak: a fennmaradó játékoskeretből az esetek többségében egyértelműen el lehet dönteni, ki a megfelelő kezdőember. Legjobb példa a védelem: egy jobbhátvéd van Dest személyében, így ő mindenképp játszani fog, belső védőknél pedig egyértelmű Araujo favorizálása Umititvel szemben. 

Ennek a kiválasztási konzisztenciának elvileg emelnie kéne a játékosok teljesítményét is, hiszen a folyamatos játéklehetőség forma szempontjából mindig előnyt fog élvezni a meccshiánnyal szemben, így jobban elvárható mondjuk Jordi Albától a jó teljesítmény, mint Junior Firpótól. És itt már jelentkeznek problémák. Se csapat- se egyéni szinten nem tudja idén a Barcelona megtartani egy-egy jó meccs formáját. Elégedettek lehetünk a Bilbao elleni teljesítménnyel, láthatjuk a fényt az alagút végén, de leginkább azért kell izgulnunk, hogy vajon tartani tudják-e a Granada ellen is ezt a jó formát a hétvégén. Amíg nem sikerül stabilizálni egy kiszámítható jó teljesítményt, addig nem várható érdemi előrelépés a tabellán.

Ami változott, az a helyzetkihasználás. A játékosok és Koeman is elmondta sokszor, hogy a Barca alakítja ki a legtöbb helyzetet, mégis kevés gólt szereznek belőlük. Ezen a meccsen a három találat ennyi helyzetre teljesen kielégítő mennyiség. Viszont nem indult ilyen jól a találkozó, és akkor itt térhetünk rá a korábban említett kezdeti fejetlenségre. Az első 12 percben a Bilbaonak négy kísérlete volt a Barca egyével szemben, rögtön az első ugye gól is lett. Teljes fejetlenség uralkodott a védekezésben, nagyon rossz helyezkedések és területhagyások, a gólt is így kapták, hogy a Busquets-Lenglet hátsó páros nagyon messze álltak egymástól és még messzebb Inakitól, utána Busquets teljesen feleslegesen mozgott ki, majd Lenglet már teljesen reménytelen volt. Az egy pozitívum, hogy ezután sikerült stabilizálni, de nagyobb csapat ellen nem fér bele, hogy a meccs több, mint tizedében ekkora káosz legyen. 

Szintén érdemes megemlíteni a meccs végét, amikor a csapatot beszorították a hazaiak és sikerült még egy gólt szerezniük. Bár Koemannál sokkal erőnlétibbek az edzések, amiknek hála láthatóan jobb fizikailag a csapat, mint amilyen Valverdnél és Setiennél volt, azonban nem ez az első meccs a szezonban, amikor fejben kipukkadnak az utolsó pár percre. Vagy csak nem akarnak játszani. Volt olyan meccs, amikor egyértelműen látszott, Koeman megtartja az egygólos előnyt és beáll védekezni. Az most egy dolog, hogy ez illik-e ehhez a klubhoz vagy nem, de az egy másik, hogy milyen veszélyeket tartogat. Ezen a meccsen a két gólos előny miatt belefért, de érdemes lenne megfontolni a mentális hadviselés fejlesztésén is. 

Csapongó gondolatokat írtam le, de pontosan ilyen csapongó ez a szezon is. Egyszer egy egész jó meccs, utána egy szenvedős győzelem majd botlás. Igazi hullámvasúton ülünk, de legalább ebben a percben pont egy magaslaton vagyunk. 

Bilbao - Barcelona 2-3

ter Stegen - Gyakorlatilag nem volt dolga, a gólokról meg nem tehetett. Ez a meccs most nem róla szólt, de ez nem feltétlenül probléma. 6

Dest - Egyértelműen ő az egyik fő nyertese ennek a szezonnak, hiszen Roberto sérülésével folyamatos játéklehetőséghez juthat. Egyelőre visszafogottan teljesít: kifejezetten ígéretes, de még nem érkezett meg. Támadásban nem vállal eleget, védekezésben viszonylag jó, bár ezen a meccsen azért többször lemaradt egy-egy bilbaói átívelésnél. 6

Araujo - Nehéz eldönteni, hogy az ő érdeme vagy a többiek és a csapat szégyene, hogy az uruguayi jelenleg a legjobb belső védő. Kifejezetten ígéretes egyébként, hozzátéve, hogy komolyabb ellenfél ellen igazi nyomás alatt még nem láttuk játszani. Mindenesetre a statisztikái egyelőre kiválóak. 7

Lenglet - Tavaly agyondicsértük, idén Pique hiányában azért kijönnek a problémák. Leginkább az a baj a franciával, hogy nem érzi azt az ember, hogy valaha is vezérré válhat, ami egy belső védőnél azért nem árt. Kicsit olyan, mint egy megszeppent kisfiú, aki minél kisebb feltűnést keltve próbál megbújni a sarokban, amíg a többiek lerendezik a balhét. Az első gólnál még én is megforgattam volna. 5.5

Alba - Már sosem lesz olyan, mint fénykorában, de ez most még így is egy egész jó Alba. A futóképessége még mindig brutális, idén pedig jelentkeznek a régóta hiányolt felfutások, megindulások, centerezések és gólpasszok, melyekkel meccseket lehet nyerni. 7.5

Busquets - Nehéz mostanában pozitív jelzőkkel illetni, mert ordítóan feltűnő a lassúsága és a pontatlansága, az első bekapott gólnál pedig teljesen más rendezvényen volt a mozgása és helyezkedése alapján. Nem vagyok nagy rajongója Pjanicnak, de nem biztos, hogy padoznia kéne a bosnyáknak... 5.5

de Jong - Alapvetően az ő posztja a csöndesebbek közé tartozik, de az elmúlt meccseken egészen feltűnően játszik: gól, gólpassz, óriási bejátszott terület és hatalmas játékintelligencia. Továbbra is jó vétel volt. 7.5

Pedri - Nem gondoltam volna a szezon elején, hogy nem Fati lesz a szezon nyertese, de a szélső megsérült, Pedri pedig szinte azonnal bejátszotta magát a csapatba, és elképesztő, amit művel 18 évesen. Coutinho szedheti a sátorfáját, megvan a következő zseni Barcelonában. Pedri legnagyobb érdeme és elismerése nem más, mint Messi arca és mozgása. Ahogy ránéz, amilyen nonverbális kommunikáció van köztük, egyszerűen látszik, hogy az argentin megtalálta társát és utódját. 8

Dembele - Nem hittem volna, hogy ilyet fogok írni, de ez a francia eddigi legjobb szezonja. Végre valami komolyság érződik rajta, talán nem véletlenül. A keret jelenlegi állapotában talán ő is érzi, hogy nagyobb szerepet kell vállalnia, mert itt már nincsenek Suarezek, akik teljesítenek, amíg ő Fortnite-ozik.  Persze ehhez az is kell, hogy végre ne sérüljön meg súlyosan, de egyelőre szerencsére ez nem történt meg, és pont Dembelénél érződik az a konzisztencia kialakulása, mellyel meccseket hozhat a csapatnak. 7.5

Messi - Két gól, két kapufa, robbanékonyság, űrfoci és vidámság - Lionel Messi 33 évesen visszatért a legjobb önmagához, mi pedig örülünk, hogy idén is ebben a mezben láthatjuk. A pontszámot visszahúzza az óriási hibája, melyből a Bilbao a második gólját lőtte, de szerencsére ez most belefért. 8.5

Griezmann - Ez a gólpassz is egy olyan dolog, aminek végre örülhetünk nála, mert ez sem minden nap fordul elő. Egyébként is jó meccset zárt, kiemelendő a nyolc labdaszerzése, mely a legmagasabb eddigi Barcelona-karrierje során. 7.5