Luis, a búcsú sose könnyű, hatványozottan igaz ez akkor, ha egy klublegendává nőtt embertől kell elköszönni. Ahogyan Neked a sajtótájékoztatón, sokunknak könnybe lábadt a szeme, amikor hivatalossá vált a transzfer.

Hat éve, amikor leigazolt ez az egyre szánalmasabb klub, sokan nem hittek benned. A Chiellinivel való balhéd sajnos teret adott a sok rosszmájú, kételkedő embernek. De az első perctől látszott az eltökéltséged. Kezdetben Messivel és Neymarral az oldaladon egy egész világot romba döntő csatárhármast alkottatok. Ontottátok a gólokat, és kirajzolódott, miért is igazolt téged le a Barca. Mert kellett nekik egy igazi kilences. Az a fajta ember, aki a tizenhatoson belül vérből rúg akárhonnan akkora gólokat, hogy a ház beleremeg. Az első igazán emlékezetes gólod pont a Real Madrid ellen szerezted a Camp Nouban.

Addigra a kételkedők meggondolták magukat, a negatív hangok eltűntek. A váratlan nagy mestere voltál. Amikor senki nem számított rá, meghúztál egy finom szólót, felszőrözted David Luizt, és kilőtted a pókot a PSG kapujából. Vagy éppen fogtad, és csak úgy a semmiből ollóztál egy gólt a Levante ellen. Vagy, ha éppen úgy tartotta kedved, félmagasan elcsavartad sarokkal a labdát a Sevilla kapusa mellett. Nem is beszélve arról, amikor Messi 2016 szeptemberében átadta a labdát a Betis ellen egy szabadrúgásnál, és teli csűddel tekerted fel a rövid felsőbe. Ezek azok a dolgok, amikre csak egy hozzád hasonló, vérbeli kilences képes. Akinek a DNS-ében van a kapu, és aki vakon lő bárhonnan gólt. Hosszú idő után te voltál az első Barca-játékos, aki duplázni tudott a Bernabeuban, vagy aki egy el Clásicon háromszor mattolta a Real Madridot. Ezt a sort pedig napestig lehetne folytatni.

Hullámvölgyek természetesen minden karrierben vannak, mint a tiédben is akadtak. Azonban sokat árul el egy emberről, és a csapata iránti eltökéltségéről, hogy ezeket hogyan kezeli, és amikor kilábal belőle, akkor milyen teljesítmény nyújtására képes. Amikor már lassan egy éve nem szereztél gólt a Bajnokok Ligájában, akkor jött egy Lyon elleni hazai meccs, ahol ezt megtörhetted volna. Egy nagyszerű kombináció után a kapu előtt voltál, lábadon a labda, de ahelyett, hogy beverted volna, lepasszoltad az addigra már alaposan szenvedő Coutinhonak. Mert nem az egyéni elismerés számított. Amiből nem szűkölködtél. Vegyük példának azt, amikor 53 meccsen 59 szerzett góllal magad mögé utasítottad az Aranycipő, a Pichichi és az UEFA Év Játékosa díjakért zajló versenyben Lionel Messit és Cristiano Ronaldot. Vagy azt, hogy a Barcelona történelmének harmadik legeredményesebb játékosává váltál 283 meccsen 198 góllal és 97 gólpasszal. Nem semmi számok.

Viszont most, hat év után itt a könnyes búcsú ideje. Nagyon nehéz mit írni úgy, hogy ezek után gyakorlatilag ki lettél baszva, mint ahogy macskát szarni szokás. Soha nem fogjuk elfelejteni, hogy a fél életed lesen töltötted, de amikor nem ott, akkor a legjobb helyen voltál. Soha nem fogjuk elfelejteni, hogy amikor épp nem a sporikkal vitáztál hevesen, akkor történelmet írtál. Soha nem fogjuk elfelejteni, mennyit tettél ezért a klubért. 9ráciasLuis! Gran abrazo minden Barca drukker nevében. Hiányozni fogsz! Ádios!

Hasonló cikkeink: Iniesta búcsúja

Sorozatunk korábbi részei: 2016/17, 2017/18, 2018/19

Korábbi évértékelőink formáját idén is megtartottuk. Ennek lényege, hogy az első rész után a másodikban a keret összes tagját pontozzuk egytől tízig terjedő skálán a pályán és azon kívül nyújtott teljesítményük és mentalitásuk alapján.

Sorozatunk korábbi részei: 2016/17, 2017/18, 2018/19

Korábbi évértékelőink formáját idén is megtartottuk. Ennek lényege, hogy az első részben egymástól kérdezgetve összefoglaljuk a szezon történéseit. A kérdéseket igyekeztünk úgy válogatni, hogy a lehetséges válaszok teljes képet adjanak a csapat elmúlt szezonjáról. A második részben a játékosokat értékeljük és pontozzuk.

1. Mennyire volt célszerű a szezon felénél kirúgni Valverdét? Setién érkezte hozott változást?

PT10: Azért nagyon nehéz kérdés ez, mert utólag már tudjuk, mi történt, mégis vissza kell mennünk januárra, és az akkori állapotok szerint kell felmérni ezt a döntést. Már akkor is mentek a pletykák, hogy Setién csak beugró lehet nyárig, hogy aztán valaki nagyobb név vegye át a csapatot a szezon végeztével. Ezt már akkor is baromságnak tartottam, mert év közepén mindig kockázatos edzőt cserélni egy topcsapatnál. Ha nyáron fix a csere, akkor már jobb megtartani az adott edzőt addig, hogy a csere ne akassza meg szezon közepén a bajnokesélyest, így talán az adott év sikeresebben zárulhat. Valverdének távoznia kellett, ez nyilvánvaló, de Setién meccseit látva felteszem a kérdést: ezt nem lett volna egyszerűbb már Ernővel befejezni? Azzal az Ernővel, akit mindenki utál, de világosan látszik, hogy nemcsak ő volt a probléma. Ahogy nemcsak Setién. Bűnbaknak tökéletesek, de szarból várat építeni baromi nehéz. Setiénnek végül úgy kellett távoznia fél év után, hogy a statisztikái nem voltak szörnyűek, és végig más keretével kellett dolgoznia. Tény, hogy semmi újat nem tudott mutatni, a három hónapos pihenő után csak rosszabb lett a csapat, és ő bámult bambán a 8-2-nél, de ezek mind képtelenek elfeledtetni a tényt, hogy már eleve ki se kellett volna őt nevezni.

mb22: Merőben szokatlan lépés volt, a Barcánál ha ki is rúgnak, azt nem a szezon közepén szokták. Ez se Valverdének, sem pedig a helyére érkező Setiénnek nem volt előnyös, aki ugyanis kész, nagyjából alakíthatatlan keretet kapott. Emellett azt se felejtsük el, hogy Valverde kirúgása hosszú ideje érett már, az időzítés mégsem volt a legjobb. Setién látszólag nehezen tudott bármit is kezdeni ezzel a kerettel, ahol egyes hangadó emberek egyes hírek szerint nem örültek jelenlétének. Nem tudott igazolásokkal erősíteni, ráadásul igen hosszú ideig nem számolhatott Suárezzel, Dembelével úgy nagyjából egyáltalán nem. Nem is sikerült gatyába ráznia a csapatot, és bár az elején még jómagam is hittem benne, a vége felé világossá vált, hogy nem ő lesz a megoldás. Persze mindez lehet, hogy másként alakul, ha van egy átigazolási szezonja a keret alakítására, ha nem szól keresztbe a kényszerszünet, de akkor is valljuk meg: ez a félszezon igen pocsékra sikerült.

2. Mi lehet az oka az idén kiemelkedően rossz idegenbeli teljesítménynek?

PT10: Azért nehéz erre a kérdésre válaszolnom, mert furcsa módon egyáltalán nem tűnt fel nekem ez a jelenség szezon közben. Ezt megmagyarázhatja az a tény, hogy híresen rossz a Barca idegenben: ez még Spanyolországban is parafaktor, de a BL-ben ugye valóságos rémálom. Nem is akartam először elhinni, mikor a kolléga beválogatta ezt a kérdést, de a csekkolás után gyorsan kiderült az igazság: amíg a hazai bajnoki tabellát megnyerné a csapat, addig az idegenbelin csak harmadik lenne, hiszen több meccsen bukott pontot, mint amennyit megnyert (9-5-5). A BL-ben négyből csak egy meccset tudtak behúzni, azt is hatalmas szenvedések között a Slavia Praha ellen. Nem túlzás kijelenteni tehát, hogy borzalmasan szerepelt idén a csapat távol a Camp Noutól, nekem pedig tényleg nincs jobb tippem a szurkolói hangulatnál és a pszichés nyomásnál, mert egyszerűen elképesztő, hogy egy ilyen csapat ennyire felemásan teljesít otthon és vendégként.

mb22: Azt szokták mondani, hogy a hazai pálya mindig lejt, és ez hatványozottan igaz a Camp Noura. Amikor 80-90 ezer ember előtt játszol, akik 90 percen keresztül neked szurkolnak, akkor sok minden máshogy történik, mint amikor idegenben mindenki az ellenfelet buzdítja. Plusz ha otthon játszol, ennyi szurkoló előtt, sokkal nagyobbak az elvárások. Nyomás alá kerülnek a játékosok, és a legjobbjukat kell hozzák. Ez motiválóan hat rájuk, és ha nincs valami külső ráhatás, ez a motiváció idegenben szertefoszlik. És ha ez egyszer átmegy fejetlenségbe, mert valami bekattan a játékosoknál, nincs meg az az ember a csapatban, aki lenyugtassa őket, és hiba hibát követ, akkor az eredmény egy kapkodós szerencsétlenkedés lesz. Továbbá 2017 óta hatványozottan igaz, hogy Katalónia nem a legnépszerűbb Spanyolországban, vagyis a Barcát nem igazán kedvelik a tartományon kívül. És bár ennek talán semmi köze nincs ehhez, szerintem érdemes megemlíteni. Nem igazán jó olyan közegben játszani, ahol senki se szeret. Idegenben ütközik ki igazán, hogy már nincs egy Puyol, aki a tutyimutyi társaságot ráncba szedi, ha szükséges.

3. Mennyire változtatta meg a három hónapos leállás a csapat játékát, és vajon máshogy alakult volna a szezon, ha májusban fejeződik be?

PT10: A leállás előtti öt meccséből hármat nyert meg (Sociedad, Eibar, Getafe) a csapat, egy döntetlent játszott (Napoli) és egyszer kapott ki (Real Madrid). A minta látványos: a hozható meccseket behúzta a csapat, de a komolyabb ellenfelek ellen nem szerepelt jól. A bajnokságot bár szar játékkal, de még vezették a Real elleni vereség ellenére is, a BL-ben egy szerény idegenbeli x jött egy olasz középcsapat ellen. Az újrakezdés után a BL-t is beleértve 13 meccset játszott a csapat, a mérleg 8 győzelem, 3 döntetlen, 2 vereség. Nem mutat annyira rosszul, ha nem tesszük hozzá, hogy a győzelmek közül egyedül a Villarreal elleni idegenbeli siker mondható nehezebb kihívásnak. Amint jött egy komolyabb csapat, pl. a Sevilla vagy az Atletico, azonnal pontokat hullajtottak a srácok. És akkor nem beszéltem a bukdácsolásról Vigóban, vagy a hazai vereségről az Osasuna ellen. A Bayernt meg hagyjuk. A játék képe egyáltalán nem javult, az ingadozó forma megmaradt, így a szünet nem volt pozitív hatással a csapatra. Lehet spekulálni, hogy esetleg folyamatos játék mellett meg tudták volna tartani az előnyt a Reallal szemben, de azért mi is érezzük, hogy ez a csapat nem emiatt zárt rossz szezont.

mb22: Pont a legrosszabbkor kaptuk be ezt a kényszerszünetet. Setién nem sok ideje volt itt, de éppen meglehetett volna az alkalma arra, hogy megszilárdítsa, és a játékosokba nevelje az elképzeléseit. Erre durr, jön egy kovid, és ennek annyi. Továbbá mivel nem volt biztonságos, az edzéseket is leállították, ami erőnlétileg nem hatott jól. Persze gyúrtak a fiúk rendesen otthon, meg futottak, meg tudomisén, de az akkor sem olyan, mint a mindennapos edzésterhelés. És egy amúgy is gyenge fizikumú csapatnál ez nagyon hamar vissza tud ütni. Mint ahogyan tette is. Mert a vadbarmok a LaLigánál kitalálták, hogy ugyan már miért is ne játsszanak a szünet után 3 naponta meccset a csapatok, fejezzük már be ezt az idényt. (Utólag persze ezzel tulajdonképpen csak nyertünk, mert a bajnokság elbukása is szerepet játszott a változtatásokban.) Ez tulajdonképpen egyet jelentett azzal, hogy 3-4 meccs után mindenki a seggén kapkodta a levegőt, mert a keret rövid, a játékosok kiöregedőben vannak, fizikálisan pedig gyengék vagyunk. Ennek volt az eredménye az a kínzásra alkalmas szenvedés, amit a posztcovid meccseken láthattunk. Egy szó mint száz, elég rosszul hatott a csapatra ez a pihenő, bár összességében így kaptunk reális képet arról, mennyit is ér ez a csapat. Ennyit.

4. Mi volt az a pont, ahol a bajnokság elúszott?

PT10: Nem igazán szeretnék megemlíteni egy konkrét pontot, ez tényleg azon múlt kezdetben, hogy a Real vagy a Barca hullajtja el a több pontot, mindkét csapat nagyon kiszámíthatatlan volt a karantén előtt. Előtt, mert utána a fehérek nagyon belelendültek, a Barca pedig ugyanúgy bukdácsolt, és ez döntött a végén. Ha mégis ki kéne emelnem, hogy melyik meccsek nem fértek bele, akkor az Osasuna ellen szerzett összesen egy pontot (2-2, 1-2), és a roppant gyenge Espanyol és Celta elleni idegenbeli botlást (mindkettő 2-2) mondanám. Meg talán illett volna a Realt legalább egyszer megverni, ez a korábbiakban megszokott volt.

mb22: Nagyon nehéz egy egzakt pillanatot kiemelni, hiszen ugyan az Atletico és Sevilla elleni döntetlenek voltak azok a meccsek, amelyeken a Real megfordította a tabella állását, utána is becsúsztak bakik. Korábban azt szoktuk meg, hogy a Barca elhúz a bajnokság egy bizonyos szakaszában, a Real pedig onnantól már csak papíron esélyes, ha a Barca nem bukik kellően sokat, akkor nem változik semmi. Ez most nem így lett, amikor elsők is voltunk, nem nagyon sikerült utcahosszokkal meglépni, ami a kényszerszünet utáni terhelés alatt ütött vissza. Jómagam akkor sejtettem, hogy az a 4 pont fór nem lesz elég, amikor elkezdték, hogy akkor folytassuk a bajnokságot, vagyis számomra itt ment el egyértelműen a bajnoki cím, de ez ennél egy sokkal összetettebb dolog, vagyis ha pontosan akarjuk meghatározni, akkor ez a bajnokság évekkel ezelőtt, Bartomeu újraválasztásakor ment el.

5. Az elmúlt évek BL-kiesései után egy, a korábbiaknál is brutálisabb pofon következett a Bayern ellen. Vajon tényleg ennyire messze van a csapat az európai elittől, vagy csak egy meccsen jött ki ennyire rosszul a lépés?

PT10: Nyolc gólt kapni elég gáz, de mentségünkre legyen mondva: oda-vissza meccsről volt szó, az átlagban csak négy gól/meccs. Ja várj, nem. Nyilván ha egyszer elszakad valami, akkor onnantól jöhet a darálóhenger, és becsúszhat egy nagy pofon, de azért ennél reálisabbnak és őszintébbnek kell lennünk. Egyrészt a Bayern részéről, mert ők pont tekinthetőek a kérdésben megfogalmazott európai elitnek. Ebben a szezonban kilencszer (!!!) rúgtak legalább 5 gólt egy meccsen, és a Tottenham is kapott már egy hetest tőlük. Kijelenthető, hogy a meccseiken nemcsak úgy véletlenül, egyszer-kétszer szakadnak el a dolgok, ők bizony a gyenge ellenfeleket előszeretettel kitömik. A mi oldalunkon lehet jönni a 'topklub' meg 'végső esélyes' kifejezésekkel, de ezek csak egy idejétmúlt önkép utolsó próbálkozásai saját maga meggyőzősére és a valóság elfedésére. Ha még a taktikához nem is értünk, akkor is végig lehet futni az idei európai meccseinken, vissza lehet tekinteni az összefoglalókat, és nagyon gyorsan ki fog jönni, hogy maximum közepesen, de leginkább csak elfogadhatóan játszott a Barcelona. Egy ilyen kerettel nem eredmény továbbjutni a csoportból, ami most is meglett, de azért nem annyira simán, mint amilyennek tűnt. Szezon elején nem sikerült megverni az új arcokból álló, összeszokatlan Dortmundot (0-0), ezután a Camp Nouban sikerült legyűrni a később tovább sem jutó Intert (2-1). Ezt követte a szezon egyik legrosszabb meccse, amikor az újonc Slavia Praha lefocizta a csapatot, kisebb csoda volt, hogy azt a találkozót a Barca nyerte (2-1). A borzalom folytatódott hazai pályán is a csehek ellen (0-0), majd jött a talán egyedüli jó meccs a Dortmunddal szemben otthon (3-1), végül egy tét nélküli meccsen a fiatalok megverték az Intert (2-1). A kieséses szakaszban az egész évben bukdácsoló, olasz hetedik Napolit nem sikerült megverni (1-1), hogy aztán semleges helyszínen egy jó félidőt produkálva eldőljön a párharc (3-1). Ezután érkezett az első tényleges ellenfél a Bayern személyében, az eredményt meg mindannyian tudjuk. Most ezt így végigolvasva bárkiben komolyan még felmerül a gondolat, hogy egy meccsen jött ki rosszul a lépés?

mb22: A Bayern elleni vereség nem egy szimpla vereség volt. Évek óta nincs az európai elit szintjén a Barca, hiszen 2014/15 óta egyetlen elődöntő minden, amit fel tudunk mutatni a számos pofaégető kiesés mellett. Vagyis ahhoz már “hozzászoktunk”, hogy a BL nem a mi terepünk, semmi újdonság nincs abban, hogy nem vagyunk az elit szintjén. Ugyanakkor az, hogy Hansi Flick és csapata ilyen undorítóan nagy vereséggel alázta meg a Barcát, az elittől való irdatlan távolságot mutatja meg kegyetlenül. De valahol legbelül az van bennem, hogy nagyon is jó, hogy ilyen gyalázatosan szerepeltünk. Hiszen évek óta egyre égetőbb volt a változás eljövetele, és azt is tudhattuk, hogy ezt minél tovább görgetjük, annál nehezebb és hosszabb folyamat lesz. Azonban ez az a pont, ahol ezt már nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ahol nem változásokra, hanem egy új Barcára van szükség, ha nem akarunk végleg eltávolodni az elittől, és megragadni a “valamikor nagy csapat, most azonban már nem tényező” szinten. Szóval, igen. Jelenleg rohadt messze vagyunk tőlük. De ez nem visszafordíthatatlan.

6. 12 év után először nem sikerült egyetlen trófeát se nyerni egy szezonon belül, a korábbiakkal ellentétben azonban most a játékon túl a klub is nagyon rossz állapotban van. Van innen kiút, avagy hogyan lehet felállni ebből a helyzetből?

PT10: Nagyrészt ez már a jövő kérdése, túlmutat a csapat játékán és ezen a szezonon. Szurkolóként a játékot, játékosokat, esetleg az edzőt látjuk és értékeljük, de a valóságban ennél sokkal komplexebb rendszer dolgozik ezek a sportemberek mögött. Minden a stratégiával kezdődik, a tervezéssel: ahogy egy vállalatnál, úgy egy focicsapatnál is ki kell tűzni hosszútávú célokat, és az ehhez szükséges lépéseket. Létre kell hozni a menedzsmentet, ami ezt képes lesz véghez vinni, és az sem árt, ha pénzügyileg is megvannak a források. Csak ezután jöhet a konkrét megvalósítás, majd az eredmények. Ez a folyamat pedig sosem egy év alatt játszódik le. Lehet évről évre tervezni, de az a topfutballban nem sok jót ígér. Ez a Barcelona jelenleg olyan sok és meghatározó tényezőben van nagyon mélyen, hogy teljes újjáépítésre van szükség. Először is szükség van egy teljesen új vezetőségre és menedzsmentre, akik valós sportprojektet tudnak felvázolni. Ha valaki ebből nem értené, lefordítom: az nem egy terv, hogy ebben az évben kit igazolunk pozícióján kívülre tízmilliókért a 33 éves Messi mellé. Valós, legalább ötéves stratégiára van szükség, meg kell szerezni egy jó edzőt, akivel egyeznek az elképzelések, el kell távolítani azokat a játékosokat, akik nem illenek bele ebbe, végül pedig meg kell keresni azokat a játékosokat, akik a következő 5-10 évét jelenthetik ennek a csapatnak. Nem a padra kell igazolni, majd eladni egy szezon múlva, hanem valós, minőséget képviselő játékosokat kell keresni. Ha ezek mind megvannak, akkor el lehet kezdeni kiépíteni a játékot, és talán jön az eredmény. Azonnal biztos nem, de jó stratégia esetén előbb-utóbb biztosan.

mb22: Talán a legizgalmasabb téma az egész cikkben. Kiút. Ahhoz, hogy tudjuk, mi is lenne a kiút, mit is jelentene nekünk a kiút, mi is tulajdonképpen, amit keresünk, tudni kell, mi a gond. Egyszerű. A marketing túlzott térhódítása a Barca elveit letaszította a trónról, ez pedig - mint láthatjuk - járhatatlan út számunkra. Elakadnak a fiatalok a B csapatnál, mert nincs akkora marketing értékük, mint egy 30 éves sztárnak. Majd aztán a lehetőség reményében eligazolnak. Ezért is volt biztató Ansu és Puig felkerülése a felnőttekhez. Azonban ez messze nem elég. Ahhoz, hogy innen visszakormányozza valaki a csapatot, drasztikus változásokra, ehhez pedig egy elveiben hívő, kemény emberre van szükség. Amilyen Koeman. Ide nem 30+os nagy nevek kellenek, vagy sztárigazolások. A Barca nem az a csapat, ahol ez van megkövetelve. Ide egy cruyffi tanokat valló edző kell, aki hisz az utánpótlásban, hisz a fiatalokban, hisz a Barca alapelveiben. Kizárólag így lehet megmenteni a klubot az európai élmezőnytől való végleges leszakadástól. Itt most építkezni kell. Aztán lehet élvezni a kemény munka eredményét. Ide most Koeman kell, neki pedig idő.

7. Ki volt a csapat három legjobb, és három legrosszabb játékosa?

PT10:

Legjobb 3: ter Stegen idén kiemelkedett teljesítmény és mentalitás szempontjából is, simán lehetne vezére a csapatnak. Ő nyújtotta a legkonzisztensebb teljesítményt, nagyon keveset hibázott egész szezonban, és a pályán kívül is remek ember. Messi statisztikailag is egyre inkább hátrébb kerül a pályán, idén már nagyjából megegyezett a gól-gólpassz mutatója, ami nagyon különleges teljesítmény; kár, hogy élete egyik leggyengébb szezonját futotta. Nála is érezni a kiöregedést, de rengeteget elmond nagyszerűségéről, hogy még így is bőven befér a legjobb háromba. Őszintén nem akartam harmadik embert választani, mert más nem emelkedett ki szerintem, végül kényszerből Pique mellett tettem le a voksom, akinek bár voltak szörnyű meccsei, de rengeteg stabil teljesítményt is sikerült hoznia, szerintem még lehet 1-2 jó szezon benne.

Legrosszabb 3: A rémálom folytatódik, eltelt egy újabb szezon, ezért mi újra leírhatjuk, mennyire borzalmas, idegesítő és frusztráló Ousmane Dembele jelenléte ebben a csapatban. Korábban sem voltunk megelégedve vele, de a 2019/20-as szezon minden korábbit alulmúlt, és nem kicsivel tette ezt. Kőkemény kilenc meccset bírt, mérlege egy gól, egy piros lap és egy kurvaanyázás a bírónak. Úgy, hogy nem is tud spanyolul. Alba ripacskodása addig fért bele, amíg a pályán kompenzálni tudott a játékával, de az elmúlt 2 szezon már gyengusra sikeredett, a pofázás mégsem tűnt el. Mindent elmond a szélső idei teljesítményéről, hogy nem egyszer erősebb volt a jobb széle a Barcának a védekezni egyáltalán nem tudó Semedoval vagy a teljesen alibi Robertoval. Idei volt az első szezon, amikor Ivan Rakitic nem számított alapembernek a 2111 percével, valahogy mégis pályára került 42 meccsen, amiért borzasztóan kár, mert szinte kivétel nélkül csak elvette a helyet a fiatalok elől. Nem az egy góllal vagy öt gólpasszal van gond, hanem az alibipasszok tömkelegével, a merő ötlettelenséggel és fásultsággal. Már évek óta.

mb22: 

Legjobb 3: Azt hiszem, ez teljesen egyértelmű. Ter Stegen évek óta a legmagasabb szinten teljesít kiváló formában. Olykor egy-egy apró figyelmetlensége megbocsájtható, hiszen emellett megszámlálhatatlanul sok pontot szerzett meg a csapatnak védéseivel, roppant magabiztos és megbízható. Bérelt helye van a top3-ban. Ahogy Lionel Messinek is, hiszen - bár nem ez volt élete szezonja, de - továbbra is hátán viszi a klubot. Persze kezdenek kikristályosodni negatív tulajdonságai, amelyek olykor nem segítenek, de attól még mindig a csapat legjobbja. Lenglet rengeteget fejlődött az által, hogy beverekedte magát a kezdőbe. Ugyan némileg minimalista, de egyre magasabb szinten oldja meg a feladatát.

Legrosszabb 3: Nagyon nagy volt a választék, Rakitic, Umtiti, Semedo is simán befértek volna ebbe a klubba, de most ők hárman maradnak végül. Dembelé tulajdonképpen az ablakon ki- és tűzbedobott pénz volt. 9 bajnoki meccsen egy gólt jegyez és van mellette egy hihetetlen balfasz bepofázása is, amiért természetesen ki is állították. Minél hamarabb el kell adni. Roberto évek óta a PSG elleni góljából él. Nincs a Barca szintjén, nem is volt és nem is lesz. De a legrosszabb, hogy annyit volt szélső védő - amiben amúgy szar -, hogy már nem tud középpályást sem játszani. Ennek nincs értelme. Mint ahogy Firponak sincs. A csávó nagyon messze van még ennek a Barcának a szintjétől is, nem is tudom, minek vették meg. Fölösleges.

8. Ki volt a legpozitívabb és a legnegatívabb csalódás idén?

PT10: 

Pozitív: Fati - Őszintén nem hittem benne, hogy egy 16 éves gyerek bármilyen létjogosultsággal szerepelhet ebben a csapatban, teljesen szkeptikusan álltam az egész szituációhoz. Majd a srác jött, beállt az Osasuna ellen és orbitálisan rám cáfolt. Egy egész szezonon keresztül. Nyolc gól, egy gólpassz, mindez 17 évesen, fantasztikus teljesítmény.

Negatív: Arthur. Ez a választás nem csak a brazil mutatott játékáról szól, hanem az egész szituációról, ami vele történt. Ugyan a pályán is többet vártam tőle ebben a szezonban, talán nem véletlenül került ki annyiszor a kezdőből. Itt pályán kívüli problémák is voltak. Az eladása kívülről teljesen érhetetlen, engem nagyon érdekel, mik lehettek a sportszakmai okok egy 23 éves tehetséges játékos távozása mögött, mert valaminek kellett lennie. Vajon a magatartással volt gond? Az egész biztosan példátlan, hogy a játékos nem hajlandó visszajönni a városba, hiába kötelezi erre a szerződése. Ilyet utoljára Kisvárdán láttam, de ennek a mentalitásnak ott is kellett volna maradnia.

mb22: 

Pozitív: Lenglet - Mindig is tudtuk, hogy nagy a potenciál a srácban, de hogy egyszer majd kirobbanthatatlan alapembere legyen a kezdőnek, azt nem igazán sejthettük. Elhanyagolható számban volt megingása, hibája, a felpasszai élményszámba mentek, jól olvasta a játékot, és mert kockázatot vállalni. Volt pár buta faultja és kétszer ki is állították, de az kinek nincs, ezt ne rójuk neki fel. Egész konkrétan a védelem legjobbja volt idén, úgy, hogy igyekezett minimalistán játszani, néha pedig adott egy-egy nagy zsugát. Nem kell sok, hogy a Liga top3 védőjéből az egyik legyen, ha már most nem az.

Negatív: Arthur - Az előző szezonban nyújtott egy olyan teljesítményt, amire azt mondhattuk, ő a következő Iniesta. Aztán fogta, és egy huszárvágással elrontott mindent. Kezdődött az egész a faszbajával, amiről nem tudni pontosan mi és hogy volt, de az biztos, hogy jó sokat kihagyott miatta. Aztán persze újra formába kellett volna jöjjön, ami nem sikerült, így már nem számított alapembernek. Majd jött az eladása a Piemonte Cal...Juventusnak, és onnantól a profizmus átment prolizmusba. Természetesen eleinte szenvedő mártírként mindenki őt sajnálta, aztán nem akart visszajönni Brazíliából, amivel szerződést szegett. Majd amikor visszajött, hogy megnézze a Napoli elleni meccset, összekapott a vezetőséggel, akik nem akarták beengedni a Camp Nouba, és a hisztéria folytatódott, nemrég pedig részegen autóbalesetet okozott. Nagy kár érte, mert nagy tehetség lehetett volna, erre elment a Juvéba, ezzel megfosztva magát az ígéretes karriertől.

A második rész ide kattintva érhető el. 

 

Köszönjük, hogy végigolvastad évértékelőnk első részét! Te melyik adminunk válaszaival tudsz leginkább azonosulni? 

Szerkesztő: PT10

World of FCB, 2020.

 

Röviden és tömören szeretném az elején összefoglalni, mi is történt egészen pontosan, mindez hogyan is történt egészen pontosan, és utána sok mindenről szó lesz. De mielőtt ennek nekikezdenék, leszögezném, hogy ez egy elég kemény hangvételű, olykor durva cikk lesz, így, ha valaki még mindig védené a játékosokat, kérem, ne olvassa tovább.

Nos tehát. Óriási volt a várakozás, hiszen a bent maradó csapatok közül két gigász csapott össze, és ez mindig nagy meccs, az ilyenről mindig sokat fognak beszélni, és egyébként, mint utólag kiderült, ez így is lett. De nem azért, mert az volt az év meccse, vagy azért, mert egy olyan óriási adok-kapok lett volna, hogy arra nem lehet nem emlékezni, hanem mert olyan történt, ami se azelőtt, és reméljük, se az után nem fog megismétlődni. A Bayern München egészen egyszerűen a porig alázta a Barcát. 8-2. Igen. 8. 2. Nem, nem elírás, nem elütés. 8-2, azaz NYOLC-KETTŐ.

A meccs első 20 percében úgy tűnt, hogy ez tényleg egy nagy csata lesz, a Bayern korai vezetését a Barca Alaba öngólja révén ki is egyenlítette, aztán pedig nekünk voltak helyzeteink nagyobb számban, közben pedig a Bayern amikor felért a kapuhoz, veszélyes volt. Ez, és a magasan feltolt presszing okozta labdavesztések vezettek oda, hogy 21 perc után megint vezettek, a félidő végére pedig tönkreverték a Barcát. Azt a Barcát, akinek a 20 percig tartó lendülete ezt követően gyakorlatilag teljesen megszűnt létezni. A védelemben egyre nagyobb volt a káosz, egyre több labdát vesztettünk el rosszkor rossz helyen, egyre több kikényszerített hibát vétettünk, így aztán már 4-1-gyel mentünk pihenni. Ez után jött még egy Suárez villanás (egyébként azt el kell ismerni, azt nagyon finoman csinálta), majd további 4 Bayern gól. A teljesen szétcsúszott védelmünket legjobban talán az a pillanat írta le, amikor Robert Lewandowskival gólt LÖVETTEK. Hát bazdmeg.

És akkor itt megfogalmazódott egy gondolat mindenkiben: basszátok meg, ennyi elég volt. Majd egy kérdés: az oké, hogy évről évre kimentek a BL playoff visszavágóira, és leégetitek magatokat, de mostmár minket égettek. Meddig tart ez még? Persze erre évről évre az a válasz, hogy „tudjuk, hogy változás kell, a dolgok nem jó irányba mennek, változni fogunk”. De nem változtok. Atletico, Roma, Liverpool, Bayern. A négy csapat, akiktől a legutóbbi BL győzelmünk óta a kiesésünket okozó vereségeket elszenvedtük, és minden egyes alkalommal végig hallgattuk, hogy majd jön a változás. Eleinte még elhittük - én legalábbis - de idővel szkeptikussá váltunk - én legalábbis. Mostmár nem érdekel a kifogás, nem érdekel, hogy tudjátok, hogy változni kell. Mert ettől nem változik semmi. A verkli ugyanaz lesz jövőre is, és akkor megint be lesz dobva a változni kell duma, aztán megint semmi nem változik. Tettekre van szükség. Nem szavakra. És Messi, köszi, hogy kiállsz a Camp Nou elé, és elmondod nekik hogy most meg akarjátok nyerni a BL-t, de ezt most inkább hanyagold. Mert hiteltelen lett ez a kijelentés. És már senkit nem érdekel. Mint ahogy az sem, hogy sajnáljátok!

És akkor itt jön egy újabb érdekes téma: a változás. Ahhoz, hogy változni tudjunk, először is definiálni kell azt, mit is csinálunk, és az miért rossz. Kezdjük azzal, hogy a mérkőzésen mi lett alapból elrontva. A Bayern München egy fiatalos, fizikálisan erős csapat, amely bírja, ha az edző 90 perc tökig feltolt presszinget vár, és ezt Setién is tudta. Erre válaszul mégis feltett egy defenzív, átlag életkorát tekintve majd’ 30 éves kezdőcsapatot, amellyel gyakorlatilag már a kezdetektől kiherélte saját magát. Ez persze nem igaz, hiszen 15-20 percig jó meccset játszottunk, de mint utólag kiderült, ez Flick kezdeti óvatosságának volt köszönhető, aki nem tolta fel a letámadását. Mivel ő maga láthatta, hogy ez nem működik, kis túlzással a Barca malmára hajtja a vizet, elkezdett sokkal agresszívabban letámadni, és a dolgok itt megváltoztak. A hátul addig jól működő kombinációk beakadtak, a szélső védők nem kaptak olyan labdákat, amelyekkel megindulhattak, és innentől a Barca a saját kapuja előtt megfojtva vérzett el. Jó lassan, sokat szenvedve. A fejetlenség egyre csak nőtt, Setién pedig sem a taktikájában, sem új játékosok pályára küldésével nem reagált. Hogy miért nem, azt nem tudjuk, de hogy ennek mi lehet majd a következménye, arról fogalmunk azért lehet.

És akkor távolodjunk kicsit: mi az, ami már a mérkőzés előtt, már évek óta el van rontva? Rengeteg dolog. Leginkább az, hogy a sportszakmai döntéseket rendre felülírják a marketing-értékek. Vagyis nem fogunk megvenni, vagy a B csapatból felhozni egy kevéssé ismert játékost csak azért, mert tökéletesen illene a Barca futballjába, inkább igazolunk egy nagy nevet, aki majd mezeladásokkal, jegyeladásokkal növeli a bevételt. Mert valljuk meg: Antoine Griezmann nevét többen ismerik, mint mondjuk ismerték Ansu Fatiét. Arturo Vidal korábban nagyobb hírnevet szerzett magának, mint Riqui Puig. És most ott vagyunk, hogy ezekből az összeigazolt játékosokból van egy olyan keretünk, amely képtelen nézhető futballt játszani hetek óta, eredmények közelében sem volt, vagy ha mégis, azt egy jól irányzott mozdulattal eltaszította magától, miközben generációváltások maradtak el, a fiatalok nem kapnak lehetőséget, helyettük igazolunk 30 éves, kiöregedőben lévő játékosokat, és a keret évről évre sok helyen változik. Ez bármelyik másik csapattól elfogadható lenne, de a Barcelonától nem. Mert itt a hosszú évtizedekre visszanyúló gyökerek, és a Cruyff által lefektetett értékek ezzel összeférhetetlenek. Azok az értékek, amelyekbe a velem egy időben a Barcának szurkolni kezdők Guardiola jóvoltából beleszerettek. Mert az a mi utunk. Nem ez. De valahol pár éve az egész elcsúszott, most pedig mindenki kétségbeesetten próbálja visszahúzni a helyes útra, de ez a kapálózás, ez a kapkodó vergődés egyre biztosabbá teszi, hogy a jelen vezetés képtelen, alkalmatlan visszakormányozni a csapatot a helyes, járható útra.

És akkor itt az újabb kérdés: vissza lehet térni a járható útra? Igen. Egy éveken át tartó kemény, céltudatos munkával, a megfelelő emberek pozícióba helyezésével, és Bartomeu minél távolabb tartásával mindentől, ami Barca, ezt meg lehet még menteni. És - ezért sokan meg fognak kövezni, de - nem Setién kirúgása a megoldás. A helyére aligha lehetne most hirtelen a béka segge alól előrántani egy értelmes edzőt, ha csak nem a B csapathoz nyúlunk, ami azonban megint kockázatos lépés. Summa summarum itt évek kemény munkájával lehet visszakormányozni a csapatot a helyes útra, kérdés, hogy erre ki lesz a megfelelő ember, és ez a munka mikor kezdődik el.

Az van, hogy ezt már évek óta sejteni lehetett, hogy előbb utóbb el fog jönni egy ilyen szezon, amelynek kényszerűen is vízválasztónak kell lennie, hiszen, ha magunktól nem ismerünk rá arra, hogy mekkora szarban is van az, amit FC Barcelonaként emlegetnek, akkor majd ráébresztenek az eredmények. Évekkel ezelőtt, tulajdonképpen Bartomeu érkeztével elindult egy olyan úton a csapat, amely testidegen: elkezdtük két kézzel szórni a pénzt a csapat addig vallott alapelveinek tiszteletben tartása nélkül. Ennek természetesen csak az egyik negatív hatása lett az, hogy mára gyakorlatilag képtelenek vagyunk alkupozícióba kerülni, hiszen mindenki tudja, hogy ha egy 75 milliós játékosért 110-et kér, azt ki fogja fizetni a klub, ennél egy sokkal aggasztóbb faktor az, hogy ezek a vaktában kidobált százmilliók nem térülnek meg, a játékosok nem válnak be, a keret ennek köszönhetően vagy folyton változik, vagy romlik, vagy esetleg ezek együtt.

Természetesen ez a folyamat nem egy, és nem két év alatt zajlott le, ez egy hosszú erózió volt, egy hosszan tartó kivér(e)z(tet)és, amely végül oda vezetett, hogy a korábban rettegett Barca nem tényező európai porondon, és jelenleg az elmúlt évtizedben klisévé váló bajnoki győzelemről is le kell mondanunk. És ez valóban nem bennem fogalmazódott meg egyedül, de ezzel a mostani időszakkal el kell búcsúznunk egy korszaktól, egy olyan korszaktól, amely eredményeit és ütőképességét a jelenleg regnáló vezetőség szemrebbenés nélkül áldozta fel a profitorientáltság és önnön kapzsiságuk oltárán. Közben persze volt egy jó év is, amikor az addig edzőként még semmit nem bizonyító Luis Enrique átvette a Barcát, és első szezonjában ráborította az asztalt a futballvilágra az MSN-nel, de mint az utólag kiderült, az a sikerszezon sem volt másnak köszönhető, mint hogy a támadótrió mindent megoldott. Közben a fénylő színfalak mögött tovább rohadt az egész klub, és ez évekkel később jött csak ki igazán élesen.

Ugyanis a színfalak mögött végig pontosan ugyanaz zajlott, mint a Real Madridnál. Vegyünk meg egy csomó sztárjátékost, akiket majd profitszerzésre felhasználunk, pakoljuk fel őket a pályára, és majd menni fog. A Realnál azonban ez azért működik, mert ehhez illő edzőjük van. Olyan edző, aki ismeri a játékosait, tudja az erősségeiket és gyengeségeiket, és mindenkinek megadja a feladatát. Nem akar gyönyörű futballt játszani, nem akar egy stratégiához ragaszkodni, nyerni akar. Bármi áron. Ez azonban itt egyfelől nem elég, másfelől nem valósul meg. Luis Enriquénél láthattunk hasonlót, az működött. Azóta senkinél semmi. És tessék, ez van, ha van egy hitvallásod, egy elképzelésed, és azt feladod azért, hogy egymilliárd eurós bevételt generálj azzal, hogy 11 nagy név rohangál egymás mellett a pályán, látszólag a koncepció teljes hiányában.

És akkor ebből az időszakból kiragadnám a jelen évet, mert mégis ezt zárjuk most le, erről kellene szót ejteni, hiszen - mint ahogyan azt Messi remekül meglátta - az Osasuna-meccs összefoglalta az egészet. A csapat a korábbinál is lassabb, körülményesebb, kiszámíthatóbb és élettelenebb lett. A játékosokon egyáltalán nem látszik, hogy bármi is motiválná őket (kivéve persze néhány embert), ami pedig nagyobb gond, hogy a csapatkapitányunknak sincs meg az a karizmája, az a kiállása, amivel pl. Puyol, vagy Xavi vagy Iniesta fel tudta tüzelni annyira a társaságot, hogy kimenjenek a pályára, és tulajdonképpen akárkit kiheréljenek. Ez már a szezon elejétől látszott, és nem segített a dolgon, hogy a felnőtt keret 3 tagja is elhagyta a csapatot a télen, akik helyére nem érkezett erősítés, az itt maradó játékosok nagy része pedig 30 közeli, vagy már idősebb is.

Majd jött a megkérdőjelezhető edzőváltás, és természetesen nagy nyomás helyeződött Quique Setiénre, aki ennek ellenében egy idősödő, rövid keretet kapott meg úgy, hogy változtatási lehetősége nem volt, leszámítva a B csapat játékosait. Természetesen mindennek ellenére magas elvárásokat támasztott felé mind a vezetőség, mind a szurkolótábor. Ha pedig hihetünk a nem mindig objektív és igazmondó sajtónak, az öltöző nem nagyon békélt meg vele, ami tovább nehezítette a helyzetet. Ennek ellenére előrelépés nem nagyon mutatkozott, a csapat pedig ez alatt a posztcovid időszak alatt teljesen ki lett facsarva. Egyes játékosok egyáltalán nem jutottak pihenőidőhöz, ezzel a teljesítményük romlott, pedig ennek nagyon nem lett volna szabad így lennie.

Lényegében ezt foglalta össze Messi a meccs utáni hangzatos kijelentéseivel, amelyeket még kiegészített azzal, hogy a szurkolók türelmetlenek, és ilyen játékkal a Napolit sem lehet majd kiejteni. Ez mind a kettő igaz, azonban ezeket a változásra tett ígéreteket már sokszor megkaptuk, mégsem történt tulajdonképpen semmi. Ugyanott vesztegelünk, mint korábban, közben a kulcsjátékosok kiöregszenek, generációváltások maradnak el, javulásnak pedig hűlt helyét se találni.

És akkor itt az ideje kicsit beleásni magunkat a „ki is a felelős” kérdésbe. Mindenek előtt felel a helyzetért a vezetőség, hiszen sportszakmailag és emberileg is megkérdőjelezhető döntéseik vezettek ahhoz a kaotikussá váló helyzethez, amelyben most elbuktuk, el kellett bukjuk a bajnoki címet. Felelős Quique Setién is, hiszen bár ideje volt, javulást nem tudott felmutatni a csapattal, ha csak nem soroljuk ide azt, hogy Valverde 19 meccsen 17 pontot bukott, Setién pedig 18 meccsen 15-öt. Idegenben továbbra is impotens a csapat, az egyes játékelemeket nem sikerült belevernie a csapatba, a védelem egykét jobb periódusától eltekintve továbbra sem top szintű, a támadó harmadban pedig rendszerint elfogy a tudás. Ez az FC Barcelonánál elfogadhatatlan. És - bár ezzel nem leszek népszerű, de nem érdekel - felelős Messi is. Csapatkapitányként az lenne a feladata, hogy a mindenkori edző jobb keze legyen, a játékosokat ráncba szedje, és a csapat élére állva nem csak teljesítményével, de karizmájával is vezesse azt. Ezek közül pedig gyakorlatilag semmi nem látszik megvalósulni. Griezmannt állítólag nem nagyon csípi, nem egy meccs volt, ahol nem passzolt egyet sem neki. Zsörtölődés, széthúzás, gyermeteg puffogás, amit egy topcsapat nem bír el. Továbbá Setiénnel való kapcsolatáról is hallani lehet(ett) olyanokat, hogy nem igazán jó, nem akarja, hogy itt legyen. Márpedig, ha egy ember egyszemélyben túlnőhet egy klubon, akkor ez lesz a végeredmény. Arról pedig már esett szó, mennyire mérgező tud lenni a barátsága Suárezzel a csapatra nézve.

Összességében tehát kaphatunk egy retteneted jövőt sejtető összképet, amit Bartomeu rendszeresen fejel meg azzal, hogy „nem mondok le”. Pedig, ha szeretné a klubot, és szeretne még egy (első, és) utolsó jót tenni érte, akkor már nem lenne elnök. Az, hogy ebből a gödörből, vagy nevezzük ezt inkább szakadéknak, ki rángatja majd ki a csapatot, és mikor, sajnos még nem ismert, de ennek nagyon súlyos következményei lehetnek, ha ezen az úton haladunk. Úgy akarunk Real Madridot játszani, hogy 1) ez nekünk nem áll jól, 2) ők tudják ezt eredményesen csinálni, mi nem. Hát, apátok faszát. Azt.

És hát mondjuk ki, valljuk be magunknak, már mi sem azért szurkolunk a Barcának, mert jó, vagy mert tetszetős, amit csinálnak. Hanem azért, mert nem akarjuk elengedni. 

Barcelona 1-2 Osasuna (Messi)