Sorozatunk korábbi részei: 2016 nyár, 2017 nyár, 2018 tél, 2018 nyár, 2019 tél, 2019 nyár

Nemrég zárult a januári átigazolási piac, a Barcelona pedig ezúttal sem tétlenkedett. Bár most nem érkezett senki, mégis történtek érdekes távozások, melyeket szokásosan szubjektíven értékelünk. Az értékelés egytől ötös skálán történik, 1 a leggyengébb, 5 a legjobb adható pont. (1M = 1 millió euró)

Érkezők

Martin Braithwaite (Leganes) 18M

PT10: Egyszerűen nem létezik, hogy nem lett volna jobb opció a piacon. Nyilvánvalóan hosszútávú, minőségi megoldás lenne a legjobb, de ha ezt a pénzügyek jelenleg nem engedik (márpedig nagyon úgy tűnik, hogy most ez a helyzet), akkor érdemes ideglenes megoldásban gondolkodni. Ez pedig egy kölcsönszerződést jelent, mint tavaly Boateng Nagymester esetében. Na ezzel szemben sikerült elhozni a kiesőjelölt nem is első számú csatárát (En-Nesyri volt az, mielőtt Sevillába szerződött) 28 évesen 300 milliós kivásárlási árral (!) négy és fél évre (!!!). Számomra ez teljesen értelmezhetetlen, de Dembelénél tényleg többet fog játszani, akármi is történik majd. 

mb22: Nos, íme egy újabb izzadtságszagú, elsőre megfontolatlannak tűnő, kapkodós igazolás, ezúttal azonban kap egy pontot a vezetőség a minimális 1-en felül, hiszen nem volt egyszerű a helyzet. A piac nyitvatartása után senki nem szereti eladni a játékosait minőségi pótlás hiányában, így marad a szerződésből való kivásárlás. Ez olyan játékosok esetében, akik klasszisnak számítanak, az irreális összegek és az FFP miatt nem lehetséges, így maradnak azok a helyzetek, amikor egy kisebb csapat átlagos támadója kerül kb. annyiba, mint Braithwaite. Maga a játékos tényleg átlagos, ugyan fizikálisan rendben van, és 28 évesen még nem is nevezhető kiöregedőnek, a mutatói mégsem fényesek. Nem vagyok tehát messze sem elragadott, sem elégedett, viszont örömmel veszem, ha a következő állításomra rácáfol: nem őt kellett volna megvenni.

Ha az igazolásokat lehet értékelni, akkor azok hiányát is meg lehet említeni. Bár télen nem szoktuk a vezetőséget pontozni, azért most egy kritikát megfogalmaznánk. Az elmúlt években voltak olyan igazolási piacok, amikor nem volt indokolt bárkit is megvenni. Pl. 2015 telén Arda Turanra és Aleix Vidalra sem volt szüksége a csapatnak, mégis leigazolták őket. Tavaly ilyenkor is jól jött biztonságból Murillo és Boateng, de gyakorlatban egyáltalán nem kellettek volna a csapatnak. Idén sok év után nem igazolt senkit a csapat, pedig pont most kellett volna. 

Nem lehet egy tavaszi szezont végigjátszani egy olyan kerettel, ahol 3 posztra 2 egészséges játékos van, a harmadikat már a B-ből hozzák fel 17 évesen. Ez nem egy egészséges állapot, és nem lehet arra várni, hogy Dembele felépüljön, mert ha egy kicsi eszük is van Bartomeuéknak, akkor tudják, hogy ez nem fog megtörténni. Messi is sérülten játszik egy hónapja, gyakorlatilag Griezmann az egyetlen egészséges játékos elöl. Perezt és Abel Ruizt így adták el. Mintha direkt arra játszana a vezetés, hogy rövid időn belül megismerhessük a La Masia összes csatárát 14 éves korig visszamenőleg. Óriási csodának kéne történnie, ha ezt a döntést nem érezné meg súlyosan a csapat a következő 4 hónapban. 

Távozók

Carles Alena (Betis) fél év kölcsön

PT10: Nem értek egyet a bármilyen fajta távozásával, szerintem bőven helye lenne a csapatban, Rakiitcnél gyakorlatilag bármikor élvezhetőbb teljesítményt tud nyújtani. Ha viszont már választani kell, akkor a Betis egy jó hely lehet: erős középmezőny jó játékosokkal, akik közé azért Alena beférhet, így pedig rendszeres játéklehetőséghez juthat, ami az ő esetében a legfontosabb jelenleg. 

mb22: Hitegethetjük magunkat azzal, hogy ő nem fért volna be, de a valóság az, hogy Rakiticet pl. élből ki tudná szorítani a Setién által nyomatott rendszerben. Visszatekintve teljesen indokolatlan volt, hogy mondjuk minden 30. meccsen pályára léphetett pár percre, utána pedig semmi. Nem így építünk be egy játékost, ezt mindenki tudja. Ugyan a kölcsönbiznisz még az egyik legjobb opció, de a középpálya jelenlegi helyzetére tekintettel talán elhamarkodott volt. Persze, akkor még nem lehetett tudni, hogy edzőváltás lesz. Mindenesetre ő most megkapja a lehetőséget, és fél év múlva visszatér. Csak pillanatnyilag ez nekünk éri meg a legkevésbé. 

Jean-Clair Todibo (Schalke)  fél év kölcsön (1,5M) + vásárlási opció (25M) + visszavásárlási opció (50M)

PT10: Őszintén fogalmam sincs, hogy ez az üzlet hogy jöhetett létre. A csapathoz érkezett egy edző, aki szeret háromvédős rendszerben játszani, ehhez pedig kellenek a belső védők a csapatba. Ebből négy volt, de az edző távozása után 3 nappal (!!!) el is adták az egyiket. Ha megveszi a Schalke, akkor legalább nagy profitja lesz a csapatnak a transzferen, de elég nehéz elképzelni, hogy ez meg fog történni. Todibo az egyik legtehetségesebb védő jelenleg, nem értem hogy miért akarják úgy elengedni, hogy gyakorlatilag nem is kapott lehetőséget a bizonyításra. Egy spanyolországi kölcsön sokkal hasznosabb lett volna az ő esetében. De ha már nem Spanyolország, akkor mennyire jó választás a Schalke? Mirandát nyáron adta kölcsön két évre a csapat, azóta 4 meccsen lépett pályára, mert megsérült az egyik védő... 

mb22: Már azt se nagyon értettem, minek hozták ide. Csak ugye teltek a hónapok, és lassan oda jutottunk, hogy 4 belső védő nem is sok. Umtiti sérülékeny, Lengletról eddig nem derült ki, komolyabb meccseken számít-e Setién, Todibo pedig már esélyt sem kapott. Ugyan nem valószínű, hogy megszilárdul a 3 védős rendszer, de akkor is kell egy beugró ember. Aztán ha azt vesszük, hogy hova ment kölcsönbe, megint rossz döntés született. Egy Barca-focista itteni idejének nagy részét a LaLigában játssza, így logikus, hogy akkor szerezzen itt tapasztalatot. Ehelyett elment abba a Schalkéba, ahol egy bizonyos Juan Miranda tölti kölcsönperceit, jobbára a padon. Ezeket összegezve nálam sem lehet több a pontszám, mint 1.

Carles Perez (Róma) fél év kölcsön (1M) + megvásárlás (11M)

PT10: Áltathatjuk magunkat azzal, hogy Perez egy nagy veszteség, csak éppen valószínűleg felesleges. Az első 1-2 meccse ígéretes volt, de utána gyakorlatilag semmi érdemit nem mutatott. A hasonló kvalitású játékosok közül a sorozatos kölcsönadogatások után Munirt egymillió, Sandrot kőkemény nulla euróért adtuk el. Lehetett volna ezt az utat választani Pereznél is és mondjuk kölcsönadni az Eibarnak, de az eddigi tapasztalatokat nézve ugyanaz lett volna a végkimenetel, mint a másik 2 spanyolnál. A probléma a beépítés fokozatosságának hiányával van, gyakorlatilag a játékost bedobták a mély vízbe, és ő már nem tudott kijönni onnan. 12 millió ez a teljesítmény után fair összeg érte. 

mb22: Az majdnem az első pillanattól világos volt, hogy Ansu Fati nagyobb tehetség nála. Már így is a padra fért volna csak föl, az előző állítással párhuzamban pedig ott is legjobb esetben csak másodhegedűs volt. Kár lenne azt állítani, hogy nem volt tehetséges, viszont azt is, hogy az ő tudása jelenleg nem elég a Barcelonába. 12 millió euró méltányos összegnek tűnik, és vicces, de ezen a bolton most nem bukunk. 

Abel Ruiz (Braga) fél év kölcsön + megvásárlás (8M)

PT10: Alapvetően egyetértek az üzlettel, egyáltalán nem látok jövőt a srácnak ennél a csapatnál. Sosem nyűgözött le, mikor lehetőséget kapott az első csapatban, elég fantáziátlannak találtam. Mégis ő a B csapat legjobb csatára, és ez azért fontos, mert a vezetőség nem igazolt pótlást Suarez sérülése után, így ő lehetett volna, aki beszáll, ha ég a ház. Most már ő sincs, és őszintén nem tudom, hogy ki maradt. 

mb22: Ő az a figura, aki anno pár éve kupameccseken alsóbb osztályú csapatok ellen rúgott 2-3 gólt, aztán úgy eltűnt, mint Petőfi a ködben. Érthetetlen az egész helyzet, hogy vajon hogy a pokolba nem jutott soha még csak a felnőtt keretig sem komolyan vehető tornákon. Persze, Suárezt nem nagyon lehet kitúrni, de ez akkor is felveti a kérdést, tényleg érdemes-e egy ilyen látszólag átlagos csatárpalántát pátyolgatni és etetni, vagy kapjon-e nemes feladatot valaki más. 

Moussa Wagué (Nizza) fél év kölcsön + vásárlási opció (10M) + visszavásárlási opció (15M)

PT10: Felhozták a B csapatból csak azért, hogy aztán edzéseken átmelegíthesse a többieket. Ezek a transzferek nagy részében tényleg az az elkeserítő, hogy ezek a fiatalok esélyt sem kaptak. Az nem számít esélynek, hogyha a szerződésed a nagyokhoz köt; az az esély, ha tétmeccsen pályára léphetsz. Wagué esetében erről pedig sajnos nem beszélhetünk. Volt 2 jobbhátvéd a csapatban, az edzők mégis a középpályás Robertonak adtak esélyt, Wagué pedig még a padra sem fért fel. Ha a helyzet nem változik, akkor logikus lépés a távozás, de nem értem, hogy ehhez miért kell megint mellékelni a vásárlási opciót, ezzel kiengedvén kezünkből a fiatal tehetséget úgy, hogy meg se néztük, mit tud. 

mb22: Dani Alves óta nagy gond van a jobb bekk posztján, és erre nem látszik megoldás születni. Semedo és Roberto váltogatja ott egymást, gyakorlatilag folyamatosan egymás teljesítményét alulmúlva. Így talán indokolt lenne megnézni egy ifit, mit tud. Ennek ellenére Wagué nevetségesen kevés lehetőséget kapott, de azokon állítom, engem jobban meggyőzött, mint 2 versenytársa időnként. Majd maradt neki hol a pad, hol pedig még az sem. És ha Nizzában beválik, márpedig erre nem kevés esély van, mindenképpen bukunk rajta 5 milliót, ha visszahozzuk. Ez az eset sem egyedi, gyakorlatilag védjeggyé vált az ilyen eladás a Barcánál. Szomorú példája ez annak, mennyire esélytelenek az akadémisták. 

Köszönjük, hogy elolvastad cikkünket! Te mennyire vagy elégedett a csapat igazolásaival?

Közreműködő adminok:

Érkezők szöveg: PT10

Szerkesztő: PT10

Képek: Isti

World of FCB, 2020.