Sorozatunk korábbi részei: 2016 nyár, 2017 nyár, 2018 tél, 2018 nyár, 2019 tél, 2019 nyár, 2020 tél, 2020 nyár

Vége az átigazolási szezonnak, mi pedig hagyományaink szerint szubjektíven értékeljük az összes kimenő és bejövő transzfert, majd a cikk végén a vezetőség felé fogalmazunk meg kritikát. Idén is az amerikai iskolarendszerben honos osztályzást használjuk: ez egy A-tól F-ig tartó ötfokozatú skála (E kimarad), mindegyik osztályzathoz hozzátehető egy mínusz vagy egy pluszpont. Eszerint az A- kicsivel jobb, mint a B+, ami kicsivel jobb, mint a B. A vezetőségnél marad a számszerű értékelés tízes skálán. (1M=1 millió euró)

Érkezők

Kun Agüero (Manchester City) ingyen

PT10: Suarez távozását egyáltalán nem sikerült megoldani tavaly óta, eddig Braithwaite volt az egyetlen befejező csatár a keretben, rá pedig nem lehet és nem is érdemes építeni. Egyértelműen kellett valaki komolyabb név erre a posztra, Agüerot pedig nem kell senkinek bemutatni. 34 évesen nyilván nem hosszútávra terveznek vele, de ha felépül a sérüléséből, akkor szerintem kiváló megoldás erre a problémára a következő két évben. A

mb22: Ez azért egy vicces helyzet (bár jobban belegondolva semmi vicces nincs benne), mert még mindig rohadtul kétesélyesen sülhet el. Pontosabban három, mert az is opció, hogy télen elmegy. Mikor idehozták, akkor fűt-fát ígértek neki, hogy majd Messivel fog együtt játszani, ami klubszinten neki nagy álma volt. Aztán hoppá, Messi elment, és máris elindultak a pletykák, hogy Agüero kiakadt, szerződést akar bontani, el akar menni. Valahol érthető a haragja, mert jobb ajánlatokat dobott vissza ezekre az ígéretekre alapozva, de racionálisan látható, hogy Messi megtartása lehetetlen volt. Viszont mi személyében nyertünk egy bár az utóbbi időben egy kissé sérülékenyebb, de akkor is klasszis csatárt ingyen, aki erős, gyors, a labdával tud bánni, jó az összjátékokban, és az utóbbi évek alatt Guardiola keze alatt játszott, tehát ismeri, nagyjából mi lenne a dörgés. B+

Eric Garcia (Manchester City) ingyen

PT10: Egyértelmű volt, hogy hátul erősítésre van szükség és az is nyilvánvaló, hogy ezt a lehető legkevesebb pénzből kellett megoldani. Garcia fiatal, ugyanakkor egész komoly rutint szerzett a világ talán legjobb csapatában. Láthattuk nyáron is az EB-n, Umtitinél és Minguezámál biztosan jobb lesz. Egyelőre nem láttam tőle eleget ahhoz, hogy biztosra mondjam, de első ránézésre jó vételnek tűnik, főleg ingyen. B+

mb22: A védelem jelenlegi állapotára tekintettel az egyik legjobb igazolásnak tartom. Nála is ott van az, hogy a Cityben Guardiola kezei alatt pallérozódott, ráadásul egész fiatal kora óta a felnőtt csapat tagja, és többször is megvillantotta a tudását. Luis Enriquének köszönhetően a nyáron a válogatottban is szerepelhetett az EB-n, ezek alapján nemzetközi tapasztalatnak sincs híján. Egyelőre visszafogottan jó teljesítményt nyújt, amit azért nem lehet neki felróni, mert még így is találunk nála gyengébben szereplő játékost, még a védelemben is. Ha ez az igazolás sikeres lesz, azzal évekre rendeződne a védelem, és felállhatna az áthatolhatatlan Araujo-Garcia belső védő páros. B

Memphis Depay (Lyon) ingyen

PT10: Őszinte leszek, nem voltam boldog, még az ingyen transzfer ellenére sem. A marketing egy nagyon fontos elem a futballban is. Azok a focisták lesznek pénzügyileg a legsikeresebbek, akik a legjobban el tudják adni magukat. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, ki kell tűnni a tömegből, ez pedig nem egyszerű. Rengeteg fantasztikus játékos van, akik futballtudásuk ellenére nincsenek a reflektorfényben- mert egyszerűen kevésbé eladhatók. David Silva remek példa: egy évtized alatt klubikon lett a Cityben, a Premier League valaha volt egyik legjobb középpályása, saját csapatától szobrot kapott, de széles körben ritkán van említve a neve, Instagramon pedig kevesebb, mint 2 millió követője van. Másik oldalt vannak azok a játékosok, akik valamiért ki tudtak emelkedni marketingszempontból még akkor is, ha a focitudásuk nem ér fel hírességük mértékéhez. Ehhez gyakran valami megkülönböztető jelzőhöz köthető marketingérték társul: például Falcaonak ha őszinték vagyunk, maximum három jó szezonja volt, mégis megkapta a Tigris becenevet, Haalandnál a foci rendben van, de marketinget már a Robot jelző mentén építhet magának, míg Depaynak az oroszlán jutott. Van egy egész testes tetoválása, ami miatt az emberek felfigyeltek rá, függetlenül a teljesítményétől. És amint lehet marketinget húzni rá, a megfelelő oldalak már el is kezdenek foglalkozni az adott játékossal. Lyonban is követték, miután mindenki megfeledkezett arról, hogy mekkora bukás volt a Unitedban, az addigi egyetlen Barcelonához mérhető topklubban, amiben játszott. Az oroszlános emojival minden poszt eladható és igazából a foci itt háttérbe is tud szorulni. Ezt írtam volna, ha a cikkünk három hete ment volna ki, azonban az első meccsek után egyértelműen kijelenthető, hogy Depay jól kezdett és valós esélye lehet ebből a csapatból kitűnni. Ahhoz még nem telt el elég idő, hogy teljes értékítéletet mondjunk, de a hírneve és a borzasztó poszttársai miatt magasabb lesz vele szemben az elvárás, mint mondjuk Garciával szemben. B+

mb22: Vele kapcsolatban elég sok fenntartás volt úgy általánosságban, de én inkább optimistán tekintettem rá. Holland, tehát Koemannal jó kapcsolata volt a válogatott okán, tudja, mit és hogyan vár. Az igaz, hogy a Manchester Unitedben annak idején elég nagy kudarcot vallott, és utána nem nagyon volt a Lyonnál jobb lehetősége, de ott újra felépítette önmagát. Nagyon érti a játékot, tudja a feladatát és ki is tudja azt vitelezni. Nem vállalja fölöslegesen túl magát, szereti az összjátékot, és gólerős. Én személy szerint kifejezetten örülök neki, hogy leigazoltuk (ugye őt is ingyen), mert az eddigi teljesítménye alapján húzóembere lehet a csapatnak ebben a szezonban és Messi távozása után egy ilyenre nagyon nagy szükség van. Én azt gondolom, lett egy igazi bestiánk elől. A

Luuk de Jong (Sevilla) kölcsön + vásárlási opció (?M)

PT10: Ez egy remek példája annak, hogy mi történik akkor, ha egy klub az utolsó pillanatban kezd össze-vissza kapkodni bármilyen elképzelés nélkül. de Jong leigazolása teljesen érthetetlen számomra. Hol fog játszani? Széleken teljesen esélytelen, befejező csatár meg így is van a csapatban. A holland egy teljesen felesleges igazolás, újabb karakteridegen játékos a csapatban. Lassú, egyáltalán nem ügyes a labdával, támadásépítésre teljesen használhatatlan. Jött még egy Braithwaite-profilú játékos, szerencsére ő csak kölcsönben. F

mb22: Pfúúú.... nem gondoltam, hogy Braithwaite után meg tudunk húzni még egy ilyen indokolatlan lépést, de ezek ösztönös zsenik basszameg. Valahogy annyira sikerül mindig csinálni valami orbitális baromságot, hogy ezt nem lehet arra fogni, hogy véletlen, vagy jajj nem így akartuk. De. Ezt akarni kell. Na de az érdemi részre kanyarodva, gyakorlatilag semmi olyat nem tudnék így most hirtelen írni, amivel azt lehetne alátámasztani, hogy neki mindenképp a Barcában kell játszania. Mindezt természetesen úgy, hogy az elmúlt évek messze leggyengébb keretével csapatjuk majd idén. 69 LaLiga meccsen szerzett összesen 10 gólt, tehát vélhetően november elejéig meglesz az első gólja is, jegyzett egy gólpasszt, emellett nem kifejezetten ügyes labdával, az összjátékokban nem a legerősebb. F

Oscar Mingueza (Barcelona B)

PT10: Ebben semmi meglepő nincs, hiszen gyakorlatban már előző szezonban is a felnőtt kerethez tartozott. Szerintem jót tett volna neki egy kölcsönszerződés egy olyan kisebb csapatba, ahol folyamatosan a kezdőben lehet, ugyanakkor a realitás az, hogy nem igazán erős a csapat ezen poszton (sem.) Umtiti esélytelen, hogy játsszon, de még rajta kívül is van négy játékos a poszton. Hacsak Koeman nem akar újra huzamosabb ideig háromvédős rendszerben játszani, akkor nincs szükség hat belső védőre és Mingueza teljesen feleslegesen maradt itt. Azt meg felejtsük is el, hogy megint jobbhátvédet játsszon. C

mb22: Neki én azért örülök. Már tavaly is előrevetíthető volt, hogy idén fel fog kerülni, mert egyfolytában a nagyokkal edzett, játszott kifejezetten sokat, és bár az egyértelmű volt, hogy van hova fejlődnie, van még mit tanulnia, de nem nézett ki rosszul. Egy fiatal, gyors, kellően agresszív játékosról van szó, aki rengeteget tud melózni. Tavaly ez a háromvédős rendszer sok lehetőséget biztosított neki, idén egyelőre inkább tűnik úgy, hogy két belső védővel fogunk játszani, de tekintve, hogy Lengletet nem favorizálja Koeman, csak ha nincs más lehetőség, valószínűleg meg fogja kapni a perceket. B

Yusuf Demir (Rapid Wien) kölcsön (0,5M) + vásárlási opció (10M)

PT10: Idén nem láttam a felkészülési meccseket, így meglehetősen keveset tudok mondani a srácról. Meglepett, hogy végül az első csapatba regisztrálták be, ugyanakkor bántóan gyenge a keret elöl, így biztosan lesz lehetősége a kiteljesedésre. Meglátjuk, egyelőre ez egy kérdőjel nekem. B

mb22: Nem gyakori, hogy a Barca a Rapid Wientől vesz kölcsön játékost, szóval benne nyilván valami elég extrát láthattak. És hát igazuk is volt, mert tényleg elég komoly a srác. Nagyon jó képességekkel rendelkezik, jól lát a pályán, olvassa a játékot, és egész hamar fel is vette a ritmust. Persze sokat még nem lehet tudni róla, mert egyelőre még csak nagy ígéretnek számít, de az eddig nyújtott teljesítménye bizakodásra adhat okot. Jó lenne majd végleg megvásárolni. A

Távozók

Lionel Messi (PSG) ingyen

PT10: Azt gondolom, mindent elmondtuk már erről. Értékelhetetlen

mb22: Nagyjából már mindent elmondtunk és körüljártunk az elmúlt hetekben Lionel Messi távozását illetően. Tényleg olyan volt ez a helyzet, mint egy sokkhatás. Egyik pillanatban még majdnem aláírt, a másikban már a PSG mezével pózolt. És ezzel elveszítette a csapat az elsőszámú arcát, a legmeghatározóbb játékosát, természetesen a mezeladások is jelentősen megcsappannak, nem beszélve a teljesítményről. Messi volt eddig a húzóember, és most nincs, aki húzzon. Nem volt rá felkészülve a csapat, jött is a mélyvíz, és egyelőre még nem tudunk benne annyira úszni. Messi távozásával egy sokkal egységesebb, összetartóbb csapat kell, akik közösen töltik be azt az űrt, amit ő hagyott maga után. Értékelhetetlen

Lionel Messi távozásával három cikkben is foglalkoztunk. Első cikkünk a gazdasági háttérrel, a második a szereplők felelősségével, míg a harmadik magával Messivel foglalkozott. 

Antoine Griezmann (Atletico Madrid) 40M

PT10: Komplikált a helyzete, ketté is bontanám. Egyrészt a csapat gazdasági nehézségein érdemben csak a drágán jött, nagy fizetést igénylő játékosok elküldése segíthet: nyár elején elképzelhetetlennek tartottam, hogy a Griezmann-Dembele-Coutinho hármasból mindenki maradjon még egy szezont. Végül igazam lett, de azért ez nagyon kevésen múlt. Másik szempont a futballteljesítmény, és Griezmann bőven hagyott kívánnivalót maga után 100 milliós árcímkéje árnyékában. Abszolút nem az a játékosprofil, akit ebbe a csapatba el szabadott volna hozni. Nem rossz játékos, itt is mindent megtett, de ebben a játékszisztémában ő nem tudott kiteljesedni, úgyhogy teljes mértékben egyetértek az eladásával. Annak módjával viszont nem. Hetekig alkudoztak rajta júliusban az Atleticoval, majd egy hónap csönd, hogy aztán a piac utolsó négy órájában újra elkezdjenek tárgyalni, végül 60%-os pénzügyi bukásban megegyezve. Távozott elölről Messi, Dembelere nem lehet egy szezon hosszára tervezni, Fati ilyen hosszú sérülés után szintén kockázat, Agüero jelenleg is sérült, Braithwaite-t pedig nem kell kommentálni. Ki fog játszani és hozni a szintet? Laporta az utolsó pillanatban herélte ki a maradék erőt is a csapat támadójátékából, a "pótlás" pedig pontosan olyan lett, amit egy ilyen helyzetben az ember el tud képzelni. Griezmannak távoznia kellett, de nem ilyen körülmények között. C

mb22: Messze az egyik legtúlfizetettebb játékosa volt a csapatnak, de a legnagyobb baj nem is ez volt. Idén neki kellett volna a húzóember szerepébe bele helyezkednie, ő lett volna a csapat következő sztárja, ehelyett sikerült lehozzon 3 meccset anélkül, hogy egyáltalán kapura lőtt volna. Már nyár eleje óta téma az átigazolása, és elvileg egész jó ajánlatok futottak be érte Angliából, de ő kötötte az ebet a karóhoz, és azt mondta, hogy ha elmegy, akkor az Atleticoba. Ebből lett végül az az üzlet, hogy most két évre odamegy kölcsönbe, 2 év múlva pedig megveszik 40 millióért. Tehát hogy értsük az egészet: tavaly odaadtuk nekik ingyen a gólvágó Suárezt, majd idén visszaadjuk az ott egyébként remeklő Griezmannt, adogassa csak a gólpasszokat. D

Emerson Royal visszavásárlás (Betis) 9M, majd eladás (Tottenham) 25M (ebből 5M a Betisé)

PT10: Ez az elmúlt évek egyik legérdekesebb transzfere és nagyon nehéz megérteni, hogy mi történhetett itt. Nem nagyon láttam még olyat, hogy nyár elején leigazolnak valakit, teljesen hivatalosan bemutatják, a játékos ezután mezszámot kap, majd rendesen szerepel a szezon első meccsein, mielőtt a piac zárulta előtti utolsó órákban hirtelen végleg elküldik a csapattól. Elég nehéz megemészteni nekünk is, hát még szegény Emersonnak... Nem hiszem, hogy a játéktudása miatt történt ez. Bár hagyott kívánnivalót maga után a teljesítménye, ő egy teljesen új játékos volt, így bőven lehetett volna ideje összeszedni magát és a szezon során jó teljesítményt nyújtani. Valószínűleg gazdasági alapú döntést láthattunk, szerintem az történt, hogy a háttérben több, párhuzamos transzfert próbáltak más játékosokra megkötni, majd miután ezek befuccsoltak, az egyetlen adott pillanatban piacképes játékost elmozdították és így ment Emerson Angliába. Ám mennyit nyert ezzel a klub? Tekintve, hogy már eleve 9 milliót fizettek visszavásárlási opcióként, majd ugye a Spurs pénzéből még további ötöt kell átutalni a sevillai csapatnak, így marad 11 millió euró, ennyit nyertek az üzleten. Azt kell átgondolni, hogy ennél kaphattak-e volna többet érte, ha marad egy évet és én azt gondolom, hogy igen. A jelenlegi helyzet mellett szinte folyamatosan kaphatott volna játékehetőséget, benne van az elég erős brazil keretben, így én nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy csökkent volna az értéke a következő évben. Ez nemcsak egy rendkívül embertelenül kivitelezett művelet volt, hanem potenciális pénzügyi bukás is a klub részéről. D

mb22: Az a vicces, hogy már jó ideje fáj rá a fogunk, és téma az, hogy le kéne igazolni. Erre most sikerül 9 millióért elhozni, minden király. Kap egy 300 milliós kivásárlási árat, Laporta teleharsogja a médiát, hogy na majd ő lesz itt a mindenható meg hogy ez mennyire fasza. Majd bumm, a mercato utolsó napján eladjuk 25 millióért. Oké, ha levesszük ebből azt, amit a Betis zsebre tett az eladásából, akkor is 11 millió pluszban vagyunk, de most ennek mi értelme volt? F 

Juan Miranda (Betis) ingyen

PT10: Már tavaly is kölcsönadták a Betisnek, így nem meglepő a váltás, azonban számomra csalódás, hogy pénzt nem sikerült kapni érte. Az végig látszott az elmúlt években, hogy a Barcába nem elég Miranda, ugyanakkor közben utánpótlás EB-re ment a spanyolokkal, kezdő lett egy egész jó Betisben, szóval szépen elkezdett felfelé ívelni a karriere mindössze 21 évesen, mindezért szerintem értéket képvisel a piacon és a Barcelona hibát követett el, amikor ingyen engedte el. B-

mb22: Ismét egy ígéret, aki nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket, ment kölcsönről kölcsönre, és most ott ragadt a Betisnél. Az egyetlen szépséghibája az amúgy mindhárom fél számára előnyös üzletnek, hogy teljesen ingyen sikerült nyélbe ütni. Annak ellenére, hogy a Barcánál nem jött számára az áttörés, még egy korosztályos válogatott játékos, aki ráadásul a La Masia terméke. C

Francisco Trincao (Wolverhampton) kölcsön + vásárlási opció (30M)

PT10: Csalódás volt az bemutatkozó éve, ugyanakkor ha őszinték akarunk lenni, nem kapott túl sok lehetőséget. Koeman többnyire az utolsó 15 percre dobálta be általában tűzoltásnak, ha égett a csapat- nyolc másik csatár társaságában. Legyünk őszinték, így azért nehéz jól teljesíteni. Trincao nagyon fiatal és a tehetsége megvan, így durvának tűnhet a vásárlási opció mellékelése, ugyanakkor ha ez végül aktiválódik, legalább nem veszít rajta pénzt a csapat. B

mb22: Szerencsétlen srácnak ez nagyon nem akart összejönni. Koeman leginkább csereként számolt vele, így igazán bizonyítani sem tudta a kvalitásait. Főleg, hogy 20 perceknél ritkán kapott többet, és leggyakrabban akkor, amikor égett a ház. Volt nagyjából 3 meccse, amin nagyjából 5 gólt lőtt, ez nem áttörés. Hatalmas jövője lehet a srácnak, ha konstans lehetőség mellett tud fejlődni, ez azonban itt nem biztosítható neki. Egy év az angol élvonalban viszont jól hangzik. A

Junior Firpo (Leeds) 15M

PT10: Évek óta kritikus szerepkör a csapatban a csere balhátvéd, hiszen Albát kiszorítani szinte lehetetlen, a mögéje érkező embereknek pedig nincs sok lehetőségük bizonyítani. Persze ehhez mérten is gyenge játékosok szerepeltek az elmúlt években, Firpo közülük is a gyengébbik felében van. Két itt töltött éve alatt világosan látszott, hogy nem elegendő, támadásban semmit nem tudott nyújtani és a védekezés sem volt mindig rendben. Csak minimális veszteséggel sikerült túladni rajta, ez jelenleg sokat érő szempont. A

mb22: Ő volt az, aki olyan dologra vállalkozott, amibe sokan belebuktak. Ideigazolt Alba mögé abban bízva, hogy lehetőséghez fog jutni. Ez viszont úgy nem megy, ha nem tudod hozni azt a szintet és még többet, mint amivel versenyezned kellene. Egyáltalán nem illett bele a csapat játékába, a Betisnél nyújtott teljesítményének pusztán a töredékére volt képes, pedig ő még meg is kapta a lehetőséget. 15 millió euró érte egy nagyon pofás kis összeg, az elmúlt évek tapasztalatai után örülhetünk, hogy ennyit sikerült kialkudni. A+

Carles Alena (Getafe) 5M + visszavásárlási opció (?M)

PT10: Évek óta hatalmas szenvedés volt az övé. Egyértelműen látszott, hogy nem elég erős a csapatba. Túlzás lenne azt állítani, hogy sok lehetőséget kapott, ugyanakkor minden egyes ilyen alkalommal csak alibipasszokat láthattunk tőle, kiemelkedőt csak nagyon ritkán nyújtott. Még árulkodóbb volt, hogy a folyamatos kölcsönszerződések során sem tudott sehol sem maradandót alakítani, így épp időszerű volt ez a szenvedés lezárása és a végső búcsú eljövetele. Van egy visszavásárlási opció az üzletben, de szerintem ez teljesen felesleges, sohasem fog aktiválódni. A

mb22: Mikor először felkerült a felnőtthöz, mindenki a generációja kiugró alakjának tartotta. Majd ő lesz az új Xavi, meg Iniesta meg minden. És nem is volt rossz, de egyszerűen sosem értettem ezt a fékevesztett hypeot körülötte. Aztán utána elindult az, hogy elment kölcsönbe. Nem értettem, mert tényleg nem futott rossz szezont előtte. Aztán onnan visszajött, de pár meccs után megint leves. És ez ment. Mostanra világos, hogy akármilyen képességekkel is rendelkezik, valamilyen oknál fogva képtelen a maximumot kihozni saját magából, és ezzel a Barcában soha nem lehetne amúgy sem jó játékos. Ideje volt elengedni. Ennél többet amúgy sem kaphattunk volna érte. B

Illaix Moriba (Leipzig) 16+6M

PT10: Számomra ez a legegyértelműbb transzfer az összes közül. Nem volt hajlandó reális keretek között megegyezni a hosszabbításról, miközben egy év múlva már semmit sem kaphatott érte a csapat. A jelenlegi gazdaási helyzet mellett a Barcelona nem teheti meg, hogy ilyen helyzet mellett ne értékesítse játékosát. Sikerült jó helyre eladni jó áron, viszontlátásra! A

mb22: Tökéletesen testesítette meg az átigazolása a modern futballal kapcsolatos gondokat. Egy 18 éves taknyos évente 2 millió eurót, azaz majdnem 700 millió forintot tesz zsebre, de neki ez nem elég. A válság szélén lévő klubjától, amit állítólag szeret, meg ami állítólag gyerekkori álma volt, mégtöbb pénzt akar. Ez alapján kicsit sem meglepő, hogy Laportáék azt mondták, akkor el lehet menni. De másik oldalról meg nagyon sajnálom, mert basszus akkora potenciál van a gyerekben, hogy 2-3 év múlva 10-szeresét fogja érni a mostani árának, és ő is el lett adva. Ez kivételesen nem a mindenkori vezetőség számláját terheli, mert nem csoda, hogy egy 18 éves gyereknek nem adtak több pénzt. C

Matheus Fernandes (Palmeiras) ingyen

PT10: Teljesen felfoghatatlan, hogy került ide és ráadásul be sem mutatták. Ez még a Bartomeu-hagyaték része, melyet Laportáéknak minél gyorsabban el kell takarítani. Nem mondom, hogy stílusosan tették, de ezt meg kellett lépni. Nincs miről beszélni. A

mb22: Ez az egész ittléte dolog olyan volt, mint egy álom, ami után felkel az ember, és így néz, hogy ez mi volt. Nagyon szívesen meghallgatnám azt a szakembert, aki benne Barca-potenciált látott arról, hogy mi alapján látta ezt meg. Végül aztán stílusosan, a szerződése a klub általi felbontásával távozott ingyen. De tényleg...ez mi a tököm volt? A

Rey Manaj (Spezia) kölcsön (0,3M) + vásárlási opció (2,7M)

PT10: Sosem értem, amikor 23 éves játékosokat vesznek a Barca B-be, pedig ez a jelenség az elmúlt években egyre gyakoribb lett. Nem tudom, mi az elképzelés ilyenkor: ennyi idősen az első csapatba már nem valószínű, hogy lesz idő és lehetőség felkerülni, a B-nek pedig pont az lenne a lényege, hogy az akadémiáról frissen kikerülő fiatalok kipróbálhassák magukat a felnőttek között, mielőtt a klub döntene róluk, hogy látnak-e bennük potenciált. Amikor Manajt leigazolták másfél éve 700 ezer euróért, nehéz volt elképzelni, hogy lehet esélye az első csapatban. Jelenleg, 24 éves csatárként sem ér többet ennél az összegnél, ez pedig sokat elmond róla. Jelenleg nincs szükség ilyen játékosokra, meg kell váni tőlük minél előbb. A

mb22: Nagyon impozáns előszezont tudott a magáénak, és bár nem ott dől el, ki lesz majd a kezdő az egész szezonban, meg nem az a teljesítmény fokmérője, de akkor is jól szerepelt a fiatalember. Ugyanakkor azt nagyon nehéz megmondani, hogy ez egy bajnoki meccsen mire lett volna elég. Egy év az olasz bajnokságban ad majd egy kis tapasztalatot, aztán visszajön, és meglátjuk. B

Miralem Pjanic (Besiktas) kölcsön

PT10: A Juventus, a Barcelona és Koeman közösen herélték ki szegényt. A kezdetben ugyan nem sok lehetőséget kapott, de legalább kapott, viszont a teljesítménye erősen a nullához közelített, ezután pedig a szezon második felében eltűnt a süllyesztőben. Szörnyen magas a bére, Koeman nem számít rá, ezért egyértelmű volt, hogy távoznia kell. Csalódást keltő, hogy nem sikerült végleg eladni, mert ez a kölcsön után vissza fog térni és ugyanezzel a problémával fogunk szembesülni, de legalább ebben a szezonban nem lesz itt teljesen feleslegesen. C+

mb22: Koeman terveiben egyértelműen nem szerepelt a bosnyák, ami nagyban köszönhető Pedri színre lépésének, annak, hogy de Jong addigra meghatározóvá vált a csapatban, és Busquets felfelé ívelő teljesítményének. Ennél fogva az előző szezon jó részét a kispadon töltötte. Már eleve teljesen értelmetlen volt leigazolni és top5-ös fizetést adni neki, de így padoztatni még megmagyarázhatatlanabb. Már télen el kellett volna adni, és azzal is felszabadult volna valamennyi fizetési keret. Ehelyett egy utolsó pillanatos kölcsönt sikerült kialkudni a Besiktassal, ahonnan biztos, hogy nem úgy fog visszatérni, hogy mindenki a kezdőbe akarja. Ez van. C

Vezetőség

PT10: Ha kontextus nélkül nézzük, akkor ez a legtragikusabb nyara a csapatnak az elmúlt években, de nyilván nem lenne fair figyelmen kívül hagyni azt az elképesztően nehéz helyzetet, amiben mozgásterük volt ezen a nyáron. Önmagában az a tény, hogy technikailag nem költött egy forintot sem a klub, rendkívül sokat elmond a helyzetről, ingyen pedig nehéz jó igazolásokat bemutatni. Ehhez képest Depay és Agüero elhozása kifejezetten pozitív és Garciával sem veszíthet sokat a klub. A probléma kevésbé az érkező emberekkel van, mint azokkal, akik nem érkeztek, de erről a távozások után. Messi távozásának okait jól ismerjük, látható mögötte racionalitás, ennek ellenére teljesen elfogadhatatlan, hogy ez így ilyen formában megtörtént és ez automatikusan felezi az adható 10 pontot. Az argentin pótlása lehetetlen, ezért nem is rónám fel Laportáéknak, hogy ez nem sikerült. Griezmann távozása pozitív, de a módja ennek is szörnyű volt Emersonnal egyetemben. Nem lehet ennyire későn ilyen súlyú üzleteket véghezvinni, mert képtelenség megfelelő pótlás után nézni. de Jong érkezése hatalmas fekete pont, az érthetetlenség fogalma, Pjanicnál a kényszermegoldás még mindig jobb, mintha maradt volna, Moribáért és Firpoért viszont pluszpont jár, ezek remek üzletek voltak. Ugyanakkor ha ennyire fontos volt eladni, akkor nem értem, miért vannak itt még bizonyos játékosok. Umtiti helyzetét ismerjük, de ez a tényen nem változtat: képtelen volt a vezetőség megválni tőle, emellett szintén hiányolom Coutinho távozását, aki teljesen felesleges, gazdaságilag viszont nagyon terheli a csapatot és végképp nem értem annak a Netonak a maradását, aki távozni szeretett volna, érdeklődő is volt és mégis itt maradt. Amikor minden forint számít, akkor az első és legkönnyebben megvágható poszt a cserekapus. Teljesen felesleges ter Stegen mögött drágán itt tartani, a B csapatból Pena vagy Tenas simán megoldaná azt az évi pár meccset. Ha ránézek a keretre, akkor a szívbaj kerülget: elképesztően gyenge sajnos, amire számítani lehetett, de az értékelésnél képtelenség elmenni mellette. A belső védők fele nem hozza a szintet, a bal- és jobbhátvéd posztra nincsenek cserék, hacsak Roberto nem kerül újra hátra. Amint ez megtörténik, az egyébként is nagyon rövid középpálya végleg megfogyatkozik, már eddig is 17 éves gyerekeket kellett bedobálnia Koemannak. Roberto nélkül öt középpályás van a keretben, ebből Puigra nem számít az edző. Elöl is rendesen ki lett herélve a csapat, a Braithwaite-de Jong párostól pedig a szívinfarktus kerülget. Bármennyire is ez volt a realitás, nagyon szomorú látni, mennyire lezüllött a keret és ez a transzferszezon egészen szörnyű volt. 3

mb22: Ez egy nagyon komplikált dolog, ugyanis azt mindenki tudja, aki pedig el is olvasta erről szóló cikkünket, az érti is, miért van most olyan helyzetben a klub, amilyenben. És erről egyáltalán nem a jelen elnökség tehet. Felmérették a pontos anyagi helyzetet pár hónapja a Deloitte könyvvizsgáló céggel, és egyértelművé vált, hogy csődközeli állapotok uralkodnak. Nem lehetett megtenni, hogy nem faragnak le a büdzséből. Így – túl azon, hogy egyébként megoldhatatlant problémát jelentett – szem előtt tartva, hogy a klub mindenki felett áll, el kellett engedni Messit. Ebből a szempontból ez egy jó döntés is volt. Amit viszont továbbra sem értek, az az, hogy hogy lehetett az, hogy tudták a helyzet súlyosságát, és mégis úgy ígérgettek, mintha nem lenne holnap. Hát, pedig…van holnap. Nagyon bölcs az a teória, hogy ha túlígérsz és alulteljesítesz, szarnak fogsz tűnni. És itt nagyjából ez történt. Beígértek egy brutális átalakítást, majd aztán ebből szar se lett. Ugyanis míg mi elvesztettük Messit és Griezmannt, addig a riválisok csak erősödtek. A mi keretünk pedig a tavalyihoz képest minőségben csak romlott. És ezt nagyon nehéz lesz kompenzálni, feltéve, hogy egyáltalán sikerülhet. Eddig nem úgy fest. 4

Köszönjük, hogy elolvastad cikkünket! Te mennyire vagy elégedett a csapat igazolásaival?

Közreműködő adminok:

Szerkesztő: PT10

World of FCB, 2021.

Mostanában gyakran eszembe jut a "jó" és a "rossz" szavak jelentése. El tudnánk magyarázni más szavakkal is, hogy mit jelentenek, ugyanakkor ha jobban megvizsgáljuk a helyzetet, akkor önmagukban nem jelentenek semmit, kell hozzá az ellentétük is. Vegyük például a jót! Ami jó, az különleges, hisz nem rossz, de még nem is átlagos. Pozitív megkülönböztetést tulajdonítunk neki, ez emeli ki a sokaságból. Ha azonban ez a fogalom egyedül létezne és semmi más nem lenne a világon, akkor mindenre azt mondanánk, hogy jó, még arra is, ami egyébként nem az. Így válna az átlagosból is jó és így vesztené értelmét a szó, hisz minden már nem lehet jó. Van, aminek ki kell emelkednie a tömegből, akár felfelé, akár lefelé. 

Miután lefektettük az alapokat, azonnal kijelenthető, hogy a világon mindenben van rossz, jó és átlagos. Vannak csapnivaló kaják, amiket soha nem enne az ember és olyanok, melyeket személyes kedvencként bármikor fogyasztana. Kettő között pedig az ételek többsége helyezkedik: se nem csapnivaló, se nem kiemelkedően jó, egyszerűen csak átlagos. Lehet történelmi korszakokról is beszélni. A felvilágosodást általában pozitív eseményként tanítják az iskolában, míg a középkor egy szelete nem véletlenül viseli a "sötét" nevet. Ugyanígy a focicsapatoknál is vannak jobb és rosszabb korszakok, melyeket visszamenőleg azért jól ismerünk, ugyanakkor a jelenben mindig nehéz megtippelni, hogy meddig tart egy adott korszak és mikor kezdődik egy új. 

Elnézést kérek a filozofálásért, de a Getafe elleni játékot figyelve bőven volt időm ilyeneken elmélkedni. Ha tippelnem kéne a korszakokat illetően, akkor a Barcelona most érkezett meg a lejtő legszélére, amibe hamarosan bele fog zuhanni. Ha csak a gazdasági helyzetet nézzük, akkor ez nyilván nem a legbátrabb tippem életem során, azonban ettől függetlenül még a játék mehetne jól. De sajnos nem megy és megnézve minden körülményt, csak nagyon kis esélyt látok arra, hogy ez változni tudjon ebben a szezonban. A tavalyi nagyon fiatal, lyukacsos keret idén nem lett érdemben javítva, cserében a csapat elvesztette Lionel Messit, melynek egyelőre még nem látjuk hatalmas következményét, azonban én egész biztos vagyok benne, hogy hamarosan súlyosan fogjuk. Megérzésem szerint elképesztő mértékű hiányt fog jelenteni, mely baromi súlyos csapást fog mérni a csapatra ebben (és még ki tudja hány?) szezonban. 

Borzasztóan sajnálom Koemant, akiről már tavaly is azt írtuk, hogy szarból kell várat építenie, azonban idén erre a klub rátett még egy lapáttal. Az egyetlen értelmes befejező csatárt, akit leigazoltak (34 évesen...), azonnal elvesztette hónapokra, míg a másik hasznos igazolás, Depay ugyan egyelőre teljesít, azonban már ordítóan látszik, hogy mennyire egyedül van. A védelem fele nem Barca-szintű játékos, a középpálya baromi rövid (mondjuk a faszért nem kaphat Puig pár percet...); elöl pedig a 120 milliós Dembele a lelátót jobban ismeri a pályánál, a 100-as Griezmann három meccs alatt sem lőtt kapura, Braithwaite pedig... Mindent elmond a csapat helyzetéről, hogy Braithwaite a kezdő. 

Ebből pedig szépen kialakul az egyenlet másik oldala, az a brusztolós fostenger, amit a Getafe ellen láthattunk hazai pályán. Az a Getafe, akik egyébként várakozásom szerint az egyik leggyengébb csapat lesznek idén. Náluk gyakorlatilag csak nehezebb ellenfelek lesznek és egyelőre nem látom, hogyan fog tudni a Barca folyamatosan nyerni. Elnézve a riválisok keretét, idén is izgalmas TOP 4 lesz a ligában, a Barcelonának pedig a realitás és a cél a BL-helyek stabil elérése kell, hogy legyen. 

A meccs egyébként remekül kezdődött és ilyenkor mindig megvan a kockázata annak, hogy a nagyon korán gólt szerző csapat belealszik a meccsbe, majd a legvégén kiegyenlít az ellenfél. Ezt a veszélyt a Getafe viszonylag gyorsan elhárította azzal, hogy még a meccs első negyedében kiegyenlített. Az első félidő bár nem hozott sok helyzetet, azok legalább látványos találatokkal végződtek, azonban a második félidő sajnos botrányosan rossz volt. Az egész meccsen akadozott a középpálya: baromi nehezen jutottak el a labdák az elülső hármashoz, ennek következtében Bré és Griezmann játéka a szürke annyi árnyalatát mutatták be, mint egy átlagos magyar autóút. Az első gól egy szép csapatakció volt, a másodikat inkább egyéni villanásnak mondanám, ezeket leszámítva pedig nem sikerült normális helyzetet kidolgozni egész meccsen. 

Egyelőre nehéz megítélni, hogy milyen fizikális állapotban vannak a srácok, azonban kifejezetten ijesztő volt, amikor a második félidő közepén a Getafe huzamosabb ideig meg tudta szállni a Barca középpályáját, akik sorozatban adogatták el a labdákat. És most lehet mondani, hogy nem volt Pedri, de a másik két játékos az alap kezdő tagja volt. Hiányoltam a reakciót Koemantól, aki valamiért csak később cserélt, és akkor is a gyerekeket dobta be. Értem, hogy őket favorizálja, de én nem vagyok benne biztos, hogy egy ilyen meccsen nem a rutin kéne. Épphogy elkezdődött a szezon és máris válogatott szünet jön, talán pont jókor, mert itt még komoly munkára lesz szükség ahhoz, hogy Koeman elégedetten hátradőlhessen. 

Barcelona - Getafe 2-1

ter Stegen - Elég ijesztő volt, amikor kipattant róla a labda és Ünal fejbe találta, de szerencsére nem lett nagyobb gond. Az kiderült az előző két meccsen, hogy Neto bár kézzel jó, ám lábbal a legügyetlenebb Barca-kapus, akit eddig valaha láttam. Nagy szükség lesz Stegenre a szezon során. 6.5

Alba - Egy gólpasszt szállított és továbbra is az élesebb játékosok között van. Hiányolom idén a meghatározó széljátékot, meglátjuk, Alba mire lesz képes Messi nélkül. 7.5

Lenglet - A gólt azt (megint) róla kapta a csapat, de voltak jobb pillanatai is. Továbbra sem minden szituációban magabiztos, azonban ma voltak jó mentései és a gól előtt is nagyon okos volt az indítása. 5.5

Araujo - Én kifejezetten kedvelem, de valahogy a Lenglet-val alkotott párosa inkább rémisztő, mint meggyőző számomra. Eddig csere volt a szezonban, amit nem teljesen értek, nálam kezdő lenne Pique mellett, Garciával meg még értelemszerűen nem láttuk. 6.5

Emerson - Rendkívül visszafogott bemutatkozás volt ez a kezdőben. A kötelező házi feladat elvégezve kis passzok és nulla kockázatvállalás formájában, azonban ennél többet egyáltalán nem láttunk. Volt egy szép mentése, azonban jobbhátvédként többek között ő felelne a csapat jobb oldali támadásaiért, amiből egészen addig nullát láthattunk, amíg Dest be nem állt. Emersonnak van még ideje, de ez egy egész szezonon keresztül nagyon kevés lesz. (Már ha nem passzolják le persze a Spursnek...) 5.5

Busquets & de Jong - Az oké, hogy Pedrit most elküldték pihenni, de ez a két játékos mikor fog? Előre kirajzolódik a probléma, hogy eleve rövid idén a csapat középpályája, Koeman meg nem is bízik nagyon másban rajtuk kívül. Busquets és de Jong mindent beleadnak, de ez egy szezonon keresztül nem fog folyamatosan menni és már a Getafe is okozott gondokat a szezon harmadik meccsén. 7

Roberto - Ha a tényeket nézzük, akkor baromira beindult: két gól, egy gólpassz a szezon első három meccsén, azonban én továbbra sem vagyok kifeszülve tőle. Az biztos, hogy jobb, mint a tavalyi Roberto, de inkább érzem azt az alibit, amit Rakitic tolt utolsó két évében. Robertonak támadásépítésben többet kell vállalnia. 6.5

Griezmann - Nulla, azaz NULLA kapuralövési kísérlet a szezon első három meccsén a csapat franchise-játékosától. Elsőre bődületesen nevetséges túlzásnak tűnhet ez a szó, azonban ha megnézzük a Barcelona elmúlt években mutatott politikáját, egyértelműen kirajzolódik a kép: mindig egy olyan nevet igazoltak halom pénzért, aki nem biztos, hogy beleillett a csapatba, azonban korábban nevet szerzett magának és így magas marketingértékkel rendelkezett. A megkérdőjelezhetetlen ász Messi volt, azonban az ő távozásával új húzóembert kell keresni. Most itt kell megtalálni azt a Ramost, aki Ronaldo távozása után a csapat arcává vált. A régi figurák közül Pique és Busquets nehezen adható el a széleskörű nyilvánosságnak, és általában is a csatárokat szokták a legnagyobb figyelemmel követni. Dembele nem vehető komolyan és amúgy sem szeret feltűnősködni, Coutinho a többség szemében ma már csak középszerű játékos (tényleg az), így maradt Griezmann, akit a másik kettővel szemben sokat is láthatott a közönség az elmúlt időszakban. Griezmann pedig annyira bántóan rossz, ami jól reprezentálja ennek a klubnak az állapotát. Neki kéne most a sztárnak lennie, aki viszi hátán a csapatot, ehelyett ide-oda rohangál a pályán, vannak jó megmozdulásai hátul Lenglet helyett, egyébként pedig elöl egy büdös nagy nullát nyújt. Nem tagadom, nem csak az ő hibája, hisz nem illik a játékrendszerbe, de ez a tényeken sajnos nem változtat. Ha felépül Fati és Agüero, akkor remélem, megy a padra a francia. 4.5

Depay - Messi távozosávál a kulcsszerep hagyta el Barcelonát: az a "clutchjátékos", aki kivételes kvalitásainak köszönhetően egy szenvedős meccset is képes megnyerni csapatának. Ehhez egy-egy villanásnyi lehetősége van, hiszen a meccs nem fog többet felkínálni neki: ennyiből kell gazdálkodni. Egyelőre úgy néz ki, hogy Depay lehet az új döntő tényezője a csapatnak, ő rendelkezik ezekkel a váratlan villanásokkal és tegnap is ő nyerte meg a meccset a Barcának. 7.5

Braithwaite - Teljesen felesleges minden lehetőségnél elmondani, hogy nem képviseli a csapat szintjét. Ez van, most is láthattuk. 6

Dest - Jól szállt be, sokkal élesebb volt Emersonnál (mondjuk ez nem volt nagy kihívás...), tudott valamennyi energiát vinni a támadásokba, azonban ezek gyorsan el is haltak a próbálkozásai után. 7

Gavi & Nico - Egy félholt támadó állapotba kellett beszállniuk, nem is sikerült fellendíteni a kikapcsolt gépezetet. 6

Mostanában gyakran eszembe jut egy régi történet, gondoltam, megosztom veletek ilyen kis szösszenet formájában. Aztán tessék mindenkinek levonni belőle a következtetéseket 

Volt nekem egy barátnőm még évekkel ez előtt. Nagyon szerettük egymást, és jó hosszan voltunk együtt. Egy ponton mindketten elkezdtünk azzal viccelni, hogy majd mi összeházasodunk, együtt öregszünk meg, és ez a sztori soha nem fog véget érni. És ez nagyon nagyon sokáig így is volt.

Persze, akadtak bökkenők az úton, de melyiken nem akadnak? Ezeken több-kevesebb, inkább több sikerrel túl is lendültünk, és utána megint jöttek szép időszakok. Úgy egy évvel a szakítás előtt volt egy mélypont. Ő elgondolkodott a kapcsolatunk jövőjén, és végül amellett döntött, hogy szakítani akar. Leültünk beszélni, fűt fát ígértem neki, és aztán együtt maradtunk. A következő év eleje egy kicsit nyögvenyelős volt, de aztán én is változtam, meg ő is kezdte egyre jobban érezni magát, és megint minden sínen volt.

Aztán egy évvel később jött az, ami felé úgy rohantunk, hogy még csak nem is vettük észre, csak mikor megtörtént. Egyszerűen rájöttünk, hogy nem tudunk együtt maradni. Nem lehet. Nem volt a történetnek harmadik szereplője, egyszerűen csak ez volt. Derült égből villámcsapásként érte mindkettőnket a felismerés. Pedig voltak előjelei. Voltak, de nem akartunk róluk hangosan beszélni, nem akartunk velük foglalkozni, azt hittük, attól jobb lesz. Nem lett.

Mindketten ki is borultunk, mint annak rendje s módja tartja. De mindketten másképp. Én nem akartam felfogni a dolgot, nem akartam vele foglalkozni, ismét azt gondoltam, attól majd akkor nem tűnik valódinak az egész. Frászt nem. Ő a másik véglet volt, pár nappal a szakítás után már mással posztolta a képeket. Én töröltem is magam egy időre a közösségi médiából, mert nem akartam látni. Ugye, tudjuk, azt hittem, attól majd jobb lesz, meg, hogy attól majd nem lesz valódi.

Nagyapám ebben is bölcs öregember volt, ő mondta meg nekem a frankót. „Attól, hogy nem foglalkozol vele, attól még ez valódi. Viszont nem fogsz tudni továbblépni. Ez csak akkor lesz jobb, ha elfogadod, hogy ez valódi, és elkezdesz dolgozni azon, hogyan tovább nélküle.” Gondoltam, az öreg tudhat valamit, szóval így is tettem. Elkezdtem foglalkozni azzal, hogy hogyan éljem tovább az életem anélkül, aki egészen addig éveken át szerves részét képezte. Ez nem megy egyszerűen. Ez nem olyan, mint a biciklizés, hogy éled az agglegény életet, aztán jön egy hosszas kihagyás, a kapcsolat, aztán visszatérsz oda, és pár nap múlva már megint prímán mennek a dolgok. Ez egy folyamat. Mert amíg korábban ott volt, ha szükséged volt rá, addig most magadra vagy utalva. Amíg korábban támaszkodhattál rá, addig most a magad útját kell járnod. És ez félelmetes. 

Félelmetes, de elkerülhetetlen. És vannak nehézségek az úton. Mert idő megtölteni azt az űrt, amit hagyott maga mögött. Eleinte van, hogy a dolgok nem passzolnak. Eleinte bár lősz, de nem találsz. És csak annyit látsz magadból, hogy megborult a harmónia, és minden rossz. De pont ilyenkor kell értékelni azokat a kicsiny bíztató jeleket, amelyek előrevetítik, hogy idő kérdése, és egy új, életerős, független önmagadat mutathatod a világnak.

Ez az az út, amin mindenkinek végig kell mennie, miután valakit elveszít, aki sokáig volt az élete része. Egy göröngyös, nehéz, fárasztó út. De ha nem értékeljük az apró bíztató jeleket, és nem merítünk belőlük erőt, akkor ez nem fog sikerülni.

A sztori persze nem igaz, de remélem, értettétek, mire gondolok. Szombaton folytatjuk, jön a Getafe. Aztán válogatott szünet.

Leo,

Nehéz ez, mert írni kellene valamit, akármennyire is nem megy, mert mégis Rólad, Lionel Messiről, a Kecskéről, minden idők legnagyobbjáról beszélünk. Akit most el kell engedjünk. El kell engedjünk, de nem akarjuk. Nem akarjuk, mert nem lehet, hogy valaki akarja. 

Na de...

Vannak az életben olyan helyzetek, amelyekre az ember nem tud egyszerűen felkészülni. Hiába gondolja, hogy amikor eljön az az esemény, akkor készen áll rá, ez nem így van. Külön nehéz, amikor ez váratlanul történik, amikor látszólag egyenesben vannak a dolgok. A te távozásod ilyen volt. Úgy neked, mint a szurkolóidnak. Azoknak az embereknek, akik hősként tekintettek rád, azoknak, akik előtt példakép voltál. Mert félre ne értsük egymást, példakép voltál. 

Tudtuk, hogy előbb-utóbb eljön az a pillanat, amikor elköszönsz. Voltak is már erre utaló jelek korábban, de mindig itt maradtál. Mindig itthon maradtál. És mi mindig hálásak voltunk neked. És hálásak voltunk a sorsnak is, amiért láthattunk játszani. Amiért még a nyüglődősebb időszakokban is értelmet adtál annak, hogy leüljünk meccset nézni. 

Nem álltunk erre készen. Sem te, sem mi, senki. 

Az élet néha olyan, hogy váratlan dolgok váratlan időben történnek az emberrel, és ilyenkor ezeket egy gyomrosként fogja fel. Egyik pillanatban minden egyben van, a másik pillanatban pedig csak ülsz, és nézed, ahogy az életed egy egész más csapásirányba került, és innentől egy egész más utat kell járj. Esetedben ez egy méltatlan út. Mert méltatlan az, ahogy, és az, ahol kikötöttél

Ilyenkor természetes reakció, hogy az emberből a keserűség tör elő, mert nem tud megemészteni egy helyzetet, és úgy gondolja, ha kiemeli a rossz dolgokat, azzal könnyebb lesz bemagyarázni magának, hogy ez végülis egy jó lezárása egy életszakasznak. De ez nem igaz, és nem is ezt szeretném, szeretnénk, szeretnéd. Hanem arra emlékezni, hogy mennyi mindent adott az élet ebben az időszakban. 

Bár mi túl fiatalok vagyunk ahhoz, hogy emlékezhessünk rá, az idősebb szurkolóknak biztosan maradandó élmény lehetett, amikor 2004. október 16-án Te lettél a valaha volt legfiatalabb játékosa a Barcelonának, mikor a 82. percben beálltál az Espanyol ellen. Ha máshonnan nem, videókról mindannyian emlészünk első gólodra, arra a pofátlanul szép lögybölésre az Albacate ellen, miután Ronaldinho nyakába ugrottál. Te lettél a legfiatalabb gólszerzője a csapatnak, ki más? 2007 áprilisában a Getafe ellen a félpályán túl vetted át a labdát és ami ezután következett, azt minden Barcelona-szurkoló mai nap is vissza tudja idézni. Nem egy, nem kettő, öt emberen hámoztad át magad elképesztő sebességgel, mielőtt megszerezted azt a gólt, amit a szurkolók másfél évtized távlatából is a valaha volt legszebb gólodnak tartanak. 

Aztán megkaptad az ikonikussá vált 10-es mezt és ami következett, azt soha nem fogja elfelejteni az, aki látta. Meghatározó sztárja lettél a világ valaha volt legjobb csapatának, a Guardiola által vezetett Barcelonának. Elképesztő focit játszva csináltatok hülyét bárkiből, akinek ki kellett állni ellenetek. Két gólt szereztél az ikonikus, 2-6-ra végződő Klasszikuson, a csapat valaha volt legjobb eredményét szállítva a Real Madrid ellen. Megnyertétek a kupát, majd a ligát és végül a Bajnokok Ligáját is a fejesednek köszönhetően. Nem gyakran szereztél gólt ezzel a testrészeddel, ám a Manchester United elleni döntőben majdnem olyan magasan szálltál, mint fő riválisod, Cristiano Ronaldo tette megannyiszor pályafutása során. Részese voltál a spanyol focitörténelem első triplájának, majd ezután behúztátok a maradék három trófeát is, ezzel elsőként megnyerve mind a hat trófeát egy naptári éven belül. Az egyéni siker sem váratott sokat magára, 22 évesen megnyerted első Aranylabdádat. 

A következő évben 47 gólt szerzeve beállítottad a brazil Ronaldo klubrekordját, négyet gurítottál az Arsenalnak és Te lettél a klub legtöbb gólt jegyző játékosa a BL-ben. A trófeák egymás után jöttek, Te pedig 2012-ben a csúcsra értél. Abban az évben voltál a legáttörőbb, a legbrutálisabb, a legellenállhatatlanabb. Ekkor már mi is láthattuk saját szemünkkel azt az elképesztő, mindent elsöprő tehetséget, amivel hétről hétre szántottad fel a legkülönbözőbb pályákat és ellenfeleket. Teljesen felfoghatatlan, 91 gólt szereztél 2012-ben, ami egyszerűen megdönthetlen rekordnak tűnik a mai napig. Rekordot jelentő öt gólt vágtál a Leverkusennek, majd az év végén a Barca legsikeresebb gólvágója lettél a ligában, megdöntve César 190 gólját és te lettél a valaha volt egyetlen négyszeres Aranylabdás. Mindezt 25 évesen, és hol volt még a vége...

Bár a klub vesztett dominanciájából, a te szereped megkérdőjelezhetetlen maradt a következő évtizedben is. Te lettél Mr. Barcelona, az ember, akit azonosítanak a klubbal, az ember, akitől a csodát várják és az ember, aki lassan a klub felé nőtt. 2015-ben, új játszótársakkal újra leuraltátok a világot, megszerezve a csapat második tripláját. Ebben a menetelésben döntötted el Boatenget, mint egy bábut és emelted át Neuert, pályafutásod egyik leghíresebb gólját szerezve. A klubsikert újra egyéni követte: 2016 januárjában megszerezted életed ötödik, abszolút rekordot jelentő Aranylabdáját. Évről évre jöttek a gólok, szebbnél szebb megmozdulások; serlegek és Aranycipők. Játékosok jöttek-mentek, de Te végig konzisztensen ott maradtál a csúcson, mintát mutatva bármely álmodozó kisfiúnak a világon, hogy hova érhet el az ember ebben a sportban. Ikonná váltál, aki meghatározó sportpillanatokat teremt: az utolsó perces gólod utáni mezlevételed a Real ellen, illetve a szurkolókkal való ünneplés a PSG legyőzésénél mind-mind beleégtek az emlékezetünkbe. 

2018-ban lettél a klub csapatkapitánya, teljesen megérdemelten. Ugyan messziről nézve a halkabb, kevésbé vehemens kapitányok közé tartoztál, mégis minden csapattársad elmondta az évek során, hogy mennyit jelentett nekik a vezetésed. 2019. december 2-án megnyerted életed hatodik Aranylabdáját és elnézve idei évedet, egyáltalán nem biztos, hogy az utolsót. Bár 2020-ben el akartál menni, nem tehetted. Kezdetekben látszott rajtad a csalódottság, azonban idővel felálltál belőle és elképesztő lelkierőt tanúsítva a csapat élére álltál, vezérként viselkedtél és egy évet segítettél az újraalakuló csapat fiataljainak beleszokni ebbe a mezbe és az ezzel járó teherbe. És bár most, egy évvel később itt hagysz minket, az örökséged még sokáig továbbél. 

Egy játékos megmérésekor gyakran feledésbe merül, hogy karrierjének van egy futballon kívüli oldala is. Ez az a személyes oldal, amely különbséget tesz sztár és legenda között. Ettől lesz valaki ikonikus. Ezek azok a karakter-elemek, amelyek akkor jönnek ki, amikor a lépés nem jön ki. Amelyet a nehéz időkben látunk. És te, Leo, te ikonikus vagy. Te egy legenda vagy. Mert nem csak a pályán, de azon kívül is megtettél mindent szeretett klubodért. 

Az élet nem volt mindig meseszép, és a kerítés sem volt mindig kolbászból. Az utóbbi tíz évben végignézhettük, hogy a csúcsról milyen mélyre tud zuhanni a csapat, majd aztán onnan hogy próbál meg visszakapaszkodni. Eljutottunk oda, hogy Európában évek óta nem vagyunk képesek meghatározó tényezőként szerepelni. Ez pedig egy olyan mélyrepülés, amely sok játékosnál egyet jelentett volna azzal, hogy új csapat után néz, ahol még mindig a legnagyobb trófeák legfőbb esélyese lehet, ahol valami újban is megmérheti magát. De te nem tetted. Te maradtál, küzdöttél, mert az álmod az volt, hogy újra megnyerhesd a Bajnokok Ligáját.

Kitartottál a klub mellett még a legrosszabb időkben is, holott tudtad, hogy vannak olyan csapatok, ahol sokkal könnyebben megnyerhetnéd a BL-t, akik egy adott szakaszban sokkal jobban teljesítettek, mint mi. De ami igazán megmutatja, hogy ki is vagy Te, az az, hogy a távozás helyett fogtad, és a válladra vetted a Barcát. Nagyon nehéz lenne egyértelműen, tényszerűen megmondani, hány pontot köszönhet neked a csapat, mekkora szereped volt az egyes trófeák megnyerésében, de amit egész biztosan elmondhatunk, az az, hogy nélküled ma nem lenne itt a Barca, ahol. 

És a dolgod nem volt könnyebb idővel. Mert 2010-ben olyan csapat volt körülötted, amelybe Guardiola csak beletette az isteni Leot, és minden jobban ment. Aztán idővel elkezdtek kihullani a régi arcok. De a helyüket nem vette át senki. Elment Puyol, Villa. Maradtál Xavival, Iniestával, Sergioval, Alvessel. Jött Neymar, és elkezdődött a kettőtök története. Egy évvel később megérkezett Suárez, és kezdetét vette a rendíthetetlen MSN. Viszont aztán elment Pedro, ezzel véget ért a Messi-Villa-Pedro korszak, és ekkor távozott Xavi és Dani Alves is. Rá egy évre leköszönt Iniesta, majd arra egy évre botrányos körülmények között Neymar. Az öregfiúkból pedig ekkorra már csak Te, Geri, és Busi maradtatok, ez egészült ki Suárezzel és Albaval. Az emberek tehát változtak, de Te magad állandó voltál. 

És most, annyi év, annyi emlék, annyi szép vagy együtt átvészelt időszak után akkor, amikor maradni akartál, nem lehetett. Összejöttek a dolgok, és ennek a legnagyobb kárát te láttad. Te, aki bármire hajlandó lett volna, hogy maradhasson. Azonban még ha ez fizikailag nem is jött össze, a mi tudatunkban te mindig is a Barcában játszol. És mindig is a szurkolóid leszünk. És mindig mi leszünk a szurkolóid. És mindig ez lesz az otthonod. Most talán elmentél egy kicsit, most egy időre talán elváltak útjaink, de ezek egyszer újra keresztezni fogják egymást. Egyszer újra hazatérsz, és mi tárt karokkal fogunk várni. 

Ég veled, kicsi Leo! Vigyázz magadra, és mutasd meg a csigazabálóknak, hogy kell focizni! Várunk haza!

Lionel Messi távozása óriási űrt fog hagyni maga után nemcsak a Barcelona-drukkerek, hanem maga a spanyol futball életében is. Távozásának nem az okai, hanem a módja a legmegdöbbentőbb, hisz elképesztően váratlanul jött minden szurkoló számára. Ebben a cikkben az előzmények felületes átvétele után megpróbáljuk értelmezni a történéseket, elemezzük az egyes szereplők helyzetét és megpróbálunk konklúziót hozni. Mivel minden létező szereplő ködösít és egy mezei drukker nagyon keveset tud arról, hogy mi történt valójában, így a tények utáni összegzésünk már szubjektív, saját véleményt képvisel a történtekről. 

Az FC Barcelona pontosan egy évtizede volt a csúcson, a Guardiola-érában elképesztő játékkal igázták le a világot. Mindezt főképp saját nevelésű, akadémiáról érkező játékosokkal tették, többek között ettől is volt annyira különleges az a korszak. 2012-13-ig tudták tartani ezt a menetelést, azután változás állt be a csapat életében. Ahogy a játék minősége alábbhagyott, egyértelművé vált, hogy vérfrissítésre van szükség, azonban ezt valamiért már nem az akadémiáról oldotta meg az akkori menedzsment. Neymar 2013-ban érkezett 57 millió euróért, valóban azonban nagyjából 90-be kerülhetett, a csalásért le is csukták az akkori elnököt, Sandro Rosellt. Az őt követő Josep Maria Bartomeu korábban az ő második embere volt - nem is csoda, hogy ugyanezen az úton indult el. 

Bartomeu és vezetése az évek során egy igazi XXI. századi márkát csinált a klubból, különvált a futball-, illetve a gazdasági teljesítmény. A foci minősége ingadozott, azonban gazdasági társaságként a Barcelona valósan szárnyalt, folyamatosan ott volt a világ tíz legértékesebb sportegyesülete között és már képes volt elérni az egymilliárd eurós éves bevételt is. Közben a pályán levő gondokat évről-évre sztárigazolásokkal oldotta meg a vezetés. Ez azért érte meg számukra, mert ezek a játékosok már befutott sztárként nyilván tudtak focizni (még ha nem is feltétlenül illettek a Barcába), de ami ennél fontosabb volt, jelentős marketing- és presztízsértékkel rendelkeztek, mely bevonzotta az fizető közönséget és tovább növelte a klubkassza méretét. Ezt a folyamatot viszont nem lehetett olcsón levezényelni és mivel Bartomeu nem is félt elkölteni hatalmas összegeket, így mindenki, aki a Barcával üzletelt, szintén bátran játszotta a játékot. Éveken keresztül majdnem minden játékost csak túlárazottan tudott megvenni a katalán óriás; ráadásul, hogy megtartsák az új igazolásokat, a játékosoknak Európában példátlan méretű fizetést adtak. Ezt kiegészítették hatalmas kivásárlási árakkal, így egyértelmű volt, hogy egyetlen csapat sem lesz hajlandó őket egyik pillanatról a másikra elvinni. 

A problémák akkor jelentkeztek, amikor a rossz igazolásokat látva meg akartak válni valakitől, de erre nem voltak képesek. A rendkívül drágán megvásárolt rosszul teljesítő játékosok értéke bezuhant, a Barcelona csak veszíteni tudott rajtuk, ráadásul egyetlen csapat sem volt hajlandó megvenni őket magas fizetésük miatt és maguk a játékosok is szívesen maradtak a barcelonai pénzesőben. Közben a menedzsment is bedöglött, elkezdtek kiderülni különböző háttérben történő trükközések, a klubnak pedig folyamatosan növekedett az adóssága, melyből fedezték az őrült költekezést. Bartomeut még ez sem zavarta, Griezmannért úgy tapsolt ki 120 millió eurót, hogy azt már teljes mértékben hitelből finanszírozta. A szöget a koporsóba a koronavírus tette be: az addig is köhögő barcelonai szerkezetet teljesen ledöntötte lábáról a jegybevételek kimaradása, ezek hiányában nem sikerült fizetni a tartozásokat, mostanra pedig 1,3 milliárd eurós összegről beszélhetünk, melynek legalább fele rövid lejáratú hitel, pl. különböző bónuszok más kluboknak, melyeket a szörnyű átigazolások részeként határoztak meg az elmúlt években.  

Ugyan Bartomeu és bandája távozni kényszerült, azonban ezzel a fennálló problémák nem oldódtak meg. Laporta elfoglalhatta az elnöki széket, de egy teljesen széttépázott anyagi helyzetben lévő gazdasági társaságot vett át egy vélhetően hamarosan érkező gazdasági világválságot előidéző világjárvány közepén úgy, hogy a klub egyik fő bevételi forrása, a jegyeladás éppen szünetelni kényszerül. Ebben a helyzetben kellett volna megoldani a brand fő vonzerejének, Lionel Messinek a szerződtetését. Hogy ez gazdaságilag miért nem sikerült, arról a téma nehézsége miatt egy teljesen külön cikket írtunk, a továbbiak előtt érdemes megtekinteni, mert ezután többször hivatkozni fogunk rá. 

Az eddigiek alapján okkal hihető - és hittük sokáig mi is -, hogy Laporta az áldozati bárány, aki átvette ezt a klubot, megpróbálja ráncba szedni, de nincs rendesen pénz erre. Gyakran erősítette is az emberekben ezt a képet, mikor olyanokat mondott, hogy "rosszabb a helyzet, mint vártuk", "az előző vezetőség nagyobb bajba sodorta a klubot, mint vártuk". Mert az ilyen kijelentések erősítik azt a képet, hogy igen, ő itt az esélytelenek nyugalmával próbál rendet tenni, és ha nem sikerül, akkor nem hibáztatjuk, ha sikerül, akkor szobrot emelünk neki. Ugyanakkor ha egy kicsit jobban beleássuk magunkat a dolgokba, bőven tudunk mit írni az új elnök számlájára. 

Kezdésnek ott a Szuperliga. Már a kezdetektől elég röhejes volt maga a puszta felvetés, hogy 10 topklub, az Arsenal és a Tottenham (hát persze...) vezetői összedugják a fejüket, és kidolgoznak egy versenyszabályzatot, ami többek között azt is tartalmazza, hogy akik nem ők, azok milyen kvalifikációs folyamat végén versenyezhetnek velük. Így, ahogyan az várható is volt, a széleskörű páneurópai támogatás elmaradt, az UEFA fenyegetőzni kezdett, több csapat is elég gyorsan, 24 órán belül kihúzta magát az ötlet alól, és ez most ott tart, hogy maradt a Juventus, a Real Madrid, és természetesen a Barcelona. 

Laporta mindig lengette a "greater good" (felsőbb érdek, nagyobb érdek) táblát, állítása szerint ugyanis a koronavírus miatti bevételkieséseket a SzuperLiga pótolta volna. Valós egyébként a felvetés, hiszen ez a tíz komolyan vehető, és két nevetséges csapat adják a Bajnokok Ligája nézettségének nagyjából 90%-át. Itt kérünk is elnézést rögtön, az Arsenalt nem kell ebbe beleszámolni, ők nem adnak egy százalékot sem. De lényeg, hogy brutális számokkal büszkélkedhetnek. Ebből ugyanakkor nem csak ők kaszálnak nagyokat, hanem az UEFA is. Leginkább az UEFA. Az a velejéig korrupt UEFA, amelynek elnökei már régóta jó viszonyt ápolnak a PSG tulajdonosával. Na ja...

Tehát a koncepció az volt, hogy ezekből a pénzekből nem kap majd az UEFA, ők csinálnak egy szövetséget, és majd ott egymás között pakolásszák az ezermilliárdokat. Viszont Ceferin ezt nyilván nem nézhette ölbe tett kézzel, szóval teljesen nevetséges fenyegetőzésekbe kezdett, melyek szerint még a nemzeti ligákból is ki akarják zárni a csapatokat. Azóta egyébként bírósági ítélet mondta ki, hogy mivel a Szuperliga nem indult el, ezért nem lehet retorziókat alkalmazni. Viszont a fenyegetőzésre elkezdtek kihátrálni a klubok, és maradt ez a három daliás legény, akik nem törnek meg. De ugye az elég világos, hogy ezzel a várt hatalmas pénzeső el fog maradni, és muszáj egy új bevételi forrás után nézni, mert az meg mostanában nincs sok. 

Kiváltképp azért volt szükség új bevételi forrásokra, mert mint ahogy az a gazdasági elemzésünkből is kiderült, a LaLiga büntetésként minden 1 euró után csak 25 centet enged elkölteni. Vagyis egységnyi kiadásra négy egységnyi pénzt kell félretenni, ami beláthatóan egy igen komoly feladat. Ez Lionel Messi szerződéshosszabbítása esetében nagyjából 100 millió eurót jelentett volna. És ekkor húzta el a Liga a mézesmadzagot Laportáék előtt.

Jött ugyanis a CVC nevű cég, amely meg szerette volna vásárolni a Liga TV-s jogainak kicsivel több, mint tíz százalékát a következő ötven évre. 2,7 milliárd eurót terveztek kicsengetni ezért ott helyben, amit a LaLiga a csapatok között osztott volna szét. A Barca pedig abban a relatíve kényelmes helyzetben volt, hogy épp függőben volt Messi szerződésének meghosszabbítása. Sőt, mint kiderült, a megállapodás is már szépen megvolt a felek között. Ez ugye a Ligát azért érinti, mert a közelmúltban két nagy sztár is elhagyta Spanyolországot (Ramos és Ronaldo), mindketten ikonikus alakjai voltak a spanyol klubfutballnak, és Lionel Messi maradt egyedül, aki húzóembere volt a bajnokságnak. Aztán kijött a Mediapro (korábban ők birtokolták a LaLiga közvetítési jogait) vezérigazgatójának a nyilatkozata, amiben azt állította, Messi távozásának bejelentését megelőzően 48 órával még megvolt a megállapodás közötte, a klub, és a Liga között. 

Így aztán adódott a kérdés: 48 óra alatt mi történt, ami miatt egy mindhárom fél számára előnyös szerződés végül mégsem lett aláírva? Ezután jött Tebas, aki azt mondta, július 14.-i vacsoráján Laportával még egyezséget kötöttek a közvetítési jogok tekintetében, az elnök üdvözölte a 270 millió eurót, azonban ehhez le kellett volna mondania a SzuperLigáról. Igen, arról a SzuperLigáról, aminek az ötlete 48 óra leforgása alatt lényegében a kukában landolt, és a fent említett három csapaton kívül mindenki köszönte szépen, és felállt a képzeletbeli kerekasztaltól. Vagyis abban a pillanatban, amikor bejelentették, hogy Messi nem hosszabbít, mindenki csak értetlenül állt, hogy most akkor mégis mi a here történt? Senki nem tudott semmit.

A legnagyobb kérdés az volt, hogy ez most komoly, vagy csak egy kis fenyítés a Ligának, hogy javítsunk a tárgyalási pozíciónkon? Eleinte sokkal reálisabbnak tűnt az az opció, hogy ez utóbbi az igaz. Egyrészt érthetetlen volt az időzítés. Akkor több, mint egy hónap hátra volt az átigazolási ablak zárultáig és Messi maradni akart. Tehát több, mint egy hónapja volt az ügyvédeknek, jogászoknak, könyvelőknek, Jorge Messinek és Joan Laportának, hogy kidolgozzanak egy, a LaLiga szabályainak megfelelő megállapodást, amellyel még a spanyol munkatörvényeket sem sértik meg, és amely mindenkinek megfelel. És akkor derült égből villámcsapásként jött a bejelentés. 

Utólag persze, mint azt az előző cikkünkben összeszedtük, ez korántsem volt ilyen egyszerű. Azonban azt talán mostmár tisztábban lehet látni, hogy ez kinek mennyiben a felelőssége. Lionel Messi a megengedett minimálisra is hajlandó lett volna csökkenteni a fizetését, és ha jogilag működött volna, valószínűleg még lejjebb engedte volna, de nem volt lehetséges. Rajta aligha lehetne elverni, hiszen ha el akart volna menni, akkor nem is lett volna miről beszélni. Elég világos volt, hogy maradni akart, ez a sajtótájékoztatón is kiderült, utána pedig többször is elmondta, hogy maradni akart, de nem lehetett. Tebas és a Liga felelőssége ebben az egészben egy érdekes kérdés. Az vitán felüli, hogy ők is azt akarták, hogy Messi ne menjen sehova. Beláthatatlan marketingértékkel bír, mindenki rá kíváncsi, ez pedig a szövetségnek is sok pénzt jelent. Ugyanakkor nem várhatjuk el tőlük, hogy csak ezért szabályt módosítsanak. Kiváltképp úgy nem, hogy a klub a jelenlegi szabályokat is súlyosan, és többször is megszegte. Lényegében pontosan ezért vagyunk abban a helyzetben, hogy minden amúgy elkölthető pénz negyedét engedélyezik csak. Ezek mellett a szövetség a saját autoritását rombolná le, ha megengedné, hogy továbbra is féktelenül költekezzünk, következményként pedig minden létező spanyol fociklub elkezdene csalni, hisz ha a Barcát nem büntették meg, akkor ugye őket sem fogják. Ami pedig azt illeti, hogy a CVC megállapodásból kapott volna a Barca, az nem más, mint a SzuperLiga elleni küzdelem egyik eleme. Beígérnek egy rakás pénzt, lekötik a klubot 50 évre, belevisznek egy záradékot, és annyi a Szuperligának. Ezzel alapvetően nincs baj, mert egy szánalmas dolog, ugyanakkor azért talán megérti mindenki hosszas körülmagyarázás nélkül is, hogy miért lett elege a futballvilág legnagyobb csapatainak az UEFA-ból. 

A közhiedelemmel ellentétben a játékosok sem hibáztathatóak a jelenleg fennálló helyzetért. Teljesen nyilvánvaló, hogy ha valaki elé odatolnak egy 25 millió eurós éves fizetést, akkor nem fogja azt mondani, hogy nekem elég a harmada is. Iszonyatos bérekért írtak alá, és ezen egyrészt az előző cikkben kifejtett büntetés miatt nem lehet annyit csökkenteni, hogy abból kijöjjön Messi szerződéshosszabbítása, másrészt pedig azért, mert a spanyol munkajogi törvények ezt nem teszik lehetővé. Némileg, a teljes képhez közelebb kerülve halványult, de még mindig ott van Laporta felelőssége. Ugyanis ő mindenek ellenére is fafejűen ragaszkodott a SzuperLigához, és az ettől várt bevételhez. Helyette elfogadhatta volna a CVC ajánlatot, ami viszont biztos, azonnali 270 millió eurót jelent a klubnak. Önmagában nem oldotta volna meg a problémákat, de enyhített volna rajtuk.

Laportával kapcsolatban egy dolgot lenne még nagyon fontos kiemelni. Választási kampányának sarokköve volt, hogy megtartja azt a Messit, aki tavaly akár peres úton is elszakadt volna a klubtól. Mindenki bízott benne, már áprilisban elkezdtek szivárogni a hírek, hogy Messi hosszabbítani fog. Ezek mellett nyilván kevéssé foglalkoztunk a többi, gazdaságot érintő kérdéssel, mert a csődhelyzettel kapcsolatos hírek már nem jöttek, egész nyugodtnak tűnt a helyzet, csak Messi hosszabbítása lógott a levegőben. Aztán teltek a napok, hetek, semmi. És eljött a július 1., amikortól Messi szabadúszóvá vált. Aztán már arról szólt minden, hogy majd a Copa America után. Laporta tehát az egyik legnagyobb, és legmegnyerőbb ígéretét volt képtelen tartani. Arról viszont nagyjából sehol nem olvasni, hogy mellette a klubgazdaság fejlődésnek indult. 

Mielőtt az igazi felelősre rákanyarodunk, még egy pár dolog ezzel a fentebb már némiként taglalt CVC ajánlattal kapcsolatban engedtessék meg. Épp tegnap jött ki az a hír, hogy az RFEF szabálytalannak találta a megállapodást, hiszen a Barca, a Real, az Atletico és a Bilbao is tiltakoztak ellene, ennek ellenére akarta keresztülvinni a LaLiga. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nem lesz CVC-szerződés, nem lesz 2700 millió euró, nem kapnak ebből jelentős összegeket a klubok, a Barca sem fog 270 millió eurót kapni. Ez nyilván akkor lenne kifejezetten érdekes, ha ennek reményében aláírunk Messivel, majd aztán 3 nappal a ligaszezon kezdete előtt beközlik, hogy ja, ez amúgy így nem lesz jó, vissza minden. Ez árnyalja a legerősebben Laporta felelősségét, hiszen végül is utólag könnyen lehet, hogy jobban jövünk ki, mintha Messi hosszabbított volna. [Legfrissebb hírek szerint a megállapodás mégis átmegy, de abból a Real Madrid, a Barcelona, a Bilbao és a Real Oviedo kimarad-a szerk.]

De mint ahogy ígértetett, és ahogyan az a szép keretes szerkezetet megadja ennek a nem elhanyagolható terjedelmű írásnak, jöjjön az igazi felelős: Josep Maria Bartomeu. Az azóta fogdát is megjárt exelnök egészen elképesztő romboló munkát végzett. Az elbrandesedés következtében minden a bevételekről kezdett el szólni, gigantikus fizetéseket kezdett el osztogatni a játékosoknak, ez pedig mostanra a klub jelenlegi bevételeinek 110%-át teszi ki. Csak hogy értsük: amikor egymilliárdos bevételek folynak be, akkor a 600 millió euró fizetésekre a Liga által megengedett limit alatt (70%) van. Viszont amikor ezek a bevételek jó a felükre zuhannak, akkor az nem rántja magával automatikusan a béreket is. És mint azt már többször is kiemeltük, nem lehet korlátlanul csökkenteni őket. Vagyis ezekkel az egészen elképesztő túlfizetésekkel és a borzalmas üzletpolitikával sodorta oda Bartomeu a klubot, hogy a mindenáron maradni vágyó Lionel Messi tegnapelőtt mosolyogva pózolt a P$G mezében, napokkal azután, hogy szóhoz alig jutott utolsó Camp Nou-beli sajtótájékoztatóján, annyira zokogott amiatt, hogy bár maradni akart, nem maradhatott. 

 Közreműködő adminok: mb22 & PT10