Sorozatunk korábbi részei: 2016/17, 2017/18, 2018/19, 2019/20
Korábbi évértékelőink formáját idén is megtartottuk. Ennek lényege, hogy az első részben egymástól kérdezgetve összefoglaljuk a szezon történéseit: a kérdéseket igyekeztünk úgy válogatni, hogy a lehetséges válaszok teljes képet adjanak a csapat elmúlt szezonjáról. A második részben a játékosokat értékeljük és pontozzuk.
1. Hogy sikerült Ronald Koeman első éve Barcelonában? Megérdemli a folytatást?
PT10: Ki merem jelenteni, hogy az elmúlt tíz év legérdekesebb szezonján vagyunk túl Barcelonában. Ronald Koeman személye és teljesítménye körül hatalmas véleménykülönbségek ütköznek, ez is jól mutatja, mennyire megosztó évet produkált a csapat. Ha a tényeket nézzük, akkor az elmúlt majdnem húsz év legrosszabb startját kezdve végül a harmadik helyen végzett a Barca a ligában, a BL-ből korán és simán búcsúzott, a kupát viszont nagy nehézségek között, de megnyerte. Nem túl fényes, ha csak ezt nézzük, azonban az összkép ennél sokkal bonyolultabb. Koeman elképesztő hálátlan időpontban vette át a csapatot. Adott számára egy Lionel Messi, aki nyíltan távozni akar, mégis leláncolta a vezetés. Adott egy csődközeli helyzet, amiről mindenki tud a világon, az ezt előidéző vezetőségben pedig belháborúk vannak. A pénz- és szervezettség hiánya miatt az edző nem kapja meg a játékosokat, akiket kér, cserében jelentősen fiatalítják a keretet, sok tapasztalatlan játékos érkezik a világ egyik legnagyobb elvárással rendelkező klubjához, majd a szezon közepén egy vezetőségcsere történik. Azért ez nem könnyű helyzet, ismerjük el! Ha csak a tényeket és eredményeket nézzük, akkor nem fényes ez a szezon (ugyanakkor még mindig fényesebb az előzőnél!), viszont nem lehet elmenni amellett, hogy Koeman a sírból (ősszel 14. volt a csapat) hozta vissza versenybe ezeket a srácokat a ligában egy tizenkilenc meccses veretlenségi sorozattal; ő volt az, aki sikeresen beépítette Minguezát, Pedrit és sérülésééig Fatit a csapatba. Ő volt az, aki egyetlen befejezőcsatárral végigjátszott egy idényt, melyben csapata a legtöbb gólt lőtte a bajnokságban. Koeman nem a világ legjobb edzője, de ha a következő szezonban megkapná azokat az erőforrásokat, amik legalább nem tudják hátráltatni, akkor én megnézném őt még egy évig.
mb22: Erre elég sokszor kitértünk idén, de Ronald Koeman a káoszba érkezett rendet teremteni. Az elnökség körül egyre nőtt a feszültség, mindeközben a csapat éppen nem sokkal a kinevezése előtt a BL-negyeddöntők történetének egyik, ha nem a legsúlyosabb vereségét nyelte be, Messi pedig már be is pakolta a bőröndjét és lebegtette a kezében a repjegyet Manchesterbe. Szóval innen kellett valahogy összevakarnia a csapatot. Ehhez további hendikep volt az egyre csak növekvő adósság, ami ellehetetlenítette az érdemi változtatásokat a keretben. Ez volt tehát a kiindulópont. Felhozott pár gyereket az akadémiáról, elkezdett dolgozni, a többivel meg úgy volt, hogy majd jön. December 5-én egy elég csúnya mélypontra került a csapat, akkor a tizedik általunk lejátszott fordulóban idegenben kikaptunk a Cádiztól, így 4-2-4-es mégleggel, és mindösszesen 40%-os győzelmi rátával nem láttunk sok esélyt a bajnoki címre. Ja, tizennegyedikek voltunk akkoriban. Alsóház. Innen jött egy tizenkilenc meccses veretlenségi sorozat, mely során tizenhat meccset meg is nyert a csapat. Elkezdte nyomatni a 3-1-4-2/3-4-3 kombinációit, ez szemlátomást feküdt a csapatnak, és így nem csak az eredmények, a játék is javult. Olyannyira, hogy a PSG elleni hazai 1-4 után - bár ebben közrehatott, hogy ők voltak a kényelmesebb helyzetben - ha Párizsban nem Dembelére jönnek ki a helyzetek, akkor akár a félidőig meg is fordíthattuk volna a párharcot. És igen, a Clásico után kicsit megzuhant a csapat. Fejben szétestek vagy elfáradtak, de valószínűleg részint mindkettő. És még ha a bajnokságot nem is sikerült megnyerni - sőt, rég nem látott „rossz” helyezést, bronzérmet ért el a csapat - még akkor is teljes vállszélességgel mondom, hogy ide Koeman kell. Megvannak a maga hibái, persze. Nem a legjobb edző, persze. De ennek a csapatnak jelenleg egy ilyen figura kell. Aki egyben az „apjuk”, egyben a haverjuk, akinek van tekintélye, aki nem edzettekként tekint a játékosokra, hanem barátokként. Nem vele fogunk mindent is megnyerni, de ahhoz az első lépés egy egységes csapat, azt pedig ő fogja tudni megteremteni.
2. Utólag látva a szezont, jól döntött Bartomeu, amikor a klubhoz láncolta Messit?
PT10: Erre a kérdésre akkor lehetne tökéletesen válaszolni, ha már biztosan tudnánk, hogy mi lesz Messi sorsa. A jelenlegi híreket tekintve a válaszadásnál én arra alapozok, hogy marad az argentin. Bartomeu ezen döntésének megítélésénél több szempontot lehet figyelembe venni. Van az emberi szempont: itt egyértelműen megbukott az exelnök, nem lehet így bánni a klub történetének legjobb játékosával. Ugyanakkor feltehetjük azt a kérdést is, hogy mi a fontosabb: Lionel Messi vagy az FC Barcelona? A klubelnöknek nem lehet más válasza, mint a csapata és ez azért átértékeli a helyzetet. Tudja, hogy a klub jó eséllyel csődbe fog menni, tudja, hogy nem tudnak nagy igazolásokat véghez vinni és világosan látja, hogy Lionel Messi a csapat motorja. A klub érdekeit szem előtt tartva és a körülményeket vizsgálva világosan látszik, hogy a csapatnak szüksége van Messire, Bartomeu pedig vállalta a kockázatot. Tudta, hogy a népszerűsége be fog zuhanni, tudta, hogy jó eséllyel vége lehet a karrierjének ebben az intézményben és felmérte, hogy egy más vezetőséggel egy év múlva már más lehet a klub és az argentin kapcsolata. Ami egy éve undorító cselekedetnek tűnt, az ma már inkább értelmezhető szükségszerű rosszként. Az elnök adott még egy évet a játékosnak, majd eltűnésével hozzájárult, hogy az a maradás mellett döntsön. Jose Maria Bartomeu legmorbidabb döntése volt saját maga feláldozása az argentin maradásáért, de az idő őt igazolja
.
mb22: Bartomeunak megvan az az egészen különös képessége, hogy a jó döntéseit is meg tudja hozni szarul. Ilyen volt az egymilliárd eurós bevétel, ugyanakkor mellette közel ugyanennyi kiadás is. Ilyen volt Leo Messi marasztalása is. Nem lehet azt mondani, hogy ha egy játékos el akar menni, akkor majd beperelem, és akkor itt marad. Agyam eldobom. Nem! Mert bepereled, mondjuk kimondja a bíróság, hogy oké, nem mész sehova, na és akkor kapsz egy játékost, akinek a töke televan, akinek az arcán csak az látszik, hogy a töke televan, és akinek semmi kedve semmihez. Még Lionel Messiből se jó egy ilyen. Ennek megfelelően egyébként nagyjából az elnökség bukásáig Messi szezonja értékelhetetlen volt, érdemben egy fikarcnyit sem tett hozzá az eseményekhez. Utána viszont nála is érezhetően beindult valami, elkezdte termelni a gólokat, a gólpasszokat, magától értetődő módon végül még a Pichichit is megnyerte. Emellett az egyik legfontosabb, amit a neve mellett fel tudnék hozni, az az, hogy végre kapitányként viselkedett a pályán. Többször is látni lehetett, ahogy beszél a többiekhez, kommunikál velük. Támogatta a fiatalokat, Pedrit, Fatit, Moribát, Puigot, Frenkiet, Araujot, Minguezát, vagyis a szívén viselte a dolgát. Így összességében tehát értelmet is nyert a nyitó gondolatom: jó döntés volt maradásra bírni Messit, de ez is szarul lett kivitelezve.
3. Mennyire befolyásolták a csapatot a szezon közepén a klub elnökségében történő változások?
PT10: Hosszú idő után először ment el Lionel Messi szavazni 2021 márciusában a Barcelona elnökválasztásán. Hogy kire szavazott, azt nem tudjuk, csak sejthetjük, mindenesetre a választás balhé nélkül zajlott le, az első csapatot elkerülték a veszélyesebb nyilatkozatok. Csak kívülről értékelhetjük az eseményeket, hisz pont ezek a balhék elmaradása miatt semmit nem tudunk a belső viszonyokról. Ezek az emberek mind vérprofik, azt gondolom, a teljesítményüket nem befolyásolhatja egy választás. Koeman esete érdekesebb, akinek mégis több közvetlen kapcsolata van a vezetőséggel és az ő folytatási esélyei is eltértek jelöltenként. A lényeg a külső, hogy milyen képet tud a klub kifelé nyújtani, ebben pedig Koeman tökéletesre vizsgázott, nem akadályozták az ő és a csapat teljesítményét a vezetőségbeli belharcok.
mb22: Ter Stegen nyilatkozott a témában pár hete, és elmondta azt, amit kb. sejteni lehetett. Eléggé megviselte az állandó jellegű létbizonytalanság a csapatot, ez pedig nem csak az arcokra, hanem a teljesítményekre is erősen kiült. Tulajdonképpen Laportáék megválasztásáig az interregnum ideje alatt is egyre nőtt a bizonytalanság, újabb és újabb adósság százmilliók derültek ki, összesen ez talán a legutolsó ismert adatok szerint 1,1 milliárd (!!!) euróra rúg. Ez pedig akkora összeg, amit egy évi bruttó bevétele sem tudna fedezni a klubnak. Így érthető volt, hogy a játékosokban nőtt az aggodalom. A hírek szerint nem egy fizetéssel elmaradt nekik a klub, akik szerződést hosszabbítottak, és magas fizetésük volt, azoknak ezt jóformán megfelezték. És bár még így is csillagászati összegeket keresnek, a jövőjük akkor sem volt biztos. Aztán Laporta székfoglalójával ezek a kételyek eloszlani látszottak. Bár azt nem tudjuk, ezt a felfoghatatlan tartozást miből, mikor és hogyan fizeti majd ki a klub, egyelőre a csődbemenésről szóló híráradat is szertefoszlott.
4. Mennyit ér a kupagyőzelem?
PT10: Azért nagyon érdekes ez a kérdés, mert egyrészt lehet történelmi viszonylatban vizsgálni: ekkor arról beszélünk, hogy a Barca egyes időszakaiban mennyire volt értékes akármilyen győzelem és ezen belül hol foglalt helyet a kupa; másrészt le lehet bontani erre a szezonra és a jelenlegi történések fejében vizsgálni a kérdést. Tegyük meg mindkettőt röviden! A nemzeti kupák jelentősége ma már a legtöbb országban lecsökkent. A bajnokság és a nemzetközi kupasorozatok sokkal nagyobb értékkel bírnak, mind presztízs mind pénzügyi szempontból. Nem véletlenül a hazai kupákban indulhatnak a kisebb csapatok is és nem véletlenül itt szerepelnek le leginkább a nagyok: ez a legkevésbé fontos, ezt a sorozatot tudják legkönnyebben elengedni. Egy adott klub számára annál többet tud jelenteni egy ilyen győzelem, minél kevesebbet nyer egyébként az adott időszakban más sorozatokban. Érthető okokból pl. a Bilbaonak sokkal motiválóbb lehet a Spanyol Kupa, hiszen nekik ez az egy igazi esélyük van serleget nyerni, míg a Barca az elmúlt évtizedben végig ott volt a bajnokság és a BL közelében, agyonhalmozva magát trófeákkal. Ugyanakkor más perspektívába kerül a győzelem, ha csak az idei szezont nézzük. Eleve tavaly semmit nem nyert a csapat, ami után automatikusan felértékelődik bármely győzelem, azonban még hangsúlyosabb lehet az örömünk, ha a konkrét körülményeket nézzük. Egy nagyon fiatal, tapasztalatlan csapat versengett idén, összeszokatlanul, hiányosan, olykor fantáziátlanul. Egy ilyen csapattal nem egyszerű bármilyen sikert elérni. Emlékezzünk vissza, hogy történt a kupamenetelés! A legjobb tizenhat között szállt be a csapat a harmadosztályú Cornella ellen. Simának kellett volna lennie, ehelyett elképesztő szenvedés után hosszabbításban sikerült csak továbbmenni. A másodosztályú Rayo következett, egy rossz meccsen a 68. percig még hátrányban volt a csapat, onnan sikerült fordítani. A Granada ellen egész elképesztő jelenetek zajlottak: 88 percig kettővel ment az ellenfél, a Barcelona mégis hosszabbításra mentette a találkozót, a vége egy nyolcgólos thriller lett. Az elődöntőben oda-visszavágós rendszerben simán kikaptak két góllal a Sevilla elleni első meccsen, a visszavágón a 94. percben jött az egyenlítés, majd a hosszabbításban megint továbbmentek. A döntő volt az egyetlen sima meccs, néggyel mosták le a Bilbaot. Ezek az eredmények gyönyörűen mutatják meg, mennyit kellett szenvedni ezért a győzelemért. A csapat sosem adta fel, végig küzdöttek és végül meg is nyerték a sorozatot. Ez a menetelés pedig az én szememben rendkívül sokat ér.
mb22: Úgy tartják, hogy a spanyol kupa az egyik legjelentéktelenebb trófea, amit egy Barca vagy egy Real megnyerhet. Itt most mégis több szempontból is fontos volt, és én magam azt is hittem, hogy a szezon későbbi alakulása szempontjából döntő faktor is lehet, bár ez sajnos nem így lett. Egyrészt azért jelentett sokat, mert valami parádés úton jutott oda a csapat, hogy végül kvázi megerőszakolta a Bilbaot a döntőben. Ugye volt két nyögvenyelős győzelem két alsóbb osztályú csapat ellen, ami után kevés jót lehetett sejteni. Aztán a Granada ellen a 88. percig kétgólos hátrányban voltunk, ahonnan aztán egy thrillerrel felérő hosszabbításban mi nevettünk a végén. A Sevilla elleni elődöntő odavágón gyakorlatilag ellenállás tanúsítása nélkül kaptunk ki 2-0-ra, majd a Camp Nouban Piqué a 95. percben fejelte hosszabbításba a csapatot, ahol Bré fejesével meg is nyertük a párharcot. Ezek után pedig a döntőben szanaszét szedtük a Bilbaot, 4-0. Szóval már önmagában ez megér egy misét. Itt tett igazán tanúbizonyosságot a csapat arról, hogy egységes, egy emberként küzd, még a végén is tud hideg fejjel menni, és nem adja fel. A döntő faktor jellegét pedig abban láttam, hogy egy ilyen szezon vége felé, amikor az Atletico Madriddal szemben januárban is fennálló tizenkét pontos hátrányunk tetemes részét sikerült ledolgozni, igenis löketet fog adni egy trófea. Legyen az a Király Kupa, vagy akár az NB3 keleti csoportjának közönségdíja, adhat egy lendületet. Egy lendületet, amivel át tudjuk venni a vezetést, és végül egy domesztikus duplát bezsebelni. Sajnos én ebbe azt nem számoltam bele, hogy a csapat egy hosszú, tömör szezon végét járta, a harminc felettiek közül Messi és Busi majdnem minden meccsen (végig) játszott, és a többi, harminc év körüli játékos is rengeteget dolgozott már eddig is. Mindezt egyébként három év után, amikor fizikálisan egyre csak romlott a csapat, egy olyan edző alatt, aki viszont megfuttatta őket. Így részint a már korábban említett fáradtság is oda vezetett, hogy végül nem volt elég az a lendület, amit ez a trófea adhatott volna. De idén semmiképp sem elhanyagolható érdem.
5. Mennyire mondható sikeresnek a tavalyi keretátalakítás és hogy áll most a fiatalítás?
PT10: Az az érdekes, hogy bár sok régi és új fiatallal vágott neki a csapat a szezonnak, többségüknél mégis nagyobbat robbantak a szezon közben La Masiáról berobbanó játékosok: Mingueza és Moriba. Gyakorlatilag mindketten kényszerűségből jutottak el idáig, hisz a sérülteket pótolnia kellett valakinek a keretben. Az viszont tényleg az ő érdemük, hogy megnyerték a párharcot a rutinosabbakkal (Umtiti, Pjanic, stb.) szemben. A nyári szerzemények szereplése vegyesnek mondható. Fatit már ismertük, de hivatalosan csak most került fel és a sérülése miatt alig játszott, így a szezon igazi felfedezettje Pedri lett, aki korához képest egészen hihetetlen teljesítményt tett le az asztalra. A többszöröséért vett Trincao viszont abszolút kudarc eddig, persze az sem segített neki, hogy csak tíz percekre dobálta be Koeman. Araujo legjobbja volt posztján, Dest egy szolid szezonnal nyitott, Puig gyakorlatilag nem léphetett pályára, Alena pedig annyira gyenge, hogy a haldokoló Getafénak lett lepasszolva. Erősen felemás a helyzet, ezt érezhetjük, de összességében jót tesz a csapatnak ez a fiatalosság, az öregek pedig továbbra is elegendő lehetőséget kapnak ahhoz, hogy tapasztalatukat átörökítsék az új generációnak.
mb22: Éveken át hangoztattuk mi magunk is, hogy ideje lenne elkezdeni fiatalítani, mert ez egyszerre fog rászakadni a klubra, és az nem biztos, hogy jó. Persze valamiért Bartomeu és Valverde nem hallgatott ránk, biztosan csak nem beszélnek magyarul, így nem értették, amit írunk. Aztán tavaly nyáron kellettek új arcok a csapatba, pénz az persze nem volt, szóval mi marad? Az akadémia. Koeman egyébként is előszeretettel használ fiatal játékosokat, bízik a saját nevelésekben, és a La Masia munkájában, így hát aztán bizalmat szavazott Fatinak, Riquinek, Araujonak, Minguezanak, és a sor zárásaként Ilaix Moribának. Ne feledjük el mellé a Las Palmastól szerződtetett Pedrit sem, aki tizenhét évesen alapemberré vált a középpályán. Mellettük még Dest is fontos tagja lett a csapatnak, Frenkie de Jong kihagyhatatlan eleme, Dembélé is állandó arc volt, Trincao mondjuk nem, de benne is van egy jó pár meccs. Szóval az átlagéletkor számottevően, mintegy három évet zuhant a tavalyi kezdőkhöz képest és összességében én azt mondom, hogy sikeresnek volt mondható. A bevetett játékosok jobbára beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, Koeman látható módon megbízott bennük (mondjuk ennek olyan jelei voltak, mint mikor 2-1-es hátrányban a Real ellen becserélte Busi helyére Moribát), Puig kivételével megfelelőnek mondanám a játékmennyiséget, amit kaptak. Ettől mondjuk talán Pedri tér még el, aki 17-18 évesen talán egy meccsen nem lépett egyáltalán pályára. További hírek pedig folyamatosan vannak arra vonatkozóan, hogy kik kerülhetnek még fel az akadémiáról.
6. Hogyan értékelhetjük a csapat szezonját a ligában?
PT10: Ha megnyerjük a ligát, akkor nyilván pozitívakat szoktam írni; ha elveszítjük, arról beszélek, hogy hol ment el. Most kicsit komplikáltabb a helyzet. Az elmúlt nagyjából húsz év legrosszabb szezonkezdetét produkálta a csapat, ősz végén is csak a tizennegyedik helyen állt. Nem úgy nézett ki, hogy itt bármilyen bajnoki esélyekről lehet majd beszélni. Aztán a srácok valahogy megszívták magukat és tavaszra sikerült megszorongatni az Atleticot, de túl nagy volt a hátrány. Összességében ahogy kinézett ez a csapat szeptemberben, teljesen elégedettek lehetünk a harmadik hellyel. Az Atleticotól hét, a Realtól öt pontra maradt le a csapat, ez azért jelentős hátrány. Általában a kis csapatok elleni bukásokat szoktuk hibáztatni, idén viszont a nagyon nehéz szezonkezdet mellett pont a fő riválisok elleni rekordkevés pont begyűjtésén múlt a bajnokság. Fájdalmas lehet még a bűnrossz Alaves elleni döntetlen, a Cadiz ellen összesen szerezett egy pont, illetve a tökutolsó Eibar elleni hazai botlás is a kínos kategóriába tartozik. Ez a csapat még nem tud elég konzisztens lenni egy bajnoki cím elnyeréséhez.
mb22: Szokatlannak. Szokatlannak, mert általában nem szoktunk tíz kör után tizennegyedikek lenni, nem szoktunk tizenkét ponttal az Atleti mögött lenni, nem szoktunk harmadikak lenni, ugyanakkor nem gyakori a tizenkilenc meccses veretlenségi sorozat sem. De nem szoktunk ennyi gólt kapni, nem szoktunk kétszer kikapni a Realtól, nem szoktunk nulla gólt lőni két meccsen az Atleticonak, viszont a Sociedadnak sem szoktunk idegenben hatot rámolni. Ritkán adunk oda négy pontot két meccsen a Cádiznak, és a Granada sem szokott minket otthon megverni. Ezek pedig most mind megtörténtek. Kalandos volt maga az egész szezon, és nyilván az ezen legmarkánsabban végigvonuló, a szezon gerincét képező ligaidény is. Egy kellemes kezdés után megjártuk a poklok poklát, jártunk a halál árnyékának völgyében, majd ott voltunk egy köpésre a Szent Gráltól, pechünkre pont akkor fogyott ki a csula. Ha grafikonon szeretnénk ezt ábrázolni, akkor az első tíz meccs egy nullához konvergáló, és jobbára stagnáló szakaszból állna, amit követne egy helyenként laposabb, és a vége felé egy egészen meredeken emelkedő szakasz, ez után magasan stagnálna, majd onnan újra le. 2020 végén tragikus formát mutatott a csapat, majd aztán 2021-ben egészen a Real elleni meccsig magasan a legjobb formában futballozó spanyol csapat voltunk, aztán pedig jött a kieresztés, és ez így végül csak a harmadik helyre lett elég. A szezon elején PT10 kollégámmal volt egy olyan gondolatunk, hogy ha nem esünk ki, plusz bejutunk a BL-be, akkor nem fogunk panaszkodni. Akkor ez tűnt reálisnak, most így visszatekintve arra, hogy nüanszokon múlott a bajnoki cím, azért van egy kis keserű szájízem. Ja, és félre ne tessenek érteni, nem a két elveszített el Clásico miatt nem lettünk bajnokok. Nem az Atletico elleni egy megszerzett pontunk miatt nem lettünk bajnokok. Nem. Ez a Granada elleni hazai vereségen, a Celta elleni hazai vereségen, az Alaves elleni idegenbeli döntetlenen, a Valencia, az Eibar elleni hazai döntetlenen, a Getafe elleni idegenbeli vereségen, a Cádiz ellen idegenbeli vereségen és hazai döntetlenen ment el. Nem a Real és az Atletico ellen kell megnyerni a bajnokságot. Az csak egy extra előny. A 17 másik csapat ellen. És ez nem sikerül. A keserű szájízről pedig még annyit, hogy akkor is ott van, ha a harmadik hely mindent egybevetve reális.
7. Ki volt a csapat három legjobb, és három legrosszabb játékosa?
PT10:
Legjobb három: de Jong akkora szintlépésen van túl, mely számomra felemeli őt az első helyre. Elképesztő munkamorál, brutális terhelhetőség, rengeteg futás, pontosság és precizitás jellemezte. Ezek, amik nagyjából eddig is megvoltak, a holland azonban idén belehúzott az ellenfél kapuja előtt is: hét gól és nyolc gólpassz áll a neve mellett, ami elképesztően jó adat egy középpályástól. Ezzel egyébként jobbak a statisztikái Braithwaite-nél, Trincaonál és nagyjából egálban van Dembelevel. Ami nekem egyedül kevésbé tetszett nála idén, az a középső védő szerepkör, de mivel ez kényszerű volt, nem lenne fair ennél többet beszélni róla. A 2020 őszi Lionel Messi volt a legrosszabb, akit valaha láttam. Innen visszakapaszkodni egészen elképesztő teljesítmény. Összefügg a saját hangulatával, amíg ősszel szó szerint kullogott a pályán, addig tavasszal egészen félelmetes teljesítményt nyújtva cipelte újra hátán a csapatot. A gól+assziszt mutatója alacsonyabb a tavalyinál, de még így is félelmetes, ötvenkettő gólban volt része idén. Amíg ő itt lesz, egyszerűen nem tud kikerülni a top 3-ból. Alba nehéz választás volt, mert az előző két játékos leszámítva szerintem senki nem nyújtott kiemelkedőt idén, a spanyol tizenöt gólpassza azonban tekintélyparancsoló. Emellett berámolt még öt gólt is és továbbra is baromi gyors. A védekezése néha kifogásolható, azonban továbbra is meggyőzőbb, mint a csapat jobb oldala.
Legrosszabb három: Coutinho az elmúlt évek legnagyobb bukása Barcelonában, teljesen tragikus teljesítményt nyújt a várakozásokhoz képest. Tavaly egy egész korrekt szezonja volt a Bayernben: triplázott, emlékezetesen két gólt lőtt a Barcának. Joggal hihettük, hogyha megkap még egy esélyt, most már jobban fog élni vele. Nem sikerült. Gyakorlatilag az egész szezonban nem volt bevethető, amikor játszott, szintén hagyott kívánnivalót maga után. Egy ekkora igazolástól ez egyszerűen kevés, neki kéne a csapat egyik húzóemberének lenni, ehelyett sorozatban jönnek a kudarcok. Umtiti teljesítményében már semmi meglepő nincs, a francia évek óta a keret leggyengébb játékosai között van. Idén legalább nem volt olyan sokat sérült, cserében Koeman alig játszatta, a teljesen tapasztalatlan Mingueza is végig előtte volt a sorban. Aztán februárban játszott sorozatban két meccset, három gólt kapott róla a csapat. Umtiti esetében tényleg az a legjobb, ha a padon tölti a szezont. Sergi Roberto Luis Enrique előtt majdnem kuka volt, Enriquenél villámgyorsan jobbhátvéd lett, majd bekerült a kezdőbe és hosszú évekig ott is maradt. Nem volt különösebben jó, de a többségnél stabilabb játékosnak számított. Csereként is elment, a legtöbb poszton bevethető volt. Tényleg az a mindenes, aki bárhol bevethető, de sehol sem fog kiemelkedőt nyújtani. Ez Sergi Roberto elmúlt hét éve Barcelonában, de ez a jópofa türelem kezd elfogyni, mert egy valós posztrivális mellett kijön, mennyire nulla a srác. Nyilván a sérülések miatt sem sikerült idén hoznia a szintet, ez most egy gyenge szezon volt.
mb22:
Legjobb három: Mára azt lehet mondani, hogy de Jong létfontosságú szereplője a csapatnak. Egy nyugodt, intelligens, önkritikus, alázatos és szerény figura, aki a csapat 2020/21-es szezonjának szó szerint legkonzisztensebb játékosa volt. Koeman azzal, hogy elkezdte próbálgatni védőben a háromvédős rendszerben, egy újabb perspektíváját tárta fel a játékának: a védelemből labdát szerezve fellép a középpályára, és ott plusz egy emberként jelen van, zavart okoz. De legbriliánsabban a középpályán állt - nyilván, hiszen ez a posztja - helyt, ahol a védekező munka mellett nagy szabadságot biztosított neki a 3-5-2-tes rendszer arra, hogy a tizenhatoson belülre robbanva helyzetet, helyzeteket alakítson ki, persze, amikor épp nem rá volt osztva a befejező szerep. Pompás idényt futott egyéni szinten, és én magam még azt is meg merném kockáztatni, hogy idén feljátszotta magát a LaLiga legjobb középpályásáva. Messi maradásra bírása kezdetben egyáltalán nem tűnt jó döntésnek. Borzasztó pocsék őszt tudott maga mögött, és gyakorlatilag jele sem volt annak, hogy ebből sok jó fog kisülni. Lehajtott fejjel ballagott jobbra-balra a pályán, néma kussban, a tizenegyeseket berúgta, ezen kívül pedig semmi. Az elnökség eltávozása lehetett neki a fordulópont, hiszen így kikerült a klubból az a Bartomeu, akivel már évek óta súrlódásaik voltak. Onnantól pedig elkezdett szárnyalni. Sokkal jobb kedvvel lépett pályára, lelkesebben játszott, élvezte, amit csinál, és hasznosan is csinálta. Kardinális volt ez a formajavulása, mert fél évig Suárez mellett őt is elvesztettük. És most, ha ez is volt az utolsó idénye itt - mert egyelőre nem szólnak hírek a hosszabbítási tárgyalások eredményéről -, akkor sem szégyenben, élete legrosszabb szezonja után hagyja itt a klubot. Egy jó Alba mindig jó, tartja az ősi kelta mondás, és milyen igaza is van. Két éven keresztül szinte szellemként bóklászott a pályán, valahogy soha nem találta meg a megfelelő alkalmakat, és szentül hiszem, hogy nála is a három védőre átállás hozta meg a fordulópontot. Az egyik oka ennek Messi formájának akkora való stabilizálódása volt, aki Alba játéka szempontjából egy fontos elemnek minősül, a másik oka pedig az, hogy mivel a középpálya alapból tömöttebb volt, ezért ha el is futott, volt ember, aki kimozoghatott a helyére labdákat szerezni. Így nem volt ott állandóan az a kényszerhelyzet, hogy egy-egy felfutása után vissza is kellett érjen, nehogy gólt kapjunk. Mindez pedig öt gólt eredményezett tőle, és tizenöt gólpasszt.
Legrosszabb három: Talán azok voltak Umtiti keretben elfoglalt helyéről legárulkodóbb pillanatok, amikor vele együtt volt három bevethető belső védőnk, é mégis Frenkie de Jong kezdett, bevállalva ezzel azt a kockázatot, hogy hiányozni fog a középpályáról. Koeman egyáltalán nem bízott a franciában, így nem volt játékban, ezért ha be is kellett álljon, a teljesítménye közel értékelhetetlen volt, ezért nem volt játékban, és így tovább. Mindemellett felemészt évente húszmillió eurót a fizetési keretből. Kérdezem én: ez kinek, és még meddig fogja megérni? Coutinho idén megkapta a harmadik esélyt arra, hogy a Münchenben eltöltött egy év minden szerzett tapasztalatát kamatoztathassa. A szezon eleji forma azonban hamar hanyatlásnak indult, aztán szép lassan kezdett kicsúszni a keretből, jött a sérülése, és azóta nem számíthatunk rá. Azért az ember talán joggal remél ennél egy kicsit, vagy sokkal többet egy rekord igazolástól, főleg, hogy mint arra már utaltam, ez nem az első esélye volt. Robertora jó sokszor rá lett már sütve, hogy klasszikus egymeccses ember, de eddig valahogy mindig fenn tudott maradni a víz felszínén. Idén azonban komoly vetélytársat kapott maga mellé a fiatal, gyors Dest személyében, aki ki is használta Roberto sérülését, ezzel pedig általánosságban másodhegedűssé degradálódott. Nincsen semmi élvezhető abban, amit csinál, a pálya egyik pontján sem mozog már otthonosan, sok hiba csúszik a játékába. De még mindig ő lőtte a PSG ellen a hatodikat, nehogymár elmenjen.
8. Ki volt a legpozitívabb és a legnegatívabb csalódás idén?
PT10:
Pozitív - Pedri: Utólag nagyon durva belegondolni, hogy még a nyári igazolások közül sem tőle vártam a legtöbbet. Mondjuk ez akkor érthető volt: 17 évesen érkezett a másodosztályból kevés pénzért. Nem is hallottam róla korábban, csak amikor az üzlet megköttetett. Aztán még nagyobb meglepetés volt, amikor a szezon elején a kezdőben láttam a nevét, majd a ledöbbenés akkor érkezett, amikor bekapcsoltam a tévét és megláttam a srácot. Elképesztően hihetetlenül játszott korához képest, simán a legjobb középpályása volt a csapatnak. Sajnos túl nagy terhelést kapott és bár végigbírta a szezont, azért a második félév szürkébbre sikerült. Ez semmit nem von viszont el abból a tényből, hogy 18 évesen egy egész szezonon keresztül a csapat meghatározó játékosa tudott lenni.
Negatív - Lenglet: A tavalyi szezonban kifejezetten elégedettek voltunk vele Pique párjaként, idén viszont valami nagyon félrement. Sokszor kapja meg azt a kritikát, hogy a lehető legkevesebb kockázatot vállalja, eltűnik a sztárok között és csak akkor avatkozik közbe, ha valahogy hozzá kerül a labda. És végül is ez igaz: ő a legkevésbé sztáralkat a keretben, egyszerűen egy ilyen forma, akinek a védelemben egy vezető (Piqué) mellett jól mehet a szekér, azonban ha az kidől és ő lesz a rangidős új, fiatalabb párjával szemben, akkor bizony elfogy a tudomány. Pique idei rengeteg sérülése alatt Lengletnek kellett volna hátul a védelem vezérének lennie, helyette hibát hibára halmozva járult hozzá a csapat csúfos kudarcaihoz.
mb22:
Pozitív - Dembélé: Nálam a szezon előtt már jóval rá volt nyomva a tékozló fiú jelző. Egy végtelen slendrián gyerek volt, aki jól érezte magát a nagy fizetésekkel, mellette igaz, hogy a meccsek felén sem játszott, de ő végső soron elvolt. Mindez ilyen fiatalon pedig a karrierútjának a súlyos zuhanásához is vezethetett volna, éppen ezért volt számára is kardinális Koeman érkezése. Gatyába rázta, fizikálisan összekapta, és ennek lett az az eredménye, hogy kifejezetten sok játéklehetőséget kapott, és még ha nem is tért mindjárt vissza régi önmagához, fejben is arra koncentrált, hogy versenyben legyen a kezdőben való tagságért. Számomra abszolút kellemes meglepetés volt látni, hogy nem veszett el, és élt az utolsó utáni esélyével.
Negatív - Lenglet: Az az érdekes, hogy amíg Piqué mellett „tanonc” volt, addig ő volt a védelem sztárja. Aztán szép lassan elkezdett kibontakozni, hogy van benne hiba bőven, és amikor idén Geri megsérült és neki kellett volna a védelem vezető alakjának lennie, akkor kezdett el zuhanórepülést venni a teljesítménye. Araujo, majd Mingueza mellett már nem állt helyt, egyre gyakoribbá váltak a hajmeresztő hibák, és jelenleg a teljesítménye alig előzi meg Umtitiét, aki szinte nem is játszott.
Köszönjük, hogy végigolvastad évértékelőnk első részét! Te melyik adminunk válaszaival tudsz leginkább azonosulni?
Szerkesztő: PT10
World of FCB, 2021.
A második részt itt tudod eolvasni.
