Sorozatunk korábbi részei: 2016/17, 2017/18, 2018/19, 2019/20, 2020/21
Korábbi évértékelőink formáját idén is megtartottuk. Ennek lényege, hogy az első részben egymástól kérdezgetve összefoglaljuk a szezon történéseit: a kérdéseket igyekeztünk úgy válogatni, hogy a lehetséges válaszok teljes képet adjanak a csapat elmúlt szezonjáról. A második részben a játékosok teljesítményét értékeljük és pontozzuk.
1. Az elmúlt másfél évtized Lionel Messi körül forgott, a távozásával nehéz időszakra lehetett számítani Barcelonában. Hogyan értékelnéd a csapat játékát és teljesítményét a poszt Messi-éra első évében?
PT10: A kérdés kettébontható a játék és a teljesítmény mentén. A játék fogalmazzunk úgy, hogy hagyott kívánnivalót maga után. Valószínűleg nem fognak sokan vitatkozni velem, ha azt mondom, hogy nem ebben a szezonban láthattuk a legszínvonalasabb barcelonai focit. Persze senki nem is számított rá, Messi távozása akkora űrt hagyott maga után, amit sehogy nem lehetett pótolni, főleg nem abban a gazdasági helyzetben, amibe a klub hajszolta magát. Mindent elmond a játék minőségéről, hogy Koeman 2 hónapig bírta ezzel a kerettel, egészen gyalázatos focit mutatott ősszel a Barcelona. Persze ez Messi távozására is kenhető, azonban nemcsak vele lett rövidebb a keret. Kiherélték a gólfelelősöket: az argentinon túl a csapat második legjobb góllövőjét, Griezmannt is kidobták, nagyjából öt perccel az ablak zárulta előtt. Suarezt már egy szezonnal korábban kitette a vezetés, így gyakorlatilag senki nem maradt itt, aki gólokat lett volna képes szerezni. Fatiban lehetett volna bízni, de ő már ekkor is sorozatos sérülésekkel szenvedett, Dembele sosem volt jó gólszerzésben, és Depaynak sem voltak olyan számai addigi pályafutása során, mellyel egymaga pótolhatta volna a Messivel távozott gólmennyiséget. Ezt az állapotot tetőzte, hogy a védelem fele továbbra sem Barca-szintű, középpályára pedig egyetlen játékost sem igazoltak. Nyilván vállalhatatlan volt a szituáció, mely tavaszra némiképp javult. Xavinak sikerült másfél hónapig jó játékot játszania, azonban ebben már benne volt az a tény is, hogy télen sokkal komolyabb szinett képviselő igazolások jöttek, mint a nyári szezonban. Összességében viszont egyértelműen kijelenthető, hogy klasszisokkal fantáziátlanabb játékot mutatott a csapat a korábbi évekhez képest. Az egyenlet másik fele a teljesítmény, itt azt kell nézni, hogy a mutatott játék mire volt elég. Lehetne abban mérni, hogy egy trófeát sem nyert a csapat, de ennek nem lenne sok értelme. A tény az, hogy Messi nélkül, egy ilyen kerettel és három edzővel a Barca behúzta a második helyet a ligában, ami hihetetlen teljesítmény, főleg az őszi helyezés után. A kupában tisztességesen helytálltak, nemzetközi szinten pedig nyilván elég kínos az eredmény, de ez pontosan belátható a Messi távozása utáni első évben, melyben nem hittem volna, hogy ilyen jó eredményeket produkál a csapat.
mb22: Messi távozása nagy érvágás volt. Mindenki tudta, hogy ő itt több volt, mint egy játékos, vagy mint egy csapatkapitány, és most hagyjuk azt, hogy valójában Bartomeuék alatt túlnőtte magát a klubot is, és ő jelentette a klubot gyakorlatilag. Messi volt a tökéletes mentor azoknak a fiataloknak, akik 16-18 évesen felkerültek a felnőtt csapathoz, és hirtelen azt sem tudták, hogy mi a nevük. Beléptek az öltözőbe, ahol meglátták Gerard Piquét, Lionel Messit, Sergio Busquetset, Jordi Albát, Marc-André ter Stegent, amint éppen pólót cserélnek, és menten lehugyozták a bokájukat. Nekik kellett egy alak, akire egyben felnéztek, és aki segítette őket. Messi egy tökéletes figura volt erre, azonban az idén felkerülteknek nem adatott meg ez a privilégium. Ez az érem egyik oldala. A másik, hogy hirtelen kiesett az az ember, akire Guardiola távozása óta gyakorlatilag egyre inkább ráépült a klub és a játék. Majd egyszer csak ez a tényező eltűnik, nincs olyan sztár, aki ezt az űrt betöltheti, és ott vagyunk, hogy semmi nincs a kezünkben a pöcsünkön kívül, és ezzel kellene valamit kezdeni. Koeman világosan megmutatta, hogy ő ezzel a helyzettel nem fog tudni semmit kezdeni, fejetlenség és káosz uralkodott a pályán és azon kívül, nem volt, aki összefogja a csapatot, és a totális kudarc felé sodródtunk. Mellette a mélyen tisztelt média ott rúgott bele a csapatba, ahol csak lehetett, ami nyilván nem komoly tényező, egyszerűen patkány dolog, de ezek összessége elengedhetetlenné tett változásokat. Ezek akkor következtek be, amikor a Barca Madridból a Rayo elleni vereség után hazafelé repült. Laporta aludt, felkelt, kirúgta Koemant, majd visszaaludt. Ekkorra már a Xavival való megállapodás is egy hajszálnyira volt, így Barjuán kapott addig 3 meccset, és jött a várva várt megváltó. Kicsit több, mint fél szezon alatt személyes megítélésem szerint kirángatta a klubot a Messi elvesztése utáni gödörből. Lett egy játékunk, lett egy identitásunk, és bár ez még mindig csiszolandó, de ennél többet nem várhattunk. Az edzőváltáskor 9. helyen szereplő Barca nem csak, hogy bejutott a BL-be, de a dobogó második fokán fejezte be a bajnokságot, és azt hiszem, ennél nem lehetett többet várni. Mint ahogyan nem lehetett többet tenni sem. A következő idény nyilvánvalóan sokkal mérvadóbb lesz annak tekintetében, hogy mi lesz az igazi poszt-Messi Barcának az arca, ki lesz A Sztár, lesz-e A Sztár, jelenleg annyit kellett és sikerült elérni, hogy csak bár erősen összecsaptak a hullámok a klub fölött, az mégsem ragadt alattuk, hanem kidugta a fejét, és jelezte mindenkinek, köszöni szépen, jól van, és folyamatosan úszik a part felé.
2. Látva Xavi fél évét Barcelonában, jó döntés volt szezon közepén meneszteni Koemant, és kinevezni a spanyol legendát?
PT10: Az elmúlt években elindult egy trend az európai topcsapatok körében: ha nem megy a szekér, ültessük le pályakezdő edzőként egy korábbi legendákat. Arteta, Gerrard, Pirlo és a többiek: vegyes volt a kép. Ebbe illeszkedett bele Xavi, akiért én nagyon aggódtam. Mindenki tudta, hogy egyszer ő lesz a Barca edzője, de számomra hatalmas kockázat volt pont most, az elmúlt sok év legrosszabb pillanatában idehozni, gyakorlatilag beáldozni. Legyünk őszinték, abszolút benne volt a levegőben, hogy idejön Katarból Koeman után tüzet oltani, amibe aztán gyorsan belebukik, ezzel sok évre (vagy akár örökre) ledöntve saját mítoszát. Hát, nem lett igazam, és milyen jó ezt kimondani! Koemant ki kellett rúgni, erről nem is írnék többet, mert itt Xavi a lényeg. Azonnal érződött a fejlődés érkezte után, és a tabellán látható a különbség legkézelfoghatóbb része. Ilyen szempontból nincs mit magyarázni, azonban azt megint meg kell említenem, hogy sokkal jobb igazolásokat kapott Koemannál, aki már beépítette számára a csapatba Nicot és Gavit. Nem akarom és nem is lehet elvonni Xavi érdemeit, de ezek mindenképp olyan szempontok, amit figyelembe kell venni. Ez a szezon megfelelt egy első, nagyobb elvárások nélküli bemelegítő félszezonnak, azonban azt Xavi is tudja, hogy ennél jóval többet kell majd mutatni játékban, ha jövőre szerepelni akar a BL kieséses szakaszában.
mb22: Xavi a játékhoz való mély hozzáértése alapján egyértelműen a jövő nagy edzőinek egyike, és be kell vallani, nem volt rizikómentes számára a váltás. A klub egyértelműen rászorult erre, azonban mivel edzői pályán elég tapasztalatlan figura ez a Xavi, így nem lehetett biztosan tudni, mi lesz. Aztán amikor elkezdte rendesen a kezébe venni a stafétabotot, akkor azért mi is kicsit megnyugodtunk, meg idővel kezdett körvonalazódni, hogy igen jó elképzelései vannak, és vele tényleg érdemes hosszútávon számolni. Karrierjének utolsó 4 évén kívül végig a Barca kötelékében volt, tudja, mekkora nyomással jár ez a munka, és látszólag jól is bírta. De ha még mindez nem is így alakult volna, Koeman menesztése akkor sem tűrt volna halasztást. Eljutott a csapat egy olyan pontra, ahol a szakadék szélén találta magát, így az ő menesztése mindenképp indokolt volt. Aztán az új edző személye által hordozott kockázatok végül nem okoztak gondot, a helyzet mindösszesen 2-3 hónap leforgása alatt jelentősen javult, így összességében jó döntés volt a szezon közbeni edzőváltás.
3. A nyáron tapasztalt kaotikus gazdasági helyzetből a vezetőség télre eljutott oda, hogy leigazolja 55 millió euróért Ferrán Torrest. Mit gondolsz a klub anyagi stabilizálódásának sebességéről, és mennyivel lett sikeresebb az igazoláspolitika?
PT10: Kifejezetten érdekes kérdés. Nyilván nem látunk bele az egészbe, és a sötétben tapogatózva nehéz biztosat állítani, de azért számomra nem teljesen stimmelnek a dolgok. Szóval az az állítás, hogy elképesztő mértékű, majdnem egymilliárd eurós adósságtartozása van a klubnak. Hónapokon keresztül tartó tárgyalásokon Laporta megegyezik Messivel és tájékoztatja, hogy nem lesz gond. Erre leszáll az argentin Barcelonában, és a papír aláírása helyett közlik vele, hogy viszontlátásra. Ezután fél évvel később vesznek egy 21 éves közepesen bizonyított gyereket 55 millióért... Hááááát, ugye nem csak nekem vannak kérdéseim? Laporta és klub szakmai személyzete rengeteg látványos és sikeres dolgot eszközölt, ilyen például a bérek csökkentése, de azért azt nehezen magyarázzák be, hogy ezzel spóroltak hat hónap alatt ennyi pénzt. A pénz forrása nem lehetett a CVC-deal vagy a Barca Studio eladása sem, hiszen ezek az üzletek még mindig nem köttetek meg. Nem teljesen értem, mi történik a klubnál. "Másfél év alatt klubszinten lőtt 16 gólja egyáltalán nem rossz (ebben a szezonban csak 3, hisz gyakorlatilag nem játszott), de egyáltalán nem győz meg arról, hogy miért lett kétszer annyi a játékos értéke az elmúlt másfél évben egy olyan csapat számára, mely a csőd szélén táncol." Ezt írtam Ferranról téli igazolásértékelőnkben, és a meccseit látva is tartom ezt a véleményt. Az ingyen érkezett téli szerzemények viszont remek üzletek voltak. A mostani hírek szerint megint nincs semmi pénze a csapatnak, és maradnak a Kessiéhez és Christensenhez hasonló ingyen transzferek. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a potenciális távozókból nem fog tudni sok pénzt bezsebelni a klub, valószínűleg ezért van terítéken de Jong eladása, mert ő azon kevés játékosok egyike, akik valós pénzértéket képviselnek a csapatban. Nekem ezek a hónapok óta csöpögtetett különálló információk mind-mind arra engednek következtetni, hogy egyáltalán nem stabilizálódott a klub anyagi helyzete, és a Ferranért kicsengetett pénztömeg egyszerűen egy kivételes alkalom volt. Hogy mibű', azt viszont nem tudom.
mb22: Ugye a nyári átigazolási szezonon erősen érződött, hogy azzal főztünk, ami volt. Az pedig nem volt sok, sőt, szinte semmi. És mindösszesen 15 deka nyers csirkemellből még Gordon Ramsay sem tud mesteri lakomát rittyenteni. Úgyhogy ez a nyár alakult, ahogy alakult, végső soron sikerült nyélbe ütni pár üzletet, de összességében nem volt sikeres. Aztán ugye máris más lett a helyzet, amikor a szurkolók elkezdtek visszatérni a stadionokba, hiszen egy jó 1,5 évig elzárt pénzcsap újra megnyílt. A klub elkezdett bevételeket realizálni, és ezzel szép lassan elkezdett javulni az anyagi helyzete. Közben egyre közelebb kerültünk a szponzorációs megállapodáshoz a Spotify-jal, ami bár csak a jövőre nézve jelent jó pénzeket, de ezzel máris el lehetett kezdeni üzletelni. Bevallom őszintén, hogy pontos pénzügyi kimutatásokat nem ismerek a csapat anyagi helyzetét illetően, illetve hiteles források arról sem számoltak be, hogy milyen adósságokat mennyiben sikerült már törleszteni. Azt tudtuk, hogy folyamatosan ment az ügyeskedés azon, hogy a játékosok béreit minél visszább tudja szorítani a klub, a még törvényes kereteken belül. Ez vezetett aztán oda, hogy Ferrán Torrest pl. 55 millióért tudták szerződtetni. És akkor itt említeném meg a kulcsfigurát, a mágust, Mateu Alemanyt, aki nélkül jó eséllyel most valami meddőhányóban felgyülemlett sártengerhez hasonlítana a klub. Zseniális, ahogy ez az ember kezébe fogta a kis balalajkáját, megpendítette, és egy csapásra Umtiti irdatlan fizetését leredukálták, így ő kevesebb összeget kap majd a semmiért, Coutinhot elpasszolták, és Ferrán esetében lepacsizták a Cityvel, hogy majd akkor nyártól fizetnék ki a vételárat. És akkor még nem esett szó a tél sztárigazolásáról, a tökingyen idehozott Aubameyangról. Ha ez nem, akkor semmi nem bizonyítja jobban, hogy az elmúlt években kialakult, szórjuk a pénzt mert nem tudunk tárgyalni gyakorlat már a múlté, és ezt mindenki látja. Azt nem tudni pontosan egyelőre, hogy mennyiben mászott ki pénzügyileg a béka segge alól az FC Barcelona, azonban azt tudni, hogy a lehetőségeivel mindenképpen maximálisan jól élt.
4. A csapat idén, két évtized kihagyás után visszatért az Európa Ligába. Milyennek láttad a csapat nemzetközi szereplését?
PT10: Szörnyűnek, főleg az őszt. Kaphatott volna erősebb csoportot is a Barca, ebből a négyesből illett volna továbbjutni, de legalább jobb számokat felmutatni. Nyilván a Bayern ellen nem volt realitás a győzelem, ezt papírformával hozták a srácok (0 pont, -6-os gólkülönbség, kiütés és kilátástalanság mindkét meccsen). A Benfica sokat fejlődött az elmúlt években, de azért az ellenük mutatott játék egészen kétségbeejtő volt. 2 meccs, 1 pont, 0 lőtt gól és -3-as gólkülönbség, Portugáliában is kiütötték a csapatot, ezzel már a meccsek felén kaptak zakót. Talán a benficai találkozó volt a szezon mélypontja számomra, borzasztóan súlyos és megalázó volt. A fogalmatlanságnak olyan szintű magasiskoláját mutatta be a csapat, melynek köszönhetően két meccs után 0 ponttal, -6-os gólkülönbséggel állt a csoportjában. Ezután jött a két Kijev elleni meccs, amit borzalmas játékkal, hatalmas szenvedéssel nyert meg mindkétszer 1-0-ra a Barca, a két meccsen összesen hat kaput eltaláló lövést sikerült feljegyezni. Végeredményben tehát a Kijev megverése elég volt az Európa Ligára, de az összes többi meccsen semmit nem nyújtott a csapat, még egy nyamvadt gólra sem voltak képesek. Hat meccsen két (!!!) rúgott góllal valahogy összeszedtek hét pontot, ez kisebb csoda. Az már nem az, hogy ezután kurva kevés embert foglalkoztatott a tavasz az Európa Ligában, részemről legalábbis teljes érdektelenségbe fulladt a csütörtök. A Napolit talán a vártnál könnyebben, a Galatasarayt viszont csak szenvedve sikerült legyűrni, a Frankfurt pedig már túl sok volt. Semmi meglepő, már a tavaszt sem érdemelte meg a csapat egy ilyen ősz után.
mb22: Összességében, és külön-külön is gyilkosnak. Én több BL-meccs közben is...jó, igazából mind a 6 BL-meccs közben azon filóztam, hogy ha mondjuk felkötném magam, azt hol lenne a legérdemesebb. Olyan helyek után kutattam, ahonnan tuti nem szed le senki, mert akkor biztosan továbbnézném a meccset. Jó, ez nyilván túlzás, de ezzel szerintem jól le is írtam. Na, aztán jött az, amit eddig egyszer és remélhetőleg ez után többet nem élek majd meg, az Európa Liga. Ez a sorozat – bár a Konferencia Liga bevezetésével valamelyest emelkedettebb, de továbbra is – elég depresszív. Itt igazából senki nem tudja, mi fog történni, a Barcához hasonló kaliberű csapatoknak nagyjából egy foghúzással ér fel, mert ezt a trófeát 5 BL serleg mellé nem nagyon akarja kitenni senki, és az érte járó pénzből maximum valami jobb körömvágó ollót lehet kapni, annál komolyabbat nem. Az első kört még egész magabiztosan túlléptük, aztán a Galata azért kicsit megszorongatott, a későbbi bajnok Frankfurt meg ki is ejtett. Én személy szerint kurvára nem tudtam ezt bánni, mert sokkal inkább kellett a fókusz a Ligára, úgyhogy kikaptunk, letudtuk, csókolom. Ez lehet, hogy pökhendi, de mi ebből többet nem nagyon kérünk, ez maradjon csak a Frankfurtok meg a West Hamek nemzetközi tornája, de ne a miénk.
5. Idén rég nem látott mennyiségű fiatal játékos fordult meg a keretben, akár hosszútávon, akár rövid ideig. Mit gondolsz, mi lehetett ennek az oka, és milyen következményekkel járt a jelenség?
PT10: Általában a keret rövidsége vagy éppen a sérüléshullámok következtében szoktak hirtelen lehetőséget kapni akadémista fiatalok. Így került a tudatba Fati is, amikor a csatárok kétharmada kidőlt. Most azonban kicsit többről van szó: a klub tudatosan kezdett fiatalítani, így nemcsak az akadémistákat hozták fel az első keretbe, hanem az igazolások között is sok fiatal szerepel. Ennek következtében idén sok játékosról lehet beszélni; főleg úgy, hogy vegyes teljesítményt nyújtottak. Összességében én örülök ennek a lépésnek, de a túl fiatal csapatot sem tartom szerencsésnek, mert a kevés tapasztalat általában visszaüt. Számomra egy topklubban az az ideális, ha a 11 kezdőjátékos közül 3 van 24 éves kor alatt, és maximum 3 harmincév felett. Ettől azért idén messze volt a csapat. Az abszolút újonc ifisták Mingueza, Gavi és Nico voltak. Előbbit én nem tartom Barca-szintű belső védőnek, de ezt a helyzetet tovább nehezítette, hogy Xavi csak jobbhátvédként számolt vele, ahol nem is állta meg a helyét. Gavi korához képest fantasztikus első szezont produkált, Nico peidg a kezdeti lendület után beszürkült, de ez még így is korrekt nyitás volt. A már meglévő játékosok közül Fati és Pedri általában sérültek voltak, de amikor tudtak játszani, akkor meglátszott, hogy klasszis lehet belőlük. Dest középszar szezont produkált, Puig nem volt a pályán. Az újak közül Garcia szolíd szezont tudhat maga mögött, Ferran Torres meg teljesen ellentmondásos a szukolók körében, én talán kevésbé vagyok megelégedve vele egyelőre. A legjobb mindközül Araújo volt, aki az egész csapat egyik legfényesebb ékköveként mozgott a pályán. A kép tehát elég vegyes, de ettől függetlenül a játékosok többsége kifejezetten izgalmas profillal rendelkezik, és abszolút megérheti a beléjük fektetett munka a jövőt nézve.
mb22: Az ok nagyon egyszerű, ez volt. Pénz hiányában nem igazán tudta megtenni a csapat, hogy ha középpályás kell, akkor szétnéz a piacon, és akit megfelelőnek talál, azt megveszi. Így feljött ez a Gavi nevű kócos lurkó, aki mellé fel kellett hozni Nico barátját, hogy legyen, aki megkösse a cipőjét. De mivel a kérdés nem csak a frissen felhozottakra vonatkozik, így érdemes megemlíteni azt is, hogy az állandó keretbe tartozott ugye a szezon nagyjából egészét sérülésekkel töltő Fati, a szezon második felét majdnem egészében kihagyni kényszerülő Pedri, a liga egyik legjobb belső védőjévé kinővő Araujó, a kezdetekben szerény, de mostanra megbízható teljesítményt nyújtó Eric. Az elmúlt évek alatt szépen feledésbe merült az a tényező, hogy a játékosok emberek, nekik is van életkoruk, ami ráadásul évente egyszer, ugyanazon a napon eggyel mindig nő. Na most ezt nem nagyon szabad elfelejteni, hiszen akkor nem gondoskodunk arról, hogy ha majd elérnek egy olyan számhoz, ahol valamiért feladják ezt az egészet és inkább henyélnek a kanapén, akkor kell valaki, aki beugrik helyettük. És az nem olyan nagy baj, ha ez a valaki addigra egyre jobban beépül a csapatba. Így az elmúlt 1,5 év a szélsebes fiatalítás jegyében telt, próbálgatták ezt, azt, kapott lehetőséget elég sok fiatal, akadémiáról felhozott játékos, ezek közül pedig Araujó, Gavi, Nico, Pedri, Fati, (az eléggé mellőzött) Baldé és (valamiért) Mingueza tudta megvetni a lábát a felnőtt csapatnál. Mellé jött az, hogy leigazolták a 21 éves Eric Garciát és a 22 éves Ferrán Torrest, akikkel tovább nőtt azok száma, akikre a jövő csapatát lehet építeni. Mellette ott van még Dembelé (aki majd kiderül, hogy akar-e maradni), Frenkie de Jong, Dest, visszatér Collado, jön a nyáron Pablo Torre, vagyis nyilvánvaló, hogy a jövő csapata épül. Ez lényegében a pénzügyi gondoknak köszönhető, de végülis az okok nem fognak senkit érdekelni, ha végeredmény a kívánt lesz.
6. A csapat idén nem szerzett trófeát, a komolyabb sorozatokban évek óta nem tud versenyképes lenni, nemzetközi szinten pedig sokszor a pofozógép szerepét töltötte be. Messi távozásával hivatalosan is lezárult egy korszak, a csapat pedig elkezdte az újraépítést. Mi lehet a siker kulcsa, mellyel a Barcelona vissza tud térni 5-10 évvel ezelőtti, világvezető pozíciójába?
PT10: Ha nagyon gyorsan, velősen akarok válaszolni, akkor azt mondom, hogy nem tud 1-2 éven belül visszatérni oda. Akármennyire is szépítgetjük, az élsport az egy gazdasági tevékenység, ahol a pénz az úr. Ez nem azt jelenti, hogy a leggazdagabb a legsikeresebb (lásd: PSG), azonban egy bizonyos mennyiségű pénz elengedhetetlen a sikerhez. Chelsea, Liverpool, Real Madrid, Barcelona, Bayern München, Inter, Manchester United: az elmúlt 15 év győztesei. Kizárólag olyan klubok, melyek győzelmük idején a világ élmezőnyébe tartoztak költségvetésileg. Pontosan azért izgalmasabb a klubfoci a válogatott tornáknál, mert a nemzetiség nem választható, ezáltal a csapat korlátolt; a klubfociban viszont akármilyen összetételű lehet egy csapat: a sokkal nagyobb merítési lehetőség sokkal nagyobb minőséget is jelent. Pontosan ezért nem nyer (vagy csak nagyon ritkán) egy teljesen akadémistákból álló csapat, mert egyszerűen nem lehet a világ legjobb csapatát egyetlen helyről összeválogatni. Emiatt kellenek az igazolások, és ezért hullik el minden évben az Ajax jóval a döntő előtt. Ha viszont nincs pénz, akkor igazolni sem lehet, és abban biztosak lehetünk, hogy amíg a Barcelona ingyen transzferekből él, addig nem sok közük lesz a BL-döntőhöz. Természetesen okosan építkezve így is összerakható egy egész jó csapat, de a győzelemhez ennél több kell. Kezdésnek rendbe kell rakni a csapat pénzügyeit, ez azonban több évbe telik. A fennmaradó időben szerintem okosan építgetni kell a csapatot. Szerencsére kialakulóban van egy nagyon tehetséges fiatal mag, akik hosszútávon is megoldást jelenethetnek a klub problémáira, azonban őket ki kellene egészíteni minőséget képviselő rutinosabb játékosokkal, akik végig tudnak vinni egy BL-kampányt. Semmire nem fog menni a csapat, ha Gavinak kell kezdenie 17 évesen. Neki csereként játszva kéne rendszeresen lehetőséget kapnia Kroos, Kante, Henderson helyén, akik rutinukkal hozzák azt a 60-70 percet, amit még bírnak, hogy aztán jöhessen a tapasztalatlanabb, de mozgékonyabb fiatalság. Ez sajnos a Barca esetében nem működik, mert bár két éve elkezdődött a játékosállomány rossz részének felszámolása, még mindig a csapat egyharmadát kukázni kéne. Nagyon kevés kívételtől eltekintve egyszerűen nincsenek meg ezek a megbízható rutinosabb játékosok. Remélhetőleg a nyáron megtörténik a váltás, Laporta olcsón igazol pár rövidtávú megoldást, akik a klub pénzügyeinek rendeződéséig legalább képesek elérni a tavaszt a Bajnokok Ligájában. Majd ezután beszélhetünk arról, hogy hogyan kéne elérni Európa csúcsát. Addig marad az építkezés és a várakozás.
mb22: Én személy szerint mindig is azt az álláspontot képviseltem, hogy a Barca akkor lesz szép játékkal tartósan sikeres, ha a saját tradícióira épít. Ezt finomítani szükséges, hiszen semmiképpen nem lehet azt gondolni, hogy újra jön egy olyan csapat, mint Guardiola alatt, ahol 8 kezdőjátékos saját nevelés volt, és mégis úgy döngölte földbe Európát, hogy az köpni-nyelni nem tudott. Beszédes, hogy Guardiola 4 éve alatt 4 BL-elődöntőt játszott, és kétszer meg is nyerte a sorozatot. Ezek közül azóta senkinek nem sikerült egyiket sem megvalósítania. Guardiola távozását követően összesen egy BL-t sikerült nyerni, és Lucho ez utáni időszaka is azt igazolta, hogy az egy hirtelen jött és hirtelen ment siker volt. Az a 2014-15-ös Barca letarolta a futballvilágot, azonban mivel nem a tradicionális alapokon nyugodott, hamar kikerült az élmezőnyből. Egy másik, és mára sajnos a futballt leginkább meghatározó tényező a pénz. 90%-ban ugyanis az a csapat lesz a sikeres, akinél a sok della van. Persze, vannak kellemes ellenpéldák, mint pl. a Lille tavalyi francia viccliga-győzelme, de összességében az európai csúcsfociban azok a csapatok sikeresek, akiknek van pénze igazolni megfelelő játékosokat. A Barca jelenleg nem tartozik ehhez a körhöz. A Barca jelenleg egy olyan kerettel operál, amelynek a folyamatosan játszatható játékosállománya nagyjából 16 főt tesz ki, a többit pedig valahogy el kellene távolítani a klub kötelékéből. Alemany télen csodákat tett, nyáron mégnagyobb szükség lesz rá. Ebben a 16 játékosból álló csapatban pedig több olyan fiatal is szerepel (ráadásul egész meccseken), akinek 1, maximum 2 év releváns tapasztalata van a nemzeti és nemzetközi topfutball terén. Persze nagy kérdés, hogy ezzel a 16 játékossal, illetve a nyáron remélhetőleg átalakított kerettel Xavi mit tud kezdeni jövőre a BL-ben, de egyelőre nem reális 2 tavaszi körnél többet remélni, és középtávon is kisebb csodának számítana, ha meg tudná nyerni a tornát. A jelenlegi visszaépítés egy hosszútávú projektként fogható fel, aminek a sikerességét az egyes részeredmények fogják meghatározni, de az, hogy mennyi időn belül várható el egy jelentős trófea megszerzése, per pillanat nagyjából megjósolhatatlan.
7. Ki volt a csapat három legjobb, és három legrosszabb játékosa?
PT10:
Legjobb három: Araújo kapja az év játékosa díjat nálam. Egy megtépázott csapat nagyon stabilan teljesítő játékosa volt egy nagyon nehéz szezonban. Remek párost alakított Piquevel: gyorsaságával kompenzálta a spanyolt, miközben a kapitány folyamatosan segítette őt rutinszerzésben. Araújónak pedig pontosan erre van szüksége, mert a fizikai adottságai fantasztikusak, elkötelezettségben és lelkesedésben sincs hiány, de nyilván fiatal még, ami ezen a poszton nem feltétlenül előny. Szerintem ez a szezon volt az első, amikor már igazán látszott, hogy mekkora potenciál van benne. Néha-néha hibázik egyet, de általában fantasztikusan korrigál, a szíve pedig nagyon a helyén van. Sokat elmod a csapat szezonjáról, hogy a második helyet Aubameyang kapja, aki csak télen érkezett a csapathoz. Ez persze semmit nem von el a gaboni érdemeiből, aki egészen fantasztikus tavaszt produkált. Új csapatba ennyire jól beilleszkedni csak kevesen tudnak. Aubameyang személyében pontosan az a klasszis befejező érkezett a klubhoz, aki korábban nagyon hiányzott. Rengeteg olyan meccse volt, ahol gyakorlatilag semmit nem csinált, aztán egyik pillanatról a másikra összeszedett 1-2 gólt. Fél év alatt lett a csapat gólkirálya, fantasztikus teljesítmény. A harmadik helyet Dembele kapja: nem ő lenne, ha ez egy nyugodt szezonra sikeredett volna. Rögtön kihagyta a szezon első három hónapját, onnantól kezdve pedig folyamatosan a szerződéshosszabbítása körül forgott a világ. Laporta már kitette volna a csapatból, Xavi azonban ellenkezett - és milyen jól tette. Dembele barcelonai karrierje legjobb szezonját produkálta. Gólokban továbbra sem jeleskedik, azonban az elfutásai és előkészítései minden korábbinál sikeresebbek voltak, nem véletlenül lett ő a bajnokság legsikeresebb előkészítője. Tavasszal rengeteg meccsen ő jelentette az egyetlen veszélyt a csapat támadójátékában, sok pontot köszönhet neki a csapat.
Legrosszabb három: Coutinho olyan mély nyomokat hagyott bennem, hogy még fél évvel távozása után is kiráz tőle a hideg. Nyilván ebben benne van a csalódottság is, de azt gondolom, hogy egészen botrányos teljesítményt nyújtott ősszel. A hatalmas ígéretként idejövő valaha volt legdrágább igazolás már sokadik esélyét kapta - most éppen egy olyat, amikor a keret gyengeségének következtében tényleg minden lehetősége megvolt bizonyítani és huzamosabb ideig beverekedni magát a kezdőbe. Mindent elmond a teljesítményéről, hogy még most is csak csere tudott lenni, és teljesen jelentéktelen pályálépéseket mutatott be. Talán nem fair Mingueza kiválasztása, hiszen nem játszott kifejezetten sokat, ugyanakkor szerintem annyit pont pályán volt, hogy számításba lehessen venni. Valamiért hat belső védővel ugrott neki a szezonnak a csapat, jobbhátvédből azonban elég kevéske volt és ők is gyakran megsértültek. Ezek a körülmények következtáben Mingueza a belső védő testalkatával a jobbszélen találta magát - teljes kudarc lett a vége. Ezen a poszton kulcsfontosságú a támadásépítésben való részvétel, ez azonban a spanyol teljesítményéből úgy ahogy hiányzott. Sajnos a védekezéssel sem tudott kompenzálni, gyakori helyezkedési hibáival nem egyszer helyzetet teremtett az ellenfélnek. Sokkal többet láttunk bele Destbe, mint amennyit eddig letett az asztalra. Persze még mindig csak 21 éves és lehet még ideje, azonban ez a szezon meglehetősen rosszra sikeredett, nemcsak a sérülések miatt. Gyakorlatilag nem volt ősszel riválisa, így bőven eleget lehetett látni abból szörnyű játékból, amit mutatott. Hasonló a helyzet, mint Mingueza játéka esetében: a támadásokat kevéssé segítette, védelemben pedig gyakran verhető volt. Nagyobb nyugalommal tenném be Robertot védekezni erre a poszta az amerikainál: ez sokat elmond a teljesítményéről. Három gólpassz áll a neve mellett, gólja nincs a szezonban.
mb22:
Legjobb három: Számomra Busquets a szezon MVP-je. Természetesen ismét érvényesült az, hogy alig lehetett róla mit beszélni, mégis ha az ember úgy igazán nézte az eseményeket, elképesztő ráhatással bírt a játékra. Messi távozásával másodhegedűsből csapatkapitánnyá lépett elő, ami nem igazán neki való feladat, hiszen nem lehet őt ordibálni látni a pályán, mint mondjuk Piquét (igaz, Messit se lehetett). De mégis átvette a stafétát, és lenyomott egy olyan szezont, ahol én személy szerint nem emlékszem most így hirtelen rossz megmozdulására, azonban millió okos és higgadt döntése a pillanat tört része alatt jut eszembe. Mi sem mutatta jobban jelentőségét, mint az, hogy ha kimaradt a csapatból, az egyből és erősen érezhető volt. Hozzá hasonlóan Araújo is kihagyhatatlan tagja lett a csapatnak, és mint azt már korábban említettem, meggyőződésem, hogy a LaLiga jelenlegi egyik legjobb védője. Egyedül a labda megjátszása a játékának az az eleme, amire azt lehet mondani, hogy fejlődnie kellene. Elképesztő sebességgel szerezte meg azt a tapasztalatot, amire szüksége volt, és rendkívül jól alkalmazza azt. Ennek ékes példája, hogy úgy borogatja meg szedi ízekre az ellenfél támadóit a tizenhatoson belül, hogy azt a VAR szobában is csak azért nézik vissza, mert nem tudják elhinni, hogy szabályosan ilyet lehet. És lehet. Belső védőként 30 meccsen 4 gólig jutott, ami önmagában is impozáns szám, azonban arról sem szabad elfeledkezni, hogy ezek a gólok olykor fontos pontokat jelentettek a csapatnak. Előfordult, hogy egy meccsen 5 kaput találó kísérletet jegyzett magáénak. A játék minden elemében kiválóan teljesít. Volt Albanak egy egészen elképesztő szezonja, még 2018-19-ben, és idén ugyanazokat a jellegzetességeket lehetett felfedezni nála. Az ő játéka volt a legkérdésesebb Messi távozása után, hiszen nagyon működött közöttük a kémia, és Messi nélkül nem mindig ment neki. De megrázta magát, és lefutott egy annál is eredményesebb szezont. 30 meccsen két gól és 10 assziszt a neve mellett, ami rendkívül jónak számít egy szélső védőtől. Nem nyomta rá Messi kiválása a játékára annyira a bélyegét, mint azt talán vártam, és még így, 33 évesen is a liga egyik legjobb szélső védője tudott lenni.
Legrosszabb három: Az a helyzet, hogy amíg Umtiti a szerződésének hátralévő időszakában a klub kötelékeiben lesz, számomra itt bérelt helye van. Az egy dolog, hogy az ég világon sehogy nem működik közre a klub előremenetelében, és, hogy gyakorlatilag teljesen feleslegesen foglal egy mezszámot. Az viszont egy egészen másik kérdés, mennyire beleszarik az egészbe. És ez az, ami igazán irritáló. Az idei szezonban összesen egyszer lépett pályára, ímmel-ámmal leül a kispadra, aztán meg hosszú ideig a keretben sincs, hajhagymahúzódásért, meg ilyenekért. Közben ősszel még a klub egyik legjobban fizetett játékosa volt, aki természetesen semmiféle fizetéscsökkentésbe nem volt hajlandó belemenni. Eladni aligha lehet, hiszen semmi meccsterhelése nincs, a pályafutása érdemi része gyakorlatilag már véget ért, mostmár csak elrötyög edzéseken, felveszi a busás összegeket, és élvez minden privilégiumot, amit az FC Barcelona mezével adnak. A nagy nulla nem sok, de ez azt sem éri el. Az egyetlen, ami Coutinhoval kapcsolatban pozitívumként megemlíthető, az az, hogy immáron hivatalosan és véglegesen kikerült a klub kötelékeiből. Ősszel játszott ugyan, de abban nem hogy sok, semmiféle köszönet nem volt. Én még személy szerint valahol bíztam abban, hogy majd Xavi alatt, majd új szerepben tud egy kimagasló alakja lenni az újjáépülő Barcának, ehhez minden adott is volt. Hogy ő szart már ennyire az egészre, vagy egyszerűen tényleg eljutott oda, hogy egy ilyen csapatból sem tudott már kiemelkedni, azt talán senki nem fogja tudni megmondani, jól lehet, még ő maga sem. Azért valahol sajnálom ezt a szerencsétlen Minguezát, mert nagyon poszton kívül játszatták, de valahol meg ott van az, hogy ha a posztján tudott volna akkorát alakítani, akkor nem őt vezényelik ki szélre. Az mindenesetre elég világos, hogy nincsenek meg azok a képességei, amik mondjuk egy Araujót mára a liga egyik legjobb védőjévé tesznek. Ez pedig egy olyan sport, egy olyan liga és egy olyan csapat, ahol ha nem tudsz hosszan a felszín fölött maradni, akkor neked reszeltek. Mert a víz mély. Neki túl mély volt. Sajnálatos, hiszen egy szerethető figura, de arra nem osztanak aranyat a BL-ben.
8. Ki volt a legpozitívabb és a legnegatívabb csalódás idén?
PT10:
Pozitív - L. de Jong: Még sose csalódtam ennyire pozitívan játékosban, mint a hollandban. Mindenki, köztük én is teljesen lesajnálta, amikor kapkodva idehozták az utolsó percekben, aztán Koeman állat módjára lenyilatkozta, hogy a csávó jobb beadás utáni helyzetből, mint Neymar, erre teljesen felrobbant az internet. Szegény Luuk még pályára se lépett, mire már mém volt. Játszani nyilván nem sokat játszott, de negyedik meccsén már meg is szerezte első gólját. Ezután gyakorlatilag hónapokig jegelve volt, már el akarták adni januárban, amikor valami bekkattant nála, és egy hét alatt négy pontot hozott a csapatnak góljaival. Hihetetlen, hogy mekkora közönségkedvenc lett fél év alatt, azonban ez nem véletlen. Elképesztő higgadtság, szerénység és alázat jellemzi munkáját, tényleg távolról látszik rajta, hogy helyén kezeli a dolgokat, kevesebbel is megelégszik, azt azonban igyekszik kihasználni. Luuk de Jong személye eltűnik a mai, elkurvult focivilágban szárnyaló sztárocskák között, mindenki olyan alakokra figyel, mint Neymar vagy Mbappé, akik egy sóhajtás alatt több pénzt keresnek, mint átlag magyar egy hónapban, azonban nekik ez sosem elég. Mindig több kell, több pénz és még több pénz - ez mozgatja az életüket. Mindenki az ő mezüket veszi, miközben elöl sétálgatva a csapat megint szánalmas módon, hatalmasat bukva kiesik a BL-ből. Eközben a Luukhoz hasonló alakok csöndben teszik a dolgukat, várják a havonta adódó egy-egy lehetőséget, és az a 15 perc alatt megpróbálnak hősökké válni. Ha nem sikerül, újrakezdik a hosszú várakozást. Ne legyenek kétségeink, Luuk de Jong sikerére 100 hasonló játékos jut, akiknek sosem jön össze ilyesmi, azonban a hollandnak megérdemelten sikerült, és méltó módon mehet vissza Sevillába. Luuk de Jong számomra nemcsak a szezon legpozitívabb csalódása, de ő az év játékosa is.
Negatív - F. de Jong: Talán ellentmondásos lehet, hogy miért őt választottam, úgyhogy gyorsan tisztázom: ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy ő lett volna a legrosszabb játékosa a csapatnak, pusztán annyit, hogy ő nyújtotta a legvisszafogottabb teljesítményt a várakozásaimhoz képest. Hatalmas ígéretként, rengeteg pénzért jött ide, tudását már megcsillogtatta a korábbi szezonokban, azonban sose volt közel a klasszis szinthez. Aztán a tavalyi szezonban új szerepkörben szintet lépett: nagyobb szabadságot kapva, fel-alá rohangálva felszántotta a pályát, és nemcsak védekezésben, hanem a támadások utolsó harmadában is rengeteget segített a csapatnak. Ezután azt vártam volna, hogy ebben a szezonban már képes lesz kiemelkedni a többiek közül, ehhez képest egy szürke, visszafogott de Jongot kaptunk, akit bármikor lefocizott Busquets és Pedri, ha pályán voltak. Most már 25 évesen ki kéne emelkednie ebből a csapatból, azonban ez továbbra is várat magára. Számomra egyáltalán nem meglepő, hogy cikkeznek a távozásáról, ő érte még tud valós pénzt kapni a csapat, és azért az idei teljesítménye alapján nem lenne egetrengető a kiesése.
mb22:
Pozitív - Dembele: Azután, hogy a magyar-francián megsérült, nagyjából úgy voltam vele, hogy akkor ezt itt be kell fejezni. Méginkább, amikor megjöttek a hírek, hogy ő irdatlan pénzeket akar keresni, másképp nem hosszabbít. Én télen legszívesebben úgy vágtam volna ki, hogy a lába nem éri a földet. Viszont ezt követően elég komoly fejlődésen ment keresztül. Élvezte a bizalmat, amit Xavitól megkap, és a szurkolók, akik korábban fütyülték, elkezdték tapsolni. Elég komoly iramban kezdett el gólpasszokat gyártani, végül 13-mal fejezte be a futó idényt. Maga a játéka is egyre pontosabb, megbízhatóbb és színvonalasabb lett, egyre nagyobb veszélyt jelentett az ellenfélre. És bár támadókhoz képest nagyon gyér, mindösszesen egy szerzett góllal zárt a ligában, most mégis mindenki a maradását szeretné, hiszen Xavi segítségével nagy játékos válhat belőle, és fontos szerep juthat neki a jövő Barcájában.
Negatív - F. de Jong: Igen, csalódás volt. Csalódás volt, mert az elmúlt két évben mutatott önmagának árnyéka volt csupán. Egyáltalán nem voltak jellemzőek a zseniálisan jó megoldások, jó meccset is elvétve, pont-szerűen produkált, de ez valahogy sosem akart összeállni egy egésszé. Ehelyett megjelentek a buta labdaeladások, a balfék hibák, és ezek által már legitimáltnak érezhetőek azok a pletykák, hogy a Barca egy jó pénzért el is engedné, ha arról van szó. Én ezt mondjuk nem feltétlenül tartom jó ötletnek, hiszen még mindig nagyon fiatal, és láttuk már, mire képes, ha eléri a szintjét.
Köszönjük, hogy végigolvastad évértékelőnk első részét! Te melyik adminunk válaszaival tudsz leginkább azonosulni?
Szerkesztő: PT10
World of FCB, 2022.
A második részt itt tudod elolvasni.
