Sorozatunk korábbi részei: 2016/17, 2017/18, 2018/19, 2019/20, 2020/21, 2021/22   

Korábbi évértékelőink formáját idén is megtartottuk. Az első rész után most a keret összes tagját pontozzuk egytől tízig terjedő skálán a pályán és azon kívül nyújtott teljesítményük és mentalitásuk alapján. Pontszámainkat a képeken bekarikázva találhatjátok meg.

ter Stegen: Hajában van az erő? Úgy sűrűsödtek a német kiváló teljesítményei, mint ahogy a hajszálak a fején. Viccet félretéve tavalyi sérülése és műtétje után érezhető volt, hogy miért nem ment neki annyira tavaly. Idén újra kiváló formát mutatott, amivel megint a világ legjobbjai között lehet jegyezni. Ez azért különösen érdekes, mert nem volt kifejezetten sok védenivalója ebben a szezonban: kiváló védelem muzsikált előtte, ami kevés lövést engedélyezett. Nem véletlen, hogy ilyen kevés gólt kapott a csapat. Persze ehhez kellettek Stegen bravúrjai is - nem is egyszer -, de összességében érezhetően kevesebbet volt foglalkoztatva, mint tavaly. Teljesen megérdemelten nyerte meg a Zamorát és állította be a ligarekordot. 

Pena: Az elmúlt években a cserekapusokkal kapcsolatban gyakran panaszkodtunk, hogy teljesen felesleges drágán igazolni évi 500 percre, ezt egy akadémista is meg tudná oldani. Egy évtized után erre most sor került Pena személyében, aki végül még ennyi időt sem töltött a pályán. Túlzás lenne azt állítani, hogy kihasználta, hiszen több potyát is benézett, abszolút érezhető rajta a meccshiány. Mindenesetre nem tölött annyi időt a pályán, hogy objektíven értékelni lehessen. Ha a klub hosszútávon Arnau Tenassal számol ezen a poszton, akkor valóban megérheti Penát beáldozni ebben a szerepben, mert tényleg semmit se játszik a fiatal kapus. 

Baldé: Remek "bemutatkozó év" a "B csapat fiataljaként." Érezzük, hogy ez a kijelentés erősen sántít, pedig a formalitásokat tekintve erről van szó. Baldé életkorát megszégyenítő módon robbant be a Barcába, és büszke lehet az éves teljestményére. Messze van még a tökéletestől, de rendkívül ígéretes. Nagyon gyors, tud és mer cselezni és megindulni, hátul viszonylag jól védekezik. Egyelőre hiányosság részéről a pontos beadások elsajátítása, ebben Alba azért sokkal jobban teljesített, de ilyen kezdő év után nincs oka szégyenkeznie a fiatal spanyolnak. 

Alba: Felemásra sikeredett ez a búcsúszezon: bár Baldé érezhetően jött fel és már a szezon előtt is látványos megmozdulásokat produkált, arra talán mégsem számítottunk, hogy Alba ennyire keveset fog játszani. Nem is feltétlenül gondoljuk realisztikusnak, hogy ez így alakult. Nyilván már ő sem volt a régi, ezért egyáltalán nem ártott, hogy kapott egy erős posztriválist, de azért a komolyabb, rutint igénylő meccsekről gyakran hiányzott. Egyébként rendkívül szerény volt, látszólag simán elfogadta a helyzetet, és amikor pályára lépett, azt lehetett megfigyelni, hogy mindent belead és igyekszik a rendelkezésre álló perceket a lehető legjobban hasznosítani. Az a vicc, hogy még így is veszélyesebb szélső volt, mint Ferran vagy Fati, a beadásai pontosak voltak és fontos gólt is lőtt a szezonban. Szomorú, hogy így jött el a búcsú ideje, mert egy év még lett volna benne. 

Albától ebben a cikkben búcsúztunk el.

Alonso: Nem győzött meg minket, de ez talán annyira nem is meglepő. Elsősorban a szezon első hónapjaiban kapott sok lehetőséget. Balhátvédként nem volt az igazi, plusz ugye nem elhanyagolható tényező, hogy már volt 2 játékos a poszton, így érthetetlen, miért kellett még ő is. Xavi viszonylag gyorsan, még ősszel felismerte, hogy Alba és Baldé jobb megoldást jelentenek nála, így Alonso a szezon közepétől vicces módon inkább belsővédőként kapott szerepet. Azt is általában csereként, ugyanakkor ha néha kezdett, annak biszony súlyos következményei voltak, elég a BL-re gondolni. Ironikus, hogy még így is Garcia előtt állt a sorban, de ez már a másik spanyol szegénységi bizonyítéka. Alonso egy felesleges igazolás, aki hozta a várakozásainkat: nem vált be. Ennek ellenére valamiért hosszabbítottak vele, így jövőre is maximum a padon tudjuk elképzelni őt. Kifejezetten lassú játékos, aki korábban keveset játszott belső hátvédet, és nem is igazán tudja levédekezni az egy az egy elleniket. Esetleg Balde cseréjeként több sikere lesz jövőre. 

Araujo: Sorozatban második szezonban gondoljuk róla, hogy ő a szezon legjobb játékosa - ez pedig rendkívül impresszív egy ennyire fiatal belső védőtől. Amit már eddig is tudtunk: remek fizikai adottságai vannak, melyeket okosan (=határozottan, de mégsem agresszívan) tud használni. Kiváló helyezkedése van és még gyors is, ezért a támadóknak nem sok esélyük van ellene. Amit idén tudtunk meg, hogy a vártnál jobban működik jobb szélen. Persze egyáltalán nem ez a szakterülete, és a támadásban gyakorlatilag használhatatlan, azonban a Clasicokon a Vinicius elleni védekezésben egészen fantasztikus munkát végzett, nem egyszer leradírozva a világ egyik legveszélyesebben mozgó szélsőjét. Ebből egyáltalán nem következik az, hogy valaha is jobb oldalt kéne játszania, viszont kézzelfogható példát nyújt, hogy évről évre nagyon látványosan fejlődik és hosszútávra lehet tervezni vele. 

Koundé: Felemásan sikerült ez a szezon, ebben pedig a külső körülmények és Xavi jelentős szerepet játszottak. Koundé a liga egyik legígéretesebb belső védőjeként érkezett, aki a Sevillában már bizonyított és már a nagyon erős francia válogatottban is bemutatkozott. Szinte biztosak voltunk benne, hogy végig kezdő lesz és Christensen fog padozni. Ehelyett gyakorlatilag a meccsek többségén Xavi kitette jobb oldalra, hiszen itt nagyon hiányos a csapat és Koundé a válogatottban is itt játszik többnyire. Sajnos ez a megoldás hihetetlenül pazarló, mert Koundé sokkal rosszabb jobbhátvéd, mint amilyen képességei vannak középen. Amikor eredeti posztján játszott, akkor általában remek teljesítményt nyújtott, jobb oldalon viszont meglehetősen keveset tudott hozzátenni, főleg támadásban. Felemásra sikerült ez az első idény, de remélhetőleg ezt még sok másik fogja követni, ezúttal már belsővédőként. 

Christensen: Nem sok elvárásunk volt a dántól, de bőven túlszárnyalta azokat. A Chelseaben általában háromvédős rendszerben játszott, mely a Barcától teljesen testidegen, így voltak kétségeink vele kapcsolatban. Ehhez képest bár csöndben, de kiválóan megoldotta a feladatait Araujo és a többiek mellett. Megbízható, szerény és visszafogott játéka van, ezek tökéletes belsővédő jellemzők. Igaz, hogy nem ő lesz a csapat legnagyobb sztárja, de legalább annyira fontosak a megbízható, konzisztens teljesítményt nyújtó játékosok. Kiváló fogás volt a vezetőség részéről. 

Pique: Dicstelen zárás volt ez, minden szempontból. Pique mögött fantasztikus karrier húzódik, a Barcelona történetének egyik legjobb védőjeként vonult vissza, de ez az utolsó félév borzalmas volt. Xavi úgy döntött, nem számol vele idén, ami erős túlzásnak tűnik elnézve Alonso és Garcia teljesítményét. Az tény, hogy Pique már feleslegesen lett volna kezdő a fontos meccseken - elég az Inter elleni rémálomra gondolni-, de a kisebb bajnokikon nagyon is tudott volna segíteni a rutinjával. Erre végül nem igazán került sor, mert Xavi egyszerűen nem játszatta, így kevés játékperccel és nem sok felemelő pillanattal zárta le teljesen hirtelen a karrierét. Bőven elfért volna a keretben a szezon második felében, főleg a sérüléseket nézve. Nagy kár érte, de mi a szép dolgokra fogunk emlékezni.  

Pique-től ebben a cikkben búcsúztunk el.

Garcia: Hát ez úgy igazán borzalmasra sikeredett. Szegény Umtiti volt állandóan gyalázva, de megkockáztatjuk, hogy ezt a szintet ő is hozta volna. Garcia tavalyi, első szezonja során még igyekeztünk felmenteni: először pszichológus, majd a nagy nyomás, aztán a szintén gyenge társak és a tapasztalanság... Mindig megvolt az indok, amiért elnéztük a gyenge teljesítményt. A probléma most, a második szezon során azonban már erősebben kijött, amikor a csapattársak hirtelen elkezdtek teljesíteni, Garcia azonban a régi maradt. Lassú, Araujoval ellentétben rossz értelemben használja testi fölényét, magyarul sokat szabálytalankodik. Könnyű megkerülni, a helyezkedése gyakran hagy kívánni valót maga után, és még lehetne folytatni. Gyorsan abba a helyzetbe jutott, hogy ő számított az utolsó választásnak, gyakran még Pique is megelőzte. Gyakorlatilag annyira rossz volt, hogy Xavi inkább kipróbálta védekező középpályásként, amiben szintén nem volt sok köszönet. Ha Xavi jövőre ezena  poszton akarja használni, akkor inkább azonnal adják el, mert ebből az ötletből jó dolog nem fog kisülni. 

Bellerín: Miután Destet elküldte Xavi, és Roberto továbbra se jelenti az igazi megoldást, a klub úgy döntött, hogy valakit mindenképp hozni kell a jobb oldalra. Pár évvel ezelőtt mi is örültünk volna Bellerínnek, aki a klub korábbi játékosaként ígéretes szezonokat futott az Arsenalban, de azóta azért jelentős lejtmenetbe került a spanyol karriere. Hát ezt Barcelonában sem sikerült fellendíteni, ahol a várakozásoknak megfelelően elég gyorsan kiderült, hogy nincs a csapat szintjén, ezért Xavi őt is mellőzte, gyakorlatilag egyáltalán nem adva játékperceket. Ebből az lett, hogy Bellerín fél év után távozott, gyarapítva azok egyre növekvő táborát, akik csak ennyi időt kapnak a klubnál. 

Pedri: A fiatal spanyol esetében az a legnagyobb kérdés, hogy képes lesz-e újra végigjátszani szezonokat anélkül, hogy huzamosabb ideig sérült lenne. Az elmúlt 2 szezonban nem sikerült, a különbség pedig érezhető nélküle a pályán. Idén erre rátett egy lapáttal, hogy a csapat eleve szűkén volt a középpályásoknak, így a tavaszi szezonban többször volt probléma, hogy Pedri hónapokra kidőlt. A spanyol most már a világ egyik legígéretesebb játékosa, aki lassan ellép az ígéret státuszból a sztárság felé. Mindezt szerényen és kulturáltan teszi, nagy kedvencünkké vált. Számára tényleg az a kérdés a jövőre nézve, hogy képes-e megbírkózni Busquets távozásával és a tudására való egyre égetőbb szükséggel a csapat húzóembereként. Idén ez már meglehetett volna, ha kibírta volna az egész szezont egészségesen. 

Busquets: Puyol sérült, alig játszik. Xavi csere. Iniesta egyre kevesebb lehetőséget kap. Pique csere, alig játszik. Busquets: megingathatatlan kezdő. Ő az a játékos, akinél "kiörgedve" egyáltalán nem érződött, hogy utolsó szezonját tölti a csapatban. Ez is bizonyítja, hogy ő még bőven a topfutball szintjén van, és lett volna még benne 1-2 év. De ő Busquets, aki elhatározta, hogy úgy fog innen távozni, ahogy elkezdte: alapemberként, zseniálisan játszva. A csávó egy fogalom, akit talán nem kell részletezni: ismerjük a gyengeségeit és még jobban ismerjük a kimagasló erősségeit, amelyeket idén is megbízhatóan, amolyan védjegyeként nyújtott. Szokásos, átlagos szezon. De nála mindegyik átlagos volt és ez az átlag rendkívül magas. Nagyon hiányozni fog. 

Busquets-től ebben a cikkben búcsúztunk el.

de Jong: Meghatározó szerepe volt a hollandnak idén is, és most is talán kijelenthető, hogy a sziporkázás elmaradt, de a stabil teljesítmény megvolt, és elsősorban erre van szükség. Még mindig ott tartunk, hogy vállalhatna többet is, hiszen nem mondható magasnak az a hat gól és gólpassz, amit vállalt. Ugyanakkor így is feltűnő az a mennyiségű munka, amit beletesz a meccsekbe. Vele kapcsolatban most jön majd az érdekes kérdés, hogy mire megy majd a Busquets nélküli középpályával.

Roberto: Nagy zúgolódás volt tavaly, amikor hosszabbítottak vele egy évre, majd idén ez ugye megismétlődött. Mivel már több, mint egy évtizede itt van a klubnál és most már odáig fajult a helyzet, hogy ő lesz az első kapitány, így túl sok újdonságot nem tudunk elmondani róla egy-egy cikknél. Gyakorlatilag minden szezonja ugyanolyan: elég ígéretesen kezd, az első 2-3 hónapban gólokkal és gólpasszokkal jelentkezik, azután kicsit beleszürkül, majd pár hónapra megsérül és a szezon további részében a szokásos, semmilyen Robertot kapja a közönség. Kiegészítőembernek tökéletes, de teljesen elképzelhetetlen, hogy valaha is huzamosabb ideig kiemelkedő teljesítményt fog nyújtani. Azért azt mindenképp meg kell adni neki, hogy 1800 játszott perc alatt (gyakran védőként!) jobb G+A mutatói vannak de Jongnál és Busquetsnél. 

Kessié: Nem tudjuk, hogy korábban jobban ment-e neki, de idén úgy nézett ki, mintha nem tudna focizni. Gyakori kép volt, hogy csereként beállt a játékba, majd hihetetlen lassú mozgással, mint aki azt se tudja, milyen rendezvényen van, azonnal fel is lökte az ellenfelet. Tényleg baromi lassan mozgott, teljesen úgy nézett ki, mintha zavarta volna a labda. A sok kispasszos játékhoz alkalmatlan, nincsenek igazán jó meglátásai a középpályán. Egész jól sikerül helyzetbe kerülnie, akkor viszont általában kihagyja azokat. Egyszóval teljesen alkalmatlan ebbe a csapatba: keveset játszott, de azt is rosszul. Felesleges lenne marasztalni még egy évre. 

Gavi: Messzemenően túl sok játékidőt kap fiatal kora ellenére - ennek következményeit már élesen láthatjuk Pedri és Fati esetében is. Komoly félelmünk, hogy 1-2 éven belül Gavi is sorozatos sérülésekkel fog bajlódni. Ráadásul ebben a szezonban Xavinak egyáltalán nem sikerült megfelelően kiaknázni a fiatal spanyol által nyújtott lehetőségeket. Gavi szélre való kipakolása teljesen felesleges, nehezen érthető és szükségtelen lépés. Egyáltalán nem játszik ott jól, az ő helye középen van. Éles különbség volt megfigyelhető játékában a két poszton. Az, hogy összességében többet kellett elöl lennie, mindenképp Fati és Ferran szegénységi bizonyítéka, de ebből semmiképp nem kéne rendszert csinálni, mert pazarlás az ő tudását elherdálni ott, másrészt ezzel a lépéssel a balszárny nagyjából be is döglik. 

Lewandowski: Megcselekedte kötelességét, amiért jött: brutális mennyiségű gólt szerzett. Ez volt az egyetlen célja, hogy a 34 éves játékosért elég brutálisnak mondható, 50 millió eurót csengetett le a klub. Hogy megérte-e, azon majd pár év múlva lehet vitatkozni, a tény egyelőre annyi, hogy bár a lengyel (már) nem hozta korábbi, Bayernes számait, azonban az új környezetben és a gyengébb csapatban így is rengeteg találatot szerzett. 33 gólon nincs mit magyarázni, hiszen évek óta nem sikerült ezt kilencesnek elérni Barcelonában. Lewandowski ősszel kiváló volt, a VB után 3 hónapig meglehetősen gyengén játszott, majd a szezon végére megint összeszedte magát. Ebbe nem lehet belekötni, a lengyel egyértelműen a szezon egyik legjobb teljesítményét hozta, és ez nem meglepő képességeit ismerve. 

Dembele: Tavaly sikerült élete első normális barcelonai idényét produkálnia, a forma pedig megmaradt, így az idei szezon is pozitívan indult. Dembele helye most már megkérdőjelezhetetlen a kezdőben - már ha egészséges. Idén végül összesen 3 hónapot volt távol a csapattól, ami a korábbi szezonokhoz képest még istenes eredmény. Amikor ott volt a csapatban, akkor egyértelműen szükség volt rá még úgy is, hogy most már a sokadik évben mondogatjuk róla, hogy a gólokban való közvetlen részvételben továbbra sem jeleskedik. A támadásépítésben viszont kulcsfigura, elengedhetetlen kellék Xavi csapatának működéséhez. Idén a 17 G+A statisztikája is a vállalható kategóriába tartozik, ezért szégyenkeznie nem kell. Ugyanakkor most már ott tartunk, hogy a francia 26 éves, már semmilyen jóindulattal sem nevezhető ígéretnek, és mégis joggal érezhetjük azt, hogy továbbra sem sikerült kihozni belőle a benne rejlő potenciált. 

Raphinha: Nagyon felemás érzésünk van vele kapcsolatban. Egyrészt ez az első éve, amikor mindig megengedőbbek vagyunk, másrészt viszont a posztján kialakuló jellegzetes helyzet és az érte fizetett árcímke miatt mégis nagy várakozásaink voltak vele szemben, gyakorlatilag Dembele sérülései alatt hónapokig tőle várhattuk egyedül a jó teljesítményt. Ez a teljesítmény néha jött, néha nem. Ha a 10 gólját és 12 gólpasszát nézzük, akkor abszolút elégedett lehet magával, ugyanakkor ezek nagyon rapszodikusan jöttek. Egyszer nagyon elemében volt a brazil, máskor teljesen használhatatlan volt minden megmozdulása. Szélsőségesen ingadozó, rendkívül inkonzisztens teljesítményt nyújtott: ezt jól mutatja, hogy amikor jól játszott, akkor annyira jól, hogy kijöttek ezek a szép statisztikák az egész szezonra vetítve. Amikor viszont rosszul, akkor az tényleg rossz volt. Nyilván joggal lehet mondani, hogy összességében soha rosszabb első szezont, itt inkább a versenytársak semmittevése emelte ki a problémákat, amit könnyű Raphinha teljesítményére húzni, hiszen ő kapott igazán lehetőséget Xavitól egész évben.

Fati: Igazság szerint valahonnan nézve rendkívül impresszív, hogy 10 gólt termelt ennyire kevés játéklehetőség mellett, jobbára a cserepadról beszállva a meccsek utolsó fél órájára. Ez megmutatja, hogy még mindig lehet benne potenciál, azonban az sajnos tény, hogy a legjobb Fatitól fényévekre vagyunk. Teljesen odaveszett a régi robbanékonysága és bátorsága, amivel veszélyt teremtve betört szélről a védők közé. Idén a találatai főleg úgy születtek, amikor valakinek sikerült kiugratni őt, vagy ha egy az egyben vihette rá a védőre a labdát. Magyarul ezekben a helyzetekben továbbra is ügyes, azonban már nem képes megbontani egy felállt védelmet, mint pl. Dembele, aki kifejezetten ezekben a szituációkban jeleskedik. Szerintünk szégyen, hogy Fati kevesebbet játszott Ferran Torresnél, de összességében mi sem láttuk volna szívesebben őt a pályán Raphinhánál vagy Dembelénél. Egy évet még kéne adni neki, mert az előzményeket ismerve nagyon méltatlan befejezés lenne ez ebben a formában és sajnáljuk őt, mert jó srácnak tűnik. 

Ferran: Annak ellenére, hogy mennyit szidja mindenki, sikerült 10 gólt és gólpasszt kitermelnie, ami nem tragikus statisztika, de így is nagyon messze van a jótól. A gólok többsége teljesen jelentéktelen szituációkban (többgólos előnynél) született. Egy-két gólpasszát még ki lehet emeleni, de összességében mégis az a realitás, hogy játéka rendkívül hatástalan, gyenge és erőtlen. Cselezni egyáltalán nem képes, helyzetbe csak nagyon ritkán kerül és inkább minuszember a pályán. Rejtély, hogy Xavi miért őt favorizálja Fatival szemben, mert semmiben nem jobb játékos spanyol kollégájánál. Nagyon sokba került és adós a jó teljesítménnyel.

Depay: Ingyen érkezett egy olyan szituációban, amikor kellett valaki, de csak olyan, akit nagyon kevés pénzért tud szerződtetni a klub. Lehetett tudni, hogy Depay képességei limitáltak, és hosszútávon nem ő lesz a megoldás csatárposzton. Végül egy évig volt igazán az, aztán jöttek a nála jobb játékosok Aubameyang és Lewandowski személyében, a holland pedig partvonalon kívülre került. Ez a szezon már a nagy semmiről szólt, hiszen Depay egyáltalán nem játszott, így nem is tudunk semmit értékelni vele kapcsolatban.

Köszönjük, hogy végigolvastad évértékelőnk második részét! Te hogyan értékelnéd a játékosok teljesítményét?

Közreműködő adminok:

Játékosértékelés: PT10

Képek: Mo10

Szerkesztő: PT10

World of FCB, 2023.

Töredelmesen be kell valljam, hogy én még nem láttam azt a Barcát, aminek Sergio nem volt része, és ezzel talán nem vagyok egyedül. Számomra Sergio és a Barca olyan fogalompárt alkotnak, mint a „korsó” és a „sör”. Ahogy nem kérsz másban sört, és nem iszol mást korsóból, úgy a Barca nem játszik Sergio nélkül, és Sergio nem játszik a Barcán kívül. De most sajnos mégis ott vagyunk, hogy ez be fog következni, ha tetszik, ha nem. Az okait ismét lehetne boncolgatni, mint Jordi Alba esetében tettük, anélkül, hogy minden infó rendelkezésre állna, és lehet, hogy sor is fog majd erre kerülni, de ennél fontosabb az, hogy méltó mód emlékezzünk meg Busiról.

Ez az ember a paradox jelenség tökéletes megtestesülése. Az ember, aki 5 kilóval született, és azóta is max akkor több ennél, ha már rég nem volt fodrásznál, ugyanakkor az ember, aki egy felé 200-zal száguldó, megpakolt, négy mozdonyból és 80 vagonból álló tehervonattól is el tudná venni a labdát. Gyakorlatilag a fizika szabályainak határait feszegeti, és paradigmaváltásért kiált az, hogy ez az ember hogyan húzott le 15 évet a világfoci elitjében úgy, hogy közben drabálisabbnál drabálisabb játékosokkal került szembe, állt beléjük, vette el tőlük a labdát, úgy, hogy egész karrierje során mindössze 131 napot volt sérült.

És nem is lehetett sérült, hiszen – és ezt sokan nem látták – ő a mindenkori Barca egyik legfontosabb játékosa, azzal együtt, hogy a súlya a csapatban mindig annak fényében változott, hogy éppen milyen volt körülötte a csapat. A Guardiola vezette aranycsapatban olyan emberek vették körül – elég csak a közvetlenül mellette játszó Iniestára vagy Xavira gondolni – akik tudásban, játékintelligenciában, stílusban vele egy szinten voltak, így nyilván az ő szerepe ekkor nem domborodott ki annyira a nézők számára. Ugyanakkor később értelmet nyertek Pep azon örökérvényű szavai, hogy „ha a játékot nézed, nem látod Busquetset, de ha Busquetset nézed, látod a játékot.”

Ezzel egyértelműen arra utalt, hogy a Barca játékának motorja Sergio. Ő az az ember, aki megteremti az összeköttetést a védelem és a középpálya között, neki köszönhetően a másik két középpályásnak tizedannyit kell visszalépkednie, hogy a csapat kihozhassa a labdát, ő az, aki meghatározza, hogy milyen ütemben és a pálya melyik részén indul meg a támadás, és az oldalváltások legnagyobb része is rajta keresztül történik. És mint a csapat motorja, gyakorlatilag pótolhatatlan volt. Voltak kísérletek az évek során arra, hogy találjanak ebbe a szerepkörbe egy embert, és még mindig nem láttunk de Jongból eleget ezen a poszton ahhoz, hogy azt mondhassuk, hogy ő is egy újabb sikertelen kísérlet (bár az egyelőre megállapítható, hogy de Jongnak a dupla pivot feküdt a legjobban eddig), de minden ilyen próbálkozás azt erősítette, hogy amit Busi tud, azzal nem rendelkezik más, azt nem lehet megtanulni edzéseken – azzal születni kell, abban nevelkedni kell, annak a DNS-ed részét kell képeznie.

Nem véletlen, hogy Busquets hiányában a játék is egész más volt. Senki nem tudott olyan higgadt és magabiztos lenni, mint Sergio, és mint ami ahhoz kell, hogy magadra tudd hozni az ellenfelet, és a legutolsó pillanatban tökéletes technikával kivedd a játékból. Azért akartam itt – talán kicsit erőltetett módon – behozni a technika kifejezést, mert fontos arról is szót ejteni, hogy Sergio a cruyffi értelemben véve volt technikás, amely szerint nem attól technikás egy játékos, hogy ezret tud dekázni (bár lehet, hogy tudott ezret dekázni), hanem attól, hogy a labdát a tökéletes pillanatban teszi a csapattársához a tökéletes sebességgel, és a tökéletes lábára, akár egy érintéssel, úgy, hogy azt utána nem kell dédelgetni, megszelídíteni, hanem egyből lehet vele tovább játszani. Persze emellett le is forgott emberekről, kicselezte őket, amelyek nyilván bámulatos pillanatok voltak, de a klasszik Busit mégis azok a finom passzok jellemezték, amelyekből sütött az intelligencia és a hozzáértés.

Sergio annak ellenére, hogy mindent megnyert, amit egy spanyol csapatnál játszó futballista klub- és válogatott szinten megnyerhetett (a világbajnokságot leszámítva mindent legalább kétszer), az utóbbi évek egy jelentősebb részében, főleg a Luis Enrique és Xavi közötti időszakban látványosan szenvedett. Ezekben az években a klasszikus Barca-iskola képviselői helyett egy eredményközpontúbb, majd később két, az alapokhoz visszatérni kívánó, de ezekben keservesen elbukó edző irányítása alatt egyáltalán nem tudta az igazi önmagát adni. Ezekben az években – akár legendának számít, akár nem – még mi magunk is szívesebben láttuk volna a kispadon, néha pedig a klub berkein kívül. Mindezt viszont feledteti az, hogy még utoljára, másfél évig korábbi csapattársa, Xavi irányítása alatt láthassuk azt a Sergiot, akit Guardiola alatt. Persze ez a kiadás kicsit lassabb volt, kicsit tökölősebb, egy-két hibát is vétett, de összességében ez volt az a Sergio, aki akkor jut eszünkbe, amikor a védekező középpályás és a Barca kifejezést egy mondatban halljuk.

Érdemes kiemelni azt is, hogy az őt övező szeretet és tisztelet egyáltalán nem volt osztatlan a futballrajongók között. Nagyon sokan valamiért nem tudták még mindig túltenni magukat azon, hogy 13-14 évvel ez előtt egy szabálytalanság után ez a szemétláda az arcát fogva feküdt a földön, majd a két ujja között formált résen át kipillantott két haláltusa között a játékvezetőre, hogy megnézze, benyelte-e a színjátékát. Gyorsan érdemes megjegyezni, hogy ezeknek az egybites szurkolóknak a jelentős része hétről hétre nézte merevedéssel Ronaldo nevetségesebbnél nevetségesebb színjátékait, tapsikol azóta is Vinicius botrányos viselkedésének, vagy éppen tartja Neymart még mindig a világ legjobbjának – és nem, nem a nevetséges színész kategóriában, hanem a futballista kategóriában. Szóval relativizáljuk ezeket a véleményeket, szorozzuk meg az azokat hangoztató crème de la crème intellektuális koefficiensével, és kapunk egy nagy kövér nullát. Sergiot ugyanis nem ez jellemezte. Igen, akkor, lassan másfél évtizeddel ezelőtt egyszer csinált egy ilyet. És azóta? Hol vannak azóta a nyilvánvaló műesések, az átlátszó színészkedések?

Sergio távozásának híre nem volt annyira meglepő, mint a másik két kapitányé. Már a szezon elején is voltak hangok, amelyek egyértelműen azt súgták, hogy Busi idén lesz utoljára Barca játékos, és az idény végén így vagy úgy, de elhagyja a klubot. Emögött két indok lehet, és őszintén reméljük, hogy az előbbi az. Az egyik, hogy ő maga is tudta, hogy elérte a határait, és nem tudna még egy évet ugyanezen a szinten futballozni. Ezt mondjuk az is alátámasztja, hogy bár még nem olyan idős, mint amilyen idős korában nem egy focista még bőven az európai elitben focizik, viszont a fizikuma továbbra sem jobb egy fogpiszkálóénál, ami ilyen szinten és ennyi idősen már egy komoly tényező. A másik, ami még vélhetően pár évig minden játékos távozásakor fel fog merülni, az anyagi indíttatás – akármelyik fél oldaláról. Busi volt az egyik játékos, akinek pofátlan számú alkalommal vágták meg a fizetését, és akinek még mindig jelentős költségekkel járt volna új szerződést ajánlani. A játékos az előbbit, a klub az utóbbit nehezményezhette, erre pedig sajnos nincs más megoldás, mint, hogy nem adnak neki új szerződést. Akár az első, akár a második, akár részben ez, részben az az oka, az Busi itteni érdemeiből semmit nem von el.

A távozásával egy olyan űr keletkezik, ami legutoljára Messi esetén volt így: olyan szerepbe kell behelyezni egy embert, ami más csapatnál egy egész csapatrész koordinált mozgását igényli, és amely ellátására egy ember jószerrel nem képes. Személyében pedig egy olyan legenda, és a spanyol labdarúgás egyik legnagyobbja távozik, aki nem a balhéival, meg a bulvár értékű tetteivel vívta ki az emberek figyelmét, egyszerűen csak csinálta, amihez értett, és egy idő után mind a klubjánál, mind a válogatottnál megkerülhetetlen szereplő lett. Aki ezt látta, az értette Busit, és az értette a rendszert, amiben játszik, aki nem, az nem. Sergio egy csodálatos karrier után dobbant most, és furcsa érzés, mert akárhogy is ugyanannyi ideig láttam és követtem őt (pár hónap eltéréssel) heti szinten, mint Piquét, ez most mégsem olyan érzelmes pillanat. Talán azért van ez, mert neki sem volt az. Mert ő a búcsúzásakor boldog és büszke volt. Boldog volt, hogy része lehetett ennek az egésznek másfél évtizeden keresztül, és büszke volt mindarra, amit itt elért. Mi pedig szintén kizárólag boldogok és büszkék lehetünk. Boldogok, mert hétről hétre láthattuk, ahogy ez a szerény pálcikaember alkot a pályán, és büszkék is ugyanerre. Évtizedek múlva pedig büszkén mesélhetjük és mutogathatjuk az unokáinknak, hogy „látod, na ő volt az a Sergio, akit a nagyapa látott, és aki egy életre átírta a védekező középpályás szerepének definícióját.”

Záró gondolatként tehát csak annyit szeretnék itt elmondani, hogy Busi, hálás köszönet illet mindazért, amit a klubért tettél, minden eredményért, minden kitartásért, minden kompromisszumért és minden egyes csepp verítékért, amit ezért a csapatért, és annak hűséges szurkolóiért áldoztál. Gyerekként jöttél, nagy álmokkal. Végignéztük, ahogy megvalósítod ezeket, megéled minden pillanatát, és most, amikor elköszönünk, nem egy játékostól köszönünk el, hanem büszkén, és (mostmár fátyolos szemmel...nem, nem könnyek, milyen könnyek, pfff....) csak annyit mondunk: köszönünk mindent, Legenda! Viszlát, és várunk vissza!

A szeron során elbúcsúztunk Piquetől, melyet ide; illetve Albától, amit pedig ide kattintva olvashattok el. 

Sorozatunk korábbi részei: 2016/17, 2017/18, 2018/19, 2019/20, 2020/21, 2021/22

Korábbi évértékelőink formáját idén is megtartottuk: az első részben egymástól kérdezgetve összefoglaljuk a szezon történéseit: a kérdéseket igyekeztünk úgy válogatni, hogy a lehetséges válaszok teljes képet adjanak a csapat elmúlt szezonjáról. A második részben a játékosok teljesítményét értékeltük. 

1. A csapat 2019 óta először volt képes megnyerni a La Ligát. Miért pont most sikerült és mik a fő okai a győzelemnek?

PT10: A legutolsó győzelem annyira rég volt, hogy érdemes leírni pár jellemzőt róla. Az edzőt Ernesto Valverdének hívták, akivel agyonnyerte magát a csapat Spanyolországban, majdnem veretlenül hozták a szezont. Elöl Messi, Suarez és Dembele rohamozott, középen egy még viszonylag éles Rakitic, hátul pedig egy épp jó szezont futó Pique, és első szezonjában remekül játszó Lenglet jeleskedtek. Ez 4 éve volt, azóta pedig a csapatnak köze nem volt a ligához. Ahhoz, hogy megértsük, miért nyertek megint, először meg kell vizsgálni, hogy miért nem tudtak sorozatban három évig győzedelmeskedni.

Az első covid-idényben, 19/20-ban 5 pont hátránnyal végeztek a Madrid mögött, ami még nem tragikus. Gyakorlatilag végig versenyben voltak, a szezon hajráját azonban a Real bírta jobban, ez megbocsátható. Azonban ekkor szedték be Setiénnel a 2-8-at a Bayern ellen Portugáliában, így talán nem is kell magyarázni, hogy miért nem lett meg a bajnokság. A teljes szétesés ezután kezdődött már Koemannal és egy nagyon kedvtelen Messivel. Az ősz annyira borzalmasra sikeredett, hogy mire tavaszra Messinek visszatért a kedve a focihoz és ezzel a csapat teljesítménye is javult, már olyan nagy volt a lemaradás, hogy azt nem lehetett behozni: végül harmadikak lettek, 5 pontra az Atleticotól és hétre a győztes Realtól.

Az előző szezonra valószínűleg mindenki élesen emlékszik: Messi távozásával a maradék tartás is eltűnt, az elmúlt évtized(ek) leggyengébb kerete a középmezőnyben szenvedett, majd egy szinte csodával felérő tavaszi menetelésnek köszönhetően sikerült felzárkózni a második helyre, 13 pontos lemaradással (!) a győztestől. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy azzal a 73 szerzett ponttal idén negyedik lehetne a csapat, ez jól mutatja, hogy mennyire gyenge volt a tavalyi ligaszezon. Na de akkor mi történt idén? Egyrészt gyenge szezont futott a Madrid: 78 ponttal zártak: ennyire gyenge teljesítmény legutóbb pont akkor fordult elő, amikor a Barca utoljára meg tudta nyerni a bajnokságot. Véletlen lenne...?

Persze a liga megnyeréséhez a saját teljesítmény is kell, amire most Barcelonában egyértelműen a keret és az edző a magyarázat. A klub évek óta először tudott kompetens játékosokat igazolni: Lewandowski leigazolásával betömték az évek óta tátongó, gólképtelenséget okozó lyukat elöl, mely elengedhetetlen ahhoz, hogy a Barca bajnok tudjon lenni. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a kulcs mégsem itt, hanem a védekezésben volt, ezzel nyerte meg a Barca a bajnokságot. 70 gólt lőtt idén a csapat, ami egyáltalán nem kiemelkedő, sőt. Számomra teljesen megdöbbentő statisztika, hogy a 2020/21-es szezonban, amikor csak harmadik lett a klub, 85 gólt lőttek, ami a legtöbb volt a szezonban! Azonban 38-at is kaptak mellé, az idei hússzal szemben. Koundé és Christensen beválása mellett Araujo, ter Stegen és a középpályások védekezésének javulásával Xavi egy remek rendszert alakított ki, melyben megdöbbentően kevés gólt kaptak, főleg addig, amíg volt tétje a meccseknek. Ez a kulcsa a győzelemnek, és az egész szezonnak is, minden téren. Vissza is fogok még rá térni más kérdéseknél.

mb22: Mert ez egy ilyen csapat. Képes hosszú távon egy olyan kiegyensúlyozottnak mondható teljesítményt nyújtani, amely egy liga lebonyolítású bajnokságban győzelmet ér. Emellett ott van az a faktor is, hogy anyagi helyzet ide vagy oda, a Barca továbbra is Spanyolország két legjobb csapatának egyike. De vissza az első érvhez. A szezon eleje óta sikerült több poszton is olyan játékosokat megszerezni/beépíteni/megszilárdítani a csapatba, akik összességében a siker kulcsai lehetnek. Persze, az ősz nem indult fényesen, hiszen novemberig nem voltunk az élen, és azt se lehet mondani, hogy agyonnyerte volna a csapat magát, csak más jobb volt. Az őszt beárnyékolták komoly sérülések, a csapat, a játék kezdett ugyan összeállni, de idő kellett neki, és ekkor a Barca még két fronton versenyzett. Aztán a BL (majd EL) kiesés után, illetve a két európai félszezon között egyetlen dolog volt a fókuszban: a Liga. Fontos szerepe volt ebben a védelemnek is, ami amikor fullosan tudott felállni, akkor a spanyol csapatok számára leggyakrabban lehetetlen feladatot nyújtott, ezt támasztja alá a 26 kapott gól nélküli meccs. Ha csak a bajnokságot nézzük, akkor vitán felüli, hogy Xavi a mi emberünk. Szeret fiatalokat játszatni, van egy tiszta elképzelése, ami egy 38 meccses tornán eredményes tud lenni, a játékának alapja az az igazi Barca-iskola, amiben nevelkedett.

Összességében pedig arra a kérdésre a válasz, hogy miért most sikerült, és nem eddig, az, hogy mert most megvoltak hozzá a feltételek, és ezeket Xavi össze tudta gyúrni egy az elmúlt 3 idényben látottnál valamivel magasabb szinten, és némiképp stabilabban játszó Barcává. Idén a Real Madrid gyenge volt, de nem gondolom, hogy ez lenne az, ami miatt a Barca meg tudta nyerni. Azért nem gondolom, mert ha jobban a seggünkre tapadnak, az sokkal nagyobb versenyt, és teljesítéskényszert eredményez. Ilyen szinten azonban ez a csapat valószínűleg meg tudott volna felelni neki, több erre utaló jel is volt. De senki ne gondolja azt, hogy ez így mindig elég lesz. Bár szűkös a büdzsé, de nyáron igazolni kell embereket, ki kell seperni a keretet, mert ez nem lesz elég mindig.

2. A tavalyi csúfos európai szereplés után idén megerősített kerettel is csak ugyanolyan kínos eredménysort tud felmutatni a csapat. Miért nem sikerült előrelépni és hogyan lehetne innen fejlődni?

PT10: Ha a lehető legrövidebben akarok válaszolni, akkor a keret egyenlőtlen készségei miatt. Na de azért beszéljünk róla bővebben! Már augusztus végén, a sorsolásnál látszott, hogy a csoportkör vízválasztó lehet: a Bayern előzése nem tűnt realisztikusnak, azonban a második hely is megfelelt volna. Erre megkapta a csapat az Intert, a lehető legnehezebb ellenfelet a harmadik kalapból. Így már valódi kihívás volt maga a csoportkör is, és az elköltött pénzek miatt rettentő kínos lett volna megint kiesni. "De sikerült?" - kérdezné a mosolygós Kovács Zoltán, és bizony sikerült megint kiesni. Az az igazán ijesztő, hogy nem sikerült több pontot szerezni a tavalyi mélypontnál: ugyanúgy hétnél állt meg a társaság, csak a legutóbbi, 2-9-es gólkülönbség helyett idén 12-12 lett a vége. Meg most nem állt be Pique középcsatárnak a Benfica ellen...

A Bayern elleni meccseket lőtt gól nélkül, -5-tel tudták le, ez még talán belefér, nem is volt realisztikus ellenük a pontszerzés. A probléma nyilván a másik négy meccsel van. A 12 lőtt gólból kilencet (!!!) a gyenge Plzennek sikerült belőni, és ez máris beárazza az egész csoportköri teljesítményt. Az Intert egy meccsen sem sikerült megverni - emlékezhetünk Pique hírhedt felszabadító kézmozdulatára - így teljesen egyértelműen esett ki megint a csapat az Európa Ligába. A kulcs pedig a védelem alapembereinek kiesése volt. Az Inter elleni első meccsen Araujo és Koundé sem volt bevethető, így középen Garcia, jobb oldalon Roberto, bal oldalon meg valami érthetetlen okból Alonso kezdett. A középpályáról de Jong hiányzott, majd Christensen is megsérült, így a visszavágon ő sem tudott ott lenni, ahogy a többiek sem. A Roberto-Garcia-Pique-Alonso hátsó négyes három gólt kapott be hazai pályán, ezzel pedig elúsztak az igazi remények. Ezután nem volt meglepő, hogy Bellerínnel, Kessiével és az ezúttal belső védőként játszó Alonsoval szemben a Bayern kiütötte a csapatot a Camp Nouban.

Nyilván felesleges azt ecsetelgetni, hogy mi lett volna ha, azonban az tény, hogy a keret még mindig nem annyira mély, hogy kibírja 3-4 kulcsjátékos kiesését. Nekem meggyőzősédem, hogy velük más eredmények születtek volna, és a csapat megúszhatta volna a kiesést. Őszintén szólva az Európa Liga nem érdekel, úgyhogy gyorsan letudom ezt a részt: most már ott is van pár rendkívül erős csapat, a United elleni sorsolásnál pedig valószínűsíthető volt a végkifejlet. Ott Pedri, Dembele és Busquets hiányzott, és ez elég is volt a kieséshez. Az eredmény szorosnak mondható, így itt is fennáll a kérdés, hogy a kezdő játékosok jelenléte mennyiben változtathatta volt az eredményt. Európa idén is megmutatta a klubnak, hogyha sikereket akar elérni, akkor erős pad és leginkább győztes mentalitás kell. Ősszel mindkettő hiányzott a srácokból.

mb22:  Ez a csapat jelenleg nem versenyképes egy kupa-lebonyolítású sorozatban, ennek számos oka van. Kezdjük ott, hogy fejétől bűzlik a hal, és Xavi nem rendelkezik egyelőre azzal a tapasztalattal, ami egy ilyen játék ilyen szinten történő űzéséhez szükséges. Ugyanis ha a Bayernek vagy az Inter ellen az ember magas labdatartással, magas presszinggel és proaktív futballal próbálkozik, akkor azt vagy kibaszott jól kell csinálnia, vagy sajnos ez lesz. Mert ezek olyan ellenfelek, akik ellen egy hiba is halálos. És ezek olyan tornák, amelyeken egy vereség is sok. Persze, erre lehet azt mondani, hogy Guardiola első szezonjában triplázott, viszont akkor, 14 éve még teljesen más volt a foci. Akkor Guardiola újat próbált. Most Xavi egy olyan játékot játszik, amelyet vagy nagyon pontosan lehet, vagy sehogy.

Meg ugye az is ott van, hogy ősszel nem volt Araujó, aki majdnem az egész BL csoportkört, de annak fontos meccseit biztosan kihagyta. És sokat elmond, hogy az ő hiánya ekkora veszteség volt. Ott volt az is, hogy amíg a Ligában belefértek a nagy kihagyott ziccerek, addig itt pl. a Bayern ellen idegenben rendesen visszakaptuk ezeket. Korai lenne kijelenteni, hogy ez a csapat, és Xavi ennyire képes, mert megint sok volt a nüansz, ami ellenünk sült el, viszont ezt a tornát nüanszok fogják eldönteni. Itt Európa legjobbjai versenyeznek (többnyire), itt a nüanszoknak komoly jelentősége van, itt ezeken tornák, szezonok múlnak. Egyszerűen annyira jónak kell lenni, hogy ezek már ne számítsanak. A Barca pedig nem jó ennyire. Nincs azon a szinten, mint egy Bayern, vagy egy City. Nem tudja annyira rákényszeríteni magát egy ilyen neves és erős riválisra. Persze egy erősebb, tapasztaltabb kerettel ez megintcsak alakulhat máshogy, ez csak spekuláció, de összességében komoly fejlődésre van szükség, hogy az apróságok már ne számítsanak.

3. A bajnoki elsőséggel tapintható Xavi munkássága, azonban tény, hogy jóval erősebb kerete van elődjénél és Európában ugyanúgy sehol sincs a csapat. A legendás középpályásból lett edző jelenti a hosszútávú megoldást?

PT10: A klub jelenlegi állapotában a fokozatosságra kell törekedni. Egy csődközeli helyzet és a történelem legjobb játékosának sajnálatos távozása után csak őrültek várhatják el a Barcától, hogy a tíz évvel ezelőtti formáját mutassa. Jelenleg türelmesnek kell lenni, ami elengedhetetlen a fokozatos építkezéshez. Mindig 1-2 lépéssel nézzünk magunk elé, próbáljuk meg megugrani a következő lépcsőfokot úgy, hogy közben nem zuhanunk hátra kettőt. Ha ez sikerül, akkor jöhet a következő lépcsfők, és így tovább. Ebben a szezonban sikerült erősíteni a keretet és megnyerni a bajnokságot, így az előrelépés teljesen egyértelmű. Most kell jönnie az elért eredmények megtartásának, és aztán jöhet az újabb előrelépés. Xavi sikeresen fejlesztette a csapat védelmét, mely kiválóan szerepelt a szezonban. A következő szezon egyik célja, hogy a jó védekezést sikerüljön megtartani. Emellett megfelelő igazolásokkal kell pótolni a távozó Busquetset, illetve a gólszegény szélsőket. Szintén előre kell lépni Európában: nem lehet többet kiesni a csoportkörben a BL-ből. Ha ezek a célok nem sikerülnek, akkor jövőre el lehet gondolkodni Xavi menesztésén, de egyelőre a spanyol képes a fokozatos fejlődésre, Barcelonában pedig pontosan erre van most szükség.

mb22: Egyelőre mind az igenlő, mind pedig a nemleges válasz túl korai lenne. Tény és való, hogy van előrelépés, egy stabilabb teljesítménnyel például 4 meccsel a vége előtt bajnok lett a Barca, ugyanakkor vannak hiányosságok, és nem látszik, hogy Európában ez az egész hogyan fog összeállni. Nyilván nem könnyű úgy munkát végezni, hogy közben minden oldalról jönnek az aljasabbnál aljasabb támadások, Tebas gyakorlatilag megállás nélkül azon fáradozik, hogy annyira basszon ki a klubbal, amennyire csak kitud; folyamatos a bizonytalanság, kéne erősítés, de nem biztos, hogy tud jönni, kéne egy nagytakarítás, de nem biztos, hogy lesz seprű. Ezek mind olyan tényezők, amelyek mellett egy edző nem tud kizárólag a szakmai munkára koncentrálni, akárhogy is mantrázza ezt a médiában. Xavi egy olyan döntést hozott meg, amikor elvállalta a Barca vezetőedzői feladatát, amelyet nagyon kevesen tettek volna meg. A klub akkor a csőd szélén állt, kilátástalan helyzete pedig nem volt sok ember számára vonzó. Xavi mégis jött, és megpróbálta. Idén két trófeát is bezsebelt a csapattal. Természetesen egy ponton ez már nem lesz elég, ez már nem lesz mentség, és jövőre már mindenki elég máshogy nézné, ha a csapat – akár a jelenlegi kerettel – a csoportkör után ismét elköszön a BL-től, ugyanakkor igenis van különbség aközött, ahol voltunk, és aközött, ahol most vagyunk. De ennek ellenére még mindig nehéz megmondani, hogy hosszútávon Xavi lesz-e a megoldás, illetve, hogy Xavi mekkora távon lesz majd megoldás. 

4. Messi távozásával egy korszak lezárult, azonban maradtak régi, ismerős arcok, akik most végleg távoznak. A csapat négy kapitányából három búcsúzott a szezon során. Mekkora volt Pique szezon közepén történő távozásának hatása az öltözőre, illetve miben nyilvánul meg Busquets és Alba öröksége?

PT10: Rendkívüli szezon volt, hiszen korábban még sosem rendeztek világbajnokságot télen, így nem állt le másfél hónapra a klubfutball a szezon közepén. Most mégis megtörtént, és az egyik legváratlanabb hozadéka Gerard Pique visszavonulása volt. Rendkívül váratlanul érkezett: tény, hogy keveset játszott és az sem volt jónak mondható, azonban így is meglepetés volt, hogy szezon közben egyik pillanatról a másikra így dönt egy klublegenda. Nyilván megvoltak az előzményei: a Shakirával történő viharos szakítása után már eleve célkeresztben volt, ezt tovább nehezítette, hogy mindösszesen tíz meccsen szerepelt idén, és az Inter elleni szerencsétlen szituációja után nagyon sokan nekiestek. Nehéz belátni a színfalak mögé, de állítólag már egy ideje eleve elszigetelten érezte magát a csapatban, nyilván a focihoz is egyre kevesebb kedve volt, és aztán jöttek az agresszív, internetes csürhének betudható magabiztossági problémák, amíg végleg elvették a kedvét. Utolsó meccsén stílusosan a padon állította ki magát, amin jót mosolyogtunk, de igazából elképesztően szomorú, hogy a saját rajongói így bánnak a klub elmúlt évtizedeinek egyik legjobb és legsikeresebb játékosával. Azonban a 2023-ban betöltött szerepét nem lehet letagadni: teljesen beárazza őt a tény, hogy a csapatot látszólag semmilyen szinten nem érintette meg ez az esemény, és összességében sikerrel teli szezont zártak, ahonnan látszólag nem hiányzott a megmondóember. Ebben persze szerepet játszhatnak azok a játékosok, akik Pique nélkül is vezetőszerepet játszanak. Ilyen Alba és Busquets.

A spanyol balhátvéd távozása elkeserítő számomra: simán helye lenne a csapatban. Az elmúlt években a védekezési képességei valóban megkoptak, azonban egyértelműen neki vannak a legjobb beadásai a csapatban. Idén szerintem méltatlanul kevesett játszott, de még ennyi is elég volt ahhoz, hogy bőven hozzátegyen a csapat szezonjához. Az elmúlt évtizedben ő jelentette a csapat bal oldalát, és bár Balde személyében megvan az utódja, szerintem nincs olyan szinten még a fiatal spanyol, hogy egymaga lehúzzon egy szezont. Alonsoról pedig inkább ne beszéljünk... Alba távozásában is megint az a szomorú, hogy nem sportszakmai okokból történt, hanem mert a klub annyira tragikus gazdasági helyzetben van, hogy szép lassan minden ékkövét el kell, hogy üldözze magától...

Busquets esetében nem biztos, hogy erről van szó, de azért nyilván a fizuspórolás itt sem elhanyagolható. A spanyol középpályás egy intézmény, egy fogalom, melyet a futballközösség rendkívüli módon alulértékel, fel sem fogva, hogy mekkora kincset lát. Busquets korának talán legjobbja posztján, akit elhalványított Xavi és Iniesta zsenialitása, azonban a legendák távozása óta eltelt években bizonyítóerejűen láthattuk, hogy milyen a csapat vele és milyen nélküle. Óriási veszteség, nagyon szomorú vagyok. Most már végérvényesen lezárult egy korszak, azonban minden vég egyben új kezdet...

mb22: Mindhárom játékos távozásával egy-egy, és összességében egy nagy korszak zárult le. Már senki nincs itt a 2011-es Dream Teamból, Ter Stegent leszámítva a 2014-15-ös Dream Teamnek is egy tagja maradt, ezt azért nehéz elfogadni mint szurkoló, és mint ember. Mindhárom játékos csapatkapitány volt, mindhárom játékos húzóember volt, és mindhárom játékosnak rendkívül sokat köszönhet a klub, és a szurkolók. Piqué távozása mindenképpen az egyik legsokkolóbb hír volt, nagyon érdekes időzítéssel. Erre magyarázatként később Xavi is elmondta, hogy a Piqué-Shakira összeveszés/válás/megcsalás/miegymás nem tett jót a csapat körül uralkodó – eleve borzasztó – légkörnek, majd aztán újabb motivációra derült fény annak ismeretében, hogy Piqué a szerződése hátralévő idejére neki járó illetmény teljes egészéről lemondott, és ezzel jelentős forrásokat szabadított fel a klubnak. De nem lehet elmenni amellett szótlanul, hogy a csapat legkarakteresebb figurája volt, és gyakorlatilag mindenkinek az apja. Ő még ha nem is játszott, akkor is egy fontos tagja volt a csapatnak, és végül stílusosan, egy Gil Manzanonak beugatásáért kiállítva fejezte be a pályafutását (azért akkora világtalan baromnak is tudni kell lenni, hogy egy visszavonuló játékost a padon ülve kiállíts, na mindegy).

Alba esetében megintcsak nem volt teljesen várható, de nem is volt teljesen előreláthatatlan, hogy abba fogja hagyni. Csapatkapitányként a szerződése megújításáról is szó volt, ugyanakkor az ő itt tartása is komoly költségekkel járt, jelentősnek aligha volt mondható a szezonban a szerepe, és a teljesítménye is valamennyivel elmaradt a korábbi évektől – bár ez a kettő nyilván összefügg. De ő végülis balhé nélkül, csendben, és médiavisszhangtól mentesen búcsúzott el a klubtól.

Sergio távozása azonban valamilyen szinten várható volt. Volt már korábban is szó róla, hogy ez lesz az utolsó szezonja, és persze senki nem akarta ezt, de végülis nem lehet azt mondani, hogy na erre aztán senki nem számít(hat)ott. Az ő távozásával kapcsolatban a legnagyobb kérdés, hogy lesz-e olyan játékos, aki betölti a helyét, illetve, hogy mennyiben alakul át ezzel a játék. Ami pedig az örökségüket illeti, mindhárman legendák, a klub oszlopos tagjai voltak, akikre a fiatalok felnéztek, felnéznek, akik a klubért játszottak, és nem a klubnál, és akik a legnehezebb pillanatban meg tudták hozni a legnehezebb döntést, ami végső soron a klub anyagi helyzetének összerázásához fontosnak tűnik. LEGENDÁK!

Pique-től még az ősszel ebben a cikkben, Albától nemrég, Busquetstől pedig a héten búcsúztunk el a nekik dedikált cikkekben.

5. Az elmúlt évek jellemző vonása volt, hogy a Barca kiváló csatárai megpróbáltak több gólt lőni, mint ahányat a gyenge védelem kapott. Idén mintha fordult volna a kocka: a csapat védekezése jóval magabiztosabbnak tűnt. Mi állhat a váratlan fejlődés hátterében?

PT10: Hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljeskörűen válaszolni tudok erre, de talán valamelyest árnyalhatom a kérdést. Engem kifejezetten meglep a csapat hátsó teljesítménye, mert ha a tényeket nézzük, akkor nem feltétlenül volt elvárható ez a javulás. Kezdjük ott, hogy megint sikerült igazi jobbhátvéd nélkül lehúzni a szezont, ami érezhető problémákat szült az emúlt években. Persze, itt volt fél évig Bellerín, de ő egyáltalán nem volt komolyanvehető. Roberto továbbra is alibi a poszton, és évek óta nem tud sérülésmentesen végigjátszani egy-egy idényt. Gyorsan el is fogytak a poszton bevethető játékosok, de itt jött jól, hogy valamiért három balhátvédje volt a csapatnak. Kezdetben Xavi Baldet erőltette, de ez sem működött, úgyhogy elkezdte a belső védőket kipakolni jobbra, akik helyett meg gyakran balhátvédet (Alonso) játszatott középen. Kész őrület, főleg a végeredményt látva.

Azt el kell mondani, hogy Koundé és Araújo is egyértelmű pazarlás jobb oldalt. Bár készségesen elvégzik a feladatot, de a támadásoknál érződik, hogy nem odavalók, egyszerűen nem tudnak igazán segíteni, miközben középről érezhetően hiányoznak. Túloldalon is voltak érdekességek. Alonso az első 2-3 hónap teljesítményei után gyorsan a belső védők cseréjeként találta magát, és Balde, illetve Alba váltogatták egymást. Szerintem Balde hátul jobb, míg Alba a támadásokat tudja jobban segíteni. Szépen kiegészítették egymást, de egyikőjüknél sem éreztem azt, hogy ők a tökéletes játékos egy egész szezonra vetítve. Az egész gondolatmenetet arra akarom kihúzni, hogy szerintem úgy védekezett remekül a csapat, hogy a széleken annyira nem is játszott jól.

Maradtak a belsővédők, és talán itt van a titok. Garcia annyira borzalmas volt, hogy védekező középpályás lett belőle; Pique pedig gyorsan távozott, úgyhogy róluk nem kell beszélni, azonban a maradék három játékos kiváló volt. Koundé sajnos keveset szerepelhetett eredeti pozíciójában, pedig élesen látszott, hogy sokkal komfortosabb ott, mint jobb oldalon. Úgyhogy az igazi babérokat Araújo és Christensen arathatják le tőlem. Az uruguayi elképesztő fejlődésen ment keresztül: a tavalyi pozitív szezon után idén végérvényesen megérkezett, és a világ egyik legjobbja a posztján. A dán óriási meglepetésember, de szép csöndben nagyon megbízható teljesítményt hozott. Ők kiegészülve az újraéledő ter Stegennel rendkívül sokat tettek hozzá a csapat szezonjához és sikereihez.

Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy az összkép csalóka lehet: Spanyolországban tényleg keveset kaptak, azonban ha megnézzük az európai teljesítményt, akkor a gyenge Plzen-t elfelejtve a csoportkörben négy meccsen kaptak kilencet (igaz, hogy felforgatott felállásban), a Unitedtól pedig két meccsen négyet. Ez azért valamennyire beárazza az egészet, de az vitathatatlan, hogy a fejlődés így is nagyon látványos.

mb22: Nehéz lenne azt mondani, hogy ez egyedül a védelmen múlott, ugyanis a védelem és a védekezés – bár sok közük van egymáshoz, de – nem ugyanaz a két fogalom. Amit idén jóval többet lehetett látni, az az, hogy a csapat egyes labdavesztések után sokkal hamarabb, és sokkal hatékonyabban rohanja le az ellenfél labdásait, miközben a földpassz opciók közül a lehető legtöbbet lezár. Ezzel két dologra lehet kényszeríteni a játékost: vagy megpróbál egymaga kikecmeregni ebből, ami három ember között Messit kívánó feladat, vagy magasan próbálkozik. Ez persze akkor jó lehet, ha nem Araujó vagy Christensen várja az ívelést ölbe tett kézzel. Látványosan sokkal több labdát szerzett meg a csapat a támadó harmadban és a középpályán, és jelentősen hatékonyabb volt a presszing. Természetesen ez sem jelentett mindig tökéletes megoldást, hiszen azok a csapatok, amelyek magasabb intenzitásra voltak képesebbek, és labdabiztosabbak voltak, ez ellen jobban tudtak érvényesülni, viszont ez a magas presszingben mindig benne van (lásd például, hogy a 8 nemzetközi meccsen 16, a 38 hazai meccsen pedig 20 gólt kapott a csapat).

Nyilván fontos volt az is, hogy jó egyedek alkották a Barca védelmének magját, elég csak Araujót, Koundét, Christensent vagy Baldét említeni. Persze az Araujó/Koundé páros egyikének konstans jobb szélen elégetése egy rossz dolog, de 1) amíg nincs jobb opció, addig talán még mindig élhetőbb, 2) ez megadta a lehetőséget egy hibrid formáció kidolgozásához, 3) itt most nem a támadójátékukat értékeljük. A letámadás és a csapatszintű védekezés lehetett a kulcs idén, ugyanakkor arra is rá lett világítva, hogy ebben az aspektusban még mindig sokat kell fejlődni a valós európai álmok érdekében. De az mindenképp fontos volt, hogy a csapat végre egységesen védekezett. Ez jó alap lehet.

6. A klub gazdasági fejetlensége közepén tavaly nyáron jelentős pénzekért érkeztek új igazolások, másokat viszont ingyen szerzett meg a klub. Egy szezon távlatában mennyire igazolta a csapat Laportáék tavalyi döntéseit, és hogyan kéne a következő időszakban tervezni a klub játékospolitikáját?

PT10: A döntéseket nyilván az elért teljesítmény fényében lehet vizsgálni. A bajnoki cím évek óta először került a csapathoz, azonban Európában egyáltalán nem sikerült előrelépni. Előbbi nagy teljesítmény, utóbbi hatalmas blama, így az összekép erősen változó. Ez akkor is igaz, ha megnézzük a konkrét új játékosokat. Az elmúlt években egyre több volt a kölcsönszerződés és az ingyenes szerződtetés, hiszen ezek a transzferek olcsóbbak és kockázatmentesebbek. Úgy gondolom, hogy egy ingyen jött játékossal szemben talán kevesebb is az elvárás, így az esetleges csalódás is kisebb. Rövidtávú szerződéseket kötve nem tud velük akkorát kockáztatni a klub, hiszen ha gyengén teljesítenek, akkor legalább gyorsan továbbállnak, mint ahogy az Bellerín esetében történt. A spanyol jobbhátvéd leigazolása teljesen értelmetlen volt, erről felesleges is beszélni. A további három ingyen érkező játékos, Alonso, Kessié és Christensen azonban jóval többet játszott. Alonso egy rossz játékos, számomra ez egyértelmű, ő nem jött be a Barcának. Ennek ellenére hosszabbítottak vele, amivel én mélységesen nem értek egyet. Kessié szerintem előzetesen sem illett bele a rendszerbe, azonban erre korábban Paulinho és Vidal már rácáfolt. Na az elefántcsontparti nem. Konkrétan olyan érzésem volt őt nézve, mintha nem focistát néznék. Egész szezonban nagyon esetlenül mozgott, és az egyetlen Clasicon szerzett gólját leszámítva semmilyen ráhatása nem volt a szezon alakulására. Christensennek annál inkább, hatalmas pozitív csalódás és kiváló befektetés volt Laporták részéről.

A mérleget a pozitív oldalra a drágábban vett játékosok döntik. Lewandowski esetében tudtuk, kit vesz a klub és a lengyel ennek megfelelően teljesített is, még a VB utáni rossz hónapok is belefértek. Koundéval és Raphinhával kapcsolatban vegyes érzéseim vannak. A francia kiváló lehetne, ha Xavi nem a jobboldalon fecsérelné el a tudását és a tehetségét. Amíg ez folyik, addig a francia nem lesz képes kibontakozni és addig nem igazán érte meg az érte kiadott pénz. Raphinhával az inkonzisztens teljesítménye a problémám. Ha következő szezonban huzamosabb ideig képes lenne jó teljesítményre, akkor talán nem kellene magyarázkodnia Laportának, hogy miért vette meg méregdrágán.

Összességében a vezetőség kockáztatott, és az eredmény vegyes lett. Az új játékosok egy része hozzáadott a szezonhoz, míg mások inkább elvettek belőle. Szerintem az irány nem rossz, azonban még nem tartom realisztikusnak, hogy 50-70 millió euróért vásároljanak játékosokat. Meg lehet próbálni szezononként 2-3 dárágbb igazolást, de inkább az okos, Christensen-féle üzletekre lenne szükség és kevesebb stadionépítési perverzióra. Abban itthon jók vagyunk, hagyják meg nekünk ezt a szokást. Számomra rendkívül visszás, hogy Ferran Torres hatvanmillióba kerül, a stadionépítésre kurva sok pénz megy el, de Messit el kell üldözni, Gavi szerződésére meg nincs pénzügyi keret. Kicsi szerénység és kevesebb mohóság kéne Laportától, de nem véletlenül remek politikus. A játékosok valószínűleg idén is jönni fognak (Albáék persze távoznak...), azonban így folytatva még jó pár évig ott lesz a fejünk felett a folyamatos pénzügyi bizonytalanság.

mb22: Nehéz lenne egyértelműen azt mondani, hogy jó vagy rossz döntések születtek, mert volt mindenféle. A legfeleslegesebb teljesen egyértelműen Hector Bellerín volt, akit leigazoltak, majd aztán el is adtak ingyen, közben viszont fizettek neki fizetést – ahogyan ugye azt szokás, viszont hozzá nem tett semmit a klubhoz. Marcos Alonso is azt a tábort erősíti, akit tök fölösleges volt iderángatni. Gyakran lemaradt, megfutották. Összességében ő a ligában egy jó csere lehet kis meccseken, amíg a fontos játékosok fújnak egyet, de másodszámú szélsővédőként, és sokadszámú centerként kell vele számolni. Kessiéről a legjobb, amit el lehet mondani, hogy gyakorlatilag lélektanilag az ő góljával nyertük meg a ligát, ami a barcelonai El Classicót (mi még használhatjuk ezt a kifejezést, a spanyol szellemi tulajdon hivatal meg lesz*phat), ami kulcsfontosságú volt, ugyanakkor arra a kérdésre, hogy neki vajon milyen valid szerepe van a klubban, még nem érkezett válasz.

Raphinha esetében bár nem futott rossz szezont, és a kezdeti nehézségek után végülis a csapat egyik komoly tagja lett, még mindig rendkívül kérdéses, hogy ilyen anyagi helyzet mellett 70 millió euróért jó boltnak számít-e. Lewandowski és Jules Koundé pedig egészen másik kávéház. Koundé egy fiatal, de rendkívüli képességekkel rendelkező belső védő, akinek a leigazolása egy óriási dolognak számított, ugyanez igaz a „veterán” csatárklasszis Robert Lewandowskira is. Mindkettejük személyében olyan játékos érkezett, aki komoly rést tud betömni a pajzson. Koundé a védelemben Araujóval hosszútávú megoldást kínál, ha ügyesen manővereznek, akár egy évtizedre megvan a belső védő páros, ráadásul mindketten a liga 5 legjobb védője közé tartoznak. Lewandowski pedig a Suárez távozása óta tátongó lyukat tömte be a csatárposzton, és személyében van egy olyan kilencesünk, aki a játékban is részt tud venni, valamint használható a védekezés során is. Összességében komoly kockázatokat vállalt Laporta és a vezetőség, és ami semmiképp nem jó, hogy ennek ellenére csak egy ligaelsőséggel lett jobb a csapat, Európában éppen ugyanúgy szerepelt le, mint tavaly. De hosszabb távon elengedhetetlen volt, hogy ezeket a kockázatokat bevállalják, és ha ebbe nem bukik bele a Barca, akkor ezek a kockázatok lehetnek majd azok, amelyek visszarepítik a futball elitjébe a csapatot, és ezek a kockázatok, amik nélkül jóllehet most itt sem tartanánk.

7. Ki volt a csapat három legjobban, illetve legrosszabbul teljesítő játékosa?

PT10:

Legjobb három:  Ha tavaly Araujot választottam a szezon legjobbjának, akkor idén is őt kell, mert azóta csak még jobb lett a fiatal uruguayi. Egy ilyen erős védekezési statisztikákkal záró év után eleve furcsán mutatna, ha nem a hátsó alakzat tagjait emelném ki, Araújo pedig közülük is kiemelkedett. Kiválóan használja fizikai képességei, remekül helyezkedik, és már jobbhátvédként is megállja a helyét. Egyre csak jobb és jobb, remélhetőleg lesz még tovább.

Lewandowskival kapcsolatban óriási várakozásom volt, talán nem kell megindokolni, hogy miért. Pontosan azok a gólok hiányoztak korábban a csapatból, melyek szerzésére a világklasszis lengyel képes: váratlanul, nehéz szituáció közepén elsül egy lövés, ami beakad. Sikerült is hoznia a szintet: talán nem annyira átütően, mint Münchenben tette, de ugyanakkor azt is látni kell, hogy ő sem fiatal már. A Világbajnokság után ki kell jelenteni, hogy volt 2-3 gyengébb hónapja, de ez is beleférne, ha lenne mögötte egy épkézláb cserecsatár. Ez idén hiányzott, és a csapat szélsői sem gólgazdagságukról híresek, így néha úgy érződött, hogy Lewának egyedül kell cipelni elöl mindenkit. Általában megoldotta, és pont ezért ilyen kiváló játékos. 

Sokan viccelődtek ter Stegen hajbeültetés utáni formajavulásával, de sokkal kevesebben foglalkoztak a ténnyel, hogy az előző szezon második felét sérülten játszotta végig, és a kisebb formahanyatlása ennek volt betudható. Nyáron rápihent a műtétre, és idén látványosan javult a teljesítménye. Egyes, aktívabb meccsein azt a Stegent láthattuk, aki 3-4 éve a csúcson volt. Neki is nagy szerepe van a csapat remek hátsó mutatóiban, hiszen több bravúrral is hozzájárult eslő Zamora-díja megszerzéséhez.

Legrosszabb három: Nem véletlen, hogy Garcia nagyságrendileg 1000 perccel kevesebbet kapott, mint az előző szezonban. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy a posztriválisok is sokkal erősebbek voltak, mint a tavalyi szezonban, de Garcia teljesítménye így sem javult. Nyilván nehezebb konzinsztens jó teljesítményt nyújtani, ha az ember nem játszik folyamatosan, és ez Garciának nem is sikerült. Nagyon bizonytalan, erőtlen, gyakran rosszul helyezkedik és nem igazán gyors. Túlzás lenne azt állítani, hogy nyugodt lehet a szurkoló, amikor a spanyol van hátul. Azért szomorú ez a teljesítmény, mert 20 évesen majdnem 50 meccse volt Guardiola Cityjében, ami nem kis teljesítmény, azonban ez Barcelonában nem igazán látszik. 

Ferran csak azért nem végzett az "első" helyen, mert percarányosan a többiekhez képest egész sok gólt lőtt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy most egy egész szezon alatt sikerült annyit termelni, mint tavaly fél év alatt, de kevesebbet is játszott. Ferran góljaival az a problémám, hogy többségük teljesen jelentéktelen szituációkban (többgólos előnynél) születik. A Világbajnokság óta 2 gólja van, de mentségére legyen mondva, hogy abból az egyik a győztes találat volt az Atletico ellen. Ezt leszámítva az összes találat már lefutott meccseken született. Egy-két gólpasszát még ki lehet emeleni, de összességében mégis az a realitás, hogy játéka rendkívül hatástalan, gyenge és erőtlen. Cselezni egyáltalán nem képes, helyzetbe csak nagyon ritkán kerül és inkább minuszember a pályán. Rá is igaz az, ami Garciára: fiatalon sok lehetőséget kapot a világ legjobb csapatában Guardiola irányítása alatt, ehhez képest viszont nagyon keveset mutat Barcelonában. És nagyon sokba is került. 

Alonso jelenléte kevéssé lehet meglepetés a jelenléte ezen a dobogón, legalábbis engem nem lep meg. Nem értettem, miért érkezett, mert sosem láttam benne fantáziát. Nem is volt szükség rá, mert bal oldalon már volt két jobb játékos nála, így Xavi középen erőltette, ami nem is a posztja. Sok gólt kapott róla a csapat, több olyan meccs is volt, mely során a beállítása után szinte rögtön kapitulált. Nem igazán látom benne a javulás lehetőségét, úgyhogy remélhetőleg jövőre se fog sok lehetőséget kapni.

mb22: 

Legjobb három: Araujó már Piqué ittléte alatt is egyértelműen a védelem legfontosabb tagja volt, a távozását követően pedig ez meghatványozódott. Jelenleg az a helyzet, hogy ha Araujó nincs, attól sokkal jobban tart az ember, mintha bármelyik gólerős támadó esne ki. Rendkívüli játékintelligenciája van, gyakorlatilag bárkit zsebre tesz, és ha csak nem fog ki egy borzalmasan rossz napot, akkor nem fognak elmenni mellette. Amikor az ember azon aggódik, hogy nincs a védelemben egy vezér alak, akkor nyilvánvalóan figyelmen kívül hagyja Araujó személyét, aki fiatal kora és relatív tapasztalatlansága ellenére már most kiemelkedő alakja az egész csapatnak, és főként a védekezésnek.

Igaz, hogy idén nem ter Stegen bravúrjaitól volt hangos a sportsajtó, ugyanakkor hogy a bánatba ne lenne a csapat egyik legjobbja az az ember, aki a posztján a liga legjobbjának járó díjat elhódítja? 38 fellépéséből 26 alkalommal nem kapott gólt hazai porondon, és persze, védekezés meg védelem, na de kérem, ők sem szűrtek meg mindent. Ter Stegen nagyon kellett ennek a csapatnak. Nagyon kellett, hogy egy konzisztensen jó formát nyújtó kapusunk legyen, aki lábbal talán egész Európa egyik legjobbja (top3 mindenképpen), aki elképesztő reflexvédéseket mutat be, és aki teljesen együtt él a játékkal. Nem voltak bakik, nem voltak hibák, és amikor kellett, akkor ott volt. Ennél többet egy kapustól nem lehet várni.

Lewandowski úgy lett gólkirály, hogy az első szezonját futotta a ligában, hónapokon keresztül nem voltak körülötte olyan emberek, akik egy csatár köré kellenek általában, és nem lőtt gólt büntetőből. Nagyon egyértelmű, hogy egy rendkívüli igazolás volt, és az elején jómagam sokáig nem is tudtam elhinni, hogy tényleg megtörtént, és tényleg leigazoltuk. Gyakorlatilag éppen azt hozta el, ami hiányzott ebből a csapatból: egy gólképes csatár, aki bárhonnan és bárhogy képes gólt szerezni, és aki a támadó szekció egyértelmű vezére. Töredelmesen bevallom, hogy nem számoltam ki, hány pontot értek a góljai, de az szinte biztos, hogy nélküle most nem lennénk itt, ami mellett az a pár hónapos időszak is belefér, amikor nem volt a legjobb önmaga.

Legrosszabb három: Bevallom, én örültem, amikor sikerült  Garciat szerződtetni. Az elején még mutatott is olyan dolgokat, amik alapján azt lehetett mondani, hogy persze, fejlődnie kell még, de nem reménytelen. Viszont, mint azóta kiderült, sajnos az. Hiába kapott maga mellé komoly versenytársakat, egyáltalán nem látszott az, hogy elkezdene fejlődni, vagy fejben jobban ott lenne. Dekoncentrált, a hibáit általában agresszióval igyekszik javítani, és egyáltalán nem fedezhető fel semmi jele annak, hogy ő komolyan gondolná azt, hogy itt helye legyen. Amikor lehetőséget kapott – még annak tudatában is, hogy ezek egyszeri lehetőségek – semmi olyat nem mutatott, ami alapján az ember könyörgött volna, hogy újra lássa.

Ferran az üdvöske, akinek tavaly komoly szerepe volt abban, hogy a csapat támadójátéka javult, azonban idén gyakorlatilag semmit nem tett a ligagyőzelemért. Amikor játszott, végtelen számú rossz döntést hozott, a passzai, cselei – amikor éppen sikerültek – majdnem semmit nem tettek hozzá a játékhoz, és összesen egy olyan góljára tudok visszaemlékezni, ami meccsdöntőnek bizonyult. Ezen felül a fegyelmezetlenség, a szórakozottság jellemezte, amivel így összességében nem hogy nem segíti, de egyenesen hátráltatja a csapatot, és teljesen indokolatlan a jelenléte. Szomorú, mert ha 2-3 évvel korábban hozzuk el, akkor könnyen lehet, hogy ma a jövő nagyjáról beszélünk, de így ez egyelőre tök esélytelen.

Alonsot a semmiből, és a semmiért igazolták le, és a teljesítménye is leginkább ezt támasztotta alá. Igaz, hogy voltak meccsek, amikor nem rontott, de egyfelől ezek voltak a ritkább esetek, másfelől pedig a rontásait utólag nem igazán tudta helyrerakni. Amikor pedig éppen jól indult egy meccs (espanyol elleni hazai 1-1), akkor utána gondoskodott arról, hogy az ellenfél kiegyenlíthessen büntetőből. Ahogy már említés esett róla, a kicsi és jelentéktelen csapatok elleni meccseken jó lehet arra, hogy a vetélytársait helyettesítse, de ennél több szerepet nem szabad kapnia, és egy önmagát komolyan vevő edző egy önmagát komolyan vevő klubnál nem is ad neki több szerepet.

8. Ki volt a szezon meglepetésembere, illetve legnagyobb csalódása?

PT10:

Pozitív - Christensen: "Bőven benne lehet, hogy nincs igazam, de Christensen szerintem nem jó védő" - okoskodtam szeptemberi igazolásértékelőnkben. Hát, nem lett igazam. A dán mindig is egy csöndes, szerény figura volt, így sosem rajta lesz a reflektorfény, de ez így jó. Először még azt gondoltam, hogy csak azért lehet kezdő, mert Pique és Garcia annyira gyenge, hogy ez így nem verseny. Teltek-múltak a hónapok és a dán rámcáfolt: egyre stabilabb, egyre látványosabb teljesítményt hozott és kiváló párost alkottak Araújoval. Talán az uruguayinak vannak a látványosabb tisztázásai, azonban Christensen is kiválóan helyezkedett, neki is rengeteg hasznos mentése és felszabadítása volt. Ha sikerül fenntartani ezt a formát, akkor pár évre végre nyugodtak lehetünk ezen a poszton.

Negatív - Fati: Talán durva 10 rúgott gólra neki adni, de mégis ő kapja. Amikor 16 évesen robbanásszerűen belökte az ajtót, egyrészt nyilván meg voltam lepődve, másrészt úgy éreztem, hogy ez nem teljesen normális. Ezt a reakciót az első szezon sorám az ámulat és a félelem vette át: ahogy egyre többet játszott, úgy éreztem, hogy ez a srác zseniális, ugyanakkor nem normális, hogy ennyit játszik. Emlékszem, volt olyan eset, amikor azért maradt ki a kezdőből, mely növekedésben volt és emiatt fájt a lába. Jót mosolyogtam, mert ilyet még nem láttam. Azonban egyre inkább aggódni kezdtem érte, hogy vajon nem lesz-e ebből később probléma, mert ilyen fiatalon nem egészséges ennyit a felnőttek között játszani. Hát, lett is probléma és most már ott tartunk, hogy az elmúlt 2 évben szinte többet volt sérült, mint egészéges, amikor pedig játszott, akkor nem emlékeztetett a 16 éves Fatira. Idén ősszel egyszerűen félt a kontaktoktól, hogy nehogy újra megsérüljön, ez pedig rányomta bélyegét a játékára. Tavasszal kicsit bátrabban játszott, de az eredmény elmaradt. Jelenleg Dembele az egyetlen konzisztens szélsője a csapatnak, gólokat azonban ő sem lő, úgyhogy a többiektől kellett volna valami mutatvány, de ez ebben a szezonban elmaradt. Ferran is rosszul játszott, de vele kapcsolatban nem is voltak magas elvárásaim, így sajnos Fati kapja meg a szezon csalódása címet.

mb22:

Pozitív - Baldé: Ez a srác szinte előzmények nélkül bekerült a felnőttbe, és gyakorlatilag egyből megmutatta, hogy ha nem is világklasszis szint, de az lesz. Nagyon kevés szó esett róla mind az oldalon, mind eleve a sajtóban, viszont van egy olyan érzésem, hogy ez hamarosan változni fog. Nagyon gyors, a védekező feladatait komolyabb bakik nélkül jól lehozta. Igaz, hogy a támadásokban még van hova fejlődnie, és még nem mindig tud jól dönteni a kapu előtt, a lövéseinél pedig néha az is jobb lett volna, ha egyszerűen csak elesik, vagy luftot rúg, de szépen fejlődött idén, és ahhoz semmi kétség nem férhet, hogy jövőre komolyan a kezdőcsapatban van a helye, mint alapember. 30 meccs a ligában, 6 assziszt, 1 gól szerintem mindenképpen korrekt statisztika egy 19 éves debütánstól. 

Negatív - Fati: Nagyon nehéz megmondani, hogy pontosan mi okozta azt, hogy a szezon legnagyobb részében mellőzve volt, és meccsenként is csak átlag 39 percet kapott, hiszen nem így indult a karrierje. A 10-es mezszám egyértelműen túl korai volt neki, nem tudott felnőni ehhez. Persze az se segített, hogy sérülése után nem tudott formában visszatérni, de az idei teljesítménye sajnos akkor sem írható le máshogy, mint, hogy csalódás. Valaminek lennie kellett a háttérben, mert az nem normális, hogy van egy sztár ifi, akit mindenki imád, és az edző egyszerűen nem teszi be. Hogy ez a munkamorálja, vagy egyéb ok miatt volt, az egyelőre ismeretlen, azonban az mindenképp beszédes, hogy a klub az eladását fontolgatja.

A második részt ide kattintva tudjátok elolvasni.

Köszönjük, hogy végigolvastad évértékelőnk első részét! Te melyik adminunk válaszaival tudsz leginkább azonosulni?  

Szerkesztő: PT10

World of FCB, 2023.

„André Gomes mögé befut oda Jordi Alba. Carvajal otthagyja André Gomest. Jordi Alba teszi vissza. Jön Messiiii ÉS GÓÓÓL GÓL MESSI!!!” Valahogy nem tudott nem eszünkbe jutni ez a jelenet, amivel 2016 tavaszán a Bernabeuban megvertük a Real Madridot, és ezzel életben tartottuk akkor a bajnoki cím reményét. És ez a jelenet annyira trademark Alba volt. Annyira trademark Alba volt, hogy a Farkas Norbert által közvetített Sport TV-s felvétel is kikerült a LaLiga Facebook oldalára.

Alba... Megosztó személyiség, akit barcelonai berkekben az egekig magasztaltak, másutt a pokolba kívántak. Nem egy higgadt ember, és valahol érthető az unszimpátia, hiszen nem kellett a szomszédba rohangálnia egy kis kreténkedésért, egy kis indulatoskodásért, és elég volt egyszer is sorba állnia, ha kötözködésről volt szó. De valahogy mindig tudta, hol a határ. Persze, kapott sárgalapot ilyen hülyeségek miatt, de ott meg is állt. Viszont nekünk nem erről kell beszélnünk, és nem erre kell emlékezzünk. Nekünk arra kell emlékezzünk, az itt töltött 11 éve alatt mi mindent tett a klub sikereiért.

Az már gyakorlatilag megszokás, hogy ilyenkor nem abba megyünk bele, hogy hány trófeát nyert, meg hány gólt lőtt. Ez személyes. Azokat bárki kikeresi a neten, elég eldobni egy virtuális kavicsot, és biztosan el fogsz találni egy forrást. Ilyenkor az ember inkább arra gondol vissza, ki volt az a mélynövésű villámléptű gyerek, akit az elmúlt 11 évben a bal szélen rohangálni látott. Ő volt Jordi Alba.

Amikor visszatért – merthogy mint ismeretes, ő is az akadémia neveltje volt – akkor egy kifejezetten jó Valencia fontos tagja tudott lenni, aki a bal szélen látott el mindenféle feladatot. Játszott védőt, játszott támadót, sokoldalú fickó volt akkoriban. Aztán szépen Eric Abidal helyett ő lett a csapat elsőszámú balvédője. És a Barcánál ez nem annyiból áll, hogy felcipeled a középpályáig, rábikázod a center fejére, az meg majd bebillenti; ennél ez egy sokkal összetettebb dolog. De Albának ez nem okozott gondot, a vérében volt, ebben nőtt fel. Aztán hamarosan egyre komolyabb tagja lett a csapatnak, míg végül az egyik húzóemberré nőtte ki magát – ami egy bal védőtől elég ritka.

Ő és Messi egy olyan párost alkottak, akik vaksötétben, bekötött szemmel, befogott füllel és hátraközötött kézzel is megtalálták volna egymást a labdával akár 70-80 méteres távolságból is. Mindketten tudták milliméterre pontosan hova, mikor és hogyan kell a másiknak tenni a labdát, hogy abból előnyös helyzet alakuljon ki.

De Albával sem bánt kegyesen az idő. Szép lassan elkopott mellőle az a csapat, amelyhez annak idején igazolt, és amelynek 2012-ben Bajnokok Ligáját kellett volna nyernie. Eleinte még csak David Villa, Pedro, Puyol, Alves mentek el, és helyettük összeállt egy másik olyan csapat, amelyiknek nem volt ellenfele egyik porondon sem. Aztán szép lassan végignézte, ahogy Xavi is elmegy, majd Pedro, Mascherano, Iniesta, Neymar, Rakitic, Suárez. De ő csak robotolt, és robotolt fel és alá. Majd végül elment Messi. Messi elment, és ott érzésem szerint volt egy töréspont Jordi Albánál. Egyedül maradt. Nagyjából úgy lehetne leírni ezt, mint a rövid animációs videókban, amikor az elején a kissrác focizik a pajtásokkal, majd aztán ők szép lassan egyesével eltűnnek, de ő ugyanazzal a mosollyal játszik tovább, fut fel, adja be. Majd egyszer csak nincs már, aki érkezzen rá. És akkor felnéz, és látja, hogy már csak ő maradt.

Futballistaként az embernek nyilván az a dolga, hogy gólpasszokat adjon, gólokat szerezzen, segítse a csapatát. De ennek az emberi oldalát is nézni kell, ugyanis ezek a játékosok barátokat veszítenek el, akik elköltöznek tőlük több száz, több ezer kilométerre, és tőlük mégis minden héten az van elvárva, hogy a legmagasabb szinten teljesítsenek. Ez kihívás. Ez emberként kihívás. Márpedig ők emberek. És bár akadtak új játszótársak, már érezhető volt, hogy nem fogjuk visszakapni azt a régi Albát.

Persze még mindig akadtak szép pillanatai, még mindig voltak bődületesen nagy, vagy elképesztően fontos góljai, gólpasszai, Lewandowski személyében például kapott maga mellé egy olyan csatárt, akinek be kellett tenni jól a labdát, és ő góllá változtatta. De Alba akkor sem volt már az az Alba, mint aki régebben.

És akkor most, amikor ott vagyunk, hogy búcsúzni kell, nyilván nagyon sok gondolat forog az ember fejében. Nyilván nem érti, hogy miért most, miért így, közben meg ott van a másik oldalon az, hogy nagyon is érti. Nagyon is érti, mert a klub rendkívül nehéz anyagi helyzetben van, Alba még mindig elég költséges játékosa a klubnak, ugyanakkor nem akarja elhinni az ember, hogy kipaterolnának egy ilyen embert. Aki tényleg mindent megtett ezért a klubért. Aki az elsők között volt, amikor fizetést kellett csökkenteni, aki mindenkit mély szeretettel üdvözölt, akiről minden újonnan a felnőtt csapathoz kerülő játékos azt mondta, hogy mindenben segítette és támogatta végig. De a foci már rég nem csak a szimpátiáról szól, hanem rendkívül komoly üzlet is.

Alba! Az elmúlt 11 évben csodálatos pillanatokat szereztél nekünk. Ahogy haladunk előre az életben, egyre-másra jönnek és mennek az emberek körülöttünk, és aki igazán átérzi, milyen rajongani egy csapatért, az ugyanezt érzi akkor is, amikor egy hozzád hasonló játékos távozik a hőn imádott klubjától. Ahogy eljön a búcsú ideje, úgy az ember visszanéz a múltra, és azt veszi észre, hogy hogy elrepült ez az idő. A távozásod miatt érzett szomorúság mellé boldogság, büszkeség, hála és köszönet társul. Boldogság, mert részesei lehettünk ennek az utazásnak, amely két trófeával, méltó módon ért véget, büszkeség, mert a Barcánál játszottál, hála, miért minden helyzetben megtettél mindent, amit meg tudtál tenni, és köszönet, amiért mindvégig alázattal, és a klub iránt érzett szeretettől vezérelve voltál jelen.

Az, hogy a távozásod pontosan miként zajlik, előttünk nem ismert, és valószínűleg soha nem is lesz az. Ezért is hálásak vagyunk, mert amennyiben ez nem 100%-ig saját akarat, annyiban a másik opció a szardobálás lett volna, ez pedig nem volt. Köszönjük az elmúlt 11 évet! Köszönünk minden felejthetetlen pillanatot, és mindent, amit ezért a klubért tettél. Őszintén kívánjuk, hogy az életed következő szakasza legalább ilyen sikerekben legyen gazdag, és reméljük, hogy egyszer valamilyen minőségben még viszont látunk!

Mégegyszer köszönünk mindent, és a mihamarabbi viszontlátásra!

Sorozatunk korábbi részei: 2016 nyár, 2017 nyár, 2018 tél, 2018 nyár, 2019 tél, 2019 nyár, 2020 tél, 2020 nyár, 2021 nyár, 2022 tél, 2022 nyár

Nemrég zárult a januári átigazolási piac, a Barcelona szokott módon csöndes januárt produkált, azonban így is sor került pár fontos transzferre. Az értékelés szokásosan az amerikai osztályzási rendszer alapján történik (A-F), 1M = 1 millió euró.

Érkezők

Gavi (Barcelona Athlétic) 

PT10: Nyilvánvalóan ez csak nevében új "igazolás", hiszen Gavi már másfél éve stabilan az első csapat tagja. Hosszú hónapok huzavonája és Pique visszavonulása után bírósági közbenjárásra csak sikerült beregisztrálni az első keretbe. Elég ellentmondásos figura a szurkolók körében, rengetegen elismerik és sokan utálják őt, bár nyilván nem a Barca-szurkolók. Én valószínűleg a csapat szimpatizánsai között azon kicsi csoportot képviselem, akik nincsenek teljesen elalélva a sráctól. Természetesen látom és elismerem a tehetségét, azonban egyáltalán nem gondolom, hogy jogosan nyerte volna meg a Golden Boy-díjat, és abban sem vagyok biztos, hogy megkérdőjelezhetetlen helye van a kezdőben. A középpályán egész jó, azonban szélsőként egyelőre nem találom átütőnek; a folyamatos odarúgdosás stílusa pedig nekem inkább irritáló. Ettől függetlenül Gavi egy borzasztóan tehetséges srác, akinek egyértelműen a csapatban van a helye, csak talán egy kicsivel kevesebb rajongásra lenne szükség a közönségtől, mert egyelőre ennyire még nem jó a spanyol. Ezzel együtt benne van, hogy egyszer a világ legjobbja lesz a posztján. 

mb22: Noha formalitás az egész, mégis igazolásként kell értékelni, így tegyük ezt. Jelenleg a korosztálya messze legjobb játékosa, a LaLiga top3 középpályásának egyike, és a Liga legjobb középpályás-duójának tagja. Az egyetlen negatívum vele kapcsolatban a forró feje, ami egyszerre pozitív is, hiszen a téglafalon is átmegy, viszont irdatlanul sok sárgalapot kap, ami nem előny. Nagyjából sikerült megmutatnia, mekkora tehetség, és mi várható el tőle. Ennél nagyobb feladat az, hogy elérjen oda, ahova jósoljuk. Sokan itt buktak el, Gavinak nem szabad.

Inaki Pena (Barcelona Athlétic) 

PT10: A fiatal spanyol kapust már korábban beregisztrálták volna, ha ezt engedi a klub fizetési sapkája, azonban eddig erre nem volt lehetőség. Ennek következményeként hivatalosan csak egy kapus, ter Stegen volt a felnőtt keret tagja ősszel, ilyenre még nem nagyon volt példa. Az elmúlt években többször panaszoltam, hogy a klub teljesen feleslegesen tart fenn nagy fizetésért drága kapusokat évi 5 meccsre, ez egyszerűen felesleges. A gazdasági helyzet romlásával a Laporta-vezetés rávette magát az állapot felszámolására és Neto Angliába küldésével megadta a lehetőséget a Törökországban tapasztalatot szerző Penának a bizonyításra. Sokat ő sem játszik, ami fiatalon nyilván megkérdőjelezhető, azonban a klub szempontjából ez egy sokkal jobb döntés volt, mintha igazoltak volna még valaki Neto helyére.

mb22: Sok évig zajlott az, hogy tízmilliókért igazolunk cserekapust, aminek nyilvánvalóan semmi értelme nem volt, hiszen 30 milliót kiadni valakiért, aki szezononként fix 2 meccset kap, pénzkidobás - márpedig valljuk be, a mozdítható kapusok közül senki nincs Ter Stegen szintjén. Logikus lépés volt mindezek alapján Pena szerződtetése, viszont van ennek egy árnyoldala: ő sajnos messze elmarad Ter Stegentől. Ezzel addig nincs is gond, amíg a német játékra alkalmas, viszont egy hosszabb kiesése esetén komoly gondban lehet a Barca ezen a poszton. 

Távozók

Memphis Depay (Atletico) 3+1M

PT10: Tudásához mérten töltötte ki a Messi és Lewandowski közti egy évet. Ismert, de véleményem szerint bőven túlsztárolt név. Nem rossz csatár, de semmi extra nincs benne, világklasszis sosem volt. Egy nagyon lezülött Barcelonába be tudott férni és a gólkirályi cím is meglett (bár sokatmondó, hogy Aubameyang fél év alatt majdnem utolérte...), azonban rá nem lehet építeni egy világklasszis kezdőt. Lewandowski azonnal kiszorította, efelől kérdés nem volt, Xavi pedig még ezen túlmenően is keveset foglalkoztatta, így logikus lépés volt fél évvel a távozása előtt még pénzért elpasszolni. Hogy a riválisnak kellett-e odaadni, az már egy más kérdés... 

mb22: Ha onnan nézzük, hogy ez elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a nyáron igazolni tudjon a Barca, és legyen minderre pénze, akkor kiváló mozdulat volt. Viszont itt ismét az van, hogy egy közvetlen rivális LaLiga-csapat gyarapodott ezzel egy jó játékossal, ráadásul közel ingyen, míg mi az egyetlen valamire való opciót passzoltuk el Lewa mögül, ráadásul közel ingyen.