Lassan már szokássá válik, hogy az adott szezon ezen szakaszában rangsoroljuk a klub igazolásait a legutóbbi BL-győztes szezon (2014/15) óta, minden évben beillesztve a listába az új igazolásokat. Idén nemcsak az időtartam hossza (kilenc évről beszélünk!), hanem a rengeteg új játékos (tízen jöttek az elmúlt évben) miatt is kihívás volt a lista összeállítása.

A tavalyi lista egyes részeit meghagytuk, a mostani Barca-játékosokhoz írt kommentárokat és értékeléseket azonban több helyen módosítottuk, így a sorrend is változott tavalyhoz képest. Értékelési szempontjaink közé tartozott a vételi ár, a csapatban mutatott teljesítmény és az esetleges eladási ár, ebből kifolyólag az esetleges nyereség/veszteség mértéke is, melyet a klub az adott játékoson szerzett. (A játékosok neve mellett szereplő szám a tavalyi helyezésükhöz képest mutatja az ideit, azonban vegyétek figyelembe, hogy a lista azóta tíz névvel bővült, ami jelentősen torzítja az értékelést, különösen a lista végefelé. Itt inkább a változás nagyságát érdemes figyelni. Mivel az új igazolásokat jellemzően a lista közepén szerepeltetjük először, ezért egy, a lista végén szereplő, tavalyról tíz helyet bukó játékos abszolút helyezése tulajdonképp változatlan tavalyhoz képest.)

Azokat a játékosokat vettük figyelembe, akik legalább egyszer pályára léptek a csapatban, végleg leigazolta őket a klub (tehát nem kölcsönben jöttek), és nem visszavásárlási opcióval szerezték meg őket. Mindezek okán pl. Denis Suarez vagy Luuk de Jong nem kerültek fel a listára. Értékelésünk az amerikai osztályrendszert követi (F-A), az "M" millió eurót jelent, a harmadik adat pedig az eladási- és a vételi ár különbségéből jön ki, azaz a veszteséget/nyereséget mutatja: előbbinél minusz, utóbbinál pluszjel szerepel az érték előtt. Statisztikáink a cikk megjelenésének időpontjában valósak. 

 

49. Philippe Coutinho (-10)

(145M, 106 meccs, -125M)  

Ez a transzfer a Barcelona tragédiájának és gazdasági csődjének mintapéldája, mely remekül mutatja be a csapat elmúlt pár évét. Coutinho egy Angliában bizonyított, remek játékosként érkezett, akinek láttuk korábban a kvalitásait, azonban már az üzlet megköttetésének pillanatában látszott, hogy rendkívül túlárazottan vette meg a klub. A klubon belül uralkodó fejetlenség közepén érkezett, az edzői stáb össze-vissza dobálta a középpálya és a szélek között, lassan tudott csak beilleszkedni, és nem is ment neki a játék. A piaci értéke folyamatosan zuhant, és a barzil másfél évvel később már repült is Münchenbe. A Barcelona történetének legdrágább igazolása csereként duplázott a Barcelona ellen a spanyol klub történetének legnagyobb veresége során, majd visszatérése után még rosszabb formát mutatott, mint korábban. Ő is és a csapat is végigszenvedett újabb másfél évet, ami után a felek végleg búcsút mondtak egymásnak, a klub pedig hetedannyiért vált meg tőle, mint amennyit fizetett érte négy évvel korábban. Coutinho mélyrepülése és a Barcelona inkompetenciája megdöbbentő, elkeserítő és felháborító; a brazil joggal nevezhető a Barcelona történetének legrosszabb igazolásának.

Értékelés: F

48. Miralem Pjanic (-10)

(60M, 30 meccs, -60M) 

Egészen sokkoló ez a transzfer. Pjanic egy remek, elismert játékos volt, azonban a csapatnak egyáltalán nem volt szüksége rá. Már eleve érthetetlen, hogy miért cserélték ki Arthurra, de ha kettébontjuk az üzletet, akkor egyrészt Pjanic sehogy nem ér hatvanmillió eurót, másrészt harminc évesen fizettek ennyit érte, harmadrészt tisztán a posztján játszott Busquets és de Jong. Bartomeu és a Juventust vezető Agnelli számviteli trükközését a két klub és a két játékos (különösen Pjanic) bánta. A bosnyák padozott egy évet, majd elment kölcsönbe Törökországba, visszatérése után pedig Xavi teljesen jegelte. Végül a szezon közben távozott a világvégére, ezzel kiírva magát a futballból. Mindezt persze ingyen, így az érte kifizetett hatvanmillió euróból egyet sem lát újra a klub. 

Értékelés: F

47. Matheus Fernandes (-10)

(7M, 1 meccs, -7M) 

2020 elején vásárolta meg a Barcelona Brazíliából a játékost a Barcelona B-be... Vagyis azt hittük, hogy a B-be, de jelentősen meglepődtünk, mikor a féléves eseménytelen Valladolidos kölcsönszerződés után a játékost a felnőtt keretben találtuk az új szezon kezdetén. Fernandes a klub egyik legnagyobb szellemigazolása: nem is kapott rendes bemutatást, majd egy szezon alatt 17 percet játszott, végül a klub új vezetése felbontotta a szerződését. Rendkívül megérte. 

Értékelés: F

46. Douglas (-10)

(4M, 8 meccs, -4M)

Lord Douglas, a mém. Teljesen érthetetlen volt a leigazolása, általában kerettag sem tudott lenni. Biztos ami biztos, nyolc meccsére jutott egy BL-cím a rengeteg hazai siker mellett, melyekből gyakorlatilag egyáltalán nem vette ki a részét. A folyamatos kölcsönadogatások után lejárt a szerződése és ingyen távozott.

Értékelés: F

45. André Gomes (-10)

(37M, 78 meccs, -12M)

Tipikus eset, amikor nem a játékos hibája a barcelonai karrier kimenetele, hanem azé, aki szerint jó ötlet volt idehozni. Gomes minden elemében borzalmas volt, amin az sem segített, hogy gyorsan közutálat tárgya lett. Luis Enrique nyomta amíg tudta, de tényleg eggyel kevesebben volt vele a csapat, ami egy egész szezonon keresztül már éreztette a hatását. Pontok múltak rajta sajnos. Két év szenvedés után 12 milliós mínusszal továbbállt. 

Értékelés: F 

44. Neto (-16)

(26M, 21 meccs, -26M)

Cillessennel cseréltek helyet, amikor a holland Valenciába költözött. Neto jegyzett kapusként jött, hisz korábban a Juventus portáját is védte, de ter Stegen mögött nem számíthatott sok játéklehetőségre. Ehhez képest még annál is kevesebbet kapott, gyakorlatilag csak a kupában illetve a német sérülése esetén léphetett pályára. Azért a csekély meccsszám alatt is kiderült, hogy lábbal bőven nem üti meg az elvárt szintet, ezért abszolút érthetetlen, miért tölthetett el három évet magas fizetéssel a csapatban, és az sem világos, miért igazolt évi hat meccsre 26 millióért cserekapust a Barcelona. Persze eladni már nem sikerült ennyire jól, úgyhogy bukó a teljes összeg. Kiváló üzlet volt.

Értékelés: D-

43. Aleix Vidal (-9)

(17M, 51 meccs, -7,7M)

Vidal teljesítményére a legjobb szó a hullámzó. Bővítve hullámzóan rossz. Bár a 11 gólpassz nem mutat rosszul, a probléma főleg onnan eredt, hogy jobbhátvédnek igazolta le a csapat, csak Vidal nem tudott védekezni. Az előző évek legdurvább produkció néven előadott ámokfutásai közül több hozzá kötődik, egészen kétségbeejtő meccseket hozott néha. Akkor jött, amikor el volt tiltva az igazolásoktól a csapat, de sajnos semmi érdemit nem tudott hozzátenni. Három év szenvedés után feleannyiért továbbállt. 

Értékelés: D-

42. Junior Firpo (-9)

(18M, 41 meccs, -5M) 

Dicsérendő volt Bartomeuék gondolata, hisz hosszú évekig nem volt Jordi Albának olyan cseréje, aki tényleg balhátvéd lett volna. Aztán megvették Digne-t, akinek bukásával nem adták fel és Firpoban megtalálták újabb jelöltjüket a posztra. Kár, hogy újabb rossz döntést hoztak. Firpo fiatal és gyors volt, tehát az alapvető tulajdonságok már megvoltak a hosszútávú sikerességhez a poszton, csak sajnos minden más hiányzott. Egy viszonylag jó szezon után leigazolták a Betisből, aztán gyorsan kiderült, hogy nincsenek elég jó kvalitásai ehhez a szinthez. A sebességét leszámítva gyakorlatilag minden képesség hiányzott belőle, ami ehhez a szinthez kell, így nem csoda, hogy két év után megváltak tőle.

Értékelés: D-

41. Sergio Agüero (-10)

(0M, 5 meccs, 0M)

Az elmúlt évtized egyik legjobb csatárát sikerült ingyen megszerezni: ez még úgy sem rossz üzlet, hogy ő már bőven benne volt a korban és bizony sérülések is hátráltatták. Az akkori gazdasági helyzetben úgy is hatalmas üzletnek tűnt, hogy legfeljebb évi húsz meccset játszik az argentin. Csak ugye azok a bizonyos szívproblémák... Ez az, amire senki nem számít és nem is számíthat, ez az a körülmény, melyet nem lehet előzetesen bekalkulálni. Ám most sajnos mégis itt vagyunk, hogy Agüero gyakorlatban sosem játszott a Barcelonában.

Értékelés: D 

40. Gerard Deulofeu (-10)

(12M, 17 meccs, +2M)

Hogy mit érzett Ernesto Valverde és Josep Maria Bartomeu, amikor ez az üzlet megköttetett, az őszintén érdekelne minket. Deulofeu a klub nevelése volt, akiről aztán lemondtak 2013-ban, ekkor folyamatos sikertelen kölcsönadogatás következett. Végül két évvel később megszabadultak tőle hatmillióért, hogy aztán még két évvel később kétszer annyiért újra leigazolják. Fél évet szenvedett Barcelonában, lőtt két gólt, majd a Watford volt annyira rendes, hogy ugyanannyiért elvitte, így legalább nem kell F-et adnunk erre. 

Értékelés: D

39. Paco Alcacer (-10)

(30M, 50 meccs, -7M)

Jó játékos volt a Valenciában, de ennyire jó? Bár csak pár éve volt, mégis nevetségesnek tűnik 30 millió jelenleg egy csatárért, még akkor is, ha Alcacerről van szó, aki nem volt nagy név: csak Valenciában számított sztárnak és elég egyértelműen a padra jött. Neki kellett volna kiszorítania Suarezt a kezdőből. Ekkoriban Luis Enrique mindenképp igazolni akarta, hogy miért vásárolt meg rosszabbnál rosszabb játékosokat, ebben a hangulatban pedig Alcacer is folyamatosan a pályán találta magát. Egészen sokáig volt vicc tárgya, hogy mennyire gólképtelen: nagyjából fél év kellett neki, hogy először betaláljon. A forma később sem javult, Alcacernek pedig két év után megköszönték a munkáját. 

Értékelés: D

38. Francisco Trincao (-20)

(31M, 42 meccs) 

A viszonylag neves portugál bajnokságból érkezett nagyon fiatalon, jelentős pénzért, viszont Barcelonában főleg csereként nem sikerült jó teljesítményt nyújtani. Azt azért hozzá kell tenni, hogy nem is kapott kifejezetten sok lehetőséget, a magas meccsszám ellenére ha a perceket néznénk, máris látszana, hogy nem játszott sokat a portugál. Kicsit durva ítéletnek tűnt egy év után kölcsönbe küldeni, azonban A Wolverhamptonban sem váltotta meg a világot. Most hazájában bizonyíthat, azonban az egyre világosabban látszik, hogy ő nem lesz már a jövő Barcájának kerettagja.

Értékelés: D

 

37. Héctor Bellerín (ÚJ!)

(0M, 5 meccs)

Voltak évek, amikor mi is szívesen láttuk volna a csapatban, azonban ezek az idők rég elmúltak. Bellerín ígéretes tehetségként indult az Arsenalban, ahol évekig a figyelem középpontjában volt, azonban szép fokozatosan kezdett kikerülni először a kezdőből, majd a csapatból is. Végül a Betis dobott mentőövet neki, ahol bár a statisztikái nem voltak rosszak, de azért azt le állíthatjuk, hogy megváltotta volna a világot. Ezek után nehezen érthető, hogy került Barcelonába (nyilván kellett Dest helyére valaki, és ő ingyen volt elérhető), azonban elég egyértelmű volt, hogy nem képviseli az elvárt szintet. Nehéz lenne öt meccs alapján ítélni, de azért az világosan látszik, hogy nem lesz hosszabb kontaktusa ennél az egy szezonnál. 

Értékelés: D

 

36. Raphinha (ÚJ!)

(58M, 18 meccs)

Jó játékos a brazil, nem véletlenül válogatott, és azzal sincs baj, hogy a Barcelona játékosa. A gond itt az árral van, ami elképesztően soknak hat, ha azt nézzük, hogy egy évvel korábban a klub még el kellett, hogy engedje Messit a tarthatatlan gazdasági helyzet miatt. Nehezen tűnik indokolhatónak, hogy egy évvel később majdnem hatvanmilliót fizettek Laportáék egy, az angol első osztályból majdnem kieső csapat szélsőjéért. Ráaadásul ott volt Ferran, Fati, Dembele, Trincao és Ez Abde is, emellett Gavit és Depayt is előszeretettel játszatta itt Xavi. Ez a névsor, bár nem a legerősebb a világon, de azért elég nagy neveket tartalmaz ahhoz, hogy az ember elgondolkodjon: tényleg hatvanmillió euró kell még a megerősítésére? A PSG-nél biztosan annyi, de egy olyan klubnál, ahol számít az FFP, és a gazdasági helyzet éppen nem a legfényesebb, ott nem biztos, hogy ez volt a legjobb döntés. Ha a brazil őszi két gólját és négy gólpasszát is figyelembe vesszük, akkor végképp megkérdőjelezhető ez a döntés a vezetőség részéről. 

Értékelés: D 

 

35. Martin Braithwaite (-8)

(18M, 58 meccs, -18M) 

Imádtuk a dánt, de ez sem tudja elfeledtetni azt a tényt, hogy nem volt keresnivalója ebben a csapatban. Soron kívül érkezett Dembele sérülése miatt a Leganesből, akiket ezzel sikerült kiejtenie a klubnak a másodosztályba. Teljesen érthetetlen, hogy eltapsoltak ennyit egy olyan játékosért, aki aztán nem több, mint 403 percet kapott Dembele visszatéréséig. A következő szezonban viszont már egész sok lehetőséget kapott és volt is pár hét, amikor a csapat legjobbjának mondhatta magát. Ugyanakkor világosan kiderült, hogy játéktudásban bőven alulmarad: kreatív, gyorspasszos játéképítésre nem volt használható, azonban rendkívül becsületesen dolgozott. Braitwaite egy rossz, a csapat szintjén aluli igazolás volt; ettől persze még szimpatikus srác, de itt most nem ezt értékeljük.

Értékelés: D

34. Thomas Vermaelen (-8)

(19M, 53 meccs, -19M)

Frenkie de Jong kevesebb, mint másfél szezon alatt elérte azt a meccsszámot, ami Vermaelennek négy év alatt jött össze. Az ötödikben bepróbálkoztak egy kölcsönnel, az sem jött be. Igazából amennyire mémesítve lett a belga védő, még sajnálni is lehet, mert jobb napján kifejezetten jól tudott játszani, de a folyamatos sérülések meghatározóan hátráltatták karrierjét. Nyilván ő is ingyen távozott jó pár év után.

Értékelés: D

33. Arda Turan (-8)

(34M, 55 meccs, -34M)

Közel sem volt ez olyan rossz ötlet, mint amilyen lett a végkimenetel. A török karrierje csúcsán volt az Atleticoban, egy remek középpályásnak tűnt, akit szélsőként is lehetett használni. Barcelonában így számítottak rá, ezzel viszont az volt a probléma, hogy Neymar és Messi kirobbanthatatlanok voltak. Rotációs alapanyagként egyáltalán nem volt rossz a török az első évben, de később sajnos nagyon visszaesett a teljesítménye és Luis Enrique végleg kimeszelte a csapatból. Eltöltött egy évet úgy, hogy csak edzésre kellett járnia, majd a törökországi kölcsönszerződés alatt óriási balhékba keveredett. Nem csoda, hogy el sem köszöntek tőle, amikor lejárt a szerződése. 

Értékelés: D 

32. Antoine Griezmann (-8)

(120M, 102 meccs, -90M) 

Óriási cirkusza után egy évvel úgy döntött, igent mond a csapat második ajánlatára. A világbajnok kezdő csatára, akit a világ egyik legjobbjaként tartanak számon, bekerül egy csapatba, ahol egy nála jóval idősebb, szintén a legjobbak között jegyzett régi motoros marad a posztján, ő pedig kikerül szélre, ahol érthetően soha nem szerepelt még. És ki csodálkozik, hogy nem megy neki? Így telt el az első év, a másodikra azonban Suarez távozott, így adott volt a lehetőség Griezmannak feljebb lépni, ez viszont sajnos nem történt meg. Védekezni kifejezetten jól tudott, de elöl túl keveset nyújtott egy 120 milliós igazoláshoz képest. Statisztikailag nézve 102 mecsen 52 gól+assziszt egyáltalán nem rossz, de azért tőle ennél többet vártak, és az árcímke sem segített a megítélésén. Na meg az sem, hogy 90 milliós mínusszal zárt vele a klub. 

Értékelés: D+

31. Jeremy Mathieu (-8)

(20M, 91 meccs, -20M)

Vermaelennel egy nyáron érkezett, és egész vicces (más felfogással inkább szomorú) volt nézni a versenyfutásukat a kezdőért. Általában a francia került oda Vermaelen sérülései miatt, azonban enyhén szólva is megbízhatatlan teljesítményt nyújtott. Voltak ugyan jobb meccsei, gólja Clasicon, de összességében ez az üzlet nem érte meg a csapatnak ennyiért, úgy meg bőven nem, hogy ingyen távozott három évvel később. 

Értékelés: C-

30. Franck Kessié (ÚJ!)

(0M, 13 meccs)

Mindig nehéz megítélni a hozzá hasonló profilú játékosok érkezését, mert a Barcelona sosem arról a játékstílusról volt híres, amibe az erősebb fizikumú, romboló középpályások beleillettek volna. Ugyanakkor az elmúlt években a maguk korlátoltsága ellenére előbb Paulinho, majd később Arturo Vidal is bevált, ezzel megdöntötték a mítoszt, miszterint a hasonló box-to-box játékosok nem lehetnek sikeresek Barcelonában. Kessiére azonban ez a siker várat, hiszen bár elég rövid a középpályás keret idén a csapatban (öt játékos van), ő gyakorlatilag mégsem játszik. A maradék pályán töltött időben nem sokat mutatott, de ez nem is elég arra, hogy körültekintően értékelhessük teljesítményét.

Értékelés: C

29. Ferran Torres (ÚJ!)

(55M, 44 meccs)

Az elmúlt évek egyik legszürreálisabb igazolása, hiszen Laportáék 55 milliót csengettek le érte a Citynek úgy, hogy fél évvel korábban még Messit sem bírták beregisztrálni. Elég visszásra sikerült tehát a spanyol szélső hazahozatala, ráadásul az sem volt egyértelmű, miért került ennyibe. A Valenciában bár a tehetsége látszott, azonban még túl fiatal volt a igazi kibontakozáshoz, a Cityben pedig túl erősek voltak a posztriválisok a kiteljesüléshez. Persze nem rossz a 16 gól 43 meccsen, de azt egyáltalán nem magyarázza meg, hogy miért került majdnem annyiba, mint Haaland. Sajnos a spanyol első évében nem tudta megindokolni a vezetőség döntését, baromi szürke meccseivel és ordítóan nagy helyzetkihagyásaival hívta fel magára a figyelmet. Azért nagyságrendileg ugyanannyi gólt így is sikerült kitermelnie, mint Angliában, de egyelőre ez a transzfer csalódásként értékelhető.  

Értékelés: C

28. Marcos Alonso (ÚJ!)

(0M, 12 meccs)

Halvány fogalmunk nincs, hogy került ide azt leszámítva, hogy spanyol. Még a barcelonai akadémiát sem lehet felhozni, mert Alonso a Castillán nevelkedett... Bántóan sok évet tölthetett el a Chelseaben ahhoz képest, hogy mennyire középszerű játékos. Abszolút homály, hogy miért igazolta le a vezetőség, az elmúlt évek legfeleslegesebb igazolása, hiszen az eredeti posztján már két kiváló játékosa is volt a csapatnak. A sok sérült miatt egyelőre többet játszott belső védőként, ott általában a kötelezőt nyújtva nem sok vizet zavar a pályán. 

Értékelés: C

27. Malcom (-5)

(41M, 24 meccs, -1M)

Az egyik fantomigazolás: bár csak pár éve játszott itt, már olyan ködös emlék, hogy néha-néha azt hisszük, ez tulajdonképp nem is történt meg. A Rómába szálló gépről szedették le Bartomeuék jó nagy balhét összehozva csak azért, hogy aztán egy évig mellőzze Valverde, majd továbbadják ugyanannyiért a Zenitnek. Leghíresebb cselekedete a Realnak lőtt gólja, de az Inter elleni találat is pontot ért. 

Értékelés: C

26. Emerson Royal (-5)

(26M, 3 meccs, +5M)

Barca-dukker legyen a talpán, aki ezt le tudja vezetni. Valószínűleg Emerson sem érti, mi történt. Visszajött kölcsönből, hivatalosan bemutatták, játszott pár percet majd eladták. Nyilvánvalóan ez arra nem elegendő, hogy játékosteljesítményt értékeljünk, így valószínűleg gazdasági húzásról volt szó, ahol bár pozitívan jött ki a csapat, összességében azért nem kaszált ezzel az üzlettel. 

Értékelés: C

25. Jean-Clair Todibo (-5)

(1M, 5 meccs, +7,5M)

Ez megint egy egészen durva történet, ép ésszel nehéz felfogni, milyen események sorozata vezetett a teljes sztori kialakulásához. Todibót teljesen hirtelen, gyakorlatilag ingyen szerezték meg Franciaországból. Baromi fiatal volt, látszott, hogy fejlődnie kell még, ugyanakkor ordított róla, hogy határozott, remekül van felépítve és simán lehet vele számolni hosszabb távon is. Ez valamiért nem történt meg, egy év alatt egész nevetséges 325 percet kapott, majd továbbpasszolták, hiába győzött meg minden szurkolót ez a kevés idő alatt. A bődületesen gyenge Schalke egyik legjobbja volt fél év alatt, de ez sem volt elég, így ezt egy portugál kölcsönév követte, melynek végén legalább profitot hozva ment vissza Franciaországba. Állítólag magatartásbeli problémák voltak a történet mögött, nagy kár érte.

Értékelés: C

24. Samuel Umtiti (-5)

(25M, 133 meccs) 

Nagyon ellentmondásos igazolás vált belőle az évek során. Elképesztően jól kezdett, kiszorította Mascheranot és stabil kezdővé vált rögtön az első évben, nagyon stabil párost alkottak Piquevel. Az első két év mámorban telt: az előző öt év legjobb igazolásának is nevezték. Aztán megjöttek azok a fránya sérülések, és Umtiti folyamatosan kidőlt, gyakorlatilag nem lehetett rá számítani. Az sem segített, hogy a Világbajnokság előtt a műtét helyett az oroszországi tornát választotta, erre pedig rámehetett a karrierje. Hosszú évek cirkusza után végül elment kölcsönben az olasz kiesőjelölthöz, de mindent elmond róla, hogy ott sem tudja beverekedni magát a kezdőbe.

Értékelés: C

23. Yerry Mina (-6)

(11,8M, 6 meccs, +18M)

Van bárki, aki érti, hogy itt mi történt? De tényleg, akárki? Leigazolták a világ másik feléről, játszani nem játszott, majd fél évvel később eladták háromszor annyiért. Üzleti befektetésnek jó volt, de sportszakmailag abszolút rejtély, hogy mi járt a Barcelona és az Everton vezetőinek fejében. Érdekes, hogy akit meg el kellett volna, azt nemhogy így, de sehogy sem tudták eladni.

Értékelés: C

22. Lucas Digne (-6)

(16,5M, 46 meccs, +3,7M)

Ígéretesen kezdett a francia balhátvéd, akiben Alba utódját látták Bartomeuék, de aztán fél éven belül kiderült, hogy ez nem így lesz. Komoly problémák voltak főleg támadásban, gyakorlatilag lehalt vele a balszárny, de a védekezéssel is gyakran gondok voltak. Valószínűleg túl magas volt neki ez a szint, mert azóta a Premier Leagueben az egyik legjobbjának számít a posztján. Kisebb csoda, hogy nyereséggel tudták továbbadni. 

Értékelés: C

21. Sergino Dest (-9)

(21M, 72 meccs)

Az Ajax valamilyen szinten a megbízhatóság fellegvára, az innen elhozott fiatal játékosok nagy része remekül teljesít új csapatában. A holland klub azon kivételes egyesületek közé tartozott, akikkel jó volt a Bartomeu-vezetés viszonya, így nem csoda, hogy Dest itt kötött ki. Fiatalon érkezett; gyorsnak és magabiztosnak tűnt bemutatkozása során egy olyan poszton, ami idegen volt számára. Az első év egész ígéretesen sikerült, a másodikra azonban beszürkült. Egy jobb ellenfél szélsői gyakran bolondot csináltak belőle, támadásban pedig egyik meccsen sem hozott igazán jó teljesítményt. Xavinál egyre inkább kiszorult a csapatból, végül távozott is kölcsönben. Meglátjuk, mi lesz vele, de egyre kevésbé ígéretes a jövője Barcelonában.

Értékelés: C

20. Andreas Christensen (ÚJ!)

(0M, 8 meccs)

Nehéz volt a Chelsea védőinek munkáját külön-külön megítélni az elmúlt években, mert együtt működtek jól Tuchel rendszerében, ugyanakkor pont ez adott lehetsőgét arra, hogy alibijátékosok is jobbnak tűnhessenek. Azt túlzás lenne állítani, hogy Christensen ilyen, azonban azt bátran kijelenthetjük, hogy nem ő volt a legjobb az angol csapatban. Nem igazán látszik, hogy mi az a különleges képesség, ami alapján ő indokoltan játszana ennyire jó csapatokban, ugyanakkor nyilván nem véletlenül van évek óta a legmagasabb szinten. Persze ez sok más középszerű játékosnak is sikerül - elég itt Lenglet-ra gondolni-, azonban ebből nem látszik, hogy miért vele lesz jobb a Barca védelme. Ingyen jött, ezért rossz üzletnek nyilvánvalóan nem lehet nevezni, de egyelőre még nem játszott eleget a dán ahhoz, hogy jól meg lehessen ítélni a teljesítményét. 

Értékelés: C+

19. Ousmane Dembele (+13)

(130M, 170 meccs) 

Egyáltalán nem biztos, hogy felfogja Ousmane Dembele, hogy mekkora mázlista. A Barcelona egy meglehetősen türelmetlen klub, folyamatosan teljesíteni kell, és ha ez az adott játékosnak vagy edzőnek nem sikerül, akkor bizony gyorsan mennie kell. Nem véletlenül cserélődött ki gyakorlatilag két évente a Barca padja az elmúlt évtizedben. Ennek ellenére amit Dembelevel csináltak, az ennek a szemléletnek teljes ellentéte: senki más nem kapott még ennyi türelmet a klubtól. Brutális összegért igazolták le szemtelenül fiatalon, megvárták az összes, több mint egy évet lefogó sérülését, elviselték magatartásbeli kihágásait, és megvárták, amíg felnő. Xavi érkezésére pedig pont sikerült felnőnie. Ekkor érezhettük azt, hogy bár ötödik éve van itt a francia, még mindig ugyanarról a potenciálról kell beszélni, mint érkezésekor. Idén azonban úgy tűnik, hogy Dembele végre kezd beérni, és bár még mindig messze van az érte fizetett összeg meghálálásától, játékban már a csapat hasznára tud lenni. 

Értékelés: C+

18. Nelson Semedo (-3)

(35,7M, 124 meccs, -3,7M)

Sokkal több lehetett volna ebben, de valamiért nem sikerült. Fiatal, ígéretes jobbhátvédként csatlakozott egész magas összegért, hogy aztán három évvel később olcsóbban, áron alul adják el. Semedo egyik nagy erénye a gyorsasága volt, mellyel felüdülésként hatott a lassabb, megfontoltabb Sergi Roberto mellett. Ugyanakkor védekezésben sokkal jobb volt a spanyol, Semedon pedig nem látszott javulás a második és harmadik évben. Ez összességében azt eredményezte, hogy Semedo nem tudott annyi pluszt hozzáadni támadásban, mint amennyit Roberto védekezésben, így érthetően távozott, az érte kapott összeg viszont erősen hiányos. 

Értékelés: B-

17. Clément Lenglet (-6)

(36M, 160 meccs)  

Eredetileg a padra igazolták a franciát Bartomeuék, hisz akkoriban egyértelműnek tűnt a Pique-Umtiti páros, azonban utóbbi sérülései megadták a lehetőséget Lenglet-nak, aki nagyon magabiztos teljesítményt nyújtva gyorsan kiszorította vetélytársát. Gyakorlatilag leigazolása után egy hónappal a kezdőben találta magát. Nem az a feltűnő játékos, csöndben végezte a dolgát, általában a kötelezőt nyújtotta és nem többet. Szürkének szürke volt, de általában hatékony, mások talán középszerűnek neveznék. Az első két, sikeresebb szezont már gyengébbek követtek, így nem csoda, hogy az erősödő posztriválisok miatt idén kölcsönadták a franciát.

Értékelés: B-

16. Jules Koundé (ÚJ!)

(50M, 10 meccs)

Jelentősen összezavarodhatott az átlagos Barcelona-szurkoló a francia válogatott védő leigazolásánál, hisz a klubnak sikerült egy jegyzett, értelmezhető belső védőt igazolnia. Erre az elmúlt évtizedben nemigen volt példa (elég megnézni a cikkben szereplő többi játékost), azonban most nyáron végre egy nagyobb hal akadt a vezetőség horgára. Nagyobb, de még nem hatalmas: Koundé fiatal játékos, inkább még az ígérethez áll közel, mint a sztárhoz, de a Sevillában nyújtott teljesítménye abszolút meggyőző volt, ezért kifejezetten nagy üzletnek tűnik még ötvenmillióért is a francia leigazolása. Egyelőre nem játszott annyit, hogy rendesen értékelni lehessen, de nagy reményeink vannak őt illetően. 

Értékelés: B

15. Dani Alves (ÚJ!)

(0M, 20 meccs, 0M)

Értelemszerűen a második etapjáról beszélünk, ami roppant váratlanul jött: valószínűleg senki nem gondolta, hogy 2016-os távozása után még egyszer magára ölti a csapat mezét, és azt végképp nem, hogy ilyen későn teszi ezt. A világ valaha volt legsikeresebb focistája 38 évesen tért vissza, és itt töltötte 39. születésnapját is - miközben épp kiszorította a csapatból a 21 éves Destet. Alves visszatérése a romantikán és szimbolikán túl nagyon fontos volt a csapat életében: egy vezérkarekter érkezett, akire felnézhetett a fiatalokból álló, szedett-vedett csapat. Ingyen jött, fizetést nem kért, így még akkor se zavart volna, ha egy percet sem játszik. Ő azonban játszott, és nem is akárhogyan. Nyilván a régi sebessége már nem volt meg, azonban az eszével így is bőven befért a csapatba. Érdekes volt megfigyelni, hogy gyakran irányítót játszott a középpályán Busquets mellett, erre korábban nem volt példa. Sajnos a vezetőség nem marasztalta a fél év letelte után, pedig rendkívül megérdemelte volna a brazil. 

Értékelés: B

14. Memphis Depay (-)

(0M, 41 meccs)

A marketing egy nagyon fontos elem a futballban is. Azok a focisták lesznek pénzügyileg a legsikeresebbek, akik a legjobban el tudják adni magukat. Ehhez persze nem árt tudni focizni, de más utak is léteznek: ők azok, akik valamiért ki tudtak emelkedni marketingszempontból még akkor is, ha a focitudásuk nem ér fel hírességük mértékéhez. Ehhez gyakran valami megkülönböztető jelhez köthető marketingérték társul: Depaynak az egész hátas oroszlán tetoválását mindenki ismeri. És amint lehet marketinget húzni rá, a megfelelő oldalak már el is kezdenek foglalkozni az adott játékossal. Depayt Lyonban is követték, miután mindenki megfeledkezett arról, hogy mekkora bukás volt a Unitedban, az addigi egyetlen Barcelonához mérhető topklubban, amiben játszott. Az oroszlános emojival minden poszt eladható és igazából a foci itt háttérbe is tud szorulni. Depay jó játékos, de sosem volt a legjobb csatárok között, Messi távozása után pedig muszáj volt szrezni egy új gólfelelőst, lehetőleg ingyen. A holland a padra tökéletes igazolás lett volna, azonban kezdőként ez már kevés: nem csoda, hogy előbb Aubameyang, majd Lewandowski is túlszárnyalta őt, hiszen egyszerűen jobb képeségekkel redelkeznek a hollandnál. Ettől függetlenül ingyen egyáltalán nem volt rossz igazolás. 

Értékelés: B

13. Eric Garcia (-)

(0M, 49 meccs)

Bartomeu regnálásának második felében lett trend a fiatal ifisták elvándorlása, így lett Garciából City-játékos, ahol Guardiola belső védőhöz képest nagyon fiatalon adott neki meglehetősen sok percet. Szerződése lejártával nem hosszabbított, hiszen visszavágyódott, így elméletben a Barca részéről ez egy kiváló igazolás volt: Garcia a Barca növendékeként ismeri a klubot, ugyanakkor 20 évesen már jelentős tapasztalata volt a világ legerősebb bajnokságában a világ egyik legjobb edzője alatt. Innen sikerült elhozni teljesen ingyen; talán nem kell magyarázni, mennyire jó üzlet volt. Aztán a tavalyi szezon nehezen kezdődött: piros lap, bénázások, eladott labdák és róla bekapott gólok sora jellemezte, mely után felfogadott egy pszichológust, hogy az segítse bírni a mentális nyomást. Ez látszólag bejött, mert a teljesítménye a szezon második felére feljavult, és ez a forma idén is kitart. Messze van még a világklasszis szinttől, de még mindig nagyon fiatalon elég ígéretes jeleket mutat, hogy egyszer ott lehet a legjobbak között.

Értékelés: B

 

12. Arthur Melo (-2)

(31M, 72 meccs, +41M)

Ismeretlen játékosként érkezett Brazíliából, ám gyorsan kiderült tehetsége. Leginkább Xavihoz hasonlított, fantasztikusan tudta fedezni testével a labdát, remekül forgolódott és játszotta meg a társakat. Nagyon fiatalon érkezett, így abszolút elégedettek lehettek vele a szurkolók az első, bemutatkozó év után. A második sem indult rosszul, de aztán valami félrement. Kimaradozott a kezdőből, olykor a keretből is; prostik, ittas vezetés árnyékolta be az évét, majd a vezetőség látszólag teljesen érthetetlenül kicserélte Pjanicra. Legalább sikerült kétszer annyiért megválni tőle, mint amennyiért jött, de neki itt kellett volna maradnia, mert rengeteg volt benne. 

Értékelés: B

11. Jasper Cillessen (-2)

(13M, 32 meccs, +22M)

Hogyan legyél gyakorlatilag nulla játékkal közönségkedvenc? Bemutatja Jasper Cillessen, aki Bravot váltotta a cserepadon. Méltatlanul kevés lehetőséget kapott ahhoz képest, hogy stabilan Hollandia első számú kapusa volt: általában a kupában védett, ahol a vele játszó cserecsapatnak köszönhetően a gyengébb ellenfelek is foglalkoztatták a hálóőrt. Itt töltött három éve alatt kiderült, hogy egy remek kapusról van szó, aki emberileg nagyon szerethető, de teljesítményben nyilván nem tud felérni ter Stegenhez. Ebben a három évben talán a Barcának volt a legerősebb kapusfelhozatala a United mellett, Cillessen pedig emelt fővel távozhatott, és a körülményekhez képest elképesztően magas profitot hozott.

Értékelés: B+

10. Paulinho (-2)

(40M, 49 meccs, +7,5M)

Sokan - köztük mi is- fizikai sokkot kaptunk, amikor ez az üzlet megköttetett. Nehezen volt értelmezhető: Kínából hoztak vissza egy középkorú brazilt, aki Angliában már megbukott, piaci értékét csak 15 millióra becsülték, stílusra pedig annyi köze volt a Barcelonához, mint egy Championship-es darálónak. Aztán jöttek az első hírek, hogy a játékosok le vannak nyűgözve Paulinhotól az első edzés után. Valverdének szüksége volt egy hozzá hasonló játékosra, ő pedig nagyon gyorsan beilleszkedett, és elképesztően eredményes évet zárt. Távozása legalább annyira rejtélyes volt, mint érkezése: a Guangzhou többért vette vissza egy év után, mint amennyiért elengedte. Mintha mi sem történt volna. 

Értékelés: B+

9. Arturo Vidal (-2)

(18M, 96 meccs, -18M)

Paulinho távozásával és Valverde maradásával egyértelmű volt, hogy az edzőnek szüksége lesz még egy hasonló kaliberű középpályásra, így senkit nem lepett meg Vidal érkezése. Paulinhoval ellentétben a chileit örömmel fogadta a közönség nagy része, ami nem is csoda, hiszen ő egy Európában bizonyított remek képességű játékosként érkezett kifejezetten olcsón. Bele is vetette magát az itteni életbe, a legeredményesebb középpályása volt a csapatnak két éven keresztül. Igazi csupaszív figura, azonban néha kijöttek a technikai- és futásbeli hiányosságai. 

Értékelés: B+

8. Frenkie de Jong (-2)

(86M, 157 meccs) 

Ez nagyon sok pénz egy ennyire fiatal, Európában gyakorlatilag ismeretlen játékosért. Utóbbit azért nem nagy bátorság leírni, mert Bartomeuék már az Ajax BL-menetelése előtt lecsengették a milliókat a holland csapatnak, így de Jong úgy ejthette ki a Realt a BL-ből, hogy mindenki tudta: nyártól már bajnokikon is meccselhet velük. Nem titkoltan Busquets utódjaként igazolták a hollandot, akinek már első szezonban sikerült megcsillogtatnia fantasztikus képességeit. Egyelőre nyilván nem tett le annyit az asztalra, mint spanyol kollégája, de bőven lesz még rá ideje, hiszen azonnal alapember lett a csapatban, abszolút megérdemelten. Sajnos a Koeman-éra vége őt is megkoptatta és a holland beleszürkült a mezőnybe, ezután a Laporta-vezetés próbálta elüldözni, de a holland kitart és egyre jobb teljesítményeket produkál, ezzel lassan visszahozva a borsos árát.

Értékelés: A-

7. Robert Lewandowski (ÚJ!)

(45M, 19 meccs)

Nem hittük volna, hogy valaha is barcelonai mezben fogjuk látni az elmúlt évtized legjobb befejező csatárát, de kisebb csoda folytán végül erre is sor került. Vele kapcsolatban a legnagyobb kérdés az volt, hogy mekkora kockázat 45 milliót fizetni egy 34 éves játékosért. Normális esetben teljesen felelőtlen döntés lenne, Lewandowski azonban minden, csak nem normális. Az abszolút világsztár kategóriát képviseli, olyan szezonok állnak mögötte, amik után szinte képtelenség, hogy annyira visszaessen a teljesítménye, ami már ne lenne elfogadható. Ha fele annyi gólt lőne, mint korábbi Bayernes szezonjaiban, akkor is bőven a csapat legjobb góllövője lenne, erre pedig most óriási szüksége van a Barcának. Nagyon könnyen sikerült beilleszkednie és azóta is hétről hétre megmutatja, hogy miért kapott két Aranycipőt. 

Értékelés: A

6. Pierre-Emerick Aubameyang (ÚJ!)

(0M, 24 meccs, +12M)

Elképesztően jól járt a Barca ezzel az üzlettel: Aubameyang konfliktusa annyira elmérgesedett az Arsenalnál, hogy az angol csapat már ingyen is hajlandó volt megválni tőle, Laportáék meg ügyesen csaptak le a lehetőségre. A lezüllött keret miatt Auba azonnal a kezdőben találta meg magát, a pályán pedig gyorsan kijött, hogy mitől klasszis egy klasszis: lehet akármilyne rossz meccse, egyetlen egy labdaérintés elég lehet neki ahhoz, hogy befolyásolni tudja a meccset csapata javára. A gaboni pont ezt tette: általában a játékban is remekül vett részt, de szürkébb meccsei többségén is volt egy-egy mozdulata, melyből gól keletkezett. 22 meccsen 13 gólt lőtt egy pislákoló Barcában, ez hatalmas teljesítmény. Sajnos aztán nyáron áldozatul esett a klub gazdasági manővereinek, de a rajta keresett jelentős nyereség tovább emeli a transzfer összértékét.

Értékelés: A

5. Claudio Bravo (-)

(12M, 75 meccs, +6M)

A liga egyik legjobb kapusaként szerződtette a Barcelona, ő volt Bartomeu egyik korai igazolása. Rutinos, bizonyított kapusként érkezett, és bár a 13-as mezszámot kapta, egyértelmű volt, hogy ő lesz a kezdő. Két itt töltött éve alatt a ligában védett. Megbízhatóság és kiegyensúlyozottság jellemezte, abszolút szerethető figurája volt a csapatnak. Végül azért kellett távoznia, hogy ter Stegenből első számú kapus válhasson, és még profitot is hozott a klubnak. 

Értékelés: A

4. Ivan Rakitic (-)

(20M, 310 meccs, -14,5M)

Utólag nézve nevetségesen olcsón sikerült leigazolni az évtized közepének egyik legjobb középpályását. Lehetőségeihez képest a legjobban pótolta a távozó Xavit, első évében kulcsszerepe volt a BL-győzelemben és évekig stabil kezdőnek számított. Az első 2-3 éve után azonban jelentősen visszaesett a teljesítménye, lelassult fizikálisan és fejben is. Ugyanakkor ennyiért ez egy fantasztikus vétel volt és jó emlékekkel gondolhatunk a horvátra. 

Értékelés: A

3. Pedri (-)

(20M, 93 meccs) 

Tiniként igazolták le aprópénzért a másodosztályból, ehhez képest akkorát robbant, hogy talán még a játékosmegfigyelők is megijedtek. Jó tudni, hogy legalább utóbbi szakemberek jól dolgoznak, mert ez a srác egészen fantasztikusan játszik életkorához képest. Egy év alatt felszántotta a pályát, rekordmennyiségű meccsen lépett pályára, a világ egyik legértékesebb tinijévé vált és most már szép sorban nyeri az egyéni díjakat. Figyelni kell rá, hogy ne kallódjon el és egyenletes maradjon a fejlődése, de ha így folytatja, akkor világklasszis lesz belőle és még sok évig nézhetjük meccsről meccsre a zsenialitását. 

Értékelés: A+

2. Marc-André ter Stegen (-)

(20M, 346 meccs) 

Utólag vicces, hogy eredetileg második kapusnak lett igazolva. Persze ez akkor egy jó döntés volt, hisz vetélytársaként Bravo idősebb és rutinosabb volt nála, így a meccsek többségén ő védett, a német pedig a BL-ben és a kupában bizonyíthatott. Két év alatt kiderült, hogy mindketten nagyon jó kapusok, így a helyzet nem volt tovább tartható: valakinek távoznia kellett. A klub a jövőre gondolt, mi pedig tudjuk, mennyire jól döntöttek. Első számú kapusként a világ egyik legjobbjává fejlődött a német és még mindig rengeteg éve van hátra.

Értékelés: A+

1. Luis Suarez (-)

(82M, 283 meccs, -75M)

Kis híján bankot robbantott érte a csapat, hogy aztán az első három hónapban ne is játsszon Chiellini megharapása miatt. Baromira megérte. Nem egyszerű figura az uruguayi, de ha egyszer lenyugszik, akkor a világ legjobb csatára válik belőle. Mi pedig voltunk annyira szerencsések, hogy ez pont a Barcelonában történt meg. Páratlan triót alkottak Messivel és Neymarral: Suarez Aranycipőt nyert az egyik ilyen évben, majd a brazil távozása után ő lett Messi első számú társa. Ugyanúgy, mint Rakitic esetében, azért itt is kijöttek a problémák az évek múlásával, de még így is brutális számokat produkálva abszolút megérdemelten lett a csapat harmadik legeredményesebb gólvágója.

Értékelés: A+

 

Geri!

Még mindig nem könnyű elhinni, hogy utolsó edzéseidet teljesítetted a klub színeiben, és utolsó alkalommal láthattunk szombaton a Camp Nouban. Még mindig nem könnyű elhinni, hogy az Aranygeneráció egyik utolsó lovasaként most búcsúznunk kell tőled, és bizony gombóc van az ember torkában, amikor arra gondol, hogy basszameg, hogy telik az a rohadt idő, és miért nem vagyunk 10-11 évesek, hogy újra átélhessük ezt az időszakot. 

Mióta létezik futball, csapatok, játékosok jöttek, mentek, emelkedtek fel és tűntek el. Így megy ez már több, mint egy évszázada, egy dolog viszont állandó. Amikor valaki megszeret egy csapatot, és elkezd érte rajongani, az élete részévé válik. Hetente leül megnézni a meccseket, követi a történéseket. És idővel azon kapja magát, hogy a csapatot a klubjának nevezi. Holott nyilvánvalóan nem az ő klubja, nem is ott játszik, de még csak nem is a klub alkalmazottja. Viszont úgy tekint rá, mint ami az övé. Mintha egy másik családja lenne.

 

Sokunk számára ezt jelenti a Barca. Az életünk szerves része, egy másik családunk, egy olyan biztos pont, ami minden változás közepette is jelen van az életünkben. Hétvégén várjuk a meccset, megnézzük, örülünk, az öklünket rázzuk, kiabálunk, szomorkodunk. Mert tényleg átérezzük.

 

Elképesztően szerencsések vagyunk, hogy pár évet leszámítva egész pályafutásod során a részese voltál ennek, és ennek nagy részében mi is aktívan figyelhettü(n)k. És nem csak amiatt a számtalan trófea miatt, amelyhez hozzásegítetted a klubot – és amelyet ebben a cikkben nem látunk értelmesnek tételesen felsorolni, hiszen nem adna hozzá sokat -, hanem azért, mert személyedben egy olyan ember pályafutását követtük végig, aki a klub játékosaként egyben a legnagyobb szurkolója is (volt) annak. Itt mindent elértél, mindent megnyertél, amiről bárki is álmodhat profi focistaként. Szereztél gólt a Bernabeuban, a BL történetének leggólerősebb védője lettél, két triplát tudsz magadénak, és egy ízben mindent megnyertél. Átlagos futballistaként ilyet az ember nem ér el. És átlagos emberként is aligha. 

 

Soha egy szemernyi kétségünk nem volt afelől, hogy akármit megtennél a szeretett klubodért, és ezzel sok Barca-szurkolónak példát mutattál. Megmutattad nekünk, mit is tesz az, ha az ember rajong egy ilyen csapatért.

 

Tetted mindezt annak ellenére, hogy a spanyol média, mint a világ egyik leggusztustalanabb dolga, legnagyobb féreg-gyülekezete gyakorlatilag megállás nélkül kereste, hol tud valahol lejáratni, hol tud beléd kötni, hol tudja a magánéletedet kiteregetni, az üzleti döntéseidet és kapcsolataidat kritizálni, és mivel tud még támadni. És ez sajnos el is érte a hatását, leglátványosabban akkor, amikor a spanyol válogatott edzésén a saját nézőid (az ilyet ne nevezzük szurkolónak) kifütyültek. De ez soha nem rendített meg. Számtalan játékos ilyen médiafigyelem hatására rosszabbul teljesít, eligazol egy másik ország másik csapatához, elmenekül. De te pontosan tudtad, hogy itt kell lenned. Ezt a klubot szeretted mindig is, ezt a klubot akartad mindig is segíteni.

 

Mindig is Barcelona volt, és mindig is Barcelona lesz a te igazi otthonod. Járj akárhol a világban, sodorjon bármerre az élet, ha ott jársz, otthon jársz. A te küldetésed ezen szakasza véget ért, és ezt beláttad. Ennyi év profi futball után az ember teste elfárad, és már nem tud többet hozzátenni a játékhoz. Ezt beismerted, és úgy döntöttél, lezárod. De bár ne így lenne. Bár ne kellene lezárnod. Bár láthatnánk hétről hétre még évekig, és bár tudnád még évekig a legjobb formádat hozni. És nem csak azért, mert egy világklasszis védő voltál, a korszakának egyik legjobbja, hanem azért, amilyen személyiség, karakter voltál a klubnál.

 

Ott segítetted a Barcelonát, ahol tudtad. Ha éppen arról volt szó, hogy a gazdasági helyzet és a keret megerősítése érdekében a vezetőség csökkenteni akarta a fizetéseket, te voltál az első, aki beleegyezett. Ha éppen arról volt szó, hogy menteni kellett egy óriásit, vagy ki kellett állni valaki mellett, vagy segíteni kellett egy játékosnak, vagy éppen le kellett szarni Gil Manzano kurva anyját, te voltál az első, akiben felébredt a tettvágy, és bár ez utolsó még egyelőre kipipálatlan tétel a bakancslistádon, a többit habozás nélkül tetted meg. Majd visszavonulásod bejelentése után kiderült: 30 és 40 millió euró közötti összegről mondtál le a klub gazdasági helyzetének segítése céljából. Ha nem ez írja le legjobban rajongásod, akkor nem tudjuk, mi. 

 

Voltak persze rossz időszakok. Volt, ahogy mi magunk is úgy voltunk vele, hogy nem biztos, hogy érdemes tovább húzni, hiszen elérted a határaidat. De utána rendre bebizonyítottad, hogy ilyenek nálad nincsenek. Nincsenek határok, legfeljebb a csillagos ég. És azt is el kell ismerni, hogy magánéleti dolgokban megosztó személyiség voltál. Az utóbbi időkben napvilágot látott dolgokkal mi sem tudunk azonosulni. Viszont most, a könnyes búcsú pillanatában ezek nem számítanak. Nekünk nem. Ezek a te személyes dolgaid, olyan dolgok, amelyeket számtalanszor tettek már meg emberek, de mivel te folyamatos célkeresztben voltál, így értelemszerűen emiatt is be kellett feketíteni.

 

Most, fantasztikus karriered végén, a könnyes búcsú pillanatában semmi nem számít azon kívül, amit adtál ennek a klubnak, és ennek a közösségnek. Messi, Xavi, Iniesta, Puyol, mind rengeteget adtak ennek a csapatnak, de mindenki máshogy. Úgy, ahogy te, úgy ennyit még senki. És mi erre emlékezünk.

 

Úgy döntöttél, játékosként a te utazásod itt a végéhez ért. Számtalan feledhetetlen pillanattal gazdagítottál minket, de ennek eljött a vége. Viszont ez a klub, és ez a közösség továbbra is számít rád. További küldetésed van, és mi mind biztosak lehetünk abban, hogy te mindent meg fogsz tenni, amit az FC Barcelona sikereiért meg tudsz. Most, hogy az életed egy szakasza lezárult, azt kívánjuk, menj, élvezd ki a szabadságot, tedd, amit tenni szeretnél, és amint ezzel megvagy, gyere haza. Mert kellesz nekünk, kellesz Xavinak, kellesz a fiataloknak, akiknek szükségük van egy tapasztalt klasszis segítségére és tanácsaira.

Köszönünk mindent, és imádunk Gerard Piqué! Mihamarabb visszavárunk! Sempr3 Geri!

 

 

 

Sorozatunk korábbi részei: 2016 nyár, 2017 nyár, 2018 tél, 2018 nyár, 2019 tél, 2019 nyár, 2020 tél, 2020 nyár, 2021 nyár, 2022 tél 

 

Vége az átigazolási szezonnak, mi pedig hagyományaink szerint szubjektíven értékeljük az összes kimenő és bejövő transzfert, majd a cikk végén a vezetőség felé fogalmazunk meg kritikát. Idén is az amerikai iskolarendszerben honos osztályzást használjuk: ez egy A-tól F-ig tartó ötfokozatú skála (E kimarad), mindegyik osztályzathoz hozzátehető egy mínusz vagy egy pluszpont. Eszerint az A- kicsivel jobb, mint a B+, ami kicsivel jobb, mint a B. A vezetőséget tízes skálán értékeljük. (1M = 1 millió euró)

 

 

Érkezők

Robert Lewandowski (Bayern München) 45+5M

PT10: Egyértelműen ez a nyár legnagyobb meglepetése Barcelonában, de egész Európában is ott van az elsők között. Robert Lewandowski személyében az elmúlt évtized egyik, ha nem a legjobb befejezőcsatára érkezett meg Barcelonába, akit nyilvánvalóan nem kell bemutatni, mert egészen brutális játékos. Égető szükség volt rá, hiszen a csapat Suarez és Messi távozása óta impotenssé vált az ellenfél kapuja előtt, a rúgott gólok száma pedig bezuhant. A lengyel az a klasszis, aki egy labdaérintésből meccset képes eldönteni, így ez a probléma megoldódhat. Nyilván nem fiatal már, de az elmúkt évei olyan elképesztőek voltak, hogyha csak a felét rúgja az előző szezonban lőtt góljainak, már akkor sokkal előrébb van vele a Barcelona, mint nélküle. Ez egy világklasszis igazolás, nem olcsón, de még elfogadható áron. 

mb22: Önmagában az, hogy egy 30+os játékosért valaki ennyi pénzt kiad, elég nagy ostobaságnak tűnhet. Na most az, hogy mindezt feneketlen nagy adósságok között teszi, biztosan nem javít a megítélésen. Ugyanakkor Lewandowski esete mégis más, hiszen a lengyel az elmúlt évek egyik legmeghatározóbb csatára, és neki még 30 felett is megvan az ára. Viszont ezt az árat könnyen vissza is hozhatja, hiszen már most látszik, hogy egy nagyon komoly szereplőt sikerült vele szerződtetni, aki rengeteg figyelmet leköt az ellenfél oldalán, és életveszélyes, ha csak egy pillanatra is szabadon engedik. Luis Suárez után nem sikerült megoldani, hogy legyen egy igazi kilencesünk, ennek a történetnek pont került a végére. 

 

Jules Koundé (Sevilla) 50+10M

PT10: Teljesen hitetlenül fogadtam az érkezését: Barca-szurkolóként egyszerűen felfoghatatlan volt, hogy a klub képes volt megszerezni a világ egyik legígéretesebb középhátvédjét. Hogy érthető legyen a kontextus: erre a posztra az elmúlt években olyan játékosokat sikerült igazolni, mint Thomas Vermaelen, Jeremy Mathieu, Jean-Clair Todibo vagy Clement Lenglet. Teljesen egyértelmű, hogy Koundé egy másik polcon van: abszolút alapember és remek statisztikákat produkált egy erős Sevillában, nem kifejezetten magas, azonban gyors és határozott, melyre nagy szüksége van a csapatnak. Már a francia válogatottban is kezd alapember lenni, azonban ott gyakran jobbhátvédet játszik, így abszolút el tudom képzelni, hogy Xavi itt is számítani fog rá. Dest távozásával és az erős középhátvéd kerettel itt könnyebben kaphat játéklehetőséget a francia. Tényleg elképesztő, hogy itt landolt, hiszen az elmúlt években inkább a Real Madriddal és a Chelseavel hozták erős kapcsolatba. Még a borsos ára se érdekel, ez az év igazolása lehet. 

mb22: Éveken át nem sikerült minőségi belsővédővel erősíteni, így Koundé leigazolása örömünnep volt. Esetében az áron nem vagyok fennakadva, elvégre a liga egyik legtehetségesebb fiatal védője, aki bizony nincs ingyen. Hosszútávú, jó befektetés lehet, és a profilja alapján tökéletesen illik Xavi elképzeléseibe: magabiztos a labdával, jól meg tudja játszani, gyors, erős, van esze mind a támadáshoz, mind a védekezéshez, és több poszton is bevethető. Én őt tartom annak az egyik igazolásnak, akivel minőségileg is előrébb tudott lépni a csapat, nem pedig csak keretmélységben. 

 

Héctor Bellerín (Arsenal) ingyen

PT10: Dest távozásával nem maradt szigorúan vett jobbhátvédje a csapatnak: Roberto hivatalosan középpályásként kezdte, Araújo és Koundé pedig egyértelműen középhátvédként érzik jól magukat. Kellett tehát az utolsó nap kevés pénzért szerezni valakit, Laportáék pedig lassan sportot űznek abból, hogy ingyen elhozzák az Arsenal kegyvesztett játékosait. Pár éve oldalunk szokásos, évi igazolástervező cikkeiben gyakori név volt Bellerín, akkoriban az egyik legtehetségesebb jobbhátvéd volt, aki ráadásul a La Masíán nevelkedett. Mostanra azonban bezuhant a teljesítménye, amit az Arsenalból való kikerülése is mutat, ezt követte a sevillai kölcsönszerződés. Sajnos nem láttam meccsét a Betisben, de az elmúlt pár évét tekintve vannak bennem kétségek. Mindenesetre ingyen jött, csak egy évre, ebből nagy tragédia nem történhet, maximum nem játszik majd a spanyol. Az első pillanatokban nagyon nem tetszett ez az igazolás, de azóta sikerült megbarátkozni a gondolattal, miszerint talán lehet remény a spanyol másodvirágzására Barcelonában. 

mb22: Az akadémiáról annak idején elkerült más csapatokhoz, hiszen itt nem volt elég jó. Végül az Arsenalban kötött ki, ami annak idején nem volt elég jó. Majd kölcsönadták a Betisnek, ahol végül nem tartották meg, viszont az Arsenalba már nem volt elég jó. Kérdés, hogy egy olyan játékos esetében, akit kézről kézre adnak, felmerülhet-e logikus magyarázat arra, hogy szerződteti a klub. Egyetlen igen, hogy hiányposztra jött. Araujót és Koundét pazarlás a jobbon elégetni, Roberto se nem jó, se nem ott számol vele Xavi, úgyhogy kellett valaki. De ezen túl én sok egyéb indokot nem tudok felhozni. Persze, lehet, hogy majd varázsütésre jó lesz, meg fullra beilleszkedik és nagyot focizik, de egyelőre én ezt nem tudom elhinni. 

 

Andreas Christensen (Chelsea) ingyen

PT10: Bőven benne lehet, hogy nincs igazam, de Christensen szerintem nem jó védő. Sokszor láttam a Chelseaben, és legtöbbször szürkének vagy egyenesen erőtlennek tűnt. Ott a háromvédős rendszerben érezte jól magát, itt azért erre sokkal kevesebb lehetősége lesz. Hiába érkezett ingyen, egyszerűen nem értem az ő leigazolását, szerintem szinte az összes vetélytárs tehetségesebb játékos nála, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ő játsszon Koundé vagy Araújo helyett. Ha azt nézzük, hogy a tavalyi szezonban Umtiti, Lenglet és Mingueza jelenetette a keret felét ezen a poszton, akkor nyilván előrelépésről beszélünk, de egyáltalán nem biztos, hogy a dánt szívesebben látnám pályán a "kiöregedett" Pique helyett. 

mb22: Nem tudom nem megérteni a vele kapcsolatos aggályokat, viszont várnék még azzal, hogy pálcát törjek felette, hiszen miért ne válhatna be. Nem alapembernek érkezett, ez tény. Araujó, Koundé és Eric előtte vannak a sorban, vagyis küzdenie kell a játékpercekért. Ez is jót tehet neki. Vele kapcsolatosan azt érzem, hogy kockázatos lenne rögtön álláspontot felvenni, úgyhogy maradok semleges vele kapcsolatban, ami ezt egy kicsit elmozdítja, az az, hogy ingyen érkezett, és sok más opció nem volt. A többit pedig meglátjuk. 

 

Raphinha (Leeds) 58+10M

PT10: Engem sokkolt ez az igazolás. Egy éve még ment a hiszti Messi távozása körül, hiszen nem volt rá elég pénz, aztán Laporta majdnem megfulladt a sok gazdasági kar aktivizálásától, hogy aztán 70 milliót csengessen ki az angol kiesőjelölt maximum harmincat érő szélsőjéért. Nem gondolom, hogy ebben a helyzetben a klubnak bárkiért is ennyi pénzt kéne kiadni, nemhogy a brazilért. Félretértés ne essék, ügyes játékos és az első meccseken ígéretesen játszott, azonban nem feltétlenül volt szükség ezen a poszton erősítésre. Dembele, Ferran, Fati, Collado, Abde és esetleg Gavi voltak a poszton, de Depayt is próbálgatta már hasonló pozícióban Xavi. Véletlenül sem állítom, hogy ne lehetne erősíteni ezen a névsoron, de nem 70 millióért, amikor a csapat többi része jóval problematikusabb volt. Nem a játékossal van bajom, hanem az árral. 

mb22: Vele kapcsolatban a legnagyobb baj az árával van. Egy értékes és tehetséges játékos, akire egy komoly csapatban még várnak a prime évei, viszont ez a 68 millió euró még mindig kicsit soknak tűnik. Igaz, nézhetjük úgy is, hogy az előző elnökség csaknem a duplájáért hozta volna el. Meg úgy is, hogy a Chelsea 78 milliós ajánlatát sikerült verni a mi 68 milliósunkkal, pedig a matematika szabályai szerint nem így kellett volna lennie. Viszont akárhogy is, ez nagyon sok pénz a jelen helyzetben, amihez megfelelő teljesítmény kell majd tőle. Egyelőre jól kezdett, azt meg kell neki hagyni, de még mindig kicsit lutri, mi lesz ebből. 

 

Franck Kessié (Milan) ingyen

PT10: Nem fogok hazudni: nagyon nem szeretem az olasz focit, ezért kifejezetten ritkán látom az ottani csapatok meccseit. Ez nyilván kihatással van a Kessiéről alkotott véleményemre is, hiszen nem láttam még akció közben. A benyomásaim vegyesek: egyrészt Paulinho és Vidal sikere megmutatta, hogy egy erősebb fizikumú, romboló box-to-box középpályásnak lehet helye a Barcelonában, ugyanakkor pont ez a kétségem is, hogy ez a csapat nem erre a játékstílusra épül. Az elmúlt másfél évtized középpályásai általában kisebb izomzattal rendelkező játékosok voltak, akik gyorsan forogtak a labdával és elsősorban a passzolási- és helyzetkialakítási szituációkban emelkedtek ki. Elég megnézni Pedrit és Gavit, az elmúlt 1-2 évben legjobban berobbanó játékosokat... Nem tudom, mennyi sikere lesz így Kessiének ebben a csapatban, mindenesetre ingyen még a padra sem rossz igazolni, márpedig nehezen tudom elképzelni, hogy az elefántcsontparti valaha is stabil kezdő lesz. Kérdőjel egyelőre ez az igazolás, de legalább nem került pénzbe. 

mb22: Eddigi karrierjéből szinte semmit nem láttam, mivel az olasz foci teljesen hidegen hagy. Kálcsózgassanak csak, nekem jó lesz a futball. Ugyan jókat lehet róla olvasni, én azért szeretem a teljesítménye alapján megítélni a játékost, nem pedig azalapján, hogy valamelyik blogger mit gondol róla. Ha csak azt vennénk, kapna is egy A+-t. Egyelőre tehát kérdéses, hogy mennyire volt jó transzfer. Fizikálisan mindenképp hozzá tud adni a csapathoz, hiszen jó erőben van, box-to-box játékosként a meccsvégi rohanásokban hasznos tud majd lenni, és adott esetben komoly fizikai tényező is lehet a pálya közepén egy-egy brusztolós meccsen. Hogy ezen túl mi a mester terve vele, azt nem tudom, hiszen ez a csapat egyelőre szarik az erőre, inkább játszani szeretne, és megfontolt, szép focival nyugodtan, dominánsan nyerni, nem kibrusztolni a győzelmeket. Nehéz elképzelni, hogy valaha is oszlopos tagja legyen a keretnek Kessié, de mindenképpen megérte ingyen elhozni. 

 

Marcos Alonso (Chelsea) ingyen

PT10: Hónapok óta tudni lehetett, hogy valószínűleg érkezik a spanyol, végül az utolsó pillanatokban sikerült megszerezni. Alonso személyében a legfeleslegesebb és legérthetetlenebb igazolást köszönhetjük. Persze olyan szempontból is lehet nézni, hogy hosszú évek óta panaszkodtunk arról, mennyire nem volt Albának cseréje a keretben, most bezzeg végre igazolnak mögé valakit, erre megint elégedetlenek vagyunk. Hát, ilyen az átlag Barca-szurkoló... Viccet félretéve, Alonso tényleg teljesen feleslegesnek tűnik számomra, hiszen látszólag fordulópontnál járunk balhátvéd poszton: Alba szerepe hátrébb szorul, azonban pont nem Alonso miatt, hanem mert végre sikerült kinevelni egy tehetséges fiatalt Baldé személyében. Vele együtt már megvan a két személy erre a posztra, ezért Alonso teljesen nélkülözhető igazolásnak tűnik. Persze az is lehet, hogy Xavi előrébb számít rá majd, de őszintén nehezen tudom elképzelni, hogy ő játszana majd Dembele vagy Fati helyett. 

mb22: Miután az első hírek megjelentek, hogy na majd Marcos Alonso lesz a Barca nagy igazolása, csak röhögtem. Ezek viszont nem akartak alábbhagyni, úgyhogy a nevetéstől kicsorduló könnycseppek egyre hűvösebbé, én pedig a hírek hallatán egyre idegesebbé váltam. Majd aztán bejelentik, hogy leigazolták. Azt mondjuk még mindig nem jelentették be, hogy mi a búbánat szükség volt erre a középszerű, lassú védőre egy olyan poszton, ahol van egy gyors klasszisunk és egy még gyorsabb fiatal tehetségünk, bár igazából ezt nem is nagyon lehet megindokolni. Addig oké, hogy Laportának a Valladolid meccsen látott monoklijának keletkezésekor kisebb agyrázkódása lehetett, és nem tudott józanul gondolkodni, de hogy mindenkinek, aki ezért az üzletért a mi oldalunkon felel, azt nehéz elhinni. Rég láttam ennyire értelmetlen és fájóan felesleges igazolást. 

 

 

Távozók

Pierre-Emerick Aubameyang (Chelsea) 12M

PT10: Messi és Suarez (illetve esetleg Griezmann) távozása óta a csapat legsokkolóbb része a támadósor volt, mely elképesztően impotensül nézett ki, és úgy is viselkedett. Aztán 2022-ben elképesztő sebességű és minőségű ráncfelvarrás történt: Ferran, Aubameyang, Raphinha és Lewandowski is a klubnál találták magukat, mindezt fél éven belül. Azért ez egy nagyon erős névsor, többnyire már ismert, neves játékosokkal. Mindez kiegészült  Depayjal, Fatival és Dembelével, akik szintén letettek egyet s mást az asztalra. A végeredmény: egy brutális névsor, a meccsek során elképesztő, Manchester Cityt idéző kispaddal. Várható volt, hogy ez csak a nyári meccseken lesz látható, és végül Aubameyang távozott a névsorból. Nagyon méltatlan a helyzete, nem ezt érdemelte ez a félév után. Depay és ő is tűzoltásnak érkezett, akik a Barca elmúlt tíz évének csúcsán nem fértek volna be a kezdőbe, azonban az adott szituációban egyértelmű kezdők (és sztárjátékosok?) lettek a csapatban. Amíg azonban Depay korlátait egyértelműen láthattuk, addig a gaboni csatár világosan megmutatta, hogy egy polccal feljebb helyezkedik a hollandnál, és bizony bőven megérdemelne legalább még egy évet ennél a klubnál. A vezetőség sajnos nem így látta. Pénzt lehetett keresni a gabonival, ebből a szempontból érthető az eladása, azonban ez teljesen igaz lenne Depayra is, és ez a 12 millió euró azért nem akkora összeg: ennél többért lehetetett volna értékesíteni a fiatalabb, de gyengébb képességű hollandot. Aubameyang túl jó ahhoz, hogy padozzon, ezért remélem, hogy a Chelseaben kezdő lesz, de ha a Barca érdekeit nézem, akkor abszolút nem értem, hogy miért tőle váltak meg, ráadaásul ilyen kevés pénzért. 

mb22: Egyáltalán nem tudom megérteni, mi szólt amellett, hogy őt, és ne Memphist adják el. Az nyilvánvaló volt, hogy valakit el kell adni, hiszen nagyon túltelített lett a csatárposzt, azonban ez rossz döntés volt. Persze, ez már így alakult, nem Memphis tehet róla, nem is rajta akarjuk elverni, de mégis, tök nagy baromság. Auba fél szezon alatt nagyon sokat segített a klubnak, nem mellesleg társ-gólkirály lett. Kifejezetten gyorsan megértette, mi a dolga, és jól végezte azt. Persze idén kevesebb szóhoz jutott volna, hiszen korábbi dortmundi csapattársa értelemszerűen az első csatáropció, ugyanakkor a sebessége, a technikai képzettsége még mindig komoly előnyt adhatott volna, ha mondjuk fél órákra beugrik a leharcolt és fáradt védelmek ellen. A teljesítményéért és az odaadásáért mindenesetre hálás vagyok. Nehéz időkben érkezett egy olyan klubhoz, amely a többség számára kevéssé volt vonzó, és bár benne volt a levegőben, hogy eladják fél év alatt, mégis rendesen dolgozott, és megharcolt a helyéért. Nem kellett volna eladni. 

 

Dani Alves (Pumas UNAM) ingyen

PT10: Év elején nem gondoltam volna, hogy egy 39 éves Dani Alvest fogok visszasírni nyáron, de ez is megtörtént. Kapott egy egyszeri lehetőséget, hogy újból bizonyítson, és szerintem sikerült élnie vele. Nyilván nem egy, a karriere csúcsán lévő Alvest kaptunk, de egy korához képest remek állapotban lévő, élfutballt még mindig játszani képes játékosról beszélhetünk, aki lefocizta a fiatal Destet a posztján. Gyakorlatilag ingyen játszott, ezért a bérproblémákkal küzdő csapat terhére sem járt, karaktere pedig sokat segített az öltözőben. Mindezek mellett számomra érthetetlen, hogy miért nem kaphatott még egy évet, akár tartalékként. Még ha világklasszis vetélytársa lenne a posztján, akkor azt mondanám, értem távozását, de ettől borzasztóan messze vagyunk. Destet is kirakta a vezetőség, Bellerín hatalmas kérdőjel, Roberto pedig még mindig gyakran középpályásként van beszámolva. Nem értem, mellettük hogy nem fért el Alves, akár évi tíz meccsre is. A maradéknál pedig az oldalvonalon bohóckodhatna, ezzel is oldva a hangulatot. Nem így történt, nagy kár érte. 

mb22: Első távozása óta a jobb bekk posztja nagyon gyenge pont volt a csapatban. Roberto értelemszerűen nem tudott ott jó teljesítményt nyújtani, hiszen nem az volt a posztja, majd aztán Semedo és Dest is elbukott - igaz, nekik ez volt a posztjuk. Így Dani Alves távozására az egyetlen megoldás Dani Alves érkezése volt. Bár ez leginkább a csapatmorálnak tett jót, hiszen 39 évesen már nem tudta ugyanazt hozni, mint 8-10 évvel ezelőtt, mégis meghatározó személyiség volt, akit érdemes lett volna megtartani. Nem csak ezért, hanem a rutinossága miatt is, ami igen nagy előny lehet egyes helyzetekben. Sokáig úgy állt, hogy nem is lesz helyette senki, végül Bellerínt szerződtette a klub, és bár személy szerint ettől nem nagyon tudok hanyatt vágódni, legalább annyit sikerült elérni, hogy nem mindig Araujót/Koundét csesztetik a jobbszélen, vagyis lett egy helyettese Alvesnek - ettől azonban nem lesz érthetőbb, hogy miért nem adtak neki még egy egyéves szerződést (főleg annak ismeretében, hogy elvileg eddig is közel ingyen játszott a csapatban, tehát nem lett volna komoly anyagi teher). 

Clément Lenglet (Tottenham) kölcsön

PT10: Szép lassan eljött ennek is az ideje, pedig nem kezdett rosszul a francia. Első idényében kifejezetten elégedettek voltak vele a szurkolók és a klub is, később azonban szép fokozatosan leépült a teljesítménye. Garcia érkeztével és Araújo előretörétésvel először a kezdő közeléből szorult ki, majd szép lassan negyedik számú ember lett belőle. Télen VB, Lenglet-nak pedig lehet esélye bekerülni a francia keretbe, ehhez viszont játszania kell. A Tottenham jó választásnak és megfelelő szintnek tűnik számára. Mivel láttuk már jól játszani, ezért jogosnak gondolom, hogy nincs vásárlási opció: bízok benne, hogy jó szezont fog futni Angliában, és jövő nyáron újra ki lehet próbálni a franciát a klubnál. 

mb22: Nem mondom, hogy nem lepett meg a Spurs érdeklődése Lenglet iránt, hiszen ő sem mutatott sokat az elmúlt két esztendőben. Viszont benne még mindig megvan annak a lehetősége, hogy egy év bizalom helyrerakja, és úgy tér vissza, hogy ismét alkalmas a játékra, így ez egy kifejezetten jó kölcsönmegállapodás. Érte egy kicsit jobban vérezne a szívem, mert igaz, hogy nem nyújtott sokat az elmúlt időszakban, de közel nem okozott akkora fejtörést a klubnak, mint Umtiti. 

Rey Manaj (Watford) ingyen

PT10: Az albán egy remek példa a Bartomeu-vezetés eszetlenségeire. A B csapatba vásárolták (!) 700 ezer euróért (!) 23 évesen (!!!), hogy majd csak jó lesz valamire. Nem lett. A második csapatnál rendesen rúgta a gólokat, ezért pár meccsre leülhetetett a padra a ligában, azonban pályáralépni csak barátságos meccsen sikerült neki a nagyoknál tavaly nyáron. Végül az átigazolási szezon utolsó napján elpasszolták a bűnrossz olasz Speziának, ahol egy év alatt öt gólt rámolt be, ez elég volt most egy Championship-szerződéshez. Manaj teljesen felesleges igazolás volt, Laportáék pedig jó munkát végeztek idén ezen játékosok kigyomlálásában. 

mb22: Az a gond a Barca B-vel, hogy két osztállyal van a Barca alatt. Így ha valaki ki is növi, nem biztos, hogy elég a Barcához, ha valaki pedig nem növi ki, az biztosan nem lesz elég a La Ligába. Manaj nem nőtte ki. Ha kinőtte volna, akkor kapott volna perceket a felnőttben. Ehelyett kicsiben, de rámutatott, hogy Bartomeuék hol tartottak sportszakmailag: rúghatott a grundon két gólt, fizettek érte 700.000 eurót, kiderült, hogy nem lesz ide elég jó, majd anélkül, hogy tétmeccsen a partvonalat érintette volna a stoplijával, ingyen távozik. Laportáék üzenete ezzel világos: aki nem üti meg ezt a szintet, azt ha kell, akkor ingyen, de el fogják küldeni, és ez nem lesz nekik arcvesztés. 

Óscar Mingueza (Celta Vigo) 3M + jövőbeni eladási ár 50%-a

PT10: Hasonló körülmények között robbant be, mint anno Fati: olyan sok volt a sérült egy adott poszton, hogy az aktuális edzőnek már a tartalékban kellett turkálnia. A kiválasztott fiatal hirtelen egész jól bemutatkozott be, így hetekre megragadt a nagycsapatnál, a sérültek felépülése után pedig már végleg velük maradhatott. Mingueza számomra sosem tűnt nagy tehetségnek, szép csöndben elvégezte a minimumfeladatát, de egyébként semmi pluszt nem adott hozzá. Belső védőként átlagos teljesítményt nyújtott, azonban Xavi valamilyen érthetetlen okból jobbhátvédként kezdte játszatni, ami már az első meccstől látszott, hogy rossz ötlet. Teljesen ugyanaz a szituáció volt, mint amit most szegény Araújonak kell átélnie. Egy ennyire magas játékos egyszerűen nem képes azon a posztron jól helytállni. Minguezára simán rávezették a labdát, majd átmentek rajta, mint kés a vajon. Ha utolérte az ellenfelet, boldog volt, ha nem, akkor lerántotta. Egyszerűen rossz volt nézni. Nincs mese, nem Barca-szint, mindenképp távoznia kellett idén; kérdés, hogy lehetett-e volna többet kérni érte. 

mb22: Géza bár odatette magát, az az elejétől látszott, hogy belőle soha nem lesz egy Puyol. Hamar kijött, hogy korlátozottak a képességei, és így hiába ad 200%-ot, ez nem egy haveri sörfoci, itt sajnos ez nem elegendő. Arra megvan benne a potenciál, hogy a LaLigában egy jó védő legyen, de hogy ezen kívül valaha is nevet szerezzen magának, azt nehéz elképzelni. Ha az ő karrierútjára gondolok, Marc Bartraé jut eszembe, valahogy ezt tudom neki prognosztizálni. 

 

Moussa Wagué (HNK Gorica) ingyen

PT10: Nehéz megmondani, hogy mi lett volna, ha... Főleg, hogy a "ha" attól "ha", hogy(ha) "ha". Haha. Kósa Lajos-magasságokból leereszkedvén tényleg érdekes belegondolni, hogy vajon vihette volna valamire Wagué a Barcában, ha nem szerez egy nagyon súlyos sérülést görögországi kölcsönszerződésse közepén. Azt gondolom egyébként, hogy hiába hiányposzt a jobbhátvéd, mégsem a szenegáli lett volna a megoldás. Miután megsérült, kimaradt másfél év, amikor egy meccset sem játszott, ezután pedig rögtön megvált tőle a klub. Kicsit szomorú, hogy ennyire nevenincs csapat lett a végállomás, de valahol el kell kezdeni újraépíteni ezt a karriert. 

mb22: Ha a játékos érdekeit nézzük, akkor ez mindenképpen jó döntésnek bizonyul, hiszen egy névtelen csapatnál sztár lehet, és visszaépítheti magát azután, hogy borzalmasan sokat kihagyott egy komoly sérülés miatt. Sajnos a sport világában ezek benne vannak. Az egyetlen, amit kívánni tudok neki, az az, hogy okosan managelje a karrierjét, és szépen építse vissza magát. Ebből a szempontból is helyesen döntött, hiszen aligha kapott volna elég lehetőséget a felnőtteknél. 

 

Riqui Puig (LA Galaxy) ingyen + visszavásárlási opció (?M)

PT10: A srác, akiből semmi se lett... Furcsa belegondolni, hogy már 3-4 év telt el, mióta felbukkant ez az apró, életvidám kisfiú a csapat házatáján. Először csak pletykákat lehetett hallani, hogy van ez a Puig nevű srác az akadémián, aki elképesztően tehetséges, a következő Xavi lehet, stb... Aztán fel-felbukkant a első csapat edzésein, majd kapott egy-két meccset is, és mindenkit lenyűgözött. Kis termete ellenére fantasztikusan fedezte a labdát, remek passzokat osztott ki és csak úgy áradt belőle a lelkesedés egy gyakran befásult csapat közepén, ezt a pozitív hangulatot a szurkolók is átvették tőle. Talán emiatt lett ekkora kedvenc pár éve, és ez az oka, hogy ő lett a csapat egyik legellentmondásosabb figurája a szurkolók körében az elmúlt két évben. Puig egyre több játéklehetőséget kapott, azonban egy ponton ez megakadt: a kezdőbe sose tudott beférni, és hirtelen a csapatba is egyre kevésbé. Több külön edző alatt is végigpadozta a szezont, gyakran a keretbe se fért be. Közben a felnőtt csapat hiavatalos tagja lett, megkapta Xavi volt mezszámát, de teljesítményében egyre kevesebb köszönet volt. Érdekes megfigyelés tárgya volt, ahogy a különböző véleményeket képviselő szurkolók egymásnak feszültek a neten: a Puig-t istenítő drukkerek folyamatosan az adott korszak edzőjét szidták a spanyol játékos kihagyása miatt, az ellenoldal pedig a heves vita során a játékosra panaszkodott; a "túlértékelt" és az "alibijátékos" szavak gyakori szereplők voltak. Sajnos most már nem fogjuk tudni eldönteni, hogy kinek volt igaza. Puig bemutatkozása időszakában hatalmas tehetségnek tűnt, azonban olyan keveset játszott, ami ebben a korban nem megengedhető, így szép lassan leszürkült egy átlag kiscsapat játékosteljesítményére. Többszöri kérésre se volt hajlandó kölcsönbe menni, ami egyfelől dicsérendő, kompetitív hozzáállás, más részről ugyanakkor karrierromboló makacsság. Már ebből az egy mondatból is látszik a játékos ellentmondásossága, ami végül ahhoz vezetett, hogy 23 évesen otthagyta Európát. Rendkívül szomorú, hogy végül ennyi volt benne, de Pedri és Gavi berobbanása egy új minőséget képvisel a középpályán, amit Puig már sose fog tudni megugrani. A klub szemszögéből jó döntés volt megválni tőle, azonban a jelenlegi gazdasági helyzetben luxusnak érzem, hogy őt ingyen elengedték. 

mb22: Korábban is illettem a tékozló fiú kifejezéssel, és ezt most is megteszem. Szomorú látni, hogy a La Masia korszakos tehetsége ilyen szinten baszta el azt az istenadta lehetőséget, ami kínálkozott neki. Tippelgetni lehet csak, hogy mi is történt, az én pénzem azon pihen, hogy fejébe szállt az, hogy fiatalon a nagycsapathoz került. Az mindenesetre beszédes, hogy a USA-ból akadt az egyedüli kérője egy olyan srácnak, aki 2019 nyarán mindenkinek leverte a kalapot a fejéről, akkora bemutatkozást tolt. Láthattuk Pedri, vagy Gavi példáján, hogy egy fiatal játékosnak 300%-ot kell adnia az elején, ha helyet akar magának a csapatban, ez Puigban nem volt meg a jelek szerint. Szomorú, viszont ezzel magának nagyobbat ártott, mint a Barcának. Én meg csak egyszerűen nem értem, hogy mi szükség volt erre. 

 

Francisco Trincao (Sporting Lisszabon) kölcsön (3M) + vásárlási opció (7M)

PT10: Bár még mindig csak 22 éves, lassan kimondhatjuk: flop volt a portugál. Most már rendkívül soknak tűnő, 30 millió euróért vette meg a Bartomeu-vezetés. Az első évében általában 5 perceket kapott, a második szezonban szintén csere volt, csak éppen a Wolves-ban. Három gólt tudott összekanalazni egész szezonban, ezek után nem volt kérdés, hogy idén sem marad a Barcánál. Az elég szomorú, hogy ennyivel gyengébb bajnokságba került, de legalább remélhetőleg a kezdőben próbálhatja ki magát ősszel a BL-ben. Portugál játékos lévén hazaigazolt, így nehezebb elképzelni számomra, hogy ezek után még visszajönne Spanyolországba. A vásárlási opció értékét nézve könnyen látható, hogy harmadát kapná csak vissza a Barca annak az árnak, amennyit befektetett a játékosba, ez nyilván nem fényes arány. Azonban most nem a két évvel ezelőtti transzfert kell értékelni, önmagában nézve pedig ez a mostani egy racionális lépés elég kicsi árcédulával. 

mb22: Legyünk őszinték, per pillanat sehova nem fért volna be, így ez egy jó opciónak tűnik. Ő játszik, mi kapunk érte pénzt, plusz nemcsak koptatja itt a padot. Igazság szerint nem tudta letenni a névjegyét a Barcánál eltöltött egy éve alatt annyira sem, hogy azt mondjuk rá, érdemes vele próbálkozni. A vetélytársai kirobbanó formában futballoznak, értelmetlen lett volna bármilyen okból is megtartani. 

 

Álex Collado (Elche) kölcsön

PT10: Rendesen megszívta a tavalyi regisztrációval és a fél év kihagyással, mely után a Granadával esett ki az élvonalból. Nehéz lenne azt állítani, hogy sikeres év van mögötte, ugyanakkor még mindig van remény vele kapcsolatban. Egyre inkább körvonalazódik, hogy valószínűleg nem lesz keresnivalója Barcelonában, de ezt még mindig nem lehet egyértelműen kijelenteni, amíg nem láttuk egy teljes évet játszani egy másik élvonalbeli csapatban. Erre viszont eddig nem került sor, hiszen a Barca B csapatkapitányaként meghiúsult tavalyi kölcsönszerződése után fél évet pihent, majd ezután kellett újra elkezdenie játszani, innen pedig nehéz jó formába lendülni. Most meglesz a lehetősége erre az Elchében, aminek hasonló céljai vannak, mint a tavalyi Granadának, bár az egy sokkal fantáziadúsabb és szórakoztatóbb csapat volt Collado mostani klubjánál. Reméljük a legjobbakat, viszont egy esetleges újabb középszerű szezon után jövő nyáron már végleg meg kell válni tőle. 

mb22: Továbbra is sajnálom a srácot, mert ahogyan Gavi berobbant tavaly, ugyanúgy Colladonak is meglehetett volna a lehetősége, csak a pénzügyi szarakodás végül ezt nem tette lehetővé. Ez a jelenlegi keret túl erős és mély ahhoz, hogy kellő mennyiségű játékidőt kapjon, így a sima kölcsön talán a legjobb opció arra, hogy visszahozza magát. Bár ezúttal igazán megpróbálhatták volna - akár más bajnokság - olyan csapatának kölcsönadni, aki 1) megérdemli, hogy élvonalbeli csapat legyen, 2) nemzetközi porondon is érintett. Zavar, hogy miatta követnem kell az Elche meccseit, nekik viszont megtiszteltetés, hogy végre egy olyan játékosuk is van, aki nem egy szürke névtelen senki. 

 

Neto (Bournemouth) ingyen

PT10: Az elmúlt évek egyik legfeleslegesebb igazolása volt, ami azért nagy szó, mert legyünk őszinték: elég nagy a verseny etéren Barcelonában. Cillessen távozása után a Bartomeu-vezetés továbbra se bízott a saját nevelésű, fiatal kapusokban, ezért méregdrága fizetésért hoztak padozni egy rutinos játékost, ő lett Neto. Három év alatt 21 meccset kapott, ez borzasztóan kevés, arra sem volt jó, hogy kiderüljön, tulajdonképp mit tud. Laportának sikerült felismernie, hogy ebben a gazdasági helyzetben a cserekapus az a poszt a keretben, ami a leginkább nélkülözhető. Ez különösen igaz akkor, ha mindenki tudja, hogy ter Stegen fog játszani egész évben, mellette pedig rendelkezik a Barca tehetséges fiatalokkal. Neto távozása már régi kívánságom volt, és általában problémásnak tartom ingyen elengedni a játékosokat, de ebben az esetben a magas fizetés miatt még így is megérte. 

mb22: Eleve teljesen érthetetlen volt, hogy miért igazoltunk le egy jó kapust Stegen mögé, hogy aztán két év padozással leépítse magát. Ter Stegen nem az az ember, akit megszorongathatnak, vagy akinek esetleg veszélyben lehet a posztja, hiszen akárhogy is nézzük, a LaLiga egyik legjobb kapusa. Netonak így gyakorlatilag semmi nem maradt, csak 1-2 kupameccs, meg néhány bajnoki, amikor a német hiányzott. Annak meg nincs értelme, hogy a padot koptassa egy valag pénzért. Bár az, hogy ingyen ment el, kicsit extrém, de még így sem gondolom rossz üzletnek. 

 

Nico Gonzalez (Valencia) kölcsön

PT10: Erős a felhozatal a középpályán, ezért érthető, hogy az ideiglenes távozás mellett döntött, bármennyire is fáj ez nekem. Gavival egyidőben bukkant fel tavaly a csapatnál, és nyilván nem tudott olyan látványosan kezdeni, mint fiatalabb honfitársa, de ő is ígéretesen mutatkozott be a szezon első felében, a másodikban viszont kicsit beleszürkült a mezőnybe. Személy szerint szívesebben látnám őt a csapatban Kessié helyett, de a jelenlegi helyzetet figyelembevéve ez egy kiváló döntés volt részéről. Gyakran gyengébb spanyol csapatokba távoznak a Barca játékosai, azonban Niconak a Valenciával sikerült egy feljebb jegyzett csapatot választani, ami azért még pont nem annyira erős, hogy komoly veszélyben legyenek a játékpercei. Összességében ez egy jó döntés volt, még ha sajnálom is a spanyol távozását. 

mb22: Nico az a srác, aki ígéretes kezdés után felvette a szürke dokkmunkás jelmezt, és szép lassan kijátszotta magát a csapatból. Korántsem tudta a megfelelő kreativitást és aktivitást a pályára tenni, és őszintén - bár én csíp(t)em - annyira nem is halt meg a pályán a lehetőségért. Ez pedig a fiatal játékosoknál nem jó recept. A Valenciában megkaphatja azt a lehetőséget, amire itt aligha számíthat, plusz mivel nincs vételi opció, mindenképpen lesz egy második esélye megmutatni, mire jó. 

 

Samuel Umtiti (Lecce) kölcsön

PT10: Egy átlagos Barca-szurkoló valószínűleg semmire sem várt olyan régóta (na jó, a BL-győzelmet leszámítva...), mint Umtiti távozására. Kezdetben még 30-40 milliós összegről és egy BL-csapatról álmodoztunk, aztán az évek során szép lassan az elvárások is lejjebb zuhantak. Mostanra eljutottunk oda, hogy kölcsön, olasz kiesőjelölt, nincs vásárlási opció és a fizetést is a Barca állja. És mégis örülölünk ennek. Miért? Umtiti kálváriája kereken négy éve tart, és borzasztóan belefáradtunk az egész szituációba. Rendkívül magas fizetés évi pár meccsért cserében, értékelhetetlen teljesítmények, cirkusz a szerződések körül és makacsság a távozás terén. Hosszú a lista Umtiti VB-aranyéreme óta, amiért mindenki ki akarta tenni a klubból. Szép dolog a VB-győzelem, de ezzel beáldozta a klubkarrierét, amit továbbá nem a Barcában fog eltölteni. Egyelőre nem sikerült végleg megszabadulni tőle, de még mindig jobb úgy fizetni a bérét, hogy közben játszik valahol. Remélhetőleg elfogadható szezonja lesz, mely végén felfigyel rá valamilyen csapat és végleg elviszi. Addig meg irány Lecce és a minőségi olasz futball... 

mb22: Ha az csoda volt, hogy sikerült az irdatlan fizetését lecsökkenteni, akkor erre már nehéz szavakat találni. Olyan szinten elkeserítő volt nézni, hogy éveken át lófasz sem volt a teljesítménye, és senki nem tudott vele mit kezdeni, hogy én csak ezért az üzletért valami kitüntetést adnék Alemanynak, de egy +10%-os béremelést mindenképpen. Durva, hogy így fel tudott dobni egy alapvetően nagyon szar megállapodás, és mennyire kontextus kérdése, hogy egy kiesőjelölt csapatnak opció nélkül, és a teljes fizetését átvállalva kölcsönadást hogyan értékel a nagyközönség. 

 

Ez Abde (Osasuna) kölcsön

PT10: Ez egy rendkívül egyszerű helyzet és egy könnyen értékelhető transzfer. Abde tehetséges, ígéretes jeleket mutatott előző szezonban, amikor lehetőséget kapott. Egyértelműen érződik rajta, hogy kinőtte a spanyol harmadosztály szintjét. Ugyanakkor azt is be kell látni, hogy jelenleg olyan erős a csapat kerete szélső posztokon, hogy az ilyen fiatalok (Collado is idetartozik) egyszerűen nem férnek be. Persze megpróbálhatna itt maradni és élni azzal a minimális lehetőséggel, ami adódna neki, de ahogy Puig esetében is láthattuk, ez rendkívül kockázatos és általában nem kifizetődő. Az Osasuna egy egész pofás kis csapat, ahol lehetősége lesz kibontakozni, jövő nyáron pedig remélhetőleg sok játékperccel a lábában fog visszatérni a klubhoz. 

mb22: Annak idején a sok sérült miatt került fel elsősorban, viszont azt bebizonyította, hogy kinőtte a C ligát. A Barca felnőtthöz ugyan nem volt elég az, amit mutatott, viszont a LaLigához elég lesz. Sportszakmailag helyesen döntött, amikor az itt maradás és a morzsák csipegetése helyett inkább azt választotta, hogy eligazol egy kisebb csapathoz, és több játéklehetőség mellett kiépíti önmagát. Az más kérdés, hogy akikkel versenyeznie kell a Barcában, azok szintén fiatal vitézek, és remélhetőleg még sokáig szórakoztatnak minket, vagyis akkor sem lesz könnyű dolga, ha visszatér, viszont nagy tehetség, így kár lenne elpazarolni. 

 

Martin Braithwaite (Espanyol) ingyen

PT10: Szegényből nagy mém lett, de már az érkezése is teljesen káosszerű volt. 2020 februárjában érkezett soron kívül, amikor a Liga engedélyt adott a Bartomeu-vezetésnek igazolni a hónapokra kidőlt Dembele helyére. Az akkori vezetőség teljesen dilettáns módon kicsengetett a dánért 18 millió eurót úgy, hogy messze nem ő volt a legjobb elérhető játékos akkoriban. Slusszpoén, hogy ezzel a lépéssel sikerült kiejteni a Leganest, akiknek már nem engedélyezte a liga, hogy pótolják legjobb játékosukat. Bré aztán semmit nem játszott első félévében, majd a másodikban egész jó időszakai is voltak, amikor gólokat tudott lőni a csapatban. Az utolsó szezont majdnem teljesen kihagyta sérülés miatt. És nagyjából eddig lehet írni róla anélkül, hogy elkezdenénk ecsetelni, mennyire nem illett ebbe a csapatba a dán. Egyszerűen nem az a szint: a labdát még úgy-ahogy megtartotta, viszont a sokpasszos játék egyáltalán nem illett hozzá. Teljesen jó döntés Laportáéktól, hogy kitakarítják a felesleget, nagy kérdés, hogy lehetett volna-e pénzt kapni a dánért. 

mb22: Rég nem láttam a Barcánál olyan igazolást, aki ennyivel alulmúlta az itteni színvonalat (talán szeretett Douglasunk volt az utolsó ilyen, még 2014-ből, természetesen az is a Bartomeu-direktíva alatt). Persze ő sohasem mondta, hogy Barca szintű focista, és soha nem könyörgött senkinek, hogy idehozza. Érthető, hogy maradni akart, mert neki a karriercsúcsot az jelenti, hogy itt lehet, de ez nem az a biznisz, ahol az ilyenek elférnek. Esetében nem tudok azon sajnálkozni, hogy nem fizettek érte, hiszen józan embertől ilyen nem elvárható. Évek óta lógott ez a levegőben (nagyjából az ideérkeztét követő nyár óta), úgyhogy ez letudva. Azon mondjuk még egy ideig röhögni fogok, hogy valaki vele akarta pótolni a Suárez-Dembelé párost. 

Sergino Dest (Milan) kölcsön + vásárlási opció (20M)

PT10: Nagyon ígéretes igazolásnak tűnt; jól emlékszem, mennyire dicsértem, de utólag bőven túlzó volt a lelkesedésem. Az első szezonokra mindig bemelegítésként tekintek, aztán a második-harmadik év a vízválasztó számomra. Dest pedig rendesen megbukott ezeken a próbákon. Második barcelonai szezonja jóval gyengébbre sikerült az elsőnél, meggyőződésem, hogyha Roberto nem lett volna végig sérült , akkor sokkal kevesebb lehetőséget kapott volna az amerikai. Xavi érkezése után nem sokkal már arról lehetett híreket hallani, hogy a spanyol edző szerint Dest nem érti a pozíciós játékot, és rengeteget kell még fejlődnie. Aztán a szezon végén dicsérte játékosát, azonban most az előszezon után teljesen kimeszelte a keretből. A pályán tényszerűen meglehetősen gyenge védekezést és a támadások segítésének teljes hiányát láthattuk tőle, Dest a csapat egyik leggyengébb láncszeme volt. Teljesen logikus lépés kölcsönadni, hátha egy másik csapatban összekapja magát. A Milan egy megfelelő választásnak tűnik, a 20 milliós vételi opció pedig garantálja, hogy alig bukik rajta a klub (21 millióért vette a Barca anno), ami Dest elmúlt két évét látva kifejezetten jó üzlet. 

mb22: Személy szerint egyfelől azt éreztem, hogy nincs ezen a szinten, másfelől azt, hogy nem is feltétlen akar ezen a szinten lenni. Az ígéretes első szezonja után lehozott egy nagyon szar másodikat, és Dani Alves szinte az első pillanattól előtte volt a rangsorban, még akkor is, ha éppen bevethető volt az amerikai. Fiatal még, így bármi lehet belőle, de ahhoz jelentősen többet kell mutatnia a pályán. Ha ezt a Milannal meg tudja csinálni, és mégsem veszik meg, aztán visszajön, majd itt legendává válik, akkor tévedtem vele kapcsolatban. Legyen így. 

 

 

Túlvagyunk egy meglehetősen érdekes nyáron és a szezon első két meccsén, úgyhogy időszerű összefoglalni az eddigi eseményeket. Magáról a nyárról leginkább összefoglaló jelleggel szeretnék beszélni, a szubjektív értékelések majd az igazolásértékelőben kapnak helyt, és aztán a két meccsről is lesz majd mit elmondani.

Tavasszal már mindenki azt harsogta, hogy erősíteni kell a csapatot, hogy versenyképes lehessen, és ebben mindenkinek igaza is volt. Így tehát Laporta, miután a jobb zsebében csak adósságcetliket talált, belenyúlt a bal zsebébe, eladta a klub közvetítési jogainak 49%-át (ebből 24,5-et egy elég klubközeli társaságnak), leszerződött a Spotify-jal és eladta a stadion névadási jogát, valamint a média szerint nem csak cimborált, de le is paktált az ördöggel, ezzel pedig generált akkora bevételt, amiből kifizette az adósságokat igazolt új játékosokat a klub. Ennek köszönhetően egész nyáron azon csámcsogott a tisztelt sportsajtó, hogy Laporta mekkora fasz, ez mennyire nem igazságos, ilyet, hogy lehet megcsinálni, és hogy összességében ez mégis micsoda.

 

Célkeresztben volt a vezetőség, amiért arra merészelt kérni játékosokat, hogy a klub érdekében szorítsák meg a fogaikat, bírjanak ki két rossz évet, ahol csak 800 millió forint körüli összegeket kapnak, azért cserébe, hogy erősíteni lehessen a keretet. Az általam legviccesebbnek tartott hírt az egyik, az ESPN alkalmazásában álló firkász írta, aki szerint a Barca büntetőeljárást helyezett kilátásba, mert De Jong fizetésemelése a Bartomeu-érában bűncselekmény által volt lehető. Bízzunk benne, hogy De Jongot azért mégsem ítélik halálra. Na de a lényeg, hogy végül sikerült új szerződést kötni Dembelével, és leigazolni Lewandowskit, Raphinhát, Koundét, Kessiét és Christensent. Ja, meg hosszabbítottak Robertoval is, hurrá. Emellett távozott Neto, Puig, Mingueza, Alves, Trincao, Nico, Collado, Lenglet, Manaj és Wagué. Sikerült Koundén kívül mindenkit regisztrálni, és a Depay-Aubameyang páros egyike, valamint Umtiti távozása is előrehaladott stádiumban van, Braithwaite szerződését pedig fel kívánják mondani.

A keret tehát megerősödött, és bár vannak még hiányosságok, összességében egy versenyképes csapattal vágunk neki a szezonnak, ami nyilvánvalóan nagy nyomás mindenkin, hiszen ilyen adósságok mellett ennyi pénz elköltése elég nagy hazárdjáték, főleg úgy, hogy a bevételi források egy jó részétől megvált a klub. Egyszerűen: muszáj trófeá(ka)t nyerni, és lehetőleg kicsit többet, mint a spanyol kupa.

 

Most pedig, egy huszárvágással kanyarodjunk is át az eddigi meccsekre, és az ott látottakra. A Rayo ellen egy hazai 0:0-lal startolt a Barca, ami nem egy jó eredmény, ne legyünk rá büszkék, viszont a játékból érdemes egy dolgot kiemelni. A Barca a 20. perc környékétől érezhetően átvette az irányítást a meccs felett. Az addig magasan helyezkedő Rayo visszaállt, hiszen a letámadásuk nem vezetett eredményre, cserébe viszont veszélyes volt. Ez annak volt köszönhető, hogy mindenki tudta, hol helyezkedjen, kinek és mikor passzoljon. Ter Stegen játékba bevonása is jól történt meg, nem rugatták fel fölöslegesen vele a labdát, hanem voltak opciói. Azért fontos mindezt már a szezon első meccsén megvalósítani, mert ezzel kezdődhet meg az az időszak, amikor legalább a kis- és középcsapatok ellen megvalósítja az akaratát a Barca, és irányítani tudja a meccseket. Ez az elmúlt években jellemzően hiányzott. Ugyan láthattuk, hogy még ez sem feltétlenül elegendő ahhoz, hogy a meccseket megnyerjük, hiszen a helyzeteket is be kell rúgni, viszont mindenképp előrelépés a korábbiakhoz képest.

 

A Sociedad elleni idegenbeli meccs ennél már sokkal jobb volt. Igaz, hogy itt a valóságos Barca-dominancia csak később, a második félidőtől jelent meg erőteljesen, viszont azt látni kell, hogy ez még egy viszonylag zsenge dolog, és a Sociedad egy erősebb csapat annál, minthogy csak úgy lediktálja neki valaki a leckét. Az első félidő ezért tehát egy nagy adok-kapok lett, viszont az is érdekes, hogy rögtön az első percben sikerült vezetést szerezni, és nem belealudtunk a kezdésbe, hanem az első perctől kezdve ott voltunk az eseményen. Ter Stegen formája mellett még az is belefért, hogy az egyenlítés után a Sociedad állt közelebb a gólhoz.

 

A második félidőre sokkal összeszedettebben jött ki a Barca, sokkal kezdeményezőbb és dominánsabb volt, azonban az igazi áttörés az első cseréknél jött. Ansu Fati például óriási lendületet adott a csapatnak, de Raphinha is jól szállt be. Innentől már csak az volt a kérdés, mikor szerzi meg a vezetési a Barca, majd, amikor két perc alatt Dembelé, majd Lewandowski is betalált, akkor pont került a meccs végére, és az egyetlen nyitott kérdés az maradt, hogy mennyi lesz a vége.

 

Amit a két meccs alapján már látni lehet, az az, hogy Xavi egy domináns Barcát épít, amely célja, hogy uralja és irányítsa a pályán történteket. Sejteni lehet, hogy a 433 és egy három védős rendszer között fog váltogatni a szezonban, ezt mutatja, hogy a szélső védőként feltüntetett Araujó csak néha játszik klasszikus szélsőt. Ehhez nagyon fontos egy fegyelmezett Dembelé, hiszen, ha ő kerül a szélre, nem teheti meg, hogy nem zár vissza – a többieknél ilyen gond nem nagyon akad. Jól láthatóan sikerült integrálni az újonnan érkező játékosokat, és megértetni velük a koncepciót. Személy szerint én nem láttam abból adódó hibát, hogy valaki, aki friss igazolás, ne tudná, hogy most hova mozogjon, vagy mit csináljon, ha nincs nála a labda. A Raphinha-Dembelé duó, Pedri, Ansu Fati és Lewandowski hatalmas fegyvertény lehet, Christensen eddig jó teljesítményt nyújtott. Kessiéből egyelőre nem láttunk sokat, Koundé pedig be sem tudott még mutatkozni, de velük kiegészülve ez egy erős kerettel rendelkező, versenyképes csapat lesz, e felől senkinek nem lehet kétsége. Végre újra érdemes várni a következő meccseket, és öröm lesz leülni, és nézni. 

Sorozatunk korábbi részei: 2016/17, 2017/18, 2018/19, 2019/20, 2020/21

Korábbi évértékelőink formáját idén is megtartottuk. Az első rész után a másodikban a keret összes tagját pontozzuk egytől tízig terjedő skálán a pályán és azon kívül nyújtott teljesítményük és mentalitásuk alapján. Pontszámainkat a képeken bekarikázva találhatjátok meg.

ter Stegen: Nem lehet a kapusokat önmagukban értékelni, hanem ehhez szükséges a védelmet is. Stéga ugye ilyen szempontból szar helyzetben volt, mert egy hosszú, térdműtét miatti kihagyást követően tért vissza, és ráadásul a védelem is szar volt előtte. Ennek köszönhetően Koeman alatt nagyjából tiszta sor volt, hogy meccsenként egy gólt legalább fogunk kapni, de jó lesz az kettőnek is. Xavi érkezése nála is egy új szezont jelentett, onnantól rohamosan elkezdett javulni a teljesítménye. Végül 15 kapott gól nélkülivel zárt, ami a szezon első felét tekintve egy meglepően magas szám. Nem ez volt a legjobb idénye, de a javuló forma mindenképpen bíztató.

Neto: Neto az az ember, akinek már az ide érkezésekor borítékolva volt a távozása. Nem őt minősíti, bárkivel így lett volna, hiszen a Barcelona kapusa ter Stegen, és ez még évekig így is lesz. Neto ismét a kelletlen másodhegedűs szerepében tetszelgett. Az mondjuk azért még ebben a szerepben is – megkockáztatjuk – megalázó, hogy a kupameccseken sem számít rá a mester. Rengeteg olyan meccs lett volna, ahol egyáltalán nem jelentett volna semmiféle hátrányt, ha nem Stegen véd, hanem Neto.

Mingueza: Már a szezon elején érezni lehetett, hogy ő lesz a keret egyik vesztese, hiszen hatan versenyeznek posztján: ez még úgyis sok, hogy Umtiti már nem igazán beszámítható. Ennek megfelelően Mingueza gyakorlatilag nem játszott belső védőt a szezonban, és az edzők a jobb oldalon próbálták bevetni, ami teljesen érhetetlen. Teljesen más karakter a spanyol, abszolút testidegen tőle ez a szerep. A végeredmény is ilyen lett, érezhetően rosszabb volt vele a jobboldal, mint bárki mással.  

Roberto: Szinte teljesen kimaradt neki ez a szezon a sok sérülés miatt, egyedül az első pár hónapban kapott lehetőséget, akkor viszont egész gyakran. Nagyon jól kezdte a szezont, 2 góllal és 1 gólpasszal jelentkezett az első 3 meccsen. Ez annak volt köszönhető, hogy Koeman a középpályán számított rá, hiszen ez az eredeti posztja, azonban később vissza kellett térnie a jobbhátvéd pozícióba, és a teljesítménye is elszürkült. Gyakorlatilag hatmeccsnyit játszott, ez a minimális idő, amit már pontozni tudunk. 

Alves: Voltak kételyeink, hogy mennyit tud segíteni 38 évesen, de abszolút ránkcáfolt. Nyilván nem hozott klasszis szintet, de ez talán nem is elvárható. Nehéz eldönteni, hogy az ő érdeme vagy a többiek szégyene, hogy a négy játékos közül egyértelműen Alves nyújtotta a legjobb teljesítményt. Kicsit elvontabb szerepkörben muzsikált, mint a korábbi években: gyakran belépett középre, segítve a játékirányítást. Kulcspasszaiból azonnal kilátszott, hogy mekkora klasszis volt fénykorában, és ezek a képességek nem tudnak eltűnni. Kérdés, hogy mi lesz vele jövőre, de ez a teljesítmény alapján abszolút nem lóg ki a keretből. 

Dest: Hát, ez bizony elég rosszul sikerült. Nagy reménységként jött ide, de valahogy nagyon megakadt a fejlődése. Nyilván ez a poszt az egyik legkomplexebb a modern futballban: egyszerre kell jól védekezni és kellően segíteni a támadásokat. Sok játékos megél abból, hogy az egyiket fejleszti tökéletesre, a másikban meg bántóan közepes: ilyen pl. Alexander-Arnold, aki fantasztikusan készít elő, a védekezésben viszont abszolút középszerű; vagy mondjuk Walker, aki az egyik legbiztosabb védő, de cserében nem ő a City asszisztkirálya. Na a probléma abból fakad, hogy Dest mindkét tér(fél)en középszar teljesítmény nyújt. A védekezésben talán még jobb, de azért egy viszonylag tehetségesebb szélső simán elmegy mellette; támadásban viszont abszolút nulla a srác, és ez nagyon érződött a szezonban. Ez a teljesítmény nagyon kevés lesz, még egy ilyen év után a Barcának új jobbhátvéd után kell majd néznie.  

Pique: Érződnek a spanyol fizikai korlátai, egyre kevesebbet fog bírni, azonban a klasszisa továbbra is látszódik. Olyan mértékű rutint szedett össze, amivel kompenzálni tudja lassuló (és sosem gyors) sebességét. Nem volt tökéletes szezonja, azonban nélküle minden egyes alkalommal szétesettnek tűnt a védelem - ez elég sokat elmond Pique tudásáról és hatásáról. Divat őt szidni, azonban minden egyes évben kiderül, hogy nélküle kevesebb a Barcelona védelme. Hacsak nem igazolja le a csapat ezen a nyáron a világ két legjobbját a poszton, akkor Pique jövőre is hasznára lesz a csapatnak. 

Garcia: Nehéz szülés volt, de kezd beválni. Nagy reményeket fűztünk hozzá, hiszen fiatal kora ellenére már jelentős tapasztalatot szerzett a világ talán legjobb csapatában, ennek ellenére nagyon nehezen kezdte barcelonai karrierjét Garcia. Piros lapok, rossz helyezkedések, néha ijesztő fogalmatlanság jellemezte: végül már arról jöttek a hírek, hogy pszichológust fogadott a hatalmas nyomás következtében. Igazi versenytársak hiányában az egész szezonban pályán maradhatott a spanyol, és ez megtette a hatását: a tavaszi idényben egyre magabiztosabb teljesíményt nyújtott, szép szereléseket és nagy mentéseket is láthattunk tőle. Az első évet mindig bemelegítő szezonnak tekintjük, Garcia pedig korrekt teljesítményt nyújtott. 

Araújo: Emlékezetes a debütálása: pár perccel csereként való megérkezése után már mehetett is le egy piros lappal, majd Dembele kurvaanyázott egyett a bírónak, így lett duplapiros. Na de hol vagyunk már ettől? Araujo folyamatosan, minden meccsen egyenletesen fejlődik, egyre és egyre jobb lesz. A fejlődés ebben a szezonban beteljesedett: Araújo a liga egyik legjobb védőjévé vált. Brutális testfelépítésű, tipikus "izomvédő", aki ellen nagyjából lehetetlen fizikai párharcot nyerni. Ezzel szinte automatikusan jár a légi párharcok többségének megnyerése, és Araujo esetében még egy ritka szerencsés tulajdonság is társul: baromi gyors az uruguayi, ezáltal remekül tudja javítani esetleges hibáit. Azok pedig azért még előfordulnak: főleg helyezkedésben kell javulnia, illetve a labdák megjátszásában. Látva fejlődéséi sebességét,  remélhetőleg 1-2 éven belül ezek is meglesznek, és világklasszisként tekinthetük majd az uruguayira. 

Alba: A szokásos formáját hozta: nem minden meccsen effektív, de összességében az egyik legfeltűnőbb tagja a csapatnak. Az már rég nem újdonság, hogy a bal oldala erősebb a Barcának, az idei jobbhátvédek mellett meg végképp nem volt nehéz kitűnnie Albanak. Ennek ellenére a 12 gólpassz figyelemreméltó teljesítmény védőként, Dembele után a csapat második legjobbja etéren, és összességében is a szezon egyik legjobb játékosa volt a spanyol.  

Lenglet: Garcia érkezésével és Araújo romamosabb fejlődésével hátrébbszorult a francia, immáron csak negyedik a posztján. Ezt automatikusan kevesebb játékperc kíséri: Lenglet gyakorlatilag csak csereként játszott idén. Ahhoz képest viszont egész sok játékpercet összeszedett, azonban ezeket elég semmilyen módon játszotta végig. Pozitív dolgokat nem tudunk kiemelni tőle, annak lehet örülni, ha nem kell negatívat megemlíteni. Sajnos jópár ilyen eset is volt, kifelé lóg már a csapatból a védő. 

Umtiti: Az a vicc, hogy idén még egész sokat volt elérhető, egyszerűen csak nem rakták be a csapatba. Távozni nem akar, így marad az üldögélés: egyetlen meccsen lépett pályára a szezonban, ez nyilván nem értékelhető bővebben. 

F. de Jong: Nagy csalódás volt ebben a szezonban. Korábban pont kezdett látványosan kitűnni, amikor Koeman alatt egy kötetlenebb szerepkörben futballozhatott. Ekkor sokkal több felfutása volt, melyek során nagyon veszélyes helyzeteket tudott kialakítani az ellenél kapuja előtt, gyakran a gól sem maradt el. Idén azonban újra beszürkült, Xavi alatt kisebb szabadságot kapott. Nincs arról szó, hogy rosssz lett volna, de egyáltalán nem tudott kiemelkedni. Az az igazság, hogy körülötte Busquets, Pedri és Gavi is jobban teljesített. Ennél most már többet várnánk a 25 éves hollandtól. 

Busquets: Tartozunk annyi vallomással, hogy szerkesztőségileg hatalmas rajongói vagyunk a spanyolnak. Igyekszünk nem elfogultan értékelni, de egyszerűen lenyűgöz minket a játéka. Nyilvánvalóan egyértelmű hiányosságoktól szenved: nagyon lassú, ezért ha elviszik mellette a labdát, akkor vége a védekezésnek. Ezért kell mellé egy ember, aki kiegészíti (de Jong), és ha ez megvan, akkor Busquets egészen elképesztő. Nem sokan helyezkednek nála jobban a világon, a játékirányítási és labdatartási képessége elképesztő. Idén ez végképp kitűnt, klasszisokkal rosszabb volt a középpálya nélküle. Játékintelligencia terén egyáltalán nem látjuk rajta az öregedést, még mindig a világ egyik legjobbja posztján. 

Pedri: Akármennyire zseniális volt, féltettük tavaly: úgy éreztük, hogy ilyen fiatalon elképesztő mértékben túlterhelik. Ez a sejtés sajnos beigazolódott, hiszen idén a fél szezont sérülten töltötte. (Ilyen félelmeink vannak most Gavival kapcsolatban is). Ehhez képest viszont impresszív, hogy mennyire nyomát hagyta a csapaton abban a kevés időben, amikor pályán volt. Statisztikailag egyértelműen látszik, hogy nélküle sokkal jobban szenved a Barca, de ezen túlmenően a mezei néző számára is hihetetlen látványos játékot nyújt. Idén elkezdett szépségdíjas gólokat szerezni, a játékirányítása és megindulásai minden korábbinál jobbak. Egyszerűen érezni lehet, hogy ennél még mindig többet fog tudni, de már most a csapat egyik legjobbja. 

Nico: Hirtelen került fel a B csapatból szezon közben, de ígéretesen kezdett, végül a szezon végére beszürkült. Nála is azt lehet érzékelni, mint de Jongnál: legjobban Busquets pozíciójában tudna játszani, azonban amíg a veterán spanyol ennyire meggyőző, addig nem igazán lehet leváltani. Így kényszerűségből Nico általában előrébb játszott, ami szerintünk annyira nem passzol hozzá, egyelőre a támadásépítés és progresszív passzok terén nem jeleskedik, de bőven van még ideje fejlődni. A következő szezonban az lenne ideális, hogy Xavi a 60. perc környékén leszedi Busquetset, és a maradék 30 percre Nico kipróbálhatná magát a pozícióban. 

Gavi: Valahogy így kell 17 évesen berobbanni. Hivatalosan még nem is az első keret tagja, de annyira egyértelműen a kezdő része, hogy már mi is ide soroljuk értékelőnkben. Alapvetően két pozícióben játszott a szezonban, attól függően, hogy éppen hol volt a legtöbb sérült. Eredendően a középpályán szeret futballozni, itt valóban szép teljesítményt nyújtott, aztán a tavaszi idényben egyre többször került ki a balszélre, ami kevésbé volt tetszetős. Reméljük, hogy nem ebben a pozícióban fog hosszútávon játszani, mert a középpálya sokkal jobban illik hozzá. Az biztos, hogy ez egy bámulatos első szezon volt, és felesleges is ecsetelni, hogy mekkora ígéret a srác. 

Puig: Az egyik legellentmondásosabb figurája a csapatnak. Sok szurkoló évekig panaszkodott, hogy az edzők még a keretbe se teszik be, mások attól kaptak idegösszeroppanást, ha a pályára lépett. Talán idén billent meg ez az egyensúly, és kezd a mélybe hullani Puig felállított szobra. Valami nem stimmel: egyszerűen nem lehet, hogy ennyi edző ugyanúgy nem hajlandó játszatni őt. Idén különösen kevés lehetséget kapott, ennek következtében pedig a pályán töltött percei gyengére sikeredtek, hiszen nagyon nehéz ilyen kevés lehetőséggel jól élni (erről talán Luukot érdemes megkérdezni). Az egészen biztos, hogy ez a szituáció nem mehet így tovább, mert előttünk épül le a spanyol, aki felfedezésekor hatalmas csillagnak tűnt, mára azonban már csak szürke árnyéka önmagának.  

Coutinho: Borzalmas volt ez az egész barcelonai karrier, nagyon szomorúak az idejövetelének körülményei és a letetett teljesíménye is. Utolsó utáni lehetőséget kapott ebben a szezonban, és nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy minden adott volt a bizonyításhoz. Az elmúlt évtized leggyengébb középpályás-állományával indult neki az ősznek a klub, gyakorlatilag nem volt annyi elérhető kerettag, ami a három kezdő pozíciót meg tudta volna tölteni. Ennek ellenére Coutinho botrányosan rossz meccseket játszott, majd egész szürreális módon a 160 milliós igazolást kiszorította a B-ből hirtelen felhozott Gavi és Nico. Utólag nézve nem csoda, a brazilnak egyszerűen nem működött a játéka ebben a klubban. 

Aubameyang: Ritka, hogy egy téli igazolás fél szezon alatt meg tud valakit győzni, de Auba ebbe a kategóriába tartozik. Számkivetettként felbontotta a szerződését az Arsenallal, és úgy igazolt ide, hogy 14 meccsen 4 gólt szerzett a PL-ben, vagyis nem voltak nagy elvárások. Ezzel szemben Barca-színekben hamar elkezdte a gólgyártást, és végül fej-fej mellett zárt Memphissel, úgy, hogy majdnem 1000 perccel kevesebbet játszott. Csak a bajnokságot figyelembe véve neki volt a második legnagyobb várható gól/90 perc aránya, 0.72 xG/90MIN-nel zárt. Ezt ugyan valamelyest alul lőtte, de arról mindenképpen jó képet mutat ez a szám, hogy hamar beilleszkedett a csapatba és felvette az itteni stílust. Egy év folytatást még mindenképpen megérdemel, kiemelkedően jó teljesítményt nyújtott annak ellenére, hogy csak egy lyuk átmeneti foltozásaként érkezett.

Fati: Hát a kicsi Ansura nagyon nehéz mit mondani, mert pont azokban az időkben sérült meg, amikor egy játékos a leginkább befuthat. Bár azért az érdekes, hogy majdnem minden visszatérésén szerzett egy gólt, de összességében ez a szezon nem tartogatott neki sok jót. Ezzel igazán az a gond, hogy ez lehetett volna az úgymond vízválasztó. Megkapta Messi mezszámát, ő volt a csapat legjobban várt sztárpalántája, és itt most tényleg alakíthatott volna egy maradandót. Nem rajta múlt, és még mindig túl fiatal ahhoz, hogy leírjuk a jövőjét, sőt, leginkább mindenki abban bízik, hogy ez a szezon nem gátolja meg abban, hogy egy fényes karriert fusson be. De róla legkorábban a következő idényben derülhet ki, mit is tud adni a konstans jelenléte a csapatnak.

Dembele: Nem lehet hova tenni ezt a gyereket. 24 éves korára már megszerettette, majd szép lassan, de biztosan megutáltatta, majd ismét megszerettette magát a szurkolókkal. A szezon elejét természetesen megint sérüléssel töltötte, aztán mindenki el akarta adni télen. Nem akadt vevő, mert fél év volt hátra a szerződéséből, és senki nem fog rá pénzt kiadni. Így aztán maradt, és akkor már elkezdett játszani. Szórta a gólpasszokat, egyre biztosabb lett, és egyre nagyobb veszélyt jelentett az ellenfél kapujára. Közben ment a huza-vona a szerződése körül, mert az ügynöke nem akart belemenni az alacsonyabb fizetésbe (ezen a ponton azért meg kell jegyezni, hogy ha Dembelé annyira akarna maradni, rákoppintana a körmére). Aztán már egyenesen éltette a Camp Nou, és úgy volt, hogy na jó, akkor hosszabbítanak a felek, és most megint ott vagyunk, hogy mi szeretnénk, ha maradna, de úgy tűnik, nem fog. A januártól nyújtott teljesítménye mindenesetre nagyon meggyőző volt.

Torres: Kevesen látták meggyőzőnek az első fél évét, és igazság szerint a teljesítményének sok szempontból javulnia kellene. A kapu előtt gyakran hibázott, nagyon sok helyzetre lőtt mindösszesen 6 gólt, esetenként úgy, hogy 7-8 helyzetet rontott egy meccsen. Ebben mindenféleképpen várjuk a javulást, ugyanakkor azt is ki kell emelni, hogy a támadó játék szempontjából jelentős tagja lett a csapatnak. Ez alatt azt kell érteni, hogy sokat profitált a csapat abból, hogy jó ütemben mozdul be a védők közé/mögé, ezzel megnyit új területeket, elvisz védőket, vagy maga kerül olyan helyzetbe, hogy a kapott labdákat könnyen középre tudja játszani. Sok, őt érő kritika jogos, ezt fontos tisztázni. Ugyanakkor mindenképpen meg kell várni, hogy egy teljes szezont az elejétől a végéig lejátsszon, és utána lehet megítélni, hogy most akkor ő jó vagy rossz volt.

Depay: Korántsem lehetne azt mondani, hogy ő volt a csapat sztárja és húzóembere, pedig elvileg erre a szerepre kenték fel. De közben meg érdemes belegondolni, hogy ez mennyire az elmúlt évek Barcáját hozó mentalitás, és el is vetni ezt rögtön. Nem kell ide kifejezetten azért hozni embert, hogy aztán köré lehessen csapatot építeni. Csapatot kell építeni és abba a megfelelő embereket idehozni. Depay ebben megállta a helyét. Megállta a helyét, mert kivette a részét kellően a játékból, nem volt tőle idegen a védekezés, a helyzetek kialakítása, és azért nem a semmire lett ő (az egyik) gólkirály. Megszokhattuk azt is, hogy 38 meccseken 42 gólokat lőnek egyes játékosok, de egy kicsit a földre leszállva az a 13 nem is olyan tragikus. Kevés, de a reálisan elvárhatótól mégsem marad annyira le.

Braithwaite: Van az, amit tényleg nagyon nehéz értékelni, és ez az. Nem lehet egyszerűen semmit elmondani Bré szezonjáról, hiszen gyakorlatilag nem is volt neki. 4 meccsen lőtt 2 gólt és jegyzett 1 gólpasszt, de így erről nem igazán lehet mit értekezni. Jó, szép, akármi, de tőle kellene az egyik leghamarabb megválni, mert ez tényleg nem segít. Nem az ő hibája, persze, ezerszer elmondtuk, hogy ez mennyire elbaltázott transzfer volt, de ez nem javít a helyzeten. Ha 23 olyan játékost akarunk, aki bármikor harcra kész, és bevethető, akkor könnyes búcsút kell neki inteni.

L. de Jong: Sokak egyik kedvenc játékosa lett, és az egészen biztos, hogy nem érdemtelenül. Az a mérhetetlen alázat, amivel dolgozott, annak ellenére, hogy tudva levő volt, hogy másodhegedűs, az példaértékű lehet a mostani és eljövendő generációk számára. Előtte is adódott egy óriási lehetőség, és talán nem blődség azt mondani, hogy akármennyire nem ez a csapat az ő szintje, ő a lelkét kitette érte. Keményen, alázattal, emelt fővel, és ha szükség volt rá, akkor ő érkezett. Mindegy, hogy 10 meccsnyi padozás után, ő érkezett, ollózott, csúszott, mászott, fejelt, térdelt, amit éppen kellett. A hírek szerint nem tartja meg a Barca, és ez kár.

Demir: Az eleve nem gyakori, hogy kölcsönvesz a Barca egy alacsonyabban jegyzett liga egyik csapatától, az meg még kevéssé, hogy aztán azért nem játszatja a játékost, hogy ne kelljen érte fizetni. Akkor ennek mi értelme volt? Konkrétan nem is maradt meg semmi abból, amit ez a gyerek csinált, így az ő értékelése most itt sajnos a végére is ér. Bár azért azt még illik hozzá tenni, hogy egy másik élethelyzetben akár megvethette volna itt a lábát, mert nem béna a srác. De ez nem az volt.

Agüero: Ez a szegény ember nem méltó módon hagyta ott a futballt. Először ide igazolt annak reményében, hogy gyerekkori jóbarátjával oszthatja meg az öltözőt. Aztán ez a jóbarát távozott, és Kun érthetően nem volt vidám. De beleállt, majd aztán felépült a sérüléséből, lőtt egy gólt a Realnak, és a következő meccsen kijött egy szívdiszfunkció, ami miatt végül szögre kellett akasztania a stoplist. Ha valami, hát ez nem méltó egy ilyen illusztris karrier befejezéséhez. Nagy segítség lehetett volna a csapat számára. Sajnáljuk, Kun. Őszintén sajnáljuk.

Traoré: Hát itt mondjuk pont az a helyzet, hogy fél év után valamit mondani kell arra, hogy jó volt-e vagy rossz, hiszen kölcsönbe érkezett, de ez a fél év nem volt meggyőző arról, hogy érdemes érte 30 millió eurót kiadni, és hagyni, hogy foglalja a 11-es mezszámot. Nem indított rosszul, hiszen végülis adott néhány gólpasszt, de nem nagyon sikerült profitálnia a csapatnak abból, hogy ő itt van. Eleve nem a világot megváltani hivatott ez a kölcsönszerződés, hanem pusztán annyira, hogy nyárig legyen ott egy opció, aztán majd meglátja mindenki, hogy akarják-e a folytatást. Nem veszítünk sokat azzal, ha nem.

 

Köszönjük, hogy végigolvastad évértékelőnk második részét! Te hogyan értékelnéd a játékosok teljesítményét?

 

Közreműködő adminok:

Játékosértékelés: mb22 & PT10

Képek: Mo10

Szerkesztő: PT10

 

World of FCB, 2022.